Délvilág és Temesvári Új Szó, 1991. április-június (48. évfolyam, 80-151. szám)
1991-06-08 / 133. szám
Kötélhúzás a szakszervezetek, s a kormány között Igen vagy nem? Mint ismeretes, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségébe tömörülő szakszervezetek országos egyeztető bizottsága még az elmúlt hónap elején kilencpontos javaslatot juttatott el Antall József kormányfőhöz. Azóta folyik a kormány és a szakszervezetek közötti húzd meg, ereszd meg játék. Az első tárgyalási körökben a kormányzati válaszok elfogadhatatlanok, melyekből mindeddig az derült ki, hogy az általánosságban megfogalmazott egyetértés mellett hiányzik a készség a gyors, érdemi megállapodásra. A visszautasítás leggyakrabban visszatérő érve az volt, hogy a kormány és a Parlament mai munkarendjébe nem illeszthető be soron kívül semmilyen — a munkavállalókat bármennyire is alapvetően érintő — jogszabály meghozatala. Mivel a szakszervezetek erőfeszítései az elmúlt hónapokban nem jártak eredménnyel, fel kellett tenni a tagság felé a kérdést: tudomásul veszik-e, hogy jogos követeléseik immár sokszori próbálkozás után is viszszautasításra találtak, vagy pedig nemet mondanak erre a helyzetre, és a nyomásgyakorlás olyan törvényes eszközeivel élnek, amelyek nem járhatnak hátránnyal a részt vevő munkavállalókra nézve. Nyilatkoznia kell a munkavállalóknak, hogy támogatják-e azokat a munkahelyi kollektívákat, szakszervezeteket, melyek egyre nagyobb számban kezdeményezik, hogy a szakszervezetek a termelő, szolgáltató területen figyelmeztető sztrájkkal, ahol a törvény tiltja, vagy kolátozza, demonstrációkkal, aláírásgyűjtésekkel, s ha mindezek eredménytelenek, akár általános sztrájkkal is adjanak nyomatékot követeléseiknek. Mert miket is kérdez a szakszervezet tagjaitól, s mindenki mástól? Gondolt-e már arra, hogy a tulajdon újraelosztásából vajon miért maradtak és maradnak ki a munkavállalók, s miért nincs lehetőségük arra, hogy ők is tulajdonossá válhassanak saját munkahelyükön? Vajon mi akadályozza a demokratikusan választott döntéshozókat abban, hogy a privatizációs bevételek, egyötödét új munkahelyek teremtésére fordítsák? Kiszámolta-e már valaki, hogy mennyit jelent, és miből fogja kifizetni az ősszel érkező energiaszámlákat, ha semmilyen, vagy csak igen szerény mértékű kompenzációt kap az új energiaárak mellé? Tud-e ön elfogadható indokot mondani arra a tényre, hogy hazánkban jelenleg nem garantálja törvény az elbocsátásra kerülő dolgozók végkielégítését? Mi áll az útjában annak, hogy a kormányzat enyhítsen a bérszabályozás jelenlegi korlátain? Miért van az, hogy csak az állami vállalatoknál tartja szükségesnek a kormány korlátozni a megélhetéshez szükséges bérek kifizetését? Ön szerint megrengetné az ország költségvetését, ha családok tízezrei nyári szabadságukra utazván vasúti kedvezményben részesülnének? S hosszasan lehetne még sorolni a megválaszolatlan kérdések garmadáját E fenti szándékok ismeretében június 6-án Schamschula György, a Munkaügyi Minisztérium politikai államtitkára az MSZOSZ tanácsülésén járt Az államtitkár minden korábbinál nagyobb tárgyalási és kompromisszumkészséget tanúsított, ám ennek akkor van csak hitele, ha a kormány pénteki ülésén ezt hivatalosan is megerősíti. A kormány válaszát délre várták az MSZOSZ-ben. Délután ugyanis már azért ült össze az érdekegyeztető tanács, hogy meghatározza a további lépéseket. E döntéstől függetlenül a megyei szakszervezeti szövetség hétfőn délután 3 órától szb-titkári megbeszélést tart Szegeden, az Eszperantó utcában, a kialakult helyzet megvitatására. Lapzárta után kapott információnk szerint a kormány elzárkózott a szakszervezetek által megfogalmazott követelések teljesítésétől. Az MSZOSZ megalakította országos sztrájkbizottságát. A kocka tehát el van vetve... — őrfi — Makón OROBÉN a SHOP a város szívében Isten patikája iránt világszerte egyre nagyobb az érdeklődés. Érthető tehát, hogy a Maros-partiak közül is mind többen keresik azokat a füveket, virágokat, és növényi készítményeket, amelyektől gyógyulást remélnek. A város szívében, a Korona Szálló mögötti butiksoron a közelmúltban nyitotta meg üzletét Toldiné Török Éva. — Milyen gyógynövényeket, illetvekészítményeket ajánl az érdeklődőknek? — Vásárlóimnak, pontosabban a gyógyulni vágyóknak jelenleg mintegy 90-féle gyógynövényt kínálok. S legalább 50 fajta ugyancsak gyógynövényből készült gyógyszert. A legkeresettebb talán a csalánlevél, a fagyöngy, a körömