Kovács Éva (szerk.): A gazdasági átmenet etnikai tájképei - Regio könyvek (Budapest, 2004)
I. Könyv. Erdélyi vállalkozó (ön)képek
Vállalkozástörténetek Erdélyben vállalkozó gyakran kerül ellentmondásba a self made man-nel, az önmagát felépítő, társadalmi eredet nélküli emberrel. Ennek okát egyrészt a már említett, a vállalkozók megítélését meghatározó ambivalenciában látjuk, másrészt pedig abban, hogy a moralitás „tájainkon” alapjaiban kollektív, pontosabban kollektivista kategória. A küldetéses vállalkozó mellett ott találjuk a „kisembert”, aki nem bánja, ha ügyeskedőnek nevezik, a morális stigmák alól nem akar kibújni. Szerinte is igaz, hogy „meggazdagodni csak törvénytelen úton lehet”. Hozzáteszi, hogy ez az „igazság” leginkább a kisemberekre érvényes, hisz a törvények maguk épp azért vannak, hogy a „helyzetben lévőket”, „a nagy halakat” védjék, és ezzel az aszimmetrikus társadalmi viszonyokat konzerválják. A törvénysértés, az amoralitás ilyen körülmények között ennek az aszimmetriának a részben szimbolikus felszámolása. V. 2. A történetek ideje Megállapítottuk azt is, hogy a tranzitológiai diskurzus a self made man narratívák egy sajátos típusát támogatja, ezzel egyben kijelölve az elmondott történetek időbeli koordinátáit. A társadalomtudósok és a közemberek egyaránt azt kérdik a kilencvenes években, hogy: „Kikből lettek vállalkozók? Kik voltak azelőtt az átmenet nyertesei?”. Erre a kérdésre a társadalomtudósok és a közemberek egyaránt a régi elitek metamorfózisának elbeszélésével válaszolnak. Silviu Brucan, a kilencvenes évek egyik társadalomtudományos sikerkönyvében a vállalkozóvá válás hat folyosójáról beszél. A hat folyosó közül négy a múlt rendszer hivatali helyiségeiben kezdődik. E történeteknek az átmenet kontextusában rámutató jellegük van: ezek nem azok a történetek, amelyeket a vállalkozók önmagukról mondanak, hanem amit mások mondanak vagy suttognak róluk. A metamorfózisról szóló elbeszélések mellett Brucan két lehetőséget hagy: az emigrációból hazatérő és a vállalkozását a kilencvenes években a semmiből felépítő vállalkozóét. Ezzel nagyjából ki is jelöli azokat a narratív lehetőségeket, amelyekkel a vállalkozók élhetnek történetük felépítése során. A két legitim narratíva közül (mivel az emigrációból kevesen tértek haza) a self made man narratíva emelkedik ki. Ez tekinthető domináns elbeszélési stratégiának. Az így felépített elbeszélések a ’89-es fordulat után kezdődnek, nem képesek arra, hogy az elbeszélő múlt rendszerbeli útját integrálják a történetbe. Ezzel alapvetően különböznek a Kuczi Tibor által bemutatott magyar vállalkozástörténetekről. Kuczi szerint a kilencvenes évek magyarországi vállalkozói „meglepődve