Temesvári Új Szó, 1990. július-szeptember (2. évfolyam, 137-201. szám)

1990-09-15 / 191. szám

2 pM-l KESZTHEL­YI (Folytatás az IU. oldalról) bonyolultabb és összetettebb a nyugati demokráciákban is a képlet. Nemzetiségi problémák, feszültségek — mégha más ter­mészetűek s indulati töltetűek is, mint a Kárpát-medence országa­iban — bizony a Lajta mellékén is felmerülnek. Az 1923-ban Ausztriához csatolt Burgenland magyarságának sorvadásáról Ga­lambos Ferenc atya, az Őrvidéki Magyar Intézet vezetője számolt be a tények sokaságával támaszt­va alá megállapításait, drámai következtetéseit. Véleménye sze­rint ugyanis, az ausztriai ma­gyarságot a lassú felmorzsolódás, a fokozatos beolvadás veszélye fenyegeti Történelmi okok, a társadalmi és politikai körülmé­nyek alakulása valamint társa­dalmi lélektani indítékok segí­tették elő az asszimilációs folya­mat felgyorsulását, továbberősö­­dését. A német nemcsak az oszt­rák állam hivatalos nyelve, ha­nem világnyelv is, amellyel a földkerekség több régiójában is boldogulni lehet. A fiatalok épp ezért németül igyekeztek és siet­nek minél jobban megtanulni. Az anyanyelvű oktatás is jórészt hiányzott. Fakultatív jellegű volt a magyar nyelv és irodalom tanítása a burgenlandi iskolák­ban. Kevés szülő és gyerek vál­lalta a plussz megterhelést és fáradságot. Az iskoláztatás terén csak az utóbbi két-három eszten­dőben változott, javult valame­lyest a helyzet. Az intézkedések, konkrét, kézzelfogható eredmé­nyei csak pár év múltán fognak megmutatkozni, jelentkezni. A „vasfüggöny“ lebontása után, a megélénkült turistaforgalom s a gyarapodó gazdasági kapcsolatok hatására jelentősen megnőtt Ausztriában a tolmácsok, a ma­gyarul jól tudó kereskedők, hi­vatalnokok és szakemberek iránti kereslet. Burgenlandiban is növe­kedni kezdett valamelyest, az a­­nyanyelv értéke és becsülete. A helybeli értelmiségiek azon fá­radoznak hogy kifogják, előnyö­sen hasznosítsák a kedvező sze­let. Lelkük mélyén abban re­ménykednek, hogy talán sikerül kimozdítaniuk az ausztriai ma­­gyarságot a komor kilátástalan mélypontról Mindig is irigyeltük kissé a jugoszláviai magyarságot kivált­ságos helyzetéért. A sok nemze­tiség lakta szomszédországban a vajdasági magyarság az eltelt évtizedek során sorra megte­remthette ,­ kiépíthette saját in­tézmény­rendszerét, zavartalanul használhatta minden fórumon a­­nyanyelvét Az oktatási intézmé­nyekben nemcsak a magyar nemzetiségű gyerekek tanulták kötelező tantárgyként a szerb­­horvát nyelvet, hanem azokon a településeken, ahol jelentős szá­mú magyar él, a szerb diákok is tanultak magyarul. Az újvidéki Tudományegyetem keretében magyarságkutató intézet tevé­kenykedik, s a rangos képesla­pok és folyóiratok füzére mellett az autonóm tartomány központ­jában lát napvilágot a legterje­delmesebb s ugyanakkor egyik legszínvonalasabb magyar nyel­vű újság. Egész napos a rádió magyar nyelvű műsora, s a te­levízió is rendszeresen sugároz kiadós programokat a vajdasági magyarság anyanyelvén. Az or­szágrész városaiban és falvai­ban zavartalanul megülhetik az összmagyarság nemzeti ünnepeit is... Csorba Béla, Göncz László, Gerold László s a jelenlevő