Taxisok világa, 2005. (15. évfolyam, 1-12. szám)
2005-01-01 / 1. szám
4 ben. Ezért aztán nem is állnak sorban a magyar taxisok, hogy ide bejussanak egy jobb italra... Másnap folytatódott a sorozat. Ezúttal a fej pénzekről esett szó, meg arról, hogy tulajdonképpen a taxisoknak fizetett pénzek miatt csapják be a vendégeket. Nekem meg eszembe jutott az éveken keresztül az üzemanyag árában fizetett útalap, melyből ugye közutakat építenek, a nyugdíjjárulék, melyből öreg koromban majd biztosítják a megélhetésemet, a járulék, melyből az ingyenes gyógyszert, orvosi ellátást kapom, a Postabank, a brókerügy. Úgy érzem, talán joggal, hogy engem és még néhány millió honfitársamat évtizedek óta csúnyán átvernek. Méghozzá alapvető dolgokban. De a bátor, tényfeltáró média csak a taxisra meg az éjszakai bárokra csap le rejtett kamerákkal. Tényleg ez a legfelháborítóbb? A néhány perces anyagot végignéztem, majd átkapcsoltam a „királyi" tv-n következő Híradóra. A 1/2 8-asra, főműsoridőben. Ahonnan értesültem, hogy egy vidéki városban, a Gemenc Volán székhelyéről ún. „szociális taxik" indulnak majd. A következő képsorok már arról szóltak, hogy a fővárosban is működni kezdenek 300 Ftos(!!) tarifával, a „szociális taxik". Mindkét helyen a rászorulók segítségére. A nyilatkozó hölgy, aki minderről a nézőknek beszámolt, elmondta még, hogy szeretnék, ha a hajléktalanokat (!) is bevonhatnák ebbe a munkába. Ők vezethetik majd ezeket a „szociális taxikat". Sőt, lenne mellettük, ha kell, segítségként még egy személy, aki a rászorulóknak segíthet majd a csomagok cipelésében, vagy a hazajutásban. Először azt hittem, rosszul hallottam, de a „kettesen" megismételt Híradóban ugyanezt mondták. Tehát ezek szerint indul egy taxiszolgáltatás a fővárosban és egy vidéki városban 30-40 Ft-os kilométerdíjjal, melyből még az üzemanyag-költség sem fedezhető. A sofőr lehetőleg egy hajléktalan lesz. Segítőként mellette egy másik hátrányos helyzetű ember foglal majd helyet, vagy ők segítenek a rászorultakon. Erkölcsi bizonyítvány, ülésenként 25 000 Ft letét, tartozásmentesség, bejelentett telephely, sárga rendszám, megbontásos vizsgálat, PÁV II, droszmatrica, megfelelő autó. A többi taxisnak ezek (és még mennyi minden más) kötelező feltételek. Egy hajléktalannak ha mindez a rendelkezésére áll, akkor nem lakik a híd alatt, vagy már keresik az ápolói... Itt tartunk! Márpedig a „királyi tv" nem szokott „bulvár-híreket" adni az esti (fő) híradóban. Vagyis, valaki szerette volna, ha ez napvilágra kerül. Talán a 30-40 Ft-os várható viteldíj kommunikálása volt a cél. Ki tudja? Mindenesetre szeretném, ha a hír gazdái, meg azok az illetékesek, akik ezt szó nélkül hagyták egy ideig a hajléktalanok által nyújtott szolgáltatást vennék igénybe, családjukkal együtt, 30-40 Ft-os kilométerdíjjal. Talán a sofőrökkel közösen háboroghatnának a drága éjszakai szórakozóhelyeken, kaszinókon és a lassan megfizethetetlen kuplerájokon. Én pedig felkeresem kezelőorvosomat, gyógyszerészemet... -kő- A fix ár megállapításának felelőssége a fővárosé - Beszélgetés a Magyar Taxis Szövetség elnökével - Taxisok Világa tavaly már hírt adott az Ártörvény módosításáról, mely az önkormányzatoknak lehetővé tette a taxiszolgáltatásban a hatósági fix ár bevezetését. Természetesen először Rusznák Imrét kerestük meg információkért (Taxisok Világa 2004. november, 3. oldal). Majd decemberben Sipeki József és Pálinger Sándor fejtette ki elképzeléseit erről a témáról.