Délvilág és Temesvári Új Szó, 1990. június-szeptember (47. évfolyam, 140-229. szám)
1990-09-22 / 223. szám
â£$l Mindenki írja át a szerepét! ' *1111 v*l*1^ixWx*l*!^!^l ■ *,l’11,1J 1 -11!1111 111 1 r 11,111 * •111 11 n i • 1• ■ t * (• — Az emberek többsége fél a változástól, ennek ellenére miképp következhetnek a történelmi sorsfordulók? — Mióta a szociálpszichológia a hatvanas évek elején kidolgozta a kognitív disszonancia elméletét, leegyszerűsítve erre is lehet válaszolni. A kognitív diszszonanciát nehéz magyarra fordítani, azt jelenti ugyanis: a cselekvés és tudat között diszharmónia van, a szavak és a tettek távol esnek egymástól. Biztosan sok ember felfedezte magán, ha valamit megcsinál, tettét megbánja és önigazolást keres. Például a nők sokáig szoktak tanakodni, amíg egy ruhát megvesznek. Amikor ez megtörténik és eszükbe jut, nem a legszebbet választották, akkor sem tépelődnek tovább, mert arra gondolnak, hogy a barátnő majd irigykedik:" Az önigazolás-keresés életünk kísérő jelensége. — Miképp működik ez az elmélet a politikai életben? — Minden ember egy politikai rendszer keretei között él, amelyben jól, hasznosan, köz- és önbecsülésére tölti napjait. Ha tudja is, hogy helytelenül cselekszik, önigazolásként megmagyarázza, jót tett. Csak ennek alapján képzelhető el, hogy a diktatúrák is rövidebbhosszabb ideig fennmaradnak. Tehát a legvéresebb önkényuralmi rendszerek is egy ideig működőképesek. — Meddig? — Műfaja válogatja. Vegyük csak példaként a Kádár-rendszert, amiben éltünk. A diktatórikus szakasza körülbelül 1963-ban lezárult, azután elkezdődött az olvadás. Továbbra is befolyásolták az embereket, de nem drasztikusan. A kognitív disszonancia sokáig működik, de egy idő után felmondja a szolgálatot, mégpedig akkor, amikor a rendszer eljut odáig, hogy a kemény kéz politikájához nem akar, s nem tud visszatérni. Amikor tompul a fenyegetettség érzése, s az ígérgetések repertoárja kimerül, akkor az emberek tömegesen élik át: miért csináltam, amit tettem? A kognitív disszonancia alapján nemcsak a diktatúrák, hanem minden rendszer számára elérkezik a vég, s ez az oka a történelmi változásoknak. — Ön hogy éli át a váltást? — Nemrég neveztek ki tanszékvezető professzornak, személyes gondom nincs, de általánosan aggódom. — Miért? — Több politikai vezetőnél elitista magatartást veszek észre, mert úgy nyilatkoztak, ők nem szolgálták ki a korábbi rendszert, s nem lehet őket semmilyen politikai engedményre rábírni. Biztos volt ilyen, de nem olyan arányban, mint amennyien ezt hangoztatják. Ám nem is ez a zavaró. Ezeknek a politikusoknak be kellene látniuk, a mártíromság az emberi természettel nagyon nehezen egyeztethető össze. Minden korszakban akad egy-egy mártír, de ezek köre szűk. Főleg hosszú távon, 20—30 éven keresztül. Az emberek tömegesen elfogadják az értékrendet, sikerekre törekszenek, hogy ne érezzék azt, ők utolsó senkiháziak. S hogy nem vállalják a mártíromságot, ezért senki ne mutogasson a tömegekre. — Melyek a veszélyei az elitista mutogatásnak? — Az egyik: mindenki átírja az életrajzát, megkeresi azt a pontot, amikor nem hódolt be a hatalomnak. Még a legaljasabb talpnyalónak is van olyan pillanata, amikor félrekacsint. De sokáig lehet úgy élni a szelektív emlékezéssel, hogy valaki csak a szépre gondol. Mert csak így fordulhat elő, hogy antifasiszta lesz abból, aki 1944-ben köszönt