többi vajdasági és horvátországi író e­­lőterjesztéseit, hozzászólásait hallgatva kiderült, hogy a szerb nacionalizmus erősödésével, a gazdasági bajok súlyosbodásával Jugoszláviában is kezd romlani s válságosra fordulni a magyarság helyzete. Szaporodnak a jogcsor­bító intézkedések növekednek a jórészt mesterségesen szított he­lyi feszültségek. Gazdasági okok­ra hivatkozva épp akkoriban függesztették fel bizonytalan idő­re három nagymúltú s népszerű lap — a Jópajtás, a Dolgozók és a Képes Ifjúság — megjelenését. Tudomásunk szerint, pár hóna­pos kényszerű szünet után a há­rom kiadvány ismét napvilágot lát olvasótáboruk megelégedésé­re és örömére. Nagy szerencséje a vajdasági magyarságnak, hogy megvannak azok a demokratikus fórumai amelyeken síkraszállhat jogaiért, amelyeken nyíltan szó­­váteheti nemzetiségi sérelmeit. Meglepően népes küldöttség képviselte a kárpátaljai magyar­ságot a keszthelyi találkozón. A sokévtizedes elszigeteltség s jog­­fosztottság után erőteljesen fel­pezsdült, valósággal új életre é­­ledt a Szovjetunió nyugati csücs­kében élő magyarság közösségi, szervezeti és szellemi élete. A Kár­pátaljai Magyar Kulturális­­ Szö­vetség égisze alatt, vagy attól füg­getlenül egész sor klub, művelő­dési kör és egyesület szervező­dött s kezdte meg tevékenységét Ungváron, Munkácson Beregszá­szon, Nagyszőlősön Técsőn és Sárosoroszin. Hungarológiai Köz­pont jött létre az ungvári egye­temen s Balla D. Károly költő szerkesztésében­­színvonalas iro­dalmi folyóirat jelenik meg Ha­todik Síp címen a tájegység köz­pontjában Napilapként lát nap­világot , újabban az országrész újságja, a Kárpátaljai Igaz Szó. Elszomorító arányokat öltött a Bereg mentén is az elvándorlás, a Kárpátaljához hűséggel ragasz­kodó magyarok azonban megkí­sérlik a maguk hasznára fordí­tani azokat a feltételeket és le­hetőségeket, amelyeket a pereszt­rojka és a glasztnoszty a Szov­jetunió polgárai számára megte­remtett s biztosít. Temesvári ÚJ SZÓ 1990. szeptember 15 Utazni jó! A Iaşi—Temesvár vonalon közle­kedő gyorsvonat több mint más­fél órás késéssel érkezik az aradi állomásra. Leszállók és felszál­lók tülekedése, ideges emberek, a becsületsértés határát súroló megjegyzések, de az ilyesmit nem veszik komolyan, megszokott do­log. Szóval az Éhség-express egyik másodosztályú vagonjának fo­lyosóján stratégiai fontosságú he­lyet foglalok magamnak az e­­gyik alig-alig pislákoló fényfor­rás bűvkörében. Rövid időn be­lül sikerül összeszednem szét­szórt csomagjaimat és lemaradt végtagjaimat, ám a felszállás tortúráját elhomályosító veszély közeledik, mit közeledik törtet, felém az embersűrűből. Egy ter­metes asszonyság tapossa keresz­tül magát a tömegen — két ha­talmas utazótáskát vonszolva —, majd a hátam mögött levő ajtót feltépve „Itt van még két hely“ diadalüvöltést hallatva benyo­mul a fülkébe. A kiáramló láb­szag és putreszcén­ gázok keve­réke, valamint a három ülőhe­lyen elterpeszkedő óriás ellenve­téseire fittyet hányva előadja úti élményeit. Szébőségét és ki­ejtését véve alapul, bölcsőjét va­lahol az Olt mellett ringathatták és így, néhány pillanat alatt meg­tudhatta az egyszerű halandó, hogy önagysága