Tekintet, 2005 (18. évfolyam, 1-6. szám)
2005 / 1. szám
szász vonzalmú és a fentebb említett „népbarát” érzelmű csoportjával, amelynek vezetője Zsindely Ferenc miniszterelnökségi államtitkár, majd miniszter volt. Hosszas tanakodás után úgy döntöttek az akkor már illegális kommunistákkal is érintkező kollégisták, hogy elfogadják az úri pártfogók anyagi és társadalmi támogatását. Noha kifogások és aggodalmak is kísérték „az urak és a népfiak parolázását”, végülis az mindkét fél számára hasznosnak bizonyult. Az úri pártfogók népbarát voltukat demonstrálhatták általa, másrészt az ide tartozó gyárosok, bankárok talán azzal is kalkuláltak, hogy a világégés utáni korszakban szövetségesre lelhetnek majd a „tisspakika” parasztságból jött értelmiségiekben, sőt, politikai céljaik szolgálatába állíthatják őket. A kollégisták pedig ígéretet csikartak ki a belügyminiszter által garantált egyesületi autonómia biztosítására, amit hamarosan meg is kaptak. Létrejött az első — törvény biztosította önkormányzatiságon alapuló — autonóm, vagyis legálisan működtethető népi kollégium. Az úri pártfogókkal épített kapcsolat következményeként a kollégistáknak fel kellett vállalniuk — igazi népiségük felmutatása mellett — a népieskedés bizonyos propagandáját. Ezt legszívósabban az úri-paraszti frigy első számú sürgetője, egyben a kollégium igazán jószívű patrónusa, Zsindely Ferencné, Tüdős Klára óhajtotta. Amellett, hogy magasrangú köztisztviselő felesége volt, az Operaház ruhatervezőjeként is tevékenykedett és díszes vagy inkább cifra „népi” egyenruhát álmodott a kollégistákra, s bele is öltöztette őket, így parádéztak népi ének, tánc - és balladajátszó csoportként. Fényes helyeken, több ízben külföldön is felléptek.Élénken és emlékezetemben hasonló jellegű saját fellépésem. A Rottenbiller utcai polgáriban, ahová 1941-ben jártam, bizonyos Rossa Ernő volt az énektanár, akinek azóta rangos, komolyzenei világban is láttam feltűnni a nevét. Az iskolának mindenesetre kiváló tanára volt. Kordivatként népi kórust szervezett, amelynek én lettem a szólistája, s nem anynyira jó hangom, inkább valódi parasztcsizmám okán. A kórus minden tagja fekete papundeklit csavart a cipője fölé, hogy látszatra az enyémhez hasonló csizmában legyen. Nagy színházban léptünk fel, s csodáltam, hogy idősebb, már baju 12