a deportált zsidónak, vagy ellenzékivé válik, mert 1989-ben kocsmai beszélgetésnél szidta a Kádár-rendszert. E példákkal akarom szemléltetni, hogy mindenkit lehet kényszeríteni olyan pozícióba, ami a hazugságra épül, de előbb vagy utóbb az illető nem érzi jól magát. Veszélyes a másik reakció is, mert úgy gondolkozik az ember, nem írja át az életrajzát, hanem a hatalom reprezentánsaiban keresi a hibát. Ez az álláspont veszélyes a politikára, tömeges ellenállássá fajulhat, a legnépszerűbb politikus is sötét alakká válik azok szemében, akire mutogat, ha a társadalom tagjait olyan szerepbe hajszolják, ami megvalósíthatatlan. Úgy érzem, mind a két eset most fennáll, hiszen a hatalom arra inspirál, hogy mindenki írja át szerepét. — Mennyire szítja fel a rendszerváltás a békétlenséget? . . — Minden új a kiélezéssel kezdődik. Ám, ha a kiélező technika elhúzódik, patalogikus lesz. El kell kezdeni az olyan építkezést, ami meri vállalni a régiből, ami jó volt. — Mi a pszichológiai oka annak, hogy a rendszerváltás olyan nullázással kezdődik, ami teljesen törli a múltat és mindent, ami korábban történt, az csak rossz volt. Gondoljunk csak a XX. század magyar sorsfordulóira: 1919—20-ra, 1945-re, 1956-ra ... Egy pillanat alatt mindenki pirosból fehér, vagy zöld, vagy fehérből vörös lesz. — Ezen sokat gondolkodtam. Magam is tapasztalom a szélsőségeket. Meglepett a rendszerváltás után annak a pártkorifeusnőnek a nyilatkozata, aki többek között azt mondta egy interjúban: azért nem vette igénybe a gyest, mert nem a kommunistáknak szült gyermeket. Ez bosszantó stílustalan dolog, mert a kommunista anya sem a rendszernek szült janicsár gyereket. Egyetlen anya sem gondolkozik úgy a szülésről, hogy az összefüggésben lenne a társadalmi rendszerrel. Ám, ami az eredeti kérdést illeti, arra csak ötletszerűen válaszolhatok. Hamvas Béla bölcselő öt génius című tanulmányát olvasva — a magyar ember mentalitását öt típusba sorolja — arra gyanakszom, hogy népünk nagyon szerencsétlen, mert a nagy számú típus sok tehetséget termel, s ez roppant megosztottá teszi a magyarságot. Azt hiszem, hogy a történelmi nullázások annak a bénultságnak köszönhetők, amelyet a váltás kihoz a többmentalitású népből. Annyira különböző karakterek fordulnak elő, hogy talán ez indokolja a váltások utáni tehetetlenség kialakulását. — Úgy tudom, a tanár úr mostanában sokat töpreng a társadalmi változás és a pszichikum rend iránti igénye összefüggéséről. Miért? — Szegeden október 30. és 31-én kétnapos konferenciát rendezünk a rendszerváltás társadalmi lélektana címmel. Sikerült jó előadókat megnyerni. ^ HALÁSZ MIKLÓS „ ? «4* cí' t» 5tx ...Cy V\y / • ,L ~ r~jV'''' megosztott magyarság Dr. Balogh Tibor, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola pszichológiai tanszékvezető professzora az ember lelki egyensúlyának szociálantropológiai kérdéseit kutatja, s ebben a témában több könyvet is írt. Így hivatalból foglalkozik azzal a jelenleg mindenkit érdeklő kérdéskörrel, hogy a rendszerváltás milyen hatást gyakorol az emberre. A sajtóban megjelent cikkek alapján a köjál szakemberei arra következtettek, hogy a közvélemény nem ismeri eléggé munkájukat, ezért tegnap délelőtt Szegeden, megyei székházukban tájékoztatót tartottak. Kétségtelen, amikor szó esik a speciális egészségügyi intézményről, akkor leginkább ilyen kifejezések kerülnek elő, hogy