Tejipari Hírlap, 1982 (9. évfolyam, 1-8. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Jól fogalmaztuk meg feladatainkat Beszélgetés Hetényi Péterrel, a tröszt párttitkárával Különleges poszt a párttitkáré. Ha bajok, gondok vannak munkahelyen, mindenki a pártatitkárra figyel, tőle várják a legtöbbet, a legbátrabbat, a legbölcsebbet a bajok orvoslásában. Ha a dolgok jól mennek, a párttitkár munkája alig észrevehető. Hetényi Péter, a tröszt pártvezetőségének titkára csendben, feltűnés nélkül végzi munkáját. — Mióta is? — Néha el sem hiszem, hogy már négy éve. Ilyen székben, amiben én is ülök, úgy látszik, gyorsan szalad az idő. Párttitkári szobában ülünk, ami egyben az Anyaggazdálkodási Osztály vezetőjének szobája is, hiszen a párttitkári munka társadalmi munka. Emellett kell látni a munkahelyi, gazdadsági teendőket is. — Nem sok a kettő együtt? — Valószínűleg sok volna, vagy még inkább lett volna a kezdeti időben, ha nem kapok annyi segítséget a tröszt vezető munkatársaitól, a párttagságtól, elvtársaimtól. Nagy előny volt, hogy egy egészséges pártszervezetet „örököltem” Schubert Zoltán elvtárstól, aki, mint köztudott, magasabb posztra történő kinevezése következtében vált meg a funkciótól. A szállítási vállalat igazgatója lett. — Ez valóban jó alap az induláshoz ... — Jó, de ebből hosszabb távon nem lehet megélni. A kiegyensúlyozottság, a jó közérzet nem jelenti azt, hogy nem kell változtatni, újítani a munka bizonyos területein. Már csak azért is, mert közben eltelt négy esztendő és ez bizony erőteljes változásokat hozott életünkben, munkánkban. Ezekhez a változásokhoz hozzá kell igazítani a pártmunkát a tröszt munkájában való részvételünket, az emberekkel való foglalkozást. — Mi a leglényegesebb különbség a mai és a négy-öt évvel ezelőtti követelmények között? — Az, hogy a ma embere bonyolultabb alkatú, érzékenyebb, nehezebben „karbantartható”, mint korábban. Valamikor elég volt arról gondoskodni, hogy borítékban mindig több legyen a egy kicsivel. Zseben át lehetett kormányozni. Ma már ez nem elég. Ápolni kell az ember önérzetét, igazságérzetét, támogatni őt személyisége kiteljesedésében, jobban igényt kell tartani az eddiginél is véleményére, észrevételeire, s azokat meg kell becsülni. Az emberek egyre inkább személyükre, egyéniségükre szabott bánásmódot igényelnek. — Ebből kiindulva gondolom, napjában többször is nyílik a párttitkári szoba ajtaja. — így van, jönnek idősebb párttagok, fiatalok és rendszerint úgy érzem, sikerül mindkét korosztállyal megtalálni a hangot. Még közelinek érzem az ifjúkort, és már közelítőnek az érettebb férfikort. Amellett tizennégy éve dolgozom ezen a munkahelyen. — Bizonyosan személyesen ismer mindenkit. De milyen a rálátása a tröszt párttitkárának az ipar egészére? — Az közismert, hogy az ilyen intézmény párttitkára nem rendelkezik a vállalatok felett semmilyen operatív joggal. De évenként egyszer-kétszer meghívjuk a vállalati pártszervezetek vezetőit, ahol megbeszéljük a gazdaságpolitika ránk vonatkozó részét, közös feladatainkat, de ezen túl megismerkedünk egymás gondjaival, munkájával közvetlenül is, s a szükséges kérdésekben konzultálunk. De nem feltétlen fontos fórumot szervezni arra, hogy találkozzunk, beszélgessünk egymással. Vidéki útjaimat rendszerint átszövik a párttagokkal, tisztségviselőkkel való beszélgetések, konzultációk. Látom, és úgy érzem, értem is az ipar pártéletének főbb gondjait, eredményeit. — Mi a summája a tapasztalatoknak? Milyen szintű az iparban a pártszervezetek munkája, milyen fontosabb eredményeket tudnak felmutatni a kommunisták a kongresszus óta eltelt időben? — Induljunk ki abból, hogy nagyon jó alapokon dolgozunk. Jó az ipar munkája, eredményes éveket hagytunk magunk mögött. Ebben egyrészt a mi munkánk is benne van, de egyben meghatározza további tevékenységünk lehetőségeit, megadja a jó kiegyensúlyozott alapot, az elmélyültebb, magasabb szintű munkához. A kongresszus óta — melynek mondanivalóját a magunk nyelvére és területére lefordítottuk, s a VI. ötéves tervünkben rögzítettük, közel két esztendő telt el, s a mérleg ma úgy szól — dicsekvés nélkül —, hogy jól fogalmaztuk meg feladatainkat. Nem akarnám az ipar eredményeit tételesen felsorolni, de egyetlen példát hadd említsek: a jó alapanyag-ellátottságnak, a jó feldolgozásnak, a piachoz való alkalmazkodásnak köszönhetően a múlt évben 30 millió dolláros sajtexportot bonyolítottunk le. Hadd emlékeztessek arra is: nincs nagyon messze az az idő, amikor csak import ügyeink voltak, hogy a hazai piacot elláthassuk. Ma pedig előnyös feltételek mellett exportálunk. Vagyis a párt az iparban jól segítette a termelőkkel való együttműködést, jól segítette a termékszerkezet kialakítását, hozzáértéssel segített megfelelő szakemberek, vezetők a kiválasztásában, jó fórumokat biztosított a munkásdemokráciának, segített a munkásokban erősíteni a tulajdonosi érzést, tudatot, jól segítette a társadalmi szervezeteket, s mindennek eredményeképpen mondhatjuk el a párt munkájáról; sínen vagyunk. És ha az eddigi módon dolgozunk, tehát növekvő igényességgel, rugalmasan, önállóan, akkor remélhetően megőrizzük jó pozíciónkat. — Hetényi elvtárs! Nemrég zajlottak a beszámoló taggyűlések. Mi volt a zárógondolata ennek a taggyűlésnek itt a trösztben? — Nagyon egyszerű, és kézenfekvő az, hogy 1981-ben is előre jutottunk mind a tejfeldolgozás mennyiségét, mind a minőségét és az értékesítést illetően, és ez jó alap jövő évi munkánkhoz is. Ibrányi Tóth Béla Ifjúsági parlament a trösztben A közelmúltban került megrendezésre a trösztben dolgozó fiatalok egyik legfontosabb fóruma, az ifjúsági parlament. Ez alkalomból gazdasági vezetőink számot adtak a legutóbbi hasonló esemény óta eltelt időszak alatt elért eredményekről. Dr. Simka István vezérigazgató írásos előterjesztésében értékelte az elmúlt évek fejlődését, a tröszti kollektíva munkáját. Természetesen kiemelten foglalkozott a fiatalok tevékenységével, külön figyelmet fordítva az előző parlamentben elfogadott intézkedési tervben foglaltak végrehajtására. Elismerőleg szólt arról a munkáról, mellyel a fiatalok hozzájárultak a gazdasági sikerekhez. Mint továbbra is megoldásra váró feladatot jelölte meg a pályakezdő fiatalokkal való foglalkozást, az újonnan belépők beilleszkedését segítő tevékenység fokozását. Szó esett a beszámolóban a fiatalok szociális helyzetéről, az oktatásról, valamint a továbbképzésről. A minden lényegi kérdésre kitérő beszámoló nyújtotta lehetőséget kihasználva a parlament — a szó hivatalos hangzása ellenére — igazi ifjúsági fórummá vált, ahol nyílt, őszinte beszélgetés formájában esett szó azokról a problémákról, melyekre még választ vártak a jelenlévők. Természetesen ezek részletes ismertetésére most nincs mód, ám három lényeges témát mégis érdemes kiragadni. Sok szó esett mindennapi munkánkkal kapcsolatban a tröszti tevékenység korszerűsítéséről, az ezzel kapcsolatos esetleges javaslatokról, azokról fórumokról, ahol a fiatalok szakaterületüknek, illetve érdeklődési körüknek megfelelően véleményüket elmondhatják. A másik kiemelt fontosságú téma, amiről jelentőségénél fogva szólni kell: a fiatalok lakáshelyzete. Elhangzott az, hogy a tröszt többeket segített lakás vásárlásában, illetve építésében anyagi juttatással az elmúlt időszakban. Azonban ma is sokan várnak a lehetőségre, hogy — természetesen döntő részben saját ráfordítással — lakáshoz jussanak. Szót kért még Marócza Zsigmond, a tröszt KISZ-alapszervezetének titkára, aki beszélt a KISZ-szervezet munkájáról, KISZ helyzetéről, szerepéről, a a fiatalok és a tröszt életében. A parlament befejezésül egyhangúlag elfogadta a beszámolót, az intézkedési és a pénzügyi tervet, majd megválasztotta az Iparági Ifjúsági Parlamentre a tröszti ifjúság küldötteit. 