Délvilág és Temesvári Új Szó, 1990. június-szeptember (47. évfolyam, 140-229. szám)

1990-09-22 / 223. szám

â£$l Mindenki írja át a szerepét! ' *1111 v*l*­1^ixWx*l*!^!^l ■ *,l’11,1J 1 -11!1111 111 1 r 11,111 * •111 11 n i • 1• ■ t­­ * (• — Az emberek többsége fél a változástól, ennek elle­nére miképp következhetnek a történelmi sorsfordulók? — Mióta a szociálpszicho­lógia a hatvanas évek ele­jén kidolgozta a kognitív disszonancia elméletét, le­egyszerűsítve erre is lehet válaszolni. A kognitív disz­­szonanciát nehéz magyarra fordítani, azt jelenti ugyan­is: a cselekvés és tudat kö­zött diszharmónia van, a szavak és a tettek távol es­nek egymástól. Biztosan sok ember felfedezte magán, ha valamit megcsinál, tettét megbánja és önigazolást ke­res. Például a nők sokáig szoktak tanakodni, amíg egy ruhát megvesznek. Amikor ez megtörténik és eszükbe jut, nem a legszebbet vá­lasztották, akkor sem tépe­­lődnek tovább, mert arra gondolnak, hogy a barátnő majd irigykedik:" Az öniga­zolás-keresés életünk kísérő jelensége. — Miképp működik ez az elmélet a politikai életben? — Minden ember egy po­litikai rendszer keretei kö­zött él, amelyben jól, hasz­nosan, köz- és önbecsülésére tölti napjait. Ha tudja is, hogy helytelenül cselekszik, önigazolásként megmagya­rázza, jót tett. Csak ennek alapján képzelhető el, hogy a diktatúrák is rövidebb­­hosszabb ideig fennmarad­nak. Tehát a legvéresebb ön­kényuralmi rendszerek is egy ideig működőképesek. — Meddig? — Műfaja válogatja. Ve­gyük csak példaként a Ká­dár-rendszert, amiben él­tünk. A diktatórikus szaka­sza körülbelül 1963-ban le­zárult, azután elkezdődött az olvadás. Továbbra is be­folyásolták az embereket, de nem drasztikusan. A kogni­tív disszonancia sokáig mű­ködik, de egy idő után fel­mondja a szolgálatot, még­pedig akkor, amikor a rend­szer eljut odáig, hogy a ke­mény kéz politikájához nem akar, s nem tud visszatér­ni. Amikor tompul a fenye­getettség érzése, s az ígér­getések repertoárja kimerül, akkor az emberek tömege­sen élik át: miért csináltam, amit tettem? A kognitív disszonancia alapján nem­csak a diktatúrák, hanem minden rendszer számára el­érkezik a vég, s ez az oka a történelmi változásoknak. — Ön hogy éli át a vál­tást? — Nemrég neveztek ki tanszékvezető professzornak, személyes gondom nincs, de általánosan aggódom. — Miért? — Több politikai vezető­nél elitista magatartást ve­szek észre, mert úgy nyilat­koztak, ők nem szolgálták ki a korábbi rendszert, s nem lehet őket semmilyen politikai engedményre rá­bírni. Biztos volt ilyen, de nem olyan arányban, mint amennyien ezt hangoztatják. Ám nem is ez a zavaró. Ezeknek a politikusoknak be kellene látniuk, a mártírom­­ság az emberi természettel nagyon nehezen egyeztethe­tő össze. Minden korszakban akad egy-egy mártír, de ezek köre szűk. Főleg hosszú tá­von, 20—30 éven keresztül. Az emberek tömegesen elfo­gadják az értékrendet, sike­rekre törekszenek, hogy ne érezzék azt, ők utolsó senki­háziak. S hogy nem vállal­ják a mártíromságot, ezért senki ne mutogasson a tö­megekre. — Melyek a veszélyei az elitista mutogatásnak? — Az egyik: mindenki át­írja az életrajzát, megkeresi azt a pontot, amikor nem hódolt be a hatalomnak. Még a legaljasabb talpnya­­lónak is van olyan pillanata, amikor félrekacsint. De so­káig lehet úgy élni a sze­lektív emlékezéssel, hogy va­laki csak a szépre gondol. Mert csak így fordulhat elő, hogy antifasiszta lesz abból, aki 1944-ben köszönt a