Temesvári Új Szó, 1990. július-szeptember (2. évfolyam, 137-201. szám)

1990-08-07 / 162. szám

1990. augusztus 7. Megnyílt a Materna Augusztus 2-án délben, hat hónapos felújítási munkálatok után megnyílt városunk legfontosabb gyermekcikk-áruháza. Mivel általában a kereskedelem üres üzletekkel szoktatott meg, eseménynek tekinthető az, hogy most az egyszer áruval zsúfolt polcokat láthattunk. Könnyen érthető, miért nem reklámozták a kereskedők a Materna megnyitását: a nemrég történt „babaháború“ (amelyről a múltkor már írtunk újságunk hasábjain), erős jelzés volt arra, hogy a vásárló közönség tömeges jelenléte milyen veszélyeket rejthet magában .„Még arra is gondoltunk — vallja be Személy Klára, az üzlet főnöknője — hogy a megnyitás napján a rendőrségtől kérjünk segítséget. De lemondtunk erről, mert udvariatlanság lett volna vásárlóinkkal szemben. Az aggodalmat okozó nap valójában civilizáltam csendesen zajlott le, újra felismertük Temesvár civilizált szellemét. Minden vásárlónak megköszönjük türelmét, megértését“. Mit látunk a polcokon? A cipőrészlegen nyári és őszi lábbeli (műanyagból, vászonból és kisebb mennyiségben bőrből is), a játék és tanszer részlegen gazdag áruválaszték, az „ominózus“ babáktól egyéb játékszerekig, aztán más részlegeken bébi holmi, trikók, gyermek fehérnemű, szép és sokféle készruha lányoknak és fiúknak egyaránt, édesség (csőkélé és cukorka stb.). Íg ., hogy hosszú sorok keletkeztek, viszont jutott mindenkinek. Mennyiben tudják biztosítani a továbbiakban is az üzlet ellátását — kérdeztük Mihai Suciu és Marius Bulugeanu kereskedelmi igazgatót? „Az itt látható árut februártól gyűjtjük. Sajnos, Temesvár lakosságához viszonyítva ez a mennyiség csupán három-négy napra elég. Augusztus 2-án 850 000 lej volt a bevétel Igyekszünk szerződéses kapcsolatot kötni a vállalatokkal, de egyelőre sok minden zavarja ezt az együttműködést. A kereskedőnek elemi érdeke, hogy minél többet adjon el, hiszen a fizetésének mértéke ettől függ“. A Materna üzlet nyitvatartási rendje a következő: naponta 8 és 20 óra között (hétfőn: 14-18, szombaton: 9-13) tehát mondhatnánk „normális“ program. Egyelőre még a megnyitás napjának kellemes hatása alatt megállapíthatjuk, hogy sok gyermeket tett boldoggá ma ez az üzlet Ami a jövőhöz fűződő reményeket illeti... Brînduşa Armanca Teli polcok a Materna kötött árú részlegén is. (Rácz F. Kornél felvétele) « ■» «■ «• <« mm •*»*• «w mm jm mm mma Az RMDSZ—felbújtó !? (Folytatás az első oldalról) se, mert az bizonyos előítéletre engedett következtetni az RMDSZ- szel, a magyarokkal szemben. Valahogy úgy, hogy mindaz ami kellemetlen és kényelmetlen a hatalom számára Romániában az a magyarok, a Romániai Magyarok Demokrata Szövetségének sugallatára, felbújtására születik. Furcsa, hogy ezt gondolja, sőt ki is mondja az elnök, aki bevallása szerint — ezt számos nyilatkozatában hangsúlyozta — ő, politikai, vallási és nemzetiségi megkülönböztetés nélkül minden román állampolgár sémié és elfogulatlan elnöke akar lei..ii. Tettei, s fenti szavai is ellentmondanak fogadkozásának. Mostani kijelentése — s néhány előző „húzása" — furcsa, rá nézve nem kimondottan hízelgő gondolatot ébreszt az elfogulatlan emberben. Például azt, hogy az elnök nem mindig azt mondja amit gondol. Vagy, esetleg mások diktálják a bizonyos köröknek megfelelő elnöki minősítést, álláspontot? De