most érkezett Ausztriából via Budapest Bevá­sárló körút, ami megérte a rá­­köttött pár száz márkát Óriásunk néhány böffentés u­­tán felkérte hívatlan útitársát, hogy sürgősen lépjen a távozás híres mezejére (kicsit másképp hangzott ízes moldvai tájszólás­ban, de a szó szerinti idézet a nyomdafesték ellenállását válta­ná ki, így eltekintünk tőle), ám amazonunkat nem olyan fából faragták hogy könnyen feladja kényelmes hódítását Némi huzavona és a megbol­dogult Darwin fejlődéselméletét homályba szorító családja visz­­szavezettetés után szókimondó útitársnőnk csomagostól kiperdül a fülkéből Kicsit megszeppen. — Miért baj az, ha az ember szeret utazni? Utazni jó, meg beszélgetni. Hamarabb telik az i­­dő — mondja némi szomorúság­gal a hangjában Elindul másik helyet keresni. Pár pillanat múl­va egy másik kupéból hallat­szik visító-perlekedő hangja, de már csak az övé. V. I. • hírügynökségek jelentik • A MAGYAR KORMÁNY KISEBBSÉGI POLITIKÁJÁNAK KONCEPCIÓJA Volfart János, a nemzeti és etnikai kisebbségek problémáival foglalkozó, nemrég létesített igaz­gatóság elnöke budapesti sajtó­­konferenciáján kijelentette, hogy hamarosan nyilvánosságra hoz­zák a kormány kisebbségi poli­tikájának koncepcióját — jelen­ti az MTI. Többek között előírja, ezen társadalmi csoportokat vé­delmező politika életbeültetését, a kormánynak kötelessége lévén minden szükséges feltétel megte­remtése a kisebbségek nemzeti kultúrájának és anyanyelvi ok­tatásának fejlődéséhez, előirá­nyozva ilyen értelemben az anya­országoktól való segítségkérést főleg a tanár és szakemberkép­zés, ösztöndíjak biztosítása te­rén. Nem tartjuk országunk bel­­ügyeibe való beavatkozásnak az illető országoknak a szlovákok, szerbek, horvátok, románok, né­metek, és cigányok sorsa iránti érdeklődését — tette hozzá az elnök. Ugyanakkor intézkedni fognak legkevesebb egy újság ki­adásáról és az anyanyelvi rádió és televízióadások kiszélesítéséről. A kormány támogatja a nemzeti kisebbségek ön­szervezési elvét, a helyi önigazgatási szervek létre­hozását, 15 millió forintot utalva ki ilyen célból. Wolfart János hozzátette, hogy az igazságügy­minisztérium most dolgozza ki a nemzetiségi törvényt, amelyet ez év végén a parlament elé ter­jesztenek. TERJED A JEGYRENDSZER A BOLGÁR FŐVÁROSBAN Szófia néptanácsa bejelentette, hogy szeptember 14-től kezdve a város lakosai jegyrendszer alap­ján, személyenként egy fél kiló sós túrót és 40 dkg sajtot vásá­rolhatnak havonként — közli a TASZSZ hírügynökség. A hó­nap elejétől a bolgár fővárosban jegyre árusítják a cukrot és az étolajat. A hivatalosságok és a sajtó szerint, e rendszer pozi­tív szerepet tölt be, mivel föl­menti az embereket a több órás sorban állástól és biztosítja a minimális élelemszükségletet. JÓZAN ÉRVELÉS A Magyar Szocialista Párt bu­dapesti bizottsága az MTI hír­­ügynökség által nyilvánosságra hozott levelében tiltakozott a Magyar Szent Korona Társaság ama, nemrég közölt óhaja ellen, hogy a magyar főváros Szabad­ság Terén helyre­állítsák a Trianon emlékművet. A dokumentum aláhúzza: „E tény nemcsak aláásná a kormány politikai hihetőségét, de súlyo­san érintené a szomszédos or­szágokkal való