de­portált zsidónak, vagy ellen­zékivé válik, mert 1989-ben kocsmai beszélgetésnél szid­ta a Kádár-rendszert. E pél­dákkal akarom szemléltetni, hogy mindenkit lehet kény­szeríteni olyan pozícióba, ami a hazugságra épül, de előbb vagy utóbb az illető nem érzi jól magát. Veszé­lyes a másik reakció is, mert úgy gondolkozik az ember, nem írja át az életrajzát, hanem a hatalom reprezen­tánsaiban keresi a hibát. Ez az álláspont veszélyes a po­litikára, tömeges ellenállás­sá fajulhat, a legnépszerűbb politikus is sötét alakká vá­lik azok szemében, akire mutogat, ha a társadalom tagjait olyan szerepbe haj­szolják, ami megvalósítha­tatlan. Úgy érzem, mind a két eset most fennáll, hi­szen a hatalom arra inspi­rál, hogy mindenki írja át szerepét. — Mennyire szítja fel a rendszerváltás a békétlen­séget? . .­­­ — Minden új a kiélezéssel kezdődik. Ám, ha a kiélező technika elhúzódik, patalo­gikus lesz. El kell kezdeni az olyan építkezést, ami meri vállalni a régiből, ami jó volt. — Mi a pszichológiai oka annak, hogy a rendszervál­tás olyan nullázással kezdő­dik, ami teljesen törli a múltat és mindent, ami ko­rábban történt, az csak rossz volt. Gondoljunk csak a XX. század magyar sorsfordulói­ra: 1919—20-ra, 1945-re, 1956-ra ... Egy pillanat alatt mindenki pirosból fehér, vagy zöld, vagy fehérből vö­rös lesz. — Ezen sokat gondolkod­tam. Magam is tapasztalom a szélsőségeket. Meglepett a rendszerváltás után annak a pártkorifeusnőnek a nyilat­kozata, aki többek között azt mondta egy interjúban: azért nem vette igénybe a gyes­t, mert nem a kommunisták­nak szült gyermeket. Ez bosszantó stílustalan dolog, mert a kommunista anya sem a rendszernek szült ja­nicsár gyereket. Egyetlen anya sem gondolkozik úgy a szülésről, hogy az össze­függésben lenne a társadal­mi rendszerrel. Ám, ami az eredeti kérdést illeti, arra csak ötletszerűen válaszolha­tok. Hamvas Béla bölcselő öt génius című tanulmányát olvasva — a magyar ember mentalitását öt típusba so­rolja — arra gyanakszom, hogy népünk nagyon szeren­csétlen, mert a nagy számú típus sok tehetséget termel, s ez roppant megosztottá te­szi a magyarságot. Azt hi­szem, hogy a történelmi nul­lázások annak a bénultság­nak köszönhetők, amelyet a váltás kihoz a többmentali­tású népből. Annyira külön­böző karakterek fordulnak elő, hogy talán ez indokolja a váltások utáni tehetetlen­ség kialakulását. — Úgy tudom, a tanár úr mostanában sokat töpreng a társadalmi változás és a pszi­chikum rend iránti igénye összefüggéséről. Miért? — Szegeden október 30. és 31-én kétnapos konferenciát rendezünk a rendszerváltás társadalmi lélektana cím­mel. Sikerült jó előadókat megnyerni. ^ HALÁSZ MIKLÓS „ ? «4* cí' t» 5tx ...Cy V\y / • ,L ~ r~jV'''' megosztott magyarság Dr. Balogh Tibor, a szegedi Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola pszichológiai tanszékvezető professzora az ember lelki egyensúlyának szociálantropológiai kér­déseit kutatja, s ebben a témában több könyvet is írt. Így hivatalból foglalkozik azzal a jelenleg mindenkit érdeklő kérdéskörrel, hogy a rendszerváltás milyen ha­tást gyakorol az emberre. A sajtóban megjelent cik­kek alapján a köjál szak­emberei arra következtettek, hogy a közvélemény nem is­meri eléggé munkájukat, ezért tegnap délelőtt Szege­den, megyei székházukban tájékoztatót tartottak. Két­ségtelen, amikor szó esik a speciális egészségügyi intéz­ményről, akkor leginkább ilyen kifejezések kerülnek elő, hogy