az is felmerülhet az emberben, hogy Iliescu úr egy néhai elnöki gyakorlatot szándékszik átmenteni elnöklésébe, aminek lényege, hogy szorult helyzetben mindig legyen kéznél egy „szolgálatos" bűnbakk: a külföldi (nem is akárhonnan való) ügynök, újabban az RMDSZ Ezek nyilvánvalóan csak gondolati feltételezések, a fenti kijelentés kapcsán az igazságot egyedül az érintett, Ion Iliescu elnök mondhatná meg. De vajon ő melyik igazságot mondja, kinek az igazságát tartja valóban igaznak? Úgy néz ki, hogy erre csak az idő fog egyértelműen választ adni. Ki kell hát várjuk az igazság óráját, amelynek a mutatóját reméljük, már nem lehet visszafordítani. Esetleg csak késleltetni! ION MIHAI PACEPA VÖRÖS HORIZONTOK Egy kommunista kémfőnök visszaemlékezései ! Hírszerzőtisztek vegyesvállalatoknál 150. rész Az együttműködés és a vegyesvállalatok létesítése a Nyugattal azt követően vált divatossá a szovjet tömbben, hogy bebizonyosodott, mennyire hasznosak az új technológia megszerzésében — mind törvényes, mind törvénytelen utat járva. Általános szabály, hogy az ilyen vegyesvállalatokban résztvevő valamennyi állampolgárnak hírszerző tisztnek kell lennie. Geauşescu utasította a DIE-t, meszszemenően használjon ki minden új vegyesvállalkozást arra, hogy valóságos kis hírszerzősereget csempésszen Nyugatra, s személyesen ellenőrizte ezeket az akciókat. Így például egy nyugatnémet céggel alapított közös vállalkozás révén Románia különféle turbotranszmissziós berendezésekre vonatkozó műszaki adatokhoz jutott, amelyeket a páncélozott gépkocsikban és harckocsikban — köztük Ceauşescu kedvenc Leopárdjában — használtak fel. Egy francia-román vegyesvállalkozást — a Romániában „Dacia“ néven ismert Renault 12 gyártására — a Renault Művekben található jelentős katonai technológiák megkaparintására használtak fel. Ez a szerződés többek között arra is lehetőséget adott, hogy a szerződés által nem tartalmazott több mint 13 ezer további extrát is ellopjanak a gépkocsi alaptípusához, miáltal Románia több millió dollárt takarított meg. Miután néhány hónappal korábban közös vállalatra vonatkozó egyezményt írtak alá a Citroennel, egy több mint 150 román mérnökből és technikusból álló csoportot küldtek Franciaországba a Citroen kocsi gyártásánál tanulmányozására. Többségük hírszerző liszt vagy ügynök volt, valamennyiüket, vadonatúj minifényképezőgéppel és fényképező-másoló papírral láttak el. Amikor a Romániába küldött fényérzékeny anyagokat leolvasták, a Citroen számos olyan titkára derült fény, amelyet nem kívánt az újonnan alakított vegyesvállalat rendelkezésére bocsátani. Néhány hírszerző tisztnek sikerült Citroen alkalmazottakat alapvetőbb műszaki hírszerző munkára is beszerveznie. A találkozó után néhány perc időt szakítottam, hogy rábírjam Elenát, hozza meg végre a végső döntését, jóllehet, ha ékszerekről volt szó, sohasem jutott „végső“ döntésre — Vigyük magunkkal ezeket Bukarestben több időm jut arra, hogy gondosan szemügyre vegyem őket és kiválasszam a legszebbeket — mondotta Elena és rámutatott az ékszer-kollekciót és néhány szolitert tartalmazó több mint két tucat dobozra. Mindig ezt mondta, de sohasem küldött vissza semmit. Gyors pillantással fölmértem, hogy egyetlen doboz árcéduláján sem állt 20 ezer dollárnál alacsonyabb összeg. Amikor az Elena által kiválasztott ékszerdobozokkal viszszaérkeztünk az elnöki