2 TEJIPARI HÍRLAP Magasabb poszton A Közép-magyarországi Tejipari Vállalat két üzeme, Gyöngyös és Hatvan testvéri kötelékben szolgálja a fogyasztók érdekeit. Gyöngyös a „báty”, amelynek vezetője egyben felelőse is az „pécs”-nek, amely természetesen önálló profillal és a vele járó hatáskörrel dolgozik területén. November 1. óta új üzemigazgató, Juhász Béla vette át a stafétabotot nyugalomba vonult elődjétől. 1966-ban végzett Csermajorban és azóta művezetősködött Gyöngyös városellátó üzemében. Jó nagy lépést tett tehát a fiatal művezető, amikor az addig igazgatott negyvenfős munkásgárda után új, sokkal nagyobb feladatokkal és felelősséggel találkozott üzemigazgatói beosztásában. A második, harmadik és a többi lépésről beszélgetünk az alábbiakban. — Rám esett a vezetés választása, és ez azt jelentette egyben, hogy ezután az üzemek 170-es létszámáért, annak munkájáért, jó közérzetéért és az ellátási terület kereskedelmi kielégítéséért vagyok felelős. Higgye el, nem kis feladat ez és elsősorban a fejemben kell rendet csinálni, átállni az új vágányra. Az persze természetes, hogy az alapokkal tisztában vagyok: ki kell építenem azokat a jó kapcsolatokat személy szerint mindenkivel, amely nélkül a vezető olyan mint a pásztorgőz híján. És hozzá kell fejlődnöm az „íróasztalhoz”. Technikusi képesítésem van csak, ezért jövőre — ha minden jól sikerül — megkezdem tanulmányaimat a Gödöllői Agrártudományi Egyetem üzemszervezési szakán. — Tehát már kirajzolódtak a körvonalak, de az elhatározás mellett az utat is ki kell centizni. — Igen. Az első lépésről már szóltam. Mivel nem szabad, hogy essen a színvonal, ezért egyforma gonddal kísérem figyelemmel az alapanyag-ellátás biztosítására a termelő gazdaságokat, és a kereskedelmi egységeinket. Mivel sok év óta igen jó kapcsolatokat építettem ki partnereinkkel, és mert nagyon jó vezetés együttműködése a párt- a és a szakszervezettel, az ifjúsággal, amellett a vezetésen és a kommunistákon keresztül az udvarszomszédunkkal, a TSZSZKV kirendeltségével, joggal remélhetem, hogy minden segítséget megkapok tőlük. Hatvannal naponta közvetlenül érintkezünk telefonon korlát már — — ez régi györgy „melegen” értesülünk mindenről és azonnal intézkedhetünk, ha szükséges. De még szorosabbra fűzöm majd kapcsolatunkat, ami azt jelenti, hogy gyakori vendég leszek náluk. — Megvárom a vállalatunknak a két üzemre szóló munkaértékelését 1981-ről, és ennek ismeretében közösen kidolgozzuk jó együttműködést biztosító intézkedési tervünket. Ennek fő vonatkozásai: a karbantartás gyors biztosítása, esetleges személyi segítségnyújtás, tejtöbblet esetén az alapanyag szállítása és feldolgozása, és gyors intézkedés, ha személyi problémák adódnak. — Hogyan állnak a kádermunkával? — 1976 óta tizenöten végezték el a szakmunkásképző tanfolyamot és ezek ma is mindnyájan itt dolgoznak. Évről évre megrendezik a munka melletti képzést és mi rendszeresen delegálunk két-három főt. Eddig még mindig sikerült meggyőznünk a kijelölteket a továbbképzés fontosságáról, és sikerült elméletigyakorlati segítségünkkel eredményesen le is vizsgázniuk. A tizenöt új szakmunkás persze nem látványos eredmény, de másként fest, ha a szakképzettek arányát nézzük. Gyöngyös 136-os belső össszlétszámából 86- an rendelkeznek valamilyen: — tejipari, vasas, villamossági, képesített könyvelői, technikusi — szakképzettséggel. És vannak szakképesítést nem kívánó beosztások. Mégis van tennivalónk elsősorban a laborban, de az üzemi munkások között is. Képzés egyébként szívügyem, hiszen évek óta a párt propagandistája vagyok. — Van-e elképzelése a kereskedelmi