Technika, 1986 (30. évfolyam, 1-12. szám)
1986-07-01 / 7. szám
A POSTAGALAMBTÓL A MOSZKVICSIG Az üzenetváltás őst formáját, a postagalambok által vitt levélkék használatát a későbbiekben a postakocsik által továbbított levelek váltották fel. A XIX. században megindult fejlődés megszüntette a postakocsi romantikáját, és az idén 100. születésnapját ünneplő autó megjelenése forradalmasította a postai küldemények, így többek között a levelek összegyűjtését és továbbítását is. A kezdet Budapesten a postaszállítást kezdetben magánvállalkozók végezték, akiknek működése ellen azonban számos panasz merült fel. Ezért határozott úgy a Magyar Posta az 1890-es években, hogy a postaszállítást saját kezelésébe veszi. Az első gépkocsi Magyarországon 1895- ben jelent meg. A Posta két fiatal mérnöke, Kolossváry Endre és Haltenberger Samu felismerte a gépkocsik alkalmazásában rejlő lehetőségeket, és 1900-ban sok külföldi postát megelőzve bevezették a gépesített levélgyűjtést. Ez kezdetben 20 db De Dion-Bouton rendszerű, rugózatlan triciklivel történt, amit később oldalkocsis motorkerékpárok váltottak fel (1. ábra). Az 1900-as évek elején a Posta gépkocsiüzeme olyan magas színvonalon állott, hogy nem egy külföldi postaigazgatóság hazánkba jött a kérdés tanulmányozására. Az 1908-i londoni világkiállításra a Magyar Posta egy komplett levélgyűjtő triciklit küldött ki. A későbbiekben a motorkerékpárokat levélgyűjtő kis gépkocsik váltották fel. A Posta által levélgyűjtő és csomagszállító járművek elkészítésére vonatkozó pályázati felhívásra nemcsak külföldi cégek (De Dion-Bouton), hanem Csonka János, a Műegyetem hajdani művezetője is jelentkezett, aki Bánki Donát műegyetemi professzorral együtt szerkesztett igen jól használható gépkocsikat. Világraszóló találmányukat, a járműipart forradalmasító porlasztót gépjárművön a gyakorlatban első ízben postakocsikon volt alkalmuk kipróbálni. A későbbiekben Fejes-féle lemezmotorral készült gyűjtőkocsik is (2. ábra) fizetsbe állításra kerültek. A Fejes-féle motorok az addig szokásos öntvények helyett lemezből készültek, de néhány darabos széria legyártása után előállításukat megszüntették. Ezután már csak pár évtized kellett, és ma már naponta többször találkozhatunk városszerte a levélgyűjtést végző mozgékony Moszkvics, illetve IZS furgonokkal. Az Egressy úton Ahhoz, hogy a postai szakszolgálat — ami a későbbiekben már nemcsak a levelek, csomagok szállítását jelentette, hanem a távíró, távbeszélő és egyéb szolgáltatásokat is — zavartalanul működhessen, egy megfelelő javítóműhely felállítása is szükségessé vált. Ezt kezdetben a Mátyás tér 15. sz. házban alakították ki, majd amikor a fejlődés következtében ez a műhely már kicsinek bizonyult, megvették Zuglóban a jelenlegi XIV. kerületi Egressy úti 10 holdas telket egy központi járműtelep felépítése érdekében. Fel is épült 1926-ban Közép-Európa egyik legmodernebb autógarázsa és javítóműhelye. Hogy miért ily későn, az az első világháború számlájára írható. A 440 db közepes nagyságú, ún. 4 m 3-es gyűjtőkocsik befogadására alkalmas kétemeletes garázsépület emeleteire a gépkocsik 5 ° C-os lejtőn haladhatnak fel. A fel- és lehajtó utak elrendezése következtében a gépkocsik szembetalálkozása kizárt. A nagy garázsépület mellett természetesen a legkülönfélébb műhelyek (gépműhely, lakatosműhely, elektromosműhely, fényezőműhely, kárpitosműhely, asztalosműhely stb.) is megépítésre kerültek. A szakirodalom méltán nevezi a Posta Központi Járműtelepet a magyar automobilizmus és motorizáció bölcsőjének, ahonnan az elmúlt évtizedek során szép számmal kerültek ki a hazai autóközlekedés vezető elméleti és gyakorlati szakemberei. A Magyar Posta már 50 esztendővel ezelőtt felismerte az elektromobilok előnyét és jelentőségét a robbanómotoros járművekkel szemben a városi forgalomban. Pedig hol volt akkor a forgalomsűrűség, a levegőszennyezés a mostani, fekete füstöt okádó autóbuszok és tehergépkocsik környezetszennyezéséhez képest. Az elektromobilok szerkezete és felépítése a robbanómotoros gépkocsikkal szemben lényegesen