korlátoztak, bezá­rattak, tiltottak. A szavak negatív csengésűek, de hát a közvélemény már csak ilyen, akkor veszi észre, hogy léte­zik egy szervezet — szolgál­tatás, tanács stb —, ha kel­lemetlenség éri vele kapcso­latban. A köjál megyei főigazgató főorvosa, dr. Palotás Mária a közegészségügy történetét ismertette­ napjainkig, egé­szen a néhány napos új szervezeti felépítésig, amely szerint a jövőben f­el­ügy­ele­­­tük csupán egycsatornás lesz. Szakember-ellátottságuk jó, ez a minősítés már kö­zel sem mondható el költ­ségvetési kereteikről. Az egyes szakterületeket, az osztályok munkáját a veze­tő főorvosok mutatták be. Számos olyan információ el­hangzott, amelyről nem árt tudni jó hír: a nagyszabású építkezések lecsengésével ke­vesebb por leng körül ben­nünket, most tíz évvel ez­előtt. Rossz hír: a nem meg­felelő szennyvízgyűjtés és ülepítés miatt veszélybe ke­rülhet az ivóvízhálózat, az ásott kutak vizének minősé­ge az utóbbi időben romlott. Az életmódra, a környezeti hatásokra is visszavezethető,­­­hogy a felmérések szerint a falusi férfiak veszélyeztetett helyzetben vannak, magya­rul korán halnak. Ezeket a nagyon is figyelemre méltó információkat a köjál rég­óta közvetíti, de tenni elle­nük nem tud. Aki esetleg tehetne, az vagy hasonló ci­pőben jár, vagy pedig baj van az akarattal. Az élelmezéssel és a táp­lálkozással foglalkozó osz­tálynak jócskán akad tenni­valója, hiszen a vendéglá­tásban, a kereskedelemben a laikus, a vevő is számtalan szabálytalanságot felfedez. Ami szemmel nem látható,­­megmutatják a műszerek, mint például azt, hogy tíz-­ ezer mintavétel megvizsgá­lása után 25 százalék kifo­­­gásolható volt. A járvány-­ ügyiek eloszlatták a félel­met, Magyarországon nem volt kolerás­­megbetegedés, se Szovjetunióból, se Romá­niából nem került át. La­punk érdeklődésére, misze­rint, hogy állunk a megyé­ben az AIDS-szel, azt a vá­laszt adta az illetékes szak­ember, hogy ezek az adatok titkosak. Talán a leglehangolóbb mondatok akkor hangzottak el, amikor az oktatási intéz­ményekkel foglalkozó főor­vosnő tájékoztatóját hallgat­tuk. A gyerekek jó részének állóképessége gyenge, sok a lyukas fogú és újabban­­tessék megkapaszkodni!) az alultáplált. A fenti szakterületeken kí­vül a köjál gondoskodik ró­lunk a munkahelyeken és is szinte mindenütt — mint a­­­tegnapi tájékoztatón kide­rült V. F. S. A falusi férfiak korán halnak ­ A kolozsvári Báthory Líceumért A Piarista Alapítvány fel­hívást tett közzé a kolozsvá­ri Báthory István Líceum — egykor Piarista Gimnázium — helyreállításának anyagi támogatására. A 411 éves múltra visszatekintő, s az idén februártól ismét kizá­rólag magyar tannyelvű ok­tatási intézmény, rendkívül rossz állapotba került. 1987 őszén beomlott a főépület mennyezete, s emiatt az ott lévő biológiai és kémiai szer­tárat el kellett költöztetni. A szakszerűtlen hurcolkodás során számos muzeális érté­kű szemléltető eszköz megsé­rült. Az épület rekonstrukció­jára a megyei tanfelügyelő­ség 5 849 400 lejt ígért, ám csak 3 349 400-at folyósított. Emiatt a felújítást csupán részlegesen tudták elvégezni, a tető helyreállítására már nem jutott pénz. A magyar nyelvű iskolá­ban a diákok fölött jelenleg nincs tető, s félő, hogy az őszi esőzések tönkreteszik a már felújított épületrésze­ket is. A felújítás befejezé­séhez, közte a tető megépí­téséhez körülbelül 300 ezer lej hiányzik. A Piarista Diákszövetség felhívásában az összeg elő­teremtéséhez kéri a segítsé­get. Mint