lakosztályba, Ceauşescu éppen befejezte utolsó üzleti tárgyalását, s már keresett — Ha készen állnak a maga emigránsai, hozza ide őket — parancsolta. A DIE kirendeltség által kiválasztott három emigráns a szomszédban várakozott, hogy találkozzék Ceauşescuval; egyikük még a feleségét is elhozta. A kíséretükben lévő Florea szerint, mindhárman jámbor DIE-ügynökök voltak. Amikor bekísértem őket a szalonba, Ceauşescu és Elena már várta őket. Az emigránsok sorra-rendre elhadarták a Florea által kezükbe nyomott beszédek szövegét, melyben elítélték a rágalmazó és irredenta tüntetéseket, s fogadkoztak, hogy a román emigráns szervezetek vezetői tiltakozó táviratokat fognak küldeni Carter elnöknek. Ezzel végezve Ceauşescu Celacot hivatta, hogy feljegyzéseket készítsen a sajtónak szánt programbeszédéből. Ceauşescu elrendelte, hogy a román sajtóban egyetlen sor se jelenjen meg a tüntetésről, de teljes egészében közöljék a beszédét, a megszelídített emigránsok beszédeinek pedig a kivonata jelenjék meg. — Célszerű, ha nincsenek náluk a szövegek. Meglehet, át kell fésülnünk ásókat a sajtó számára — jelentette ki Ceauşescu, s utánuk küldött hogy megszerezzem beszédeit szövegét. Ceauşescu beszédének szövegét 1978. április 19-én közölte a Scinteia hivatalos román napilap. Megjelent a találkozóról készült fénykép is, amely Cea®şescut ábrázolta, amint „román“ származású amerikai állampolgárok egy csoportját fogadja. A kép közepén én álltam, balra tőlem Elena és Ceauşescu, jobbra az emigránsok. Ugyanezt a felvételt használták fel egy Ceauşescu látogatásáról készült 260 oldalas angol nyelvű könyvben, amelyet 1978. júliusában — közvetlenül azt megelőzően, hogy politikai menedékjogot kaptam az Egyesült Államokban — már éppen ki akarták szállítani ez USA-ba propaganda célokra. Mivel a legtöbb felvételen közvetlenül Ceauşescu és Elena múlott voltam látható, a könyv 30 ezer példányát mind bezúzták. A könyvet újranyomták, de előtte még minden képről luretusáltan. ‘Folytatjuk' Temesvár? CÍJ SZÓ 3. oldal • hírügynökségek jelentik • AZ IGAZSÁGOSSÁGRÓL Szabad György, a magyar országgyűlés hivatalban lévő elnöke, a sajtóértekezleten feltett kérdésre válaszolva, szükségesnek tartja-e, hogy a parlament disszociálódjék Kéri Kálmán képviselő nyilatkozatától, miszerint a második világháborúban a horthy-rezsim igazságos harcot vívott a bolsevizmus ellen, megjegyezte, hogy ő maga nem ismerte a képviselő szónoklatának tartalmát. Aláhúzta ugyanakkor, hogy véleménye szerint, Magyarország második világháborús részvételével értékelése félreérthetetlen: kivétel nélkül az öszszes pártok programjukban elítélték Magyarország belépését a háborúba. Saját maga is hevesen elítéli, de ugyanakkor hiábavalónak véli, hogy a parlament történelmi témáról kezdjen vitát — közli az MTI. TENGERÉSZGYALOGOSOK MONRÓVIÁBAN A libériai lázadók egyik csoportja közölte, hogy kész segíteni az amerikaiak hazautazását, a polgárháború sújtotta országból. Monroviába vasárnap kétszázhuszonöt tengerészgyalogos érkezett helikopteren, hogy evakuálja azokat, akik ezt kérik. A nagykövetségről ötvenkilenc embert helikopterrel hajókra is vittek. További, több mint háromszáz amerikai viszont egyelőre maradni akar. Közben Nigéria jelezte, hogy hasonló mgbízatással háromezer katonát akar Libériába küldeni, ám a monroviai lázadók erre már általános mozgósítást rendeltek, hogy szembeszálljanak mindenféle külső beavatkozással a Polgárháború sújtotta nyugat-afrikaiországban. ÉN EMLÉKEZEM... (Folytatás az első oldalról) éri el a Drezdában elpusztultakét. És ha már itt tartunk: a két japán város elleni bombázást valamennyire meg lehet indokolni — ha elfogadni nehéz is —, Drezda teljes lerombolása viszont sem taktikai, sem stratégiai megfontolásokkal nem magyarázható. Kurt Vonnegut az, aki minden egyes regényében — szó szerint — az éppen tárgyalt témától függetlenül, mintegy futólag megemlíti „Drezda város bombázását“. Talán azért, mert egyike a kevés túlélőnek. Amerikai hadifogolyként, szinte áldozatul esett honfitársai értelmetlen akciójának. Tegnap Hirosimára emlékeztünk, ma elfelejtjük Drezdát. Nem is mondhatok egyebet, mint az író az „Ötös számú vágóhíd"ban: így megy ez. Gyárvárosban alig javult a helyzet (Folytatás az első oldalról) Jó üzlet előtt veszteglő hűtőkocsiról az elárusítónők rakják le az árut. Az autó ugyanis rakodómunkás nélkül érkezett. A főnöknő a személyzet kis létszámára panaszkodik. Felvágottból bő a választék, ám a henteseknek egyelőre még nincs dolguk. A sorbanálló idős nénikék is meg vannak elégedve az üzlet ellátásával. Az 50-es számú zöldségüzletben az első jó jel, hogy már nyitva van. A választék nem nagy, de lehet találni főznivaló kukoricát, ami igazán nagy ritkaság. Sajnos, nem mondható el ugyanez a 7-es és a 8-as számú élelmiszerüzletekről, amelyeket zárva találunk. A 7-es — úgy látszik — a régi órarend szerint nyit, a 8-as személyzete szabadságon van. Mellette, a 42-es számú tejet forgalmazó üzlet teljesen üres. Szerdán nyitott először, de csak látogatásunk napján, szombaton kapott először árut A széna téri zöldségpiacon nagy a forgalom. Vásárlók figyelem! A levestésztát árusítók közül egynek sem volt engedélye. Az állami zöldségüzleteket alig lehet megközelíteni a nagy tömegtől. Nem a nagy kínálat miatt alakult a nagy sor, hanem azért, mert lassú a kiszolgálás. S az emberek állnak, mert itt mégiscsak olcsóbban megvehetik azt, ami éppen kapható. A vásárlóközül sokan meginnának egy üveg hűsítőt, de sajnos nincs. Tegnap volt — mondja a 9-es számú zöldségüzlet főnöke, de nem nagyon vették. Az történt, ugyanis, hogy kora reggel megérkezett a jég, a hűsítőt pedig csak dél felé hozták, s akkorra a jég elolvadt. Melegen persze hogy nem volt hatása a „hűsítőnek“. A kenyeret árusító (309 sz.) kis „lyuk“ előtt körülbelül 200 személy várakozik. A látvány nem szívderítő. A piacon nincs feketézés és a szerencsejátékosok is hiányzanak. Persze csak azért — amint a piacfelelős bizalmasan megsúgta — mert megtudták, hogy itt vagyunk. Visszatérve a 7-es számú élelmiszerüzletbe, — amely régi jó szokás szerint 9-kor nyitott — az üzletfőnök panaszokkal fogad. Hetek óta nem vitték el az üres üvegeket, a tegnap kapott felvágott nagyon rossz minőségű — a parizer málik szét, mire a Húsfeldolgozó Vállalat igazgatója, aki épp jelen van, csak hümmög — a sörszállítmányt visszaküldte, mert a cigányok konyhakéssel megfenyegették. Hogy mennyire javult a helyzet, nemcsak az ellenőrző csoportok, de a szombat reggel bevásárlóútra indulók is tapasztalták. Tíz órára Cirpanu úr a megyei prefektúrán várta az ellenőrzőcsoportok beszámolóját, az érintett vállalatok vezetőinek jelenlétében. Az itt elhangzottakról holnapi lapszámunkban számolunk be.