Felsőkereskedelmi iskola, Temesvár, 1880
, de az Ökörszekér bizony olyan, mint Attila idejében volt; nem lát az soha se vasat, se hajat. De minek is ? A vas többe kerülne, mint maga a szekér, ami csak néhány napi munka ára a gazdának, s ha elromlik, lesz más ; a hajat pedig nem a tengelyre kenik, annak más a rendeltetése. Innen van aztán, hogy a kerékagy úgy siratja a hájat, hogy félmértföldnyire is elhallatszik; de innen van az a közmondás is, hogy: „nyikorog, mint a székelyszekér.“ Különben a székely nem igen szeret az útból kitérni más kocsi előtt; igaz, hogy nem is lát, mert mihelyt áruját lerázta nyakáról és ellátta magát jóféle, fehér piaczi kenyérrel, czigánypecsenyével, aztán meg egy kis borral, hát hasra fekszik szekerében s a „Szikra“ meg a „Kakas“ úgy elviszik gazdájukat, hogy otthon ébred föl. A székely nagyra tartja magát; azt gondolja, hogy olyan nép kevés van a világon, mint ő. Az igazat bátran megmondja, barátságos, közlékeny, de néha daczos, sőt kötekedő. A jussát nem hagyja, sőt kis dologért kész a pörlekedésre. Appelláltak annak idejében egészen a „gubermárton“-ig (gubernator), a fejedelmek idejében pedig mindegyre zörgettek a fehérvári kapun kérelmeikkel. Apafinak a csikiak azt írták, hogy ha ügyöket jól eligazítja, hát ők is megemberelik ő nagyságát, ha feléjök talál valamikor vetődni. A székely előtt a legnagyobb titulus a „nagyságos“. Akit a székely megnagyságol, az meg van becsülve. Különben az úri népet nem igen szeretik; a nadrágos ember irányában bizalmatlanok, ha mindjárt a maguk fajtája is. Ha idegen úri embert látnak, azt mondják: „Ez vagy úr, vagy zsidó.“ Más nemzetiségűekkel sohasem elegyednek össze; idegen nyelvet csak elvétve tanul meg valaki közülök. Ügyleti dolgaikban kissé ravaszok, mert így kívánja az üzlet, de azt már nem, hogy az ember az okos szóra ne hajtson.