megfogalmazták: „Évszázadok alatt az egyház, a bőkezű és szerény adako­zók tartották fenn az intéz­ményt. Ez a szellemi otthon hozzánk is tartozik, szegé­nyebbek lennénk elpusztulá­sával.” A Báthory István Líceum rekonstruálására szánt ado­mányokat a Postabank „Pia­rista Alapítvány” 219-98636/ 021-031154 számlaszámon le­het feladni. Kérik feltüntet­ni az „Erdélyért Bizottság” megjelölést 4. Erőltetett gyalogmenet­ben vagyunk, pihenő, étke­zés csak ritkán adódik. Éj­jel is megyünk, hogy az el­lenség fel ne deríthesse mozgásunkat (Céljainkról, terveinkről hamarabb érte­sülnek, mint mi.) Itt tudom meg, hogy me­net közben is lehet aludni. A láb teszi a magáét, mint egy gép, egyforma ütemben, egyenletes hosszban, lépdel, egy-kettő, egy-kető, akara­tomtól függetlenítette ma­gát. Sokszor arra riadok föl, hogy beleütközöm az előt­tem alvó menetelőbe. Az dörmög valami bocsánatké­­résfélét, én meg további menetelésre biztatom. Hogy nem mi vagyunk a legmodernebb hadsereg eb­ben a háborúban, az biztos. Teljesen lerongyolódunk, mire a harctérre érünk. Néhány napi menet után­­ így érünk be egy délelőtt­i valami településre. Itt pihe­nő másnap reggelig! Őrség beosztása, mosakodás, sze­relvény rend­behozás, regge­li­­ebéd - vacsora együtt ki­osztva, és alvás az erősen megviselt házakban. Szal­mán, földön, kidőlt keríté­sekből eszkábált alkalma­tosságokon. Ilyen kényelemben Mária Lujza se alhatott lánykorá­ban! Április van, de itt elég hi­deg idő járja. Az erdőkben még nagy hó van. Alszunk déltől másnap reggelig. Szép napsütésre ébredünk. A falu szinte kihalt. Néhány öregasszony, meg gyerek imltt-amott Férfi sehol. So­rakozunk a szélső házak előtti füves térségen. Zászló­alj parancsnokunkat Pest­ről küldték ki, nem ismer­jük közelebbről. Az a híre, hogy több nyelven beszél, oroszul is és másfél évvel ezelőtt a HM-ből különle­ges feladattal küldték a frontra. Állítólag szovjet partizánokhoz kellett átáll­­nia, és ott felderítést végez­nie. Azt ígérték neki, hogy egy év sikeres leteltével is­mét visszakerül a HM-be, és őt soha nem osztják be többé frontszolgálatra. Most állítólag azért dühös, hogy alig telt le az a bizo­nyos szolgálat, máris kidob­ták ismét ide. De lehet,­­hogy mindez csak mende­monda. Különben komoly, szigorú és zárkózott. Míg sorakozunk, ő a tör­zsével hosszú asztal mellett ül egy ház kerítése előtt a napon, és a további intéz­kedési terveken dolgoznak. Szemben velünk szelíd domb, onnan végeláthatat­lan erdő. A térkép szerint akkora, mint Magyarország. A csonka. További mene­tünk ezen át vezet majd. Megkapom a parancsot: szakaszommal zászlóaljelő­véd vagyok, beosztva hoz­zám egy géppuskás szakasz és egy híradás raj. •Indulásra készülődünk, amikor távcsövön látom, hogy a dombtetőn, szemben, az erdőből egy lovas jön ki, fürkészőn nézelődik, majd eltűnik azon az erdei úton, melyen majd nekünk kell mennünk. Eszembe jut az eligazítás: partizánokkal való találkozás esetén sem­mit sem kezdeményezünk, de minden esetleges táma­dást azonnal, minden erő­vel vissza kell verni. Ez a fickó pedig biztosan közü­lük való lehet HORVÁTH ISTVÁN (Folytatjuk.) Egy zászlós följegyzései lm­i világ Zsálya, fagyöngy, svéd gyógyfű „Isten nem engedett meg egy betegséget sem létrejön­ni anélkül, hogy annak gyógyszerét a természetben meg ne teremtette volna”__ olvasható Maria Treben Gyógy­füvesköny­vének elő­szavában. E kötet egyébként a minap jelent meg, s úgy­szólván percek alatt