Felsőkereskedelmi iskola, Temesvár, 1914
JELICS GYULA 1858-1914 Alig múlt egy éve, hogy egyik egészen fiatal kartársunkat örök pihenőre kísértük, a halál angyala ez iskolai év elején újra átröppent intézetünk felett és magával vitte Jelic Gyulát, a csendes szerénységben munkálkodó derék tanárt. El voltunk némileg készülve a katasztrófára, de megrendített bennünket a hamar elmúlás annál az egyénnél, aki soha beteg nem volt s aki úgyszólván büszkélkedhetett volna egészségével, melyet oly hirtelenül ásott alá a pusztulást hozó gyógyíthatatlan kór. Szinte látom, hogy ez a vasakaratú katonaember hogyan dacolt álló esztendeig kínzó fájdalmakat okozó betegségével azon hitben, hogy neki még egészségesnek kell lennie, mert neki még van keresni valója e földön. De sajnos, a halál suhintott kaszájával és a munkás élet letörött. Jelics Gyula Galgonban született Torontál megyében 1858-ban, hol elemi iskolai tanulmányait is végezte. Családjában hagyományos volt a katonai pálya és atyja, ki maga is katona volt, fiát a katonai pályára szánta. A fiú Pancsován végezte a négy alreált, Morvafehértemplomban a három felső reált, honnan a bécsújhelyi katonai akadémiára került be. 1881-ben mint hadnagyot Zágrábba küldték. Részt vett a boszniai okkupációban és a hadjárat végeztével még egyszer leküldték Boszniába az ottan garázdálkodó rablóhordák megfékezésére, mely utóbbi szerinte keményebb dió volt a katonára nézve, mint maga a hadjárat. Zágrábból rövid idő alatt Budapestre került az önkéntesiskolához tanárnak, honnan 1886-ban mint főhadnagy jött Temesvárra a hadapródiskolához. Itt az összes katonai tárgyakat tanította. 1893-ban kapitány lett. 1894-ben, mint tartalékos kapitány, megvált a hadseregtől és ez időtől 1902-ig a temesvári m. kir. áll. főreáliskolában működött mint tornatanár, tanítva a torna mellett francia