Tekintet, 1996 (9. évfolyam, 1-6. szám)
1996 / 1-2. szám
Iszlai Zoltán Tóvidék Egy pint adalék Ahányszor leérünk rémületes állapotú benzinzabálónkkal Földvárra, Katónak első dolga, hogy behatóan puhatolózzék a pelargóniák állaga felől zuglói balkonlakásunkban. Antik-butikos sógorasszonyanyám egyebek közt ugyanis muskátli-rögeszmés. Megszállottsága el is hozza gyümölcseit - azaz: virágait - már június elejétől kezdve a francia manzárdos villa szép kertjében. Évenként ismétlődő saját ültetési próbálkozásaim csődje rendszeresen megrázza a javakorú kereskedőasszony erős lelkületét. Velem ellentétben miattam mégse csügged. Ehelyett furfangos keresztkérdésekkel hozzáérkezésünk első órájában tisztázza, hogy - látszólagos - igyekvésem ellenére azon a tavaszon, illetve nyáron mit szúrhattam el a talajelőkészítéstől kezdve a következetlen gondozáson át a kikerülhetetlen levélfonnyadásig és virágbugaritkulásig bezárólagosan. Arról már rég letett, hogy maguknak a töveknek kiválasztását rábízza a bizonytalan szaktudásomra. A földvári kamrában, amelybe egész zuglói lakásunk beleférne, április végén, valódi cserepekben (s nem tejfölös poharakban) ott sorakozik és vár reám a pontosan tizenkilenc, erőtől duzzadó muskátli-kezdemény, az ő szakértő szaporításában. Arra lennének hivatva, hogy végre egyszer nekünk is sikerüljön az ő kétszázötven vagy kétszázötvenkettő hibátlan pelargónia-költeményéhez hasonló haragoszöld indulású tövet fenntartanunk és virágbaborulásuk idején lennünk szomszédaink irigykedő pillantásainak. A cserepek persze kimosva visszaszállítandók kendettek a földvári házba. Szükség volt rájuk a következő évben, tekintve, hogy manapság már alig találni eldugott piacokon cserepet, amelyik megfelelően szilárd és kívánatosan lyuggatott. Hatodik éve járogatunk így Katóhoz, szeszélyes hétvégeken. Ám hiába volt minden ügyködésem, még soha nem tudtam neki 75