Tekintet, 2016 (29. évfolyam, 1-6. szám)

2016 / 1. szám

Az ember, amióta nyelvet szerzett az evolúció kanyargós, sok­szor kaotikus útján, már nemcsak megéli az élet jelenségeit, örömeit, fáradságát, keserveit, nemcsak végigjárja a születés és az elmúlás biológiai ívét, hanem igyekszik elgondolkodni is azon, mi történik vele, ki ő és miért jött a világra. Érzékeink, érzelmeink ezer szállal kötnek a világ néha kellemes, néha boldogító, legtöbbször rettenetes valóságához, minden állatnak van ilyen kapcsolata. Az emberi nyelv személyes és faji létünket kiemeli ebből az ösztönös, homályos, magasabb cél és értelem nélküli állatvilágból. Elgondolhatóvá tettük magunkat, és kérdezhetővé. Miért vagyunk, honnan jöttünk és hová megyünk? Örök kérdései ezek az Embernek és a filozófiának. Sokféle pongyola válasz megfogalmazódik, hajszoljuk a pénzt, az anyagi javakat, a pozíciót, a sikert, a hatalmat. Ezek ugyanolyan gyorsan szertefoszlanak, mint a testünk. Ami megmarad, az a történetünk. A nagy költők ismerik a módját annak, hogy az érzékek, érzelmek világából felhozzanak egy-egy csodálatra méltó, gondol­kodásra buzdító parányi drágakövet, verset, amelyek segítségével absztrakt nyelvünk formális világából bepillanthatunk a lét valódi mélységeibe. A jelentős vallások, az értő filozófiák olyan gondolati konstrukciókat hoztak létre, amelyek a hívőnek, a hozzáértőnek képesek a világ harmóniáját felvillantani. Egy-egy pillanatra megteremtik a kapcsolatot az értelmes gondolatok és a gondolat nélküli érzelemvilág között. Transzcendenciának nevezzük az ilyen ritka megvilágosodást. Felvillan a teljes világ értelme, sokan ezt Istennek nevezik, és felfedezzük benne a saját létünk szerepét. Feri! Te pontosan a határvonalon álltál, és hihetetlen tudással és százezer csipkevirágú érzéssel közvetítetted nekünk a két világ közös harmóniáját, a lét nagyszerűségét, a halál hiábavalóságát, az ember saját történeteinek értelmét. Amíg az ember él, szabadnak hiszi magát, és bizonyos mértékig az is. Képes a saját történetét itt-ott megváltoztatni: ítél, dönt, választ és szeret, gyűlöl, vagy éppen nem csinál semmit, ha kedve úgy tartja. A történetét építgeti. Amikor elgondolkozik azon, hogy tulajdonképpen ki is ő, honnan jött s hová tart, akkor már

Next