Ablonczy Balázs - Fedinec Csilla (szerk.): Folyamatok a változásban. A hatalomváltások társadalmi hatásai Közép-Európában a XX. században (Budapest, 2005)
Új társadalmak a rendszerváltozás után
narratíva helyébe azt a narratívát kell állítanunk, amelynek a kérdezett nem, csak a szociológus lehet birtokában. Másrészt viszont ezt pusztán a saját narratívánkon keresztül sem érthetjük meg, hisz a diszpozíciókhoz, illetve a mező működéséhez az eufemizációs narratívák is elválaszthatatlanul hozzátartoznak. A NARRATÍV IDENTITÁS Másrészről az elemzés tehát az elbeszélő saját narratívájára irányul, amelyen keresztül, mint már az előzőekben mondtuk, elsősorban társadalmilag kondicionált és organizált identitások termeléseként és elismertetéseként fogunk fel. Az narratív identitás elmélete az önazonosságot az elbeszélő funkcióhoz, vagyis az elbeszélt élettörténethez köti. Ricoeur különbséget tesz a tárgyi azonosság (ugyanazság) és az önazonosság között.21 Az önazonosságra nem kívülről tekintünk, hanem általa magunkhoz viszonyulunk. Ez egyben azt is jelenti, hogy ebben a megközelítésben önazonosságunkat nem jellemünk szilárdsága, véleményeink, tulajdonságainkhoz vagy szokásainkhoz való ragaszkodásunk biztosítja, hanem az, hogy a változások sorát egy koherens narratívába tudjuk foglalni. Tengelyi Heideggerre hivatkozva az önazonosság e koncepcióját ahhoz köti, hogy „képesek vagyunk önmagunk mellett újra és újra tanúságot tenni".22 Ulrich Beckre hivatkozva azt mondhatjuk, hogy ezt az önmagunk melletti folyamatos tanúságtevést, vagyis az élettörténeti elbeszélést a késő modern társadalmak intézményesítették.23 A folyamat társadalmi okait több felől közelíthetjük meg. (1) Érvelhetünk amellett, hogy megszűnik a társadalmi pozíció (osztálypozíció), mint kategorizációs szempont magától értetődősége. Ez a maga során ezen osztálypozíciók rendies jellegének az elenyészésével hozható összefüggésbe. Ebben a megfogalmazásban Beck a weberi rend és osztály kategóriákra megy vissza. Webernél az osztályt az egyének által birtokolt piaci pozíció hasonlósága teremtette meg. Ez nem jelent feltétlenül az érintettek által is átélt közösséget hasonlóságot; módszertani szempontból a szociológus által képzett, másodlagos kategóriaként foghatjuk fel. A rend ezzel szemben Webernél a presztízs, az életforma, a mentalitás közösségére utal, amely egyben olyan kategória, amellyel az érintettek is identifikálódnak.24 Beck szerint az osztály a klasszikus modernitásban rendies jellemvonásokkal rendelkezett, vagyis nem pusztán a szociológiai elemzésekben létezett, hanem mindennapi élet egyik legfontosabb identifikációs kategóriája volt. A szociológia osztályszerkezetre vonatkozó elemzés