Tekintet, 1993 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1993 / 3-4. szám

90 Sarusi Mihály Képeslapok Badacsonyi bolondkocsi Bitte, ezt vigye, ennél olcsóbbat nem kap, Bitte, nem értem, Bitte, majdnem ingyen adom, ezt a kis barackot, szőlőt, répát, Bitte, könyörög a parasztasszony a fonyódi nagyvásáron, kite­szi a lelkét az idegenekért! Még idegenül is megtanul, Bitte, kérem, Bitte, bármit, csak hogy túladjon a portékáján, a kert­jében termett mindenféle finomságokon. Bitte, mondja túlnan a badacsonyi kikötőben a hegyi taxis is, sőt, ő teljes mondatokat rak össze a németből, hogy java­részt német vendégeivel szót értsen. Még hogy Bitte, menj az édesanyádba, szól magyarul, s tán németül is valami hason­lót hadar, mert a Balatonunknál nyaraló hajcsok elképedve merednek rá. Mivelhogy valami olyasmit magyaráz ordítva, hadonászva, a két öreget a hegyi bérkocsiról letaszítva, hogy csak akkor jöhetnek, ha kifizetik a teljes fuvart, mert miattuk üresen marad — az ő számítása szerint — vagy tíz hely! Mellet­te az üres ülésen hárman is elférnének, a mögötte lévő két háromszemélyes padon is legalább kétszer ennyien, mert vitt ő már föl egyszerre tizenöt hajcsot, neki csak úgy éri meg, ki fizeti ki a benzint, az adót, ha csak úgy felzötyög négy-öt utassal?! Anyád, az a büdös ez meg az, mondja belevörösödve, az idős német házaspár már falfehér és néma, és bénán me­red a magyarra, ezek akarnak engem átvágni? Otthon szóra­kozzatok! Bitte. Még tíz nem, de három más még felült, s már indít is, repülőrajt a Kisfaludy-házig, végig dühöng, szidja a bajcso­­kat, majd, hogy mi ketten magyarok a végállomáson kiszál­lunk, csendesedik el, hagyja, hogy menjünk, serkent, elsőként mi távozzunk hegyi bérkocsijából, hogy a többivel, a megszep­pent németekkel anyanyelvükön folytathassa az alkudozást, megteszi neki forint nélkül is. Bitte!

Next