Tekintet, 1989 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1989 / 10. szám

Sarusi Mihály A határvadász D-n születtem, román falu, magyarok néhányan voltunk, ott jártam iskolába. De nem messze van Kolozsvártól. Az Ausztráliában élő fiam kérdezte nemrég, hogy volt régen. Mindent kivallatott. Azelőtt semmit sem meséltem nekik. A kastéllyal szemben volt egy nagyon szép református templom. Amikor a fiam visszament, kértem, fényképezze le, kiváncsi vagyok, milyen. Nem tudta, hogy nekem van régi fényképem a templomról. Amikor hazajött, mutatja: a református templom helyén háromtornyú román templom! Azóta is kutatom, addig nem nyugszom, míg meg nem tudom, hogy került a románok kezére a magyar templom. Eladta nekik az egyház, vagy az állam kisajátította? Írtam Kolozsvárra a püspökség­re, de nem válaszoltak. Ha addig élek is, kiderítem az igazat. Tavaly nyáron Ausztráliában jártam a fiamnál. Összeakadtam ott egy magyar újságíróval. Azt mondta, ha megtudok mindent arról, hogy tűnt el a D-i református templom, megírja, és elküldi a magyar minisz­terelnökségnek, az ENSZ-nek, meg talán Ceausescunak is. Az amerikai hadifogság után írtam innen Magyarországról haza Kolozsvárra apámnak, hogy szerencsésen túléltem a frontot meg a fog­ságot. Megjöttem, mennék haza. Ne gyere, fiam, írta vissza, keresnek a románok, a távollétedben huszonnégy év kényszermunkára ítéltek. A G-i dolgokért. A határincidensért, meg a falu lakossága polgári pert in­dított ellenem, rámfogták, hogy zsidókat és románokat gyilkoltam, ver­tem. Ez nem igaz, a határincidens meg az volt, hogy átjött a határon egy csapat román katona, mi meg mind megöltük. Azóta nem is jártam otthon, nem merek, mert hiába mondanák itt a nagykövetségen, hogy nyugodtan menjek, otthon elkapnának. Vinné­nek ide, oda, vallatnának, itt is megvernének, ott is egy kicsit, a végén elpatkolnék. Kell ez nekem? Erre nincs amnesztia. A fiam a bátyámnál járt otthon. Ahogy megjelent a faluban, azon­nal ott termett a csendőr, nyaggatták, minek jött haza. A bátyámmal haragban vagyok, valami öröklési ügy miatt vesztünk össze. Ő se járt az­óta nálam. Gróf B. Gy-é volt a kastély, az apám itt volt gazdatiszt, uradalmi in­téző. A földosztás után a grófnak vagy ötszáz hold földje maradt. B. Gy. az erdélyi Magyar Párt elnöke volt abban az időben.

Next