kapcsolatokat, ár­tana a magyar kisebbség hely­zetének, és gátat emelne az Eu­rópa felé vezető úton. Nem ért­hetünk egyet azzal, hogy olyan kép alakuljon ki, amely szerint köztársaságunk a Horthy­­­zsim ú­j variánsa lenne“ —­nn , rá a levél. Egyben a Magyar Szocialista Munkáspárt ügyvezető titkársá­ga kérte Szabad Györgyöt, az országgyűlés elnökét és Antall József miniszterelnököt, utasítsa el és tiltsa be a Trianon emlék­mű helyreállítására vonatkozó akciót. ELVESZETT: Belintan Marius névre szóló III-igazolvány. Semmis. (10 751). Mătăsariu Pe­tru névre szóló Politechnikai In­tézeti igazolvány. Semmis. (10 733). Creţu Gheorghe névre szóló IJTL-igazol­vány. Semmis. (10 716). Şerban Victor névre szóló­­ Solventul-igazolvány. Sem­mis (10 725). Dreghiciu Gabriela névre szóló Június 1-igazolvány Semmis (10 710), Chindea Au­rel névre szóló Electromotor igazolvány . Semmis. (10 705) Molnos Anna névre szóló ciga­rettagyári igazolvány Semmis (10 711), Barna Dórk­a névre szóló IPL-igazolvány. Semmis. (10 700) Hanes Cornel névre szóló Spumotim-igazolvány. Sem­mis. (10 693). Macarel Dafina névre szóló zöldövezeti igazol­vány. Semmis. (10 690). Kiss Rudolf névre szóló Electroti­mis-igazolvány. Semmis. (10 769). Şerban Floare névre szóló az IREM által kibocsátott 78 127 számú szakképesítési igazolvány. Semmis. (10 785) Gyukin Elena névre szóló temesvári hitelszö­vetkezeti tagsági könyv. Sem­mis. (10 780). Demian Daniela névre szóló LAEM-igazolvány. Semmis. (10 790). Gábor Manu­éla névre szóló IPL-igazolvány. Semmis (10 794) Petăciuca Mă­­rioara névre szóló, a gauteşti ál­talános iskola által kibocsátott négy osztályos bizonyítvány. Semmis. (10 873). Popa Ana név­re szóló Június I.-igazolvány. Semmis (10 858). Caraculea Doru névre szóló Garofiţa-igazolvány. Semmis. (10 857). Ciuca Maria névre szóló Azur-igazolv­a Semmis (10 823) Stejarcan­­V­te. névre szóló IJTL-igazolv­ány Semmis. (10 818). Pavel Leon név­re szóló LITL-igazolvány. Sem­mis (10 817) Miatov Juliana név­re szóló munkahelyi kiutalás. Semmis. (10 809). Iacob Ionel névre szóló IREM-igazolvány. Semmis. (10 808) Duca Clemansa névre szóló 21 023-as Consignaţia­­számla. Semmis. (10 802). Filip Dumitru névre szóló IJTL-igazol­­vány. Semmis (10 800). ■i am «amu» «sa­u» «a fle­ara et ION MIHAI PACEPA VÖRÖS HORIZONTOK Eav (communi''to kémlönök visszaemlékezései 179. Ceauşescu mindkét karját lengetve kért csöndet: — Kell-e mondanom, elvtár­sak, hogy mindaz, amit most itt megbeszéltünk, államtitok amit nemcsak megőrizni kell, hanem életünk árán meg is kell vé­denünk? Avram ezt követően a fran­cia Renault konszernnel kö­tött együttműködési egyezmény­re tért rá, aminek alapján a francia Renault 12-t román ko­csiként gyártják Dacia néven. A múltban Románia képtelen volt a Daciát Nyugatra exportálni, még ha az árát ezer dollárral is engedte le,mert keményvalu­ta megtakarítás céljából a fran­cia licencet csak a puszta ko­csira vásárolták meg, s szinte semmi szabadon választható ex­trát nem vettek meg hozzá Avram ezután közölte, hogy mindazt, amit Románia nem vá­sárolt meg a Renault-tól, azt ké­sőbb hírszerzés révén megsze­rezte. Kijelentette