egyszerűbb. Nincsenek alternáló mozgást végző, gyorsan elhasználódó, kényes és drága alkatrészei. A kis sebesség és az egyenletes gyorsulás, valamint az egyszerűbb szerkezeti felépítés következtében karbantartási és javítási költségei lényegesen kisebbek. Ennek megfelelően a Posta már a 20-as évek derekán 34 db, 8 mi raktérfogatú, 2,5 tonna teherbírású elektromobilt rendszeresített a városi csomagkézbesítő szolgálat ellátására. A második világháború során ez a járműpark jóformán teljesen megsemmisült. A második világháború után rendkívül heterogén járműparkkal indult meg újra az élet az Egressy úton. A háborút átvészelt Opel Blitzek. Rábák és elektromobilok mellett megjelentek a mai Barkas elődjének számító Framók és a kézbesítő, zavarelhárító szolgálatban egyaránt használatos Skoda 1100-as típusú furgonok, illetve zavarelhárító személygépkocsik. Korszerűsítés Az 1946 végén mindössze 123 üzemképes gépkocsihoz 1947-ben 108, 1948-ban további 124 db gépkocsi került üzembe állításra, és fokozatosan megindult a járműpark korszerűsítése. A Posta Központi Járműtelep mai feladata a Magyar Posta által a lakosság és a népgazdaság részére végzendő különböző szolgáltatások (küldemények kézbesítése, hírlapszolgálat, levélgyűjtés, távbeszélő-, távíró-, hibaelhárító-szolgálat) szállítási feladatainak ellátása. Ez ma már 1650 db, zömében tipizált járművel történik. A levélgyűjtést a 2,6 lrz-es IZS furgonokkal, a csomagkézbesítést Barkas furgonokkal látják el, míg csomaggyűjtő, zárlatközvetítő, és hibaelhárító szolgálatot IFA, Robur és Barkas típusú járművekkel végzik. A különleges feladatok elvégzésére járműdaruval, hátsó emelőfallal szerelt gépjárműveket, utasfülkés IFA tehergépkocsikat és jó terepjáró képességű UAZ kistehergépkocsikat használnak. A nagyszámú gépkocsi és a jelentős futási teljesítmény (1985-ben 35 millió km) állandó jellegű javítási és karbantartási tevékenység folytatását teszi szükségessé. Erre a célra korszerűen felszerelt javítóműhelyek állnak a jól képzett szerelők s szakszemélyzet rendelkezésére. A jól felszerelt gépműhely, hegesztő-, fényező-, targonca javító és tűzoltókészülék-javító műhely mellett külön említésre méltó az akkumulátorgyártó üzem. Ennek feladata a postai gépjárművek indítóakkumulátorral való ellátása, az akkumulátorok gyártása, javítása, felújítása és karbantartása. A legyártott legkülönbözőbb típusú akkumulátoroknak a járműtelep csak mintegy 10%-át használja fel, a többi 90% az Autokeren keresztül a népgazdaság vérkeringésébe kerül. Kolossváry Pál 1. ábra: Levélgyűjtő motorkerékpár 2. ábra: Fejes-féle levélgyűjtő gépkocsi 3. ábra: Csonka-féle csomagszállító gépkocsi 13 Teflonbevonatú csövek A forgácsoló megmunkáló üzemekből kikerülő használt fúróolajat környezetvédelmi okokból nem szabad a városi csatornahálózatba bocsátani. Korszerűen berendezett gyárakban a használt fúróolajat termokémiai tisztításnak vetik alá, amelynek során szétválasztódik az olaj az emulzifikáló és más környezetvédelmi szempontból kifogásolható anyagoktól. Az így megtisztított vizet már be lehet bocsátani a csatornába. Az Eberhard Bauer (Esslingen) cég üzemében 500 1 h kapacitású fúróolaj-tisztító berendezést helyeztek üzembe. Az ábrán látható berendezésekben a tisztítási technológia megkívánja, hogy a folyadékot 1,5 pH értékűre állítsák be. Az így savasított folyadék azonban erősen korrodálta a csővezetékeket, és a legkiválóbb saválló acélcső sem tartott ki hat hónapnál hosszabb ideig. Többféle anyagból készített csövekkel végzett kísérletek után elhatározták, hogy Du Pont gyártmányú Teflonnal bevont csővezetéket létesítenek. Ezt a ma már hagyományosnak tekinthető anyagot nem támadják meg a savas folyadékok, és ennek következtében magasabb hőmérsékleten is hosszú ideig üzemképesek. Az Eberhard Bauer cégnél a fúróolaj tisztítás közben 98 ° C hőmérséklet is fellép, mégis évek óta kifogástalan állapotban van a csőrendszer. További előnye a teflonbevonatnak, hogy nem tapad felületére semmiféle szennyeződés, és ennek folytán a csövek tisztántartása is egyszerűsödik. TECHNIKA 1985/7,