Telehír, 1991 (6. évfolyam, 1-8. szám)

1991-12-01 / 8. szám

zók rájöjjenek arra, hogy ötven új műsor lát­ható az 1-esen. FODOR: Csak arra szeretnélek emlé­keztetni - de lehet hogy akkor a fogalmakat másként használjuk - hogy a produceri iro­dák, amiket létrehoztatok valóban elkezdtek működni, de az a 200 fős csapat, amit az 1- es csatornára terveztetek, mint egy törzs­csa­pat, ez létezik ugyan papíron, de mind a mai napig nincs telefonjuk, szobájuk, és hát munkájuk sem nagyon. HANKISS: Hát azt nem tudom, hogy hogy nincs munkájuk, amikor - ismétlem - négy hónap alatt ötven új műsort elkezdtek. Ez magától nem hiszem, hogy megszületett volna. Van akinek nincs munkája, van aki­nek pedig túl sok munkája van. Azért hoz­tunk létre negyvenhat irodát, hogy egymással versenyezzenek. Korábban vol­tak főszerkesztőségek, de az állóvíz volt. Húsz éven keresztül ugyanaz a főszerkesz­­tőség csinálta a műsorokat. Azzal a szán­dékkal hoztuk létre a produceri irodákat, hogy majd néhány hónapon belül kiderül, melyik marad talpon. Amelyik talpon ma­rad, tovább él, amelyik nem marad talpon attól elköszönünk. GYŐRFFY: Hogy lehet az, hogy ilyen ellentétes a vélemény a Televízió munkatár­sai - nem vagyok televíziós, én csak egy be­dolgozó vagyok - véleménye és a te véleményed között? Ma végeztem egy ilyen közvéleménykutatást számomra mérvadó körökben, s azt mondják, hogy az 1-es és a 2-es csatorna szétválasztása rendkívül nagy tehertétel abból a szempontból, hogy min­den vagyon és eszköz az infrastruktúra, meg a többi, el van választva és néha parlagon hever az egyiknél, ami a másiknak éppen kellene. Ezt renkívüli módon nehezménye­zik. Én ehhez nem tudok hozzátenni mást, csak azt, hogy magam is kerültem számta­lanszor már olyan helyzetbe, hogy kimen­tünk egy helyszínre ”fa kamerával” — így nevezik a tévések egymás között azt, ame­lyik felmondja a szolgálatot menet közben. Iyen körülmények között értelmes dolog volt-e a két csatornát létrehozni? Az én meg­ítélésem szerint egy csatornának az ellátá­sára alkalmas megfelelő eszköz sincs a Magyar Televízióban. HANKISS: Én nem hiszem. Két csator­na működik. Van műsor, szerintem jobb műsor, mint korábban volt, és remélem, hogy még sokkal jobb lesz a következő hó­napokban, egyfelől... TARKÓS: Néz televíziót? HANKISS: Amikor muszáj, akkor igen. Nem túl sokat, de azért valamennyit igen, az új műsorokat megnézem legalábbis. Tehát az, hogy időnként állnak stúdiók, máskor meg túl sok a munka ez a Televízi­óban - ti mondtátok nekem amikor idejöt­tem ezelőtt tíz hónappal, hogy ez a Televízióban mindig így volt. Tehát éppen az a célunk, hogy az új fölállásban az állásidő kevesebb legyen, a kihasználtsági fok maga­sabb legyen, a kamerák ne a szekrényekbe feküdjenek, hanem dolgozzanak. Pontosan azt akartuk, hogy egyfelől a túlkihasznál­t­­ság, vagy kihasználatlanság szűnjön meg, és nagyjából egyenletes terheléssel dolgozzon majd mindenki és minden stúdió és minden szakember. GYŐRFFY: Azt a véleményemet, hogy itt zömmel, vagy bizonyos részben fakame­rákkal folyik a tevékenység, ezt fönntartom, kénytelen vagyok fönntartani. HANKISS: Ez biztos, de nem azon mú­lik, hogy a Televíziót átszerveztük. Annyi kameránk van, amennyi van. Az, hogy az új szervezetben fölállt egy kész, a korábbinál sokkal hatékonyabb kereskedelmi iroda és kereskedelmi rendszer, ez azt jelenti, hogy több pénzünk lesz, amiből tudunk kamerát bérelni. Az hogy megmentettünk negyvenöt produkciós irodát, amelyek közül néhányan remélem hogy jövőre már a piacon szabad stúdióként, ügynökségként, vállalatként önállóan fognak megélni, mindez azt jelenti, hogy segítjük a magánpiac megteremtését, mi az állami, a köztelevízió. Jövőre már egy szélesebb skálából válogathat bármilyen te­levíziós társaság, amikor kamerát keres, producert keres, szakembert keres a piacon. Néhány káposztafej beszélget? GYŐRFFY: Kénytelen vagyok még egyszer azt állítani, hogy szerintem a Tele­vízió műsorának a színvonala nem lett jobb az utóbbi időben. Ezt sajnálattal állapítom meg és ennek egyik magyarázata az, hogy rendkívül sok, olcsón készült, unalmas mű­sor van, ahol néhány káposztafej beszélget. HANKISS: Ezt ne nekem mondd légy olyan kedves, hanem a magyar