Tejipari Hírlap, 1982 (9. évfolyam, 1-8. szám)

1982-01-01 / 1. szám

Jól fogalmaztuk meg feladatainkat Beszélgetés Hetényi Péterrel, a tröszt párttitkárával Különleges poszt a párttitkáré. Ha bajok, gondok vannak munkahelyen, mindenki a párt­a­titkárra figyel, tőle várják a leg­többet, a legbátrabbat, a legböl­­csebbet a bajok orvoslásában. Ha a dolgok jól mennek, a párt­titkár munkája alig észrevehe­tő. Hetényi Péter, a tröszt pártve­zetőségének titkára csendben, feltűnés nélkül végzi munkáját. — Mióta is? — Néha el sem hiszem, hogy már négy éve. Ilyen székben, amiben én is ülök, úgy látszik, gyorsan szalad az idő. Párttitkári szobában ülünk, ami egyben az Anyaggazdálko­dási Osztály vezetőjének szobá­ja is, hiszen a párttitkári munka társadalmi munka. Emellett kell látni a munkahelyi, gazda­d­­sági teendőket is. — Nem sok a kettő együtt? — Valószínűleg sok volna, vagy még inkább lett volna a kezdeti időben, ha nem kapok annyi segítséget a tröszt vezető munkatársaitól, a párttagságtól, elvtársaimtól. Nagy előny volt, hogy egy egészséges pártszerve­zetet „örököltem” Schubert Zol­tán elvtárstól, aki, mint köztu­dott, magasabb posztra történő kinevezése következtében vált meg a funkciótól. A szállítási vállalat igazgatója lett. — Ez valóban jó alap az in­duláshoz ... — Jó, de ebből hosszabb távon nem lehet megélni. A kiegyen­súlyozottság, a jó közérzet nem jelenti azt, hogy nem kell vál­toztatni, újítani a munka bizo­nyos területein. Már csak azért is, mert közben eltelt négy esz­tendő és ez bizony erőteljes vál­tozásokat hozott életünkben, munkánkban. Ezekhez a válto­zásokhoz hozzá kell igazítani a pártmunkát a tröszt munkájá­ban való részvételünket, az em­berekkel való foglalkozást. — Mi a leglényegesebb kü­lönbség a mai és a négy-öt év­vel ezelőtti követelmények kö­zött? — Az, hogy a ma embere bo­nyolultabb alkatú, érzékenyebb, nehezebben „karbantartható”, mint korábban. Valamikor elég volt arról gondoskodni, hogy borítékban mindig több legyen a egy kicsivel. Zseben át lehetett kormányozni. Ma már ez nem elég. Ápolni kell az ember ön­érzetét, igazságérzetét, támogat­ni őt személyisége kiteljesedé­sében, jobban igényt kell tarta­ni az eddiginél is véleményére, észrevételeire, s azokat meg kell becsülni. Az emberek egyre in­kább személyükre, egyéniségük­re szabott bánásmódot igényel­nek. — Ebből kiindulva gondolom, napjában többször is nyílik a párttitkári szoba ajtaja. — így van, jönnek idősebb párttagok, fiatalok és rendsze­rint úgy érzem, sikerül mindkét korosztállyal megtalálni a han­got. Még közelinek érzem az if­júkort, és már közelítőnek az érettebb férfikort. Amellett ti­zennégy éve dolgozom ezen a munkahelyen. — Bizonyosan személyesen is­mer mindenkit. De milyen a rá­látása a tröszt párttitkárának az ipar egészére? — Az közismert, hogy az ilyen intézmény párttitkára nem ren­delkezik a vállalatok felett sem­milyen operatív joggal. De évenként egyszer-kétszer meg­hívjuk a vállalati pártszerveze­tek vezetőit, ahol megbeszéljük a gazdaságpolitika ránk vonat­kozó részét, közös feladatainkat, de ezen túl megismerkedünk egymás gondjaival, munkájával közvetlenül is, s a szükséges kér­désekben konzultálunk. De nem feltétlen fontos fórumot szervez­ni arra, hogy találkozzunk, be­szélgessünk egymással. Vidéki útjaimat rendszerint átszövik a párttagokkal, tisztségviselőkkel való beszélgetések, konzultáci­ók. Látom, és úgy érzem, értem is az ipar pártéletének főbb gondjait, eredményeit. — Mi a summája a tapaszta­latoknak? Milyen szintű az ipar­ban a pártszervezetek munkája, milyen fontosabb eredményeket tudnak felmutatni a kommunis­ták a kongresszus óta eltelt idő­ben? — Induljunk ki abból, hogy nagyon jó alapokon dolgozunk. Jó az ipar munkája, eredményes éveket hagytunk magunk mö­gött. Ebben egyrészt a mi mun­kánk is benne van, de egyben meghatározza további