elkap­kodták. De talán még akad belőle néhány lappangó pél­dány, az eldugottabb helye­ken levő könyvárusoknál. Maga a nagy érdeklődés egyáltalán nem csodálható: ma, az űrkorszakban egyre több ember választja az egészséges életmódot, a ter­mészetgyógyászatot — szá­mos más lehetőség (lásd: neurózis, leépülés) közt. Így aztán a chip­ek, a horror és pornó korában egyszerre olyan szavak kerülnek be sokak aktív szókincsébe, mint a vérehulló fecskefű, az apróvirágú hegyi deréce, a gyermekláncfű, v. a papsajt. Az NSZK-ban élő Mana Treben a saját maga, inter­nálásban szerzett tapasztala­taiból kiindulva figyelt föl annak idején a gyógynövé­nyekre , s aztán hosszú évek során szerezte be vo­natkozó ismereteit. Könyvé­ben 25-féle gyógynövényt ajánl, nem kevesebb, mint negyven betegségre. Föltün­tetve többek között, hogy mely növényt hol és mikor érdemes szedni, melyik mire jó, melyiknek használható föl a levele, melyiknek a szára, termése. Elkészítésük­kel, fölhasználásuk módjá­val kapcsolatban is szolgál hasznos tanácsokkal, továb­bá közli a híres „svédgyógy­fű” receptjét, mely gyógynö­vénykeverék csaknem fél­száz bán­­alom megszünteté­sére jó. Aki tudja , vegye hát meg e könyvet. Kapható­ a pultok alatt. F. CS. A Délvilág szépe a Mónika A Délvilág e heti szépe, Török Móni­ka, bízvást pályáz­hatna a Szegedi Nyomda tündére címre. Hisz amellett, hogy a nyomdában dolgozik montírozó­ként , okleveles manöken is. Eszten­deje végzett a 624. szakmunkásképző­ben, nyomdász sza­kon; munkáját sze­reti, még ha nem is könnyű a váltott műszak. Manöken­ként divatbemutató­kon szerepel , már Budapesten is föllé­pett Saeret olvasni, imád táncolni, aeró­­bicra jár. Élénk tár­sasági életet él, bará­tok és barátnők ve­szik körül, húszéves korában akar férj­hez menni. Lídia horoszkópja Kos (III. 31.—IV. 20.): Tevé­keny és derűs lesz az elkövev­ Overendo Peted. Arra viszont ügyelj, h­ogy a sikertelenség se torjon le! Bika (IV. a.—V. ti.): EBia- Ta­ rikodottságod sofk­ bajt okoz­hat. Végezz szellemi­­Tatunkat, de a társaságot se kerüld el! Ikrek (V. 22.—VI. 21.): Erő­teljesnek érzed magad, ám az Indulataik nem vezetnek célra. Legfomtosabb — a miagfontolt­­ság. Rák (VI. 22.—VII. 23.): Gya- Ikaritati a Mansáigod, Dáelégí­ te’tlen vágyaid rosszindulatúvá te­hetnek. Légy nagyvonalúbb ma­­gariddal és­­környezeteddel!! Oroszlán (VII. 24.—VI. 23.): Kiegyensúlyozottan tartod kéz­ben életedet, a külső befoly­á­­sod­nak is ellenállsz. Jelszavad: a­ Szűz (VIII. 24.—IX. 23.», FG1­ . «Ők benned a tudásvágy, a művészeteik iránti rajongás; érzelmeidet a kitartás Jelleman Használd­­ki a tehetősé­­geiket, si­kert érhetsz el! Mérleg (IX. 24.—X 23.); Az önállóság jegyében telik el a hét, de mások tanácsait sem árt megfogadni. Az önbizalom nem haszontalan. Skorpió (X. 30.—XI. 22.); ön­érzeted határozottá, sikeressé tesz. Vigyázz, ne keveredj ösz­­szetűzés­be környezebecktel! Nyilas (XL 23.—XII. 3.): Szélsőségekre hajló hangula­todtól barátaid körében Fény­in­gen megszabadulsz. Szerel­mi életedben aligha ez lesz a legsikeresebb hét. Bak (XII. 22.—XL 32.): Bizony­talanságodat nem leplezi az ön­zés ; fogadd bizalmadba, akit érdemes. Menekül­ a zenéibe, ha kell! Vízöntő (I. 24—II. II.): A te folyásolhatósáig csalódásokhoz vezethet. Cselekedj a magad elhatározásából * Halak (II. 20.—III. 30.): A kap­­csadlatteremtés nehéznek tűnik e héten. A szellemitek­ terén vi­szont sikert arathatsz. SZOMBAT, 1990. SZEPTEMBER .

Next