korlátoztak, bezárattak, tiltottak. A szavak negatív csengésűek, de hát a közvélemény már csak ilyen, akkor veszi észre, hogy létezik egy szervezet — szolgáltatás, tanács stb —, ha kellemetlenség éri vele kapcsolatban. A köjál megyei főigazgató főorvosa, dr. Palotás Mária a közegészségügy történetét ismertette napjainkig, egészen a néhány napos új szervezeti felépítésig, amely szerint a jövőben felügyeletük csupán egycsatornás lesz. Szakember-ellátottságuk jó, ez a minősítés már közel sem mondható el költségvetési kereteikről. Az egyes szakterületeket, az osztályok munkáját a vezető főorvosok mutatták be. Számos olyan információ elhangzott, amelyről nem árt tudni jó hír: a nagyszabású építkezések lecsengésével kevesebb por leng körül bennünket, most tíz évvel ezelőtt. Rossz hír: a nem megfelelő szennyvízgyűjtés és ülepítés miatt veszélybe kerülhet az ivóvízhálózat, az ásott kutak vizének minősége az utóbbi időben romlott. Az életmódra, a környezeti hatásokra is visszavezethető,hogy a felmérések szerint a falusi férfiak veszélyeztetett helyzetben vannak, magyarul korán halnak. Ezeket a nagyon is figyelemre méltó információkat a köjál régóta közvetíti, de tenni ellenük nem tud. Aki esetleg tehetne, az vagy hasonló cipőben jár, vagy pedig baj van az akarattal. Az élelmezéssel és a táplálkozással foglalkozó osztálynak jócskán akad tennivalója, hiszen a vendéglátásban, a kereskedelemben a laikus, a vevő is számtalan szabálytalanságot felfedez. Ami szemmel nem látható,megmutatják a műszerek, mint például azt, hogy tíz- ezer mintavétel megvizsgálása után 25 százalék kifogásolható volt. A járvány- ügyiek eloszlatták a félelmet, Magyarországon nem volt kolerásmegbetegedés, se Szovjetunióból, se Romániából nem került át. Lapunk érdeklődésére, miszerint, hogy állunk a megyében az AIDS-szel, azt a választ adta az illetékes szakember, hogy ezek az adatok titkosak. Talán a leglehangolóbb mondatok akkor hangzottak el, amikor az oktatási intézményekkel foglalkozó főorvosnő tájékoztatóját hallgattuk. A gyerekek jó részének állóképessége gyenge, sok a lyukas fogú és újabbantessék megkapaszkodni!) az alultáplált. A fenti szakterületeken kívül a köjál gondoskodik rólunk a munkahelyeken és is szinte mindenütt — mint ategnapi tájékoztatón kiderült V. F. S. A falusi férfiak korán halnak A kolozsvári Báthory Líceumért A Piarista Alapítvány felhívást tett közzé a kolozsvári Báthory István Líceum — egykor Piarista Gimnázium — helyreállításának anyagi támogatására. A 411 éves múltra visszatekintő, s az idén februártól ismét kizárólag magyar tannyelvű oktatási intézmény, rendkívül rossz állapotba került. 1987 őszén beomlott a főépület mennyezete, s emiatt az ott lévő biológiai és kémiai szertárat el kellett költöztetni. A szakszerűtlen hurcolkodás során számos muzeális értékű szemléltető eszköz megsérült. Az épület rekonstrukciójára a megyei tanfelügyelőség 5 849 400 lejt ígért, ám csak 3 349 400-at folyósított. Emiatt a felújítást csupán részlegesen tudták elvégezni, a tető helyreállítására már nem jutott pénz. A magyar nyelvű iskolában a diákok fölött jelenleg nincs tető, s félő, hogy az őszi esőzések tönkreteszik a már felújított épületrészeket is. A felújítás befejezéséhez, közte a tető megépítéséhez körülbelül 300 ezer lej hiányzik. A Piarista Diákszövetség felhívásában az összeg előteremtéséhez kéri a segítséget. Mint megfogalmazták: „Évszázadok alatt az egyház, a bőkezű és szerény adakozók tartották fenn az intézményt. Ez a szellemi otthon hozzánk is tartozik, szegényebbek lennénk elpusztulásával.” A Báthory István Líceum rekonstruálására szánt adományokat a Postabank „Piarista Alapítvány” 219-98636/ 021-031154 számlaszámon lehet feladni. Kérik feltüntetni az „Erdélyért Bizottság” megjelölést 4. Erőltetett gyalogmenetben vagyunk, pihenő, étkezés csak ritkán adódik. Éjjel is megyünk, hogy az ellenség fel ne deríthesse mozgásunkat (Céljainkról, terveinkről hamarabb értesülnek, mint mi.) Itt tudom meg, hogy menet közben is lehet aludni. A láb teszi a magáét, mint egy gép, egyforma ütemben, egyenletes hosszban, lépdel, egy-kettő, egy-kető, akaratomtól függetlenítette magát. Sokszor arra riadok föl, hogy beleütközöm az előttem alvó menetelőbe. Az dörmög valami bocsánatkérésfélét, én meg további menetelésre biztatom. Hogy nem mi vagyunk a legmodernebb hadsereg ebben a háborúban, az biztos. Teljesen lerongyolódunk, mire a harctérre érünk. Néhány napi menet után így érünk be egy délelőtti valami településre. Itt pihenő másnap reggelig! Őrség beosztása, mosakodás, szerelvény rendbehozás, reggeliebéd - vacsora együtt kiosztva, és alvás az erősen megviselt házakban. Szalmán, földön, kidőlt kerítésekből eszkábált alkalmatosságokon. Ilyen kényelemben Mária Lujza se alhatott lánykorában! Április van, de itt elég hideg idő járja. Az erdőkben még nagy hó van. Alszunk déltől másnap reggelig. Szép napsütésre ébredünk. A falu szinte kihalt. Néhány öregasszony, meg gyerek imltt-amott Férfi sehol. Sorakozunk a szélső házak előtti füves térségen. Zászlóalj parancsnokunkat Pestről küldték ki, nem ismerjük közelebbről. Az a híre, hogy több nyelven beszél, oroszul is és másfél évvel ezelőtt a HM-ből különleges feladattal küldték a frontra. Állítólag szovjet partizánokhoz kellett átállnia, és ott felderítést végeznie. Azt ígérték neki, hogy egy év sikeres leteltével ismét visszakerül a HM-be, és őt soha nem osztják be többé frontszolgálatra. Most állítólag azért dühös, hogy alig telt le az a bizonyos szolgálat, máris kidobták ismét ide. De lehet,hogy mindez csak mendemonda. Különben komoly, szigorú és zárkózott. Míg sorakozunk, ő a törzsével hosszú asztal mellett ül egy ház kerítése előtt a napon, és a további intézkedési terveken dolgoznak. Szemben velünk szelíd domb, onnan végeláthatatlan erdő. A térkép szerint akkora, mint Magyarország. A csonka. További menetünk ezen át vezet majd. Megkapom a parancsot: szakaszommal zászlóaljelővéd vagyok, beosztva hozzám egy géppuskás szakasz és egy híradás raj. •Indulásra készülődünk, amikor távcsövön látom, hogy a dombtetőn, szemben, az erdőből egy lovas jön ki, fürkészőn nézelődik, majd eltűnik azon az erdei úton, melyen majd nekünk kell mennünk. Eszembe jut az eligazítás: partizánokkal való találkozás esetén semmit sem kezdeményezünk, de minden esetleges támadást azonnal, minden erővel vissza kell verni. Ez a fickó pedig biztosan közülük való lehet HORVÁTH ISTVÁN (Folytatjuk.) Egy zászlós följegyzései lmi világ Zsálya, fagyöngy, svéd gyógyfű „Isten nem engedett meg egy betegséget sem létrejönni anélkül, hogy annak gyógyszerét a természetben meg ne teremtette volna”__ olvasható Maria Treben Gyógyfüveskönyvének előszavában. E kötet egyébként a minap jelent meg, s úgyszólván