Tekintet, 1996 (9. évfolyam, 1-6. szám)

1996 / 1-2. szám

Iszlai Zoltán Tóvidék Egy pint adalék Ahányszor leérünk rémületes állapotú benzinzabálónkkal Föld­várra, Katónak első dolga, hogy behatóan puhatolózzék a pelar­­góniák állaga felől zuglói balkonlakásunkban. Antik-butikos só­­gorasszonyanyám egyebek közt ugyanis muskátli-rögeszmés. Megszállottsága el is hozza gyümölcseit - azaz: virágait - már június elejétől kezdve a francia manzárdos villa szép kertjében. Évenként ismétlődő saját ültetési próbálkozásaim csődje rend­szeresen megrázza a javakorú kereskedőasszony erős lelkületét. Velem ellentétben miattam mégse csügged. Ehelyett furfangos ke­­resztkérdésekkel hozzáérkezésünk első órájában tisztázza, hogy - látszólagos - igyekvésem ellenére azon a tavaszon, illetve nyáron mit szúrhattam el a talajelőkészítéstől kezdve a következetlen gondozáson át a kikerülhetetlen levélfonnyadásig és virágbuga­­ritkulásig bezárólagosan. Arról már rég letett, hogy maguknak a töveknek kiválasztását rábízza a bizonytalan szaktudásomra. A földvári kamrában, amelybe egész zuglói lakásunk beleférne, április végén, valódi cse­repekben (s nem tejfölös poharakban) ott sorakozik és vár reám a pontosan tizenkilenc, erőtől duzzadó muskátli-kezdemény, az ő szakértő szaporításában. Arra lennének hivatva, hogy végre egy­szer nekünk is sikerüljön az ő kétszázötven vagy kétszázötven­kettő hibátlan pelargónia-költeményéhez hasonló haragoszöld in­­dulású tövet fenntartanunk és virágbaborulásuk idején lennünk szomszédaink irigykedő pillantásainak. A cserepek persze kimosva visszaszállítandók k­endettek a földvári házba. Szükség volt rájuk a következő évben, tekintve, hogy manapság már alig találni eldugott piacokon cserepet, ame­lyik megfelelően szilárd és kívánatosan lyuggatott. Hatodik éve járogatunk így Katóhoz, szeszélyes hétvégeken. Ám hiába volt minden ügyködésem, még soha nem tudtam neki 75

Next