Fedinec Csilla (szerk.): Társadalmi önismeret és nemzeti önazonosság Közép-Európában (Budapest, 2002)
Önismeret és mítosz
Ugyanakkor Béla itt is igyekszik a politikai mítoszokat történeti kontextusokra vetítve vizsgálni, figyelembe véve a mitologémák „vándorlását”, azaz az egyik társadalmi és kulturális közegből a másikba való átvételüket - jóllehet nem mindig tudja a konkrét szituációt megfelelően elemezni, így például különleges figyelmet fordít a francia nemzetállami mitológia kelet-európai átvételére, s így a tizenkilencedik századi magyar kontextusra is, mely szerinte jó példa arra a folyamatra, ahogy egy, a franciától gyökeresen eltérő politikai közeg ezt a modellt meghonosítani igyekezett. Boia - igen elnagyolt - értelmezése szerint itt a sikertelen adaptáció paradigmatikus esetével állunk szemben: habár a homogén nemzetállam mítoszának hatásmechanizmusai mindkét esetben hasonlóak voltak, a társadalmi előfeltételek különbözősége miatt a magyar asszimiláló nemzetkoncepció totális kudarcba fulladt.2728 Boia olvasatában a modernitást a nemzetállami mítoszok és a történelmi konstrukciók rendkívül szoros kapcsolata jellemzi. A nemzeti egység megteremtését kitűző mozgalmak ugyanis a múlt „meghódítására” törekszenek: „e projektek nem az emlékezetünkben őrzött történeti tényekben gyökereznek”, hanem épp ezek a vállalkozások teremtik és rendszerezik a történeti reprezentációkat, „amelyek képesek behatolni a kollektív emlékezetbe, következéseképp aktív, gyakran döntő politikai faktorrá tudnak válni.”29 30 E gondolatmenetek jelentik az elméleti keretet Boiának a román historiográfiai hagyományt feldolgozó munkáihoz is, amelyekben a „kommunizmus mítoszaitól” a nemzeti identitást konstituáló posztromantikus legendáriumig minden román kulturális mitológiát igyekezett dekonstruálni. A román könyvpiacon 1995-ben jelent meg az első ilyen témájú, általa szerkesztett kötet, melynek esettanulmányai a román történeti tudat legaktuálisabb kérdéseit elemezték a mítoszképzés dinamikájának szemszögéből.Legambíciózusabb kísérlete pedig kétségkívül a Történelem és mítosz a román köztudatban volt, amely 1997-ben jelent meg. A könyv alapanyagát egyébként Boia a hetvenes években általa írott román historiográfia-történeti egyetemi jegyzetből merítette, amelyet a nyolcvanas-kilencvenes években kidolgozott politikai mitológia-elmélet segítségével „áramvonalasított.” Ebben a kötetben érezhető leginkább Eliade mítosz-értelmezésének hatása. A mitológia Boia számára is normatív keret „a kozmikus és társadalmi jelenségek magyarázatára szánt, a közösség alapértékeivel szoros kapcsolatban álló és annak kohézióját biztosítani törekvő imaginárius konstrukció”, amely egyben „értelmezési rendszert és etikai kódot, illetve viselkedésmodellt ’ hordoz, s ebben az értelemben a politikai-kulturális közösség működésének alapvető létfeltétele.31 A román kontextusban a mitikus konstrukciók problémájának felvetése speciális hangsúlyokat kap. A két világháború közötti időszakban ugyanis a román értelmi- 27 Lásd például Carleton Hayes: Nationalism: A Religion. New York: Macmillan, 1960. 28 Dona secole tie mitologie na (ion a la. 26. o. 29 Dona secole tie mitologie nafionala. 35. o. 30 Mituri istorice románefti. Bukarest: Editura Universitátii, 1995. 31 Is torié $i mit in conftiinfa romäneascä. 8. o