Kovács Éva (szerk.): A gazdasági átmenet etnikai tájképei - Regio könyvek (Budapest, 2004)
I. Könyv. Erdélyi vállalkozó (ön)képek
KISS TAMÁS tosan felcseréli a jelentést az elbeszélendő események közvetlen másolatával”, vagyis valahol az „élmény” és a jelentésadás között lebeg.34 Elemzésünkben erre, az élettörténeti eseményeket újrakonstruáló értelemadási folyamatra kérdezünk rá. Olyan narratív struktúráról van ugyanis szó, amellyel párhuzamosan - mint azt Ricoeur kapcsán említettük 35 - a cselekmény szereplőjének (aki ez esetben megegyezik az elbeszélővel), azonossága is kibontakozik. A narratív-biográfiai módszer ily módon nem arra vállalkozik, hogy közvetlenül, a „kemény tények” szintjén írja le a társadalmi valóságot. Nem az „elbeszélésen kívüli világról akar beszélni”36, hanem magát az elbeszélést szeretné újramondani. Mondanivalója azonban annyiban szociológiai, hogy a szalagon rögzített elbeszélések, illetve az általuk feltáruló narratív konstrukciók maguk is társadalmi tények. Az élettörténeti elbeszélés funkciója ugyanis nem pusztán az, hogy megkonstruálja a beszélő azonosságát, hanem hogy azt társadalmilag elismertesse. Ily módon nem tekinthet el a „hallgatóság” relevanciastruktúráitól sem.37 Ez pedig annyit tesz, hogy, bár elvben a lehetséges narratívák száma végtelen, gyakorlatilag azonban nem kommunikálható bármilyen narratíva sikerrel. Szélsőséges esetben az összefüggéstelennek tűnő narratívák elbeszélőit a hallgatóság akár az őrült kategóriájába utalhatja. De amennyiben ettől elvonatkoztatunk, a szokatlan, furcsa elbeszélések mindenképpen nagy „közegellenállásra” számíthatnak. A szociológia számára az élettörténeti elbeszélés azért releváns kutatási téma, mert az részben társadalmilag előregyártott „narratív panelekből” építkezik. Tanulmányunk a „vállalkozósághoz” kapcsolódó panelek feltérképezésére és működésük megértésére vállalkozik. III. 2. Vállalkozói narratívák és társadalmi nem Kovács Éva és Melegh Attila nyomán abból indultunk ki, hogy az elbeszéléseknek is van társadalmi nemük és ezt kiemelt elemzési szempontnak tekintettük. Az „elbeszélés neme” alatt a szerzők azt értik, hogy bizonyos elbeszéléseket férfiasnak, míg másokat nőiesnek érzékelünk, ha 34 White, Hayden: A narrativitás értéke a valóság megjelenítésében. In u.ö.: A történelem terhe. Osiris-Gond, Budapest, 1997.104. 35 Ricoeur: i.m. 15-16. 36 Rosenthal: i.m. 1. 37 Kovács Éva - Melegh Attila: A vándorlást elbeszélő narratívák neme. In: Pethő Andrea (szerk.): A társadalmi nemek emlékezete és képe Magyarországon a 19.-20. században. A Nők Valódi Esélyegyenlőtlenségéért Alapítvány, Budapest, 2004, 175-195. 34