munka továbbfejlesztéséről? — Huszonöt középvezetőnk, irodistánk közvetlen kapcsolatban áll valamelyik, lakóhelyéhez közeli kereskedelmi egységgel és igen jó propagandamunkát fejt ki. Ez az évi, töretlen, 3—4 százalékos forgalomemelkedésben is megmutatkozik. De ezen túl is nagy gondot fordítok a még jobb kapcsolatok kiépítésére. A jó kereskedelmi munka jó termékkínálat nélkül elképzelhetetlen, ezért mindkét üzem arra törekszik, hogy a fogyasztók teljes megelégedésére végezze dolgát. Ba—bor Fogyasztók fóruma • 1. Urbán Jánosné Budapest, V., Petőfi Sándor u. 3. Családunk rendszeres fogyasztója a tejipar által forgalmazott tej és tejtermékeknek. A termékek minőségével elégedett vagyok, minőségük nagyon jó, kivéve azon termékeket, melyeket a boltok lejárt szavatossági idő után árusítanak. Az áruválasztékot kielégítőnek tartjuk, esetleg a joghurthabok, ízesített túrókrémek, pudingok termékcsaládja bővíthető új ízesítéssel. Általában délután 6—7 óra között vásárolom meg a tej és tejtermékeket a Városház u. 12. sz. alatti üzletben. Gyakran már ebben az időpontban elfogy a boltban a sajtok egy része, az ízesített túrókrém, a félzsíros tehéntúró, sőt több esetben zárás előtti időszakban a tej is. Gyermekem a csokoládés tejet, vajakat, natúr joghurtot, tejszínt, valamint a sonkás dobozos sajtot kedveli leginkább. A tej és tejtermékek csomagolását általában jónak tartom, kivéve a politej és félzsíros túrók csomagolását, amely korszerűsítésre szorul. A tej és tejtermékek helyben fogyasztásának kiterjesztését áruházakban, turistaházakban, kirándulóhelyeken, sportrendezvényeken, pályaudvari automaták felállításával javaslom megoldani. A termékek kiszerelésével kapcsolatban megjegyzem: célszerű lenne 3—4 decis kiszerelésben is megjelentetni a poharas tejfölt és a poharas tejszínt. Nagyon hiányolom, hogy nem lehet kapni házias jellegű körözöttet, melyet még az esetben is megvásárolnánk, amennyiben a magasabb vajtartalma miatt magasabb egységáron árusítanának. 2. Somogyi Tiborné, Bp., VII., Dembinszky u. 19. A Budapesti Tejipari Vállalat által forgalmazott termékek rendszeres fogyasztója vagyok. A tejipari áruválasztékot megfelelőnek tartom, a jelenlegi választék bővítését nem tartom szükségesnek, inkább a csomagoláson és kiszerelési nagyságrendeknél javaslom a változtatást. Pl. a tubusos Boci sajtnál — aminek minősége igen jó — nagyobb tubusban történő árusítását javaslok, a félzsíros tehéntúróknál pedig a jelenlegi csomagolás helyett célszerű lenne a Ráma margarinhoz hasonló csomagolást alkalmazni. Fontos feladat lenne a bolti hűtés megoldása, amely közvetlenül kihat a termékek minőségére. Sok esetben a gyenge, elégtelen hűtés miatt a joghurthabok, de még a tej minősége is előnytelenül megváltozik. Gyermekem a citromos joghurthabot, a poharas tejfölt és a sajtok közül a Göcseji sajtot kedveli. Családom a legtöbb tej és tejterméket a nyári időszakban fogyasztja. A tejtermékek hosszított szavatosságát eddig nem ismertem, ennek előnyeit a jövőben a napi vásárlásaim során figyelembe veszem. 3. Lőwinger Gábor, Bp. XVII., Pesti u. 164. Mint a tejipar által forgalmazott termékek rendszeres fogyasztója, elégedett vagyok meglévő áruválasztékkal. A termékek közül kiemelkedően jó minőségűnek tartom a tej, a kefir és a vajak termékcsaládját, ezen termékeket folyamatosan jó minőségben lehet a boltokban megvásárolni. A kemény és félkemény sajtoknál célszerű lenne növelni a 10—12 dkg-os kiszereléseket, továbbá a Túró Rudi gyártási kapacitásának növelését is indokoltnak tartom, mert e közkedvelt csemegéből a délutáni órákban a boltokban elfogy a termék. Nagyon hasznosnak tartom a különféle receptfüzetek megjelentetését, így a fogyasztóközönség megismerheti a tej és tejtermékek sokféle felhasználási módját. Közreadta: Móré Csaba