tevékeny­ségünk lehetőségeit, megadja a jó kiegyensúlyozott alapot, az elmélyültebb, magasabb szintű munkához. A kongresszus óta — melynek mondanivalóját a ma­gunk nyelvére és területére le­fordítottuk, s a VI. ötéves ter­vünkben rögzítettük, közel két esztendő telt el, s a mérleg ma úgy szól — dicsekvés nélkül —, hogy jól fogalmaztuk meg fel­adatainkat. Nem akarnám az ipar eredményeit tételesen fel­sorolni, de egyetlen példát hadd említsek: a jó alapanyag-ellátott­­ságnak, a jó feldolgozásnak, a piachoz való alkalmazkodásnak köszönhetően a múlt évben 30 millió dolláros sajtexportot bo­nyolítottunk le. Hadd emlékez­tessek arra is: nincs nagyon messze az az idő, amikor csak import ügyeink voltak, hogy a hazai piacot elláthassuk. Ma pe­dig előnyös feltételek mellett exportálunk. Vagyis a párt az iparban jól segítette a termelők­kel való együttműködést, jól se­gítette a termékszerkezet kiala­kítását, hozzáértéssel segített megfelelő szakemberek, vezetők a kiválasztásában, jó fórumokat biztosított a munkásdemokráciá­nak, segített a munkásokban erő­síteni a tulajdonosi érzést, tuda­tot, jól segítette a társadalmi szervezeteket, s mindennek ered­ményeképpen mondhatjuk el a párt munkájáról; sínen vagyunk. És ha az eddigi módon dolgo­zunk, tehát növekvő igényesség­gel, rugalmasan, önállóan, akkor remélhetően megőrizzük jó po­zíciónkat. — Hetényi elvtárs! Nemrég zajlottak a beszámoló taggyűlé­sek. Mi volt a zárógondolata en­nek a taggyűlésnek itt a tröszt­ben? — Nagyon egyszerű, és kézen­fekvő­ az, hogy 1981-ben is elő­re jutottunk mind a tejfeldolgo­zás mennyiségét, mind a minő­ségét és az értékesítést illetően, és ez jó alap jövő évi munkánk­hoz is. Ibrányi Tóth Béla Ifjúsági parlament a trösztben A közelmúltban került meg­rendezésre a trösztben dolgozó fiatalok egyik legfontosabb fó­ruma, az ifjúsági parlament. Ez alkalomból gazdasági ve­zetőink számot adtak a legutób­bi hasonló esemény óta eltelt időszak alatt elért eredmények­ről. Dr. Simka István vezérigaz­gató írásos előterjesztésében ér­tékelte az elmúlt évek fejlődését, a tröszti kollektíva munkáját. Természetesen kiemelten fog­lalkozott a fiatalok tevékenysé­gével, külön figyelmet fordítva az előző parlamentben elfoga­dott intézkedési tervben foglal­tak végrehajtására. Elismerőleg szólt arról a munkáról, mellyel a fiatalok hozzájárultak a gazda­sági sikerekhez. Mint továbbra is megoldásra váró feladatot je­lölte meg a pályakezdő fiatalok­kal való foglalkozást, az újonnan belépők beilleszkedését segítő tevékenység fokozását. Szó esett a beszámolóban a fiatalok szo­ciális helyzetéről, az oktatásról, valamint a továbbképzésről. A minden lényegi kérdésre ki­térő beszámoló nyújtotta lehe­tőséget kihasználva a parlament — a szó hivatalos hangzása el­lenére — igazi ifjúsági fórummá vált, ahol nyílt, őszinte beszél­getés formájában esett szó azok­ról a problémákról, melyekre még választ vártak a jelenlévők. Természetesen ezek részletes ismertetésére most nincs mód, ám három lényeges témát mégis érdemes kiragadni. Sok szó esett mindennapi munkánkkal kapcsolatban a tröszti tevékenység korszerűsí­téséről, az ezzel kapcsolatos eset­leges javaslatokról, azokról fórumokról, ahol a fiatalok szak­a­területüknek, illetve érdeklődési körüknek megfelelően vélemé­nyüket elmondhatják. A másik kiemelt fontosságú téma, amiről jelentőségénél fog­va szólni kell: a fiatalok lakás­­helyzete. Elhangzott az, hogy a tröszt többeket segített lakás vá­sárlásában, illetve építésében anyagi juttatással az elmúlt idő­szakban. Azonban ma is sokan várnak a lehetőségre, hogy — természetesen döntő részben sa­ját ráfordítással — lakáshoz jus­sanak. Szót kért még Marócza Zsig­­mond, a tröszt KISZ-alapszerve­­zetének titkára, aki beszélt a KISZ-szervezet munkájáról, KISZ helyzetéről, szerepéről, a a fiatalok és a tröszt életében. A parlament befejezésül egy­hangúlag elfogadta a beszámo­lót, az intézkedési és a pénzügyi tervet, majd megválasztotta az Iparági Ifjúsági Parlamentre a tröszti ifjúság küldötteit. 