Felsőkereskedelmi iskola, Temesvár, 1914

JELICS GYULA 1858-1914 Alig múlt egy éve, h­ogy egyik egészen fiatal kartársunkat örök pihenőre kísértük, a halál angyala ez iskolai év elején újra átröppent intézetünk felett és magával vitte Jelic Gyulát, a csen­des szerénységben munkálkodó derék tanárt. El voltunk némileg készülve a katasztrófára, de megrendített benn­ünket a hamar elmúlás annál az egyénnél, aki soha beteg nem volt s aki úgyszól­ván büszkélkedhetett volna egészségével, melyet oly hirtelenül ásott alá a pusztulást hozó gyógyíthatatlan kór. Szinte látom, hogy ez a vasakaratú katona­ember hogyan dacolt álló eszten­deig kínzó fájdalmakat okozó betegségével azon hitben, hogy neki még egészségesnek kell lennie, mert neki még van keresni valója e földön. De sajnos, a halál suhintott kaszájával és a munkás élet letörött. Jelics Gyula Galgonban született Torontál megyében 1858-ban, hol elemi iskolai tanulmányait is végezte. Családjában hagyomá­nyos volt a katonai pálya és atyja, ki maga is katona volt, fiát a katonai pályára szánta. A fiú Pancsován végezte a négy alreált, Morvafehértemplomban a három felső reált, honnan a bécs­újhelyi katonai akadémiára került be. 1881-ben mint hadnagyot Zágrábba küldték. Részt vett a boszniai okkupációban és a had­járat végeztével még egyszer leküldték Boszniába az ottan garáz­dálkodó rablóhordák megfékezésére, mely utóbbi szerinte kemé­nyebb dió volt a katonára nézve, mint maga a hadjárat. Zágráb­ból rövid idő alatt Budapestre került az önkéntesiskolához tanár­nak, honnan 1886-ban mint főhadnagy jött Temesvárra a had­apródiskolához. Itt az összes katonai tárgyakat tanította. 1893-ban kapitány lett. 1894-ben, mint tartalékos kapitány, megvált a had­seregtől és ez időtől 1902-ig a temesvári m. kir. áll. főreáliskolá­­ban működött mint tornatanár, tanítva a torna mellett francia

Next