Taxisok világa, 2005. (15. évfolyam, 1-12. szám)

2005-01-01 / 1. szám

4 ben. Ezért aztán nem is állnak sorban a magyar taxisok, hogy ide bejussanak egy jobb italra... Másnap folytatódott a soro­zat. Ezúttal a fej pénzekről esett szó, meg arról, hogy tulajdonképpen a taxisoknak fizetett pénzek miatt csapják be a vendége­ket. Nekem meg eszembe jutott az éveken keresztül az üzemanyag árában fizetett út­alap, melyből ugye közutakat építenek, a nyugdíj­járulék, melyből öreg koromban majd biztosítják a megélhetésemet, a járu­lék, melyből az ingyenes gyógyszert, orvosi ellátást kapom, a Postabank, a brókerügy. Úgy érzem, talán joggal, hogy engem és még néhány millió honfitársamat évtizedek óta csúnyán átvernek. Méghozzá alapvető dolgokban. De a bátor, tényfeltá­ró média csak a taxisra meg az éjszakai bárokra csap le rejtett kamerákkal. Tényleg ez a legfelháborítóbb? A néhány perces anyagot végignéztem, majd átkapcsoltam a „királyi" tv-n követke­ző Híradóra. A 1/2 8-asra, főműsoridőben. Ahonnan értesültem, hogy egy vidéki vá­rosban, a Gemenc Volán székhelyéről ún. „szociális taxik" indulnak majd. A követke­ző képsorok már arról szóltak, hogy a fővá­rosban is működni kezdenek 3­00 Ft­­os(!!) tarifával, a „szociális taxik". Mind­két helyen a rászorulók segítségére. A nyi­latkozó hölgy, aki minderről a nézőknek beszámolt, elmondta még, hogy szeretnék, ha a hajléktalanokat (!) is bevonhatnák eb­be a munkába. Ők vezethetik majd ezeket a „szociális taxikat". Sőt, lenne mellettük, ha kell, segítségként még egy személy, aki a rá­szorulóknak segíthet majd a csomagok ci­­pelésében, vagy a hazajutásban. Először azt hittem, rosszul hallottam, de a „kettesen" megismételt Híradóban ugyanezt mond­ták. Tehát ezek szerint indul egy taxiszol­­gáltatás a fővárosban és egy vidéki városban 30-40 Ft-os kilométerdíjjal, melyből még az üzemanyag-költség sem fedezhető. A sofőr lehetőleg egy hajléktalan lesz. Segítőként mellette egy másik hátrányos helyzetű em­ber foglal majd helyet­­, vagy ők segítenek a rászorultakon. Erkölcsi bizonyítvány, ülé­senként 25 000 Ft letét, tartozásmentesség, bejelentett telephely, sárga rendszám, meg­bontásos vizsgálat, PÁV II, droszmatrica, megfelelő autó. A többi taxisnak ezek (és még mennyi minden más) kötelező feltéte­lek. Egy hajléktalannak ha mindez a rendel­kezésére áll, akkor nem lakik a híd alatt, vagy már keresik az ápolói... Itt tartunk! Márpedig a „királyi tv" nem szokott „bulvár-híreket" adni az esti (fő) híradóban. Vagyis, valaki szerette volna, ha ez napvilágra kerül. Talán a 30-40 Ft-os vár­ható viteldíj kommunikálása volt a cél. Ki tudja? Mindenesetre szeretném, ha a hír gazdái, meg azok az illetékesek, akik ezt szó nélkül hagyták egy ideig a hajléktalanok ál­tal nyújtott szolgáltatást vennék igénybe, családjukkal együtt, 30-40 Ft-os kilométer­díjjal. Talán a sofőrökkel közösen háborog­­hatnának a drága éjszakai szórakozóhelye­ken, kaszinókon és a lassan megfizethetet­len kuplerájokon. Én pedig felkeresem ke­zelőorvosomat, gyógyszerészemet... -kő- A fix ár megállapításának felelőssége a fővárosé - Beszélgetés a Magyar Taxis Szövetség elnökével - Taxisok Világa tavaly már hírt adott az Ártörvény módosításáról, mely az önkormányzatoknak lehe­tővé tette a taxiszolgáltatásban a hatósági fix ár bevezetését. Természetesen először Rusznák Imrét ke­restük meg információkért (Taxisok Világa 2004. november, 3. oldal). Majd decemberben Sipeki József­­ és Pálinger Sándor fejtette ki elképzeléseit erről a témáról.