2 TEJIPARI HÍRLAP Magasabb poszton A Közép-magyarországi Tej­ipari Vállalat két üzeme, Gyön­gyös és Hatvan testvéri kötelék­ben szolgálja a fogyasztók érde­keit. Gyöngyös a „báty”, amely­nek vezetője egyben felelőse is az „pécs”-nek, amely természe­tesen önálló profillal és a vele járó hatáskörrel dolgozik terüle­tén. November 1. óta új üzem­igazgató, Juhász Béla vette át a stafétabotot nyugalomba vonult elődjétől. 1966-ban végzett Cser­majorban és azóta művezetőskö­­dött Gyöngyös városellátó üze­mében. Jó nagy lépést tett tehát a fiatal művezető, amikor az ad­dig igazgatott negyvenfős mun­kásgárda után új, sokkal na­gyobb feladatokkal és felelősség­gel találkozott üzemigazgatói beosztásában. A második, har­madik és a többi lépésről be­szélgetünk az alábbiakban. — Rám esett a vezetés válasz­tása, és ez azt jelentette egyben, hogy ezután az üzemek 170-es létszámáért, annak munkájáért, jó közérzetéért és az ellátási te­rület kereskedelmi kielégítéséért vagyok felelős. Higgye el, nem kis feladat ez és elsősorban a fejemben kell rendet csinálni, átállni az új vágányra. Az per­sze természetes, hogy az alapok­kal tisztában vagyok: ki kell épí­tenem azokat a jó kapcsolatokat személy szerint mindenkivel, amely nélkül a vezető olyan mint a pásztor­gőz híján. És hozzá kell fejlődnöm az „íróasz­talhoz”. Technikusi képesítésem van csak, ezért jövőre — ha minden jól sikerül — megkez­dem tanulmányaimat a Gödöl­lői Agrártudományi Egyetem üzemszervezési szakán. — Tehát már kirajzolódtak a körvonalak, de az elhatározás mellett az utat is ki kell centiz­ni. — Igen. Az első lépésről már szóltam. Mivel nem szabad, hogy essen a színvonal, ezért egyfor­ma gonddal kísérem figyelem­mel az alapanyag-ellátás bizto­sítására a termelő gazdaságokat, és a kereskedelmi egységeinket. Mivel sok év óta igen jó kap­csolatokat építettem ki partne­reinkkel, és mert nagyon jó vezetés együttműködése a párt- a és a szakszervezettel, az ifjú­sággal, amellett a vezetésen és a kommunistákon keresztül az udvarszomszédunkkal, a TSZSZ­­KV kirendeltségével, joggal re­mélhetem, hogy minden segítsé­get megkapok tőlük. Hatvannal naponta közvetlenül érintke­zünk telefonon korlát már — — ez régi gyö­rgy „melegen” értesülünk mindenről és azon­nal intézkedhetünk, ha szüksé­ges. De még szorosabbra fűzöm majd kapcsolatunkat, ami azt jelenti, hogy gyakori vendég le­szek náluk. — Megvárom a vállalatunk­nak a két üzemre szóló munka­­értékelését 1981-ről, és ennek is­­­meretében közösen kidolgozzuk jó együttműködést biztosító intézkedési tervünket. Ennek fő vonatkozásai: a karbantartás gyors biztosítása, esetleges sze­mélyi segítségnyújtás, tejtöbblet esetén az alapanyag szállítása és feldolgozása, és gyors intézke­dés, ha személyi problémák adódnak. — Hogyan állnak a káder­munkával? — 1976 óta tizenöten végezték el a szakmunkásképző tanfolya­mot és ezek ma is mindnyájan itt dolgoznak. Évről évre meg­rendezik a munka melletti kép­zést és mi rendszeresen delegá­lunk két-három főt. Eddig még mindig sikerült meggyőznünk a kijelölteket a továbbképzés fon­tosságáról, és sikerült elméleti­­gyakorlati segítségünkkel ered­ményesen le is vizsgázniuk. A tizenöt új szakmunkás persze nem látványos eredmény, de másként fest, ha a szakképzet­tek arányát nézzük. Gyöngyös 136-os belső össszlétszámából 86- an rendelkeznek valamilyen: — tejipari, vasas, villamossági, ké­pesített könyvelői, technikusi — szakképzettséggel. És vannak szakképesítést nem kívánó be­osztások. Mégis van tennivalónk elsősorban a laborban, de az üzemi munkások között is. Képzés egyébként szívügyem, hi­­­szen évek óta a párt propagan­distája vagyok. — Van-e elképzelése a keres­kedelmi munka