(Taxisok Világa 2004. december, 4. és 11. old.) Ebben a hónapban dr. Horváth Györgyöt, a Magyar Taxis Szövetség elnökét faggatjuk a várhatóan még az első félévben bevezetésre kerülő budapesti fix tarifáról. • Mi a Magyar Taxis Szövetség véleménye az Ártörvény módosításáról? Mennyire tükrözi ez a változás a szövetség hosszú távu elképzeléseit a taxizással összefüggő problémák rendezésére? Mennyi a valószínűsége egy költségalapú tarifa bevezetésének? Korábban szövetségünk is kezdeményezte, hogy a hatósági maximált ár mellett a minimális tarifát is meg lehessen állapítani, éppen azért, hogy önköltség alatti személyszállítást ne lehessen végezni. Akkor széles alapokon nyugvó szakmai konszenzus alapján amellett foglaltunk állást, hogy az Ártörvény módosításával tegyék lehetővé egy ún. „centrumár" bevezetését. Javaslatunk szerint az árhatóság által megállapított „centrumártól" felfele és lefele is csak meghatározott százalékkal lehetett volna eltérni, azaz a tarifa alsó határát lefelé, felső határát felfelé nem lehetett volna átlépni, így megszűnt volna a taxisokat ma leginkább irritáló „aláígérgetés”, viszont a piaci verseny a kijelölt sávon belül mégis megmaradt volna. Javaslatainkat azzal söpörték le, hogy ilyen jogi megoldást, azaz árformát az Ártörvény „nem ismer”. A fix tarifáról is több mint egy évtizedig azt mondták, hogy ez a megoldás is kizárt, mert a törvény szerint csak az ár maximumát vagy minimumát lehet meghatározni! És a fix ár nem is EU-konform! (?) Érdekes módon azért mégis sikerült néhány esetben a lehetetlen, ha éppen úgy akarták. Hatósági fixáras lett például a cigaretta. Mindegy, hogy hol veszi az ember, a legkisebb szatócsboltban, vagy az osztályon felüli étteremben. Mégiscsak lehetséges volt a rögzített hatósági ár bevezetése, ha azt a politikusok is támogatták! Hosszú idő, és kellő politikai akarat kellett ahhoz, hogy be lehessen vezetni a taxizásban a fixárat, amivel kapcsolatban a Taxis Szövetség és az én személyes véleményem is mértéktartó volt. A fixárat hangoztatók érvei mellett mi mindig kimondtuk, hogy „... igen, de...”. Nem utólag akarunk tiltakozni, hanem előre felhívni a vállalkozók és a szabályt alkotók figyelmét a buktatókra. Mindig a helyi adottságokból kell kiindulni. Jelenleg nálunk még nem homogén a taxi gépkocsipark, kis, viszonylag olcsó járművek ugyanúgy rész vesznek a szolgáltatásban, mint a klímás, minden igényt kielégítő luxus gépkocsik, mikrobuszok. Tehát lehet nyugati példákra hivatkozni, nézzük, meg, hogy ott milyen -viszonylag egységes- taxiparkról van szó. A mai viszonyok között nem tudom, mégis milyen nagyságrendűnek lehet elképzelni a majd kialakítandó fixárat. Minden szakmabelinek vannak elképzelései, vágyai ennek mértékéről. A taxisoké Férfiaknak nagybevásárlás idejére Mit csináljunk a bevásárlóközpontban, amíg kedves párunk a bevásárlást végzi? - Fogjunk egy doboz kotongumit, és tegyünk egy-egy csomaggal a többi vásárló kosarába, amikor azok nem figyelnek oda - Állítsuk be a vekkerórákat, hogy 10 percenként csörögjenek. Rejtőzzünk el a ruhaállványokra akasztott ruhák közé. Ha valaki odaér hozzánk, amikor válogat, kiáltsunk rá: „Engem válasszon!11 Kérem, engem válaszszon el!" - Amikor valamit bemondanak a hangosbeszélőn, vegyünk fel magzat-pózt, és sikítsuk: jaj, NE!! Már megint azok a hangok!!! - Hagyjunk magunk után nyomot a vécéig kiöntött narancsléből. - Állítsuk át az összes rádiót egy polka-csatornára, kapcsoljuk ki őket, majd mindet állítsuk maximális hangerőre. - Hívjuk ki a többi vásárlót párbajra csomagolópapír tekercsekkel. - Ha valaki megkérdezi, hogy segíthet-e valamiben, kezdjünk el sírni, és kérdezzük meg: „Hát miért nem hagynak maguk békén??“ - Nézzünk bele közvetlenül a biztonsági kamerába, és használjuk tükörnek, miközben az orrunkat turkáljuk. Cseréljük ki a táblákat a férfi és női vécék ajtaján. Menjünk be a próbafülkébe, és teli torokból üvöltsünk ki: „Hé! Idebent elfogyott a vécépapír!"