ország­­gyűlésnek, amit én nagyrabecsülök, és én nagyon örülök, hogy iyen formában egye­dül Magyarországon van egy igazi többpárt rendszerű parlament, ami viszonylag jól működik, de hát ők szavazták meg a mi költ­ségvetésünket. Amit kértünk, nem kaptuk meg, ami kellett volna ahhoz, hogy könnyeb­ben, kevesebb verítékkel csináljunk még jobb műsorokat. Most azért csinálunk olcsóbb mű­sorokat, azért veszünk időnként nem tökéletes amerikai vagy olasz filmeket... GYŐRFFY: Milyen finoman fogal­maztál! HANKISS:... mert ezek a filmek olcsók. Tudni kell mindenkinek, hogy egy Dallas­­epizód nekünk belekerül mindenestől mondjuk 500 ezer forintba, egy magyar té­véjáték, egy magyar film - amiből boldogan szeretnénk csinálni minél többet - az mini­mum, öt, de nyugodtan lehet 40 millió fo­rint. Tehát pénzkérdés a minőség. GYŐRFFY: Igen, igen, az olcsó Dallas­nak híg a leve, ez kétségtelen. Ugyanakkor miért van nekünk két reggeli műsorunk, amikor a magyar átlagpolgár reggel félig öl­tözötten vonszolja reggel 6 órakor a gyere­két a busz után. HANKISS: Teljesen igaza van. Azért van két reggeli magazinunk, mert e két ki­tűnő csapat jelentkezett, pályázta meg ezt a lehetőséget. Mind a kettő mást csinál, a né­zők most láthatják, hogy a Napkelte gyöke­resen más, mint A Reggel, vagy a Jó reggelt Magyarország műsor, nem volt okunk bár­melyiknek megtiltani, hogy bemutatkozzék. Miért nem volt? Mert egyetlen fillérünkbe nem kerül egyik műsorunk sem. FODOR: Nem tudom, hogy jól tudom­­­, de ez nem igaz. Nem igaz, tudniillik pénz­be kerül a műsorszórás költsége, azok az emberek, akik ezeken a csatornákon dolgoz­nak, vagy azoknak egy része legalábbis fi­zetést vesz fel, az eszközállomány, amivel dolgoznak, jelentős részben e pillanatban az MTV tulajdonát képezi, és a legfontosabbat kihagytam, pénzbe kerül ugyanis a reklámi­dő is. Az a reklámidő ami odamegy, az nem máshová megy és ennek a hasznát nem az MTV teszi el, hanem azok a műsorvállala­tok, amelyek ezt a műsort csinálják. HANKISS: Ez nem így van. Féligazság­nak sem mondható, amit szakértő tanács­adóim mondtak, mert egyrészt­ mind a két reggeli műsort úgynevezett csereszerződés­sel, vagy angolul barter üzletben kapjuk meg, ami azt jelenti, hogy az illető műsor­­gyártó cég ingyen átadja nekünk ezt a mű­sort, néhány perc reklám fejében. A reklám elvileg valóban hozhatna nekünk másképp is pénzt, csak éppen nem hozott pénzt. A ko­rábbi kereskedelmi irodáink képtelenek vol­tak eladni a reggeli sávokat, ezek után fordultunk műsorcégekhez, akik azt mond­ták, hoppá, mi eladjuk. TARNÓI: Sokan azt mondják, hogy ez­zel kiárusítja a csatornákat, a reggeli csator­nát, a reggeli időt. HANKISS: Mit jelent az, hogy kiárusí­tom? Ez a közszolgálati Televízió reggeli műsora. FODOR: A közszolgálati Televízió el­nöke beleszólhat abba, hogy mi legyen a reggeli műsorban? HANKISS: Nem én, hanem a két inten­­datúra ellenőrzi a két műsor minőségét és tartalmát. FODOR: Beleszólási joguk van? HANKISS: Abszolút. A szerződésben benne van, hogy a minőségét a két műsor­nak egyértelműen a két intendatúra ellenőr­zi, kettő: ingyen kapjuk a műsorokat, három: a reklámidőt mi nem tudtuk eladni, négy: a szerződést felmondhatjuk év végén, ha valami nem stimmel, öt: a két műsor ver­senyben áll. Eldöntöttük azt, hogy hagyjuk őket versenyezni körülbelül 1 hónapig, szeptember elsejével pedig eldöntjük azt, hogy a két műsor közül melyik marad meg, vagy váltogatja a két műsor egymást, mint például Németországban, vagy amelyik pro­dukció nem marad reggel, az a délelőtti sá­von, vagy az éjszakai sávon ad majd műsort, tehát tulajdonképpen a nézőink jól járnak, mert az összműsoridő növekedni fog, a nap minden szakában az, aki éppen otthon ül és magányos, szeretne műsort nézni, az kap va­lamit. Hogy mennyire nem kerül nekünk pénz­be, az egyik szerződésben benne van példá­ul az, hogy amennyiben a nekünk szállító cég hasznot termel a reklámok segítségével, azokból számunkra, velünk együttműködve csinál tévéjátékot és filmeket, mert egyetlen fillér haszonra nem tart igényt. GYŐRFFY: Fantasztikus önzetlenséget feltételezel. El tudod képzelni, hogy nem pályázik a cég mondjuk egy adandó alka­lommal, amikor törvények lesznek, újabb 15

Next