továbbfejleszté­séről? — Huszonöt középvezetőnk, irodistánk közvetlen kapcsolat­ban áll valamelyik, lakóhelyé­hez közeli kereskedelmi egység­gel és igen jó propagandamun­kát fejt ki. Ez az évi, töretlen, 3—4 százalékos forgalomemelke­désben is megmutatkozik. De ezen túl is nagy gondot fordítok a még jobb kapcsolatok kiépíté­sére. A jó kereskedelmi munka jó termékkínálat nélkül elkép­zelhetetlen, ezért mindkét üzem arra törekszik, hogy a fogyasz­tók teljes megelégedésére végez­ze dolgát. Ba—bor Fogyasztók fóruma • 1. Urbán Jánosné Budapest, V., Petőfi Sándor u. 3. Családunk rendszeres fogyasz­tója a tejipar által forgalmazott tej és tejtermékeknek. A ter­mékek minőségével elégedett vagyok, minőségük nagyon jó, kivéve azon termékeket, melye­ket a boltok lejárt szavatossági idő után árusítanak. Az áruvá­lasztékot kielégítőnek tartjuk, esetleg a joghurthabok, ízesí­tett túrókrémek, pudingok ter­mékcsaládja bővíthető új ízesí­téssel. Általában délután 6—7 óra között vásárolom meg a tej és tejtermékeket a Városház u. 12. sz. alatti üzletben. Gyakran már ebben az időpontban el­fogy a boltban a sajtok egy ré­sze, az ízesített túrókrém, a félzsíros tehéntúró, sőt több esetben zárás előtti időszakban a tej is. Gyermekem a csokolá­dés tejet, vajakat, natúr joghur­tot, tejszínt, valamint a sonkás dobozos sajtot kedveli legin­kább. A tej és tejtermékek csoma­golását általában jónak tartom, kivéve a politej és félzsíros tú­rók csomagolását, amely korsze­rűsítésre szorul. A tej és tejter­mékek helyben fogyasztásának kiterjesztését áruházakban, tu­ristaházakban, kirándulóhelye­ken, sportrendezvényeken, pá­lyaudvari automaták felállításá­val javaslom megoldani. A termékek kiszerelésével kapcsolatban megjegyzem: cél­szerű lenne 3—4 decis kiszere­lésben is megjelentetni a poha­ras tejfölt és a poharas tejszínt. Nagyon hiányolom, hogy nem lehet kapni házias jellegű körö­zöttet, melyet még az esetben is megvásárolnánk, amennyiben a magasabb vajtartalma miatt magasabb egységáron árusítaná­nak. 2. Somogyi Tiborné, Bp., VII., Dembinszky u. 19. A Budapesti Tejipari Vállalat által forgalmazott termékek rendszeres fogyasztója vagyok. A tejipari áruválasztékot megfele­lőnek tartom, a jelenlegi válasz­ték bővítését nem tartom szük­ségesnek, inkább a csomagolá­son és kiszerelési nagyságren­deknél javaslom a változtatást. Pl. a tubusos Boci sajtnál — aminek minősége igen jó — na­gyobb tubusban történő árusítá­sát javaslok, a félzsíros tehéntú­róknál pedig a jelenlegi csoma­golás helyett célszerű lenne a Ráma margarinhoz hasonló cso­magolást alkalmazni. Fontos feladat lenne a bolti hűtés megoldása, amely közvet­lenül kihat a termékek minősé­gére. Sok esetben a gyenge, elégtelen hűtés miatt a joghurt­habok, de még a tej minősége is előnytelenül megváltozik. Gyermekem a citromos jog­hurthabot, a poharas tejfölt és a sajtok közül a Göcseji sajtot kedveli. Családom a legtöbb tej és tejterméket a nyári időszak­ban fogyasztja. A tejtermékek hosszított szavatosságát eddig nem ismertem, ennek előnyeit a jövőben a napi vásárlásaim so­rán figyelembe veszem. 3. Lőwinger Gábor, Bp. XVII., Pesti u. 164. Mint a tejipar által forgalma­zott termékek rendszeres fo­gyasztója, elégedett vagyok meglévő áruválasztékkal. A ter­­­mékek közül kiemelkedően jó minőségűnek tartom a tej, a ke­fir és a vajak termékcsaládját, ezen termékeket folyamatosan jó minőségben lehet a boltokban megvásárolni. A kemény és fél­kemény sajtoknál célszerű len­ne növelni a 10—12 dkg-os ki­szereléseket, továbbá a Túró Ru­di gyártási kapacitásának növe­lését is indokoltnak tartom, mert e közkedvelt csemegéből a délutáni órákban a boltokban elfogy a termék. Nagyon hasz­nosnak tartom a különféle re­ceptfüzetek megjelentetését, így a fogyasztóközönség megismer­heti a tej és tejtermékek sokfé­le felhasználási módját. Közreadta: Móré Csaba

Next