(Taxisok Világa 2004. december, 4. és 11. old.) Ebben a hónapban dr. Horváth Györgyöt, a Magyar Taxis Szövetség elnökét faggatjuk a várható­an még az első félévben bevezetésre kerülő budapesti fix tarifáról. • Mi a Magyar Taxis Szövetség véleménye az Ártörvény módosí­tásáról? Mennyire tükrözi ez a változás a szövetség hosszú távu­ elképzeléseit a taxizással össze­­fü­ggő problémák rendezésére? Mennyi a valószínűsége egy költ­ségalapú tarifa bevezetésének? Korábban szövetségünk is kezde­ményezte, hogy a hatósági maxi­mált ár mellett a minimális tarifát is meg lehessen állapítani, éppen azért, hogy önköltség alatti sze­mélyszállítást ne lehessen végezni. Akkor széles alapokon nyugvó szak­mai konszenzus alapján amellett foglaltunk állást, hogy az Ártörvény módosításával tegyék lehetővé egy ún. „centrumár" bevezetését. Javas­latunk szerint az árhatóság által megállapított „centrumártól" felfe­le és lefele is csak meghatározott százalékkal lehetett volna eltérni, azaz a tarifa alsó határát lefelé, fel­ső határát felfelé nem lehetett vol­na átlépni, így megszűnt volna a taxisokat ma leginkább irritáló „aláígérgetés”, viszont a piaci ver­seny a kijelölt sávon belül mégis megmaradt volna. Javaslatainkat azzal söpörték le, hogy ilyen jogi megoldást, azaz árformát az Ártör­vény „nem ismer”. A fix tarifáról is több mint egy évtizedig azt mond­ták, hogy ez a megoldás is kizárt, mert a törvény szerint csak az ár maximumát vagy minimumát le­het meghatározni! És a fix ár nem is EU-konform! (?) Érdekes módon azért mégis sikerült néhány eset­ben a lehetetlen, ha éppen úgy akarták. Hatósági fixáras lett példá­ul a cigaretta. Mindegy, hogy hol veszi az ember, a legkisebb szatócs­boltban, vagy az osztályon felüli ét­teremben. Mégiscsak lehetséges volt a rögzített hatósági ár beveze­tése, ha azt a politikusok is támo­gatták! Hosszú idő, és kellő politi­kai akarat kellett ahhoz, hogy be le­hessen vezetni a taxizásban a fix­­árat, amivel kapcsolatban a Taxis Szövetség és az én személyes véle­ményem is mértéktartó volt. A fix­­árat hangoztatók érvei mellett mi mindig kimondtuk, hogy „... igen, de...”. Nem utólag akarunk tilta­kozni, hanem előre felhívni a vállal­kozók és a szabályt alkotók figyel­mét a buktatókra. Mindig a helyi adottságokból kell kiindulni. Jelen­leg nálunk még nem homogén a taxi gépkocsipark, kis, viszonylag olcsó járművek ugyanúgy rész vesz­nek a szolgáltatásban, mint a klí­­más, minden igényt kielégítő luxus gépkocsik, mikrobuszok. Tehát le­het nyugati példákra hivatkozni, nézzük, meg, hogy ott milyen -vi­szonylag egységes- taxi­parkról van szó. A mai viszonyok között nem tudom, mégis milyen nagyságren­dűnek lehet elképzelni a majd ki­alakítandó fixárat. Minden szak­mabelinek vannak elképzelései, vá­gyai ennek mértékéről. A taxisoké Férfiaknak nagybevásárlás idejére Mit csináljunk a bevásárlóközpontban, amíg kedves párunk a bevásárlást végzi? - Fogjunk egy doboz kotongumit, és tegyünk egy-egy csomaggal a többi vásárló kosarába, amikor azok nem figyelnek oda - Állítsuk be a vekkerórákat, hogy 10 percen­ként csörögjenek.­­ Rejtőzzünk el a ruhaállványokra akasztott ruhák közé. Ha valaki odaér hozzánk, amikor válogat, kiáltsunk rá: „Engem válasszon!11 Ké­rem, engem válaszszon el!" - Amikor valamit bemondanak a hangosbe­szélőn, vegyünk fel magzat-pózt, és sikítsuk: jaj, NE!! Már megint azok a hangok!!! - Hagyjunk magunk után nyomot a vécéig ki­öntött narancsléből. - Állítsuk át az összes rádiót egy polka-csator­nára, kapcsoljuk ki őket, majd mindet állítsuk maximális hangerőre. - Hívjuk ki a többi vásárlót párbajra csomago­lópapír tekercsekkel. - Ha valaki megkérdezi, hogy segíthet-e vala­miben, kezdjünk el sírni, és kérdezzük meg: „Hát miért nem hagynak maguk békén??“ - Nézzünk bele közvetlenül a biztonsági ka­merába, és használjuk tükörnek, miközben az orrunkat turkáljuk.­­ Cseréljük ki a táblákat a férfi és női vécék aj­taján.­­ Menjünk be a próbafülkébe, és teli torokból üvöltsünk ki: „Hé! Idebent elfogyott a vécépa­pír!"

Next