Állami főgimnázium, Temesvár, 1906
A természettudósok tanítják az erő fennmaradásának törvényét és igazuk is van. De ha igazuk van, akkor mindenképen legfőbb igazság, hogy az összes erők közül a lelki erőnek van legtöbb jogosultsága arra, hogy igényt tartson az örökké fennmaradásra és arra, hogy hatását az emberiséggel időtlen időkig éreztesse. Néhai főigazgatónk lelkének nagy ereje, a mellyel a hazafiságnak, a tudásnak és szeretetnek annyi templomát felépítette ezrekre és ezrekre menő tanítványainak és kortársainak szívében, elpusztíthatatlan művelődési tényezőként fog tovább élni és az általa vallott eszmék terjedése érdekében tovább működni. Valóban Reá illenek nagy koszorúsunk szavai, hogy: »Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl. Hanem lerázván, a mi benne földi, Egy éltető eszmévé finomul.« Igen, az ő lénye, az ő nemes egyénisége a hazafiság, a munka és az emberszeretet eszméje lesz és marad mindenka. Úgy legyen, hogy intézetünk első főigazgatójának emléke, a nevéhez fűződő nagy eszme legyen mindenkoron a tanártestület és a tanuló-ifjúság tevékenységének vezérlő csillaga. * Felejthetetlen halottunk nemes egyéniségét, emberi és polgári érdemeit és a tanügy terén kifejtett munkásságát klasszikus formában domborítja ki dr. Kovács Gyula tanárnak a május hó 3-án rendezett gyászünnepélyen elmondott beszéde, amely következőleg szól: Kedves tanuló ifjúság! A nagyváradi temetőben friss sírhalom domborul, benne pihen a mi jó főigazgatónk, akit annyira szerettünk s ki minket úgy szeretett! Az a nyájas arc nem derül többé szelíd mosolyra, bölcs szavakra nem nyílnak beszédes ajkai, az a jóságos szív többé nem dobog, az a fáradhatatlan agy örökre elpihent. Leróttuk a kegyelet adóját, mieink is elkísérték az utolsó útra, a mi koszorúnk is ráborult koporsójára, mi is elrebegtük a részvét szavait; immár ott nyugszik a hideg föld ölén, porai majdan elvegyülnek az anyaföld porával, amelyből vétetett. Fűit, fűit!. . . . Bízvást napirendre térhetnénk mi is. Egy számmal több vagy kevesebb .... Hiszen csak a felkelő napot üdvözli csicsergő madársereg, a napraforgó is csak a napot keresi. De hát szeretet, hűség puszta szó volna? Hazugság e földön minden