percek alatt elkapkodták. De talán még akad belőle néhány lappangó példány, az eldugottabb helyeken levő könyvárusoknál. Maga a nagy érdeklődés egyáltalán nem csodálható: ma, az űrkorszakban egyre több ember választja az egészséges életmódot, a természetgyógyászatot — számos más lehetőség (lásd: neurózis, leépülés) közt. Így aztán a chipek, a horror és pornó korában egyszerre olyan szavak kerülnek be sokak aktív szókincsébe, mint a vérehulló fecskefű, az apróvirágú hegyi deréce, a gyermekláncfű, v. a papsajt. Az NSZK-ban élő Mana Treben a saját maga, internálásban szerzett tapasztalataiból kiindulva figyelt föl annak idején a gyógynövényekre , s aztán hosszú évek során szerezte be vonatkozó ismereteit. Könyvében 25-féle gyógynövényt ajánl, nem kevesebb, mint negyven betegségre. Föltüntetve többek között, hogy mely növényt hol és mikor érdemes szedni, melyik mire jó, melyiknek használható föl a levele, melyiknek a szára, termése. Elkészítésükkel, fölhasználásuk módjával kapcsolatban is szolgál hasznos tanácsokkal, továbbá közli a híres „svédgyógyfű” receptjét, mely gyógynövénykeverék csaknem félszáz bánalom megszüntetésére jó. Aki tudja , vegye hát meg e könyvet. Kapható a pultok alatt. F. CS. A Délvilág szépe a Mónika A Délvilág e heti szépe, Török Mónika, bízvást pályázhatna a Szegedi Nyomda tündére címre. Hisz amellett, hogy a nyomdában dolgozik montírozóként , okleveles manöken is. Esztendeje végzett a 624. szakmunkásképzőben, nyomdász szakon; munkáját szereti, még ha nem is könnyű a váltott műszak. Manökenként divatbemutatókon szerepel , már Budapesten is föllépett Saeret olvasni, imád táncolni, aeróbicra jár. Élénk társasági életet él, barátok és barátnők veszik körül, húszéves korában akar férjhez menni. Lídia horoszkópja Kos (III. 31.—IV. 20.): Tevékeny és derűs lesz az elkövev Overendo Peted. Arra viszont ügyelj, hogy a sikertelenség se torjon le! Bika (IV. a.—V. ti.): EBia- Ta rikodottságod sofk bajt okozhat. Végezz szellemiTatunkat, de a társaságot se kerüld el! Ikrek (V. 22.—VI. 21.): Erőteljesnek érzed magad, ám az Indulataik nem vezetnek célra. Legfomtosabb — a miagfontoltság. Rák (VI. 22.—VII. 23.): Gya- Ikaritati a Mansáigod, Dáelégí te’tlen vágyaid rosszindulatúvá tehetnek. Légy nagyvonalúbb magariddal éskörnyezeteddel!! Oroszlán (VII. 24.—VI. 23.): Kiegyensúlyozottan tartod kézben életedet, a külső befolyásodnak is ellenállsz. Jelszavad: a Szűz (VIII. 24.—IX. 23.», FG1 . «Ők benned a tudásvágy, a művészeteik iránti rajongás; érzelmeidet a kitartás Jelleman Használdki a tehetőségeiket, sikert érhetsz el! Mérleg (IX. 24.—X 23.); Az önállóság jegyében telik el a hét, de mások tanácsait sem árt megfogadni. Az önbizalom nem haszontalan. Skorpió (X. 30.—XI. 22.); önérzeted határozottá, sikeressé tesz. Vigyázz, ne keveredj öszszetűzésbe környezebecktel! Nyilas (XL 23.—XII. 3.): Szélsőségekre hajló hangulatodtól barátaid körében Fényingen megszabadulsz. Szerelmi életedben aligha ez lesz a legsikeresebb hét. Bak (XII. 22.—XL 32.): Bizonytalanságodat nem leplezi az önzés ; fogadd bizalmadba, akit érdemes. Menekül a zenéibe, ha kell! Vízöntő (I. 24—II. II.): A te folyásolhatósáig csalódásokhoz vezethet. Cselekedj a magad elhatározásából * Halak (II. 20.—III. 30.): A kapcsadlatteremtés nehéznek tűnik e héten. A szellemitek terén viszont sikert arathatsz. SZOMBAT, 1990. SZEPTEMBER .