hogy a Gép­ipari Minisztérium háláját kíván­ja kifejezni a DIE-nek mindazon francia dokumentáció beszerzé­séért, ami lehetővé tette, hogy ne kelljen Franciaországból im­portálni több mint 13 ezer ex­trát és tökéletesítéseket az alap­kocsihoz, melyeket az együtt­működési szerződés nem tartal­mazott, ez összesen több mint hárommillió dollárnyi megtaka­rítást jelentett. Hangsúlyozta azt is, hogy néhány Renault­­dokumentációt, amely tökélete­sítéseket tartalmaz és bármely hasonló kocsihoz alkalmazható, meg kell küldeni a Szovjet­uniónak és saját autógyártással rendelkező más szocialista or­szágnak. — Ez az akció lehető­vé teszi, hogy Nyugat-Európá­­ba exportálhassuk a Daciákat, elvtársak. S eljöhet még annak a napja is, hogy Amerikába is exportáljunk! — Továbbá — folytatta­ Av­ram — vadonatúj vegyesvállalko­­zásunk van a Citroennel, hogy az egyik legújabb kiskocsijukat Romániában gyártjuk majd. A napokban kiküldtem száz mér­nököt és technikust Franciaor­szágba, hogy tanulmányozzák ezt a Citroen kocsit. Az igazság az, hogy közülük alig néhányan az embereim, a többségüket, a DIE delegálta és új minifelvevők­kel és fényérzékeny fotómásoló­­papírral szerelte fel őket. Nem mintha ezzel áldozatot hoztam volna. Ellenkezőleg, elvtársak, ez előre kitervelt lépés volt. Miután visszatérnek, tízszer annyi információnk lesz, mint­ha csakis az én embereimet küldtem volna a Citroenhez. Amerikai tervrajzok átalakí­tása román termékekké — Halljunk most másvalakit — fordult az egybegyűltekhez Ceauşescu. Neculai Agachi, a kohászat minisztere jól ért történetek e­­lőadásához, s erős moldvai ki­ejtéssel fűszerezett színes román nyelvezetet használ. Azzal a megjegyzéssel kezdte, hogy a hetvenes évek elején, Ceauşescu parancsára, Románia elkezdte kiaknázni hatalmas bauxitlelő­­helyeit, hogy ekképpen alumí­nium termelővé váljék. Politikai korlátozások, kiváltképpen az alumínium monopóliumok által akkoriban megállapított hallat­lan magas árak miatt minisz­tériuma nem tudott hengermű­veket importálni az alumínium feldolgozására. Románia kény­telen volt az aluminiumönte­­cset exportálni mind a keleti, mind­ a nyugati országokba. Egy nap azonban bizalmas je­lentés hívta fel a figyelmét egy nyugatnémet cégre, amely há­rom alumínium hengermű meg­vásárlásáról tárgyal az Egyesült Államokkal — a létesítmények lemezek, szövedékek és fólia hengerlésére szolgáltak. Még u­­gyanaznap jelentette ezt Ceau­­şescunak, majd átküldte a jelen­tést a DIE-nek. — Nem kívá­nok részletekbe bocsátkozni. Csak annyit kívánok mondani, hogy ma különleges, egyedülál­ló és kimondhatatlanul titkos tervezőintézetem van, amelyet a DIE különböző konspiratív házaiba telepítettünk, s amely azon fáradozik, hogy az amerikai tervrajzokat és projektumokat román termékekké alakítsa át. 1983-ra vagy 1984-re Romá­niában már üzemelnie kell e há­rom ultramodern alumínium­­hengerműnek. „Ne pocsékoljá­tok el a nép pénzét fő tőkés rendszer hizlalására“ — ezt mondja nekünk nap mint nap népünk élenjáró fia. Aranybe­tűkkel kell felírnunk ezt és ki kell függesztenünk minden hi­vatalban, elvtársak — fejezte be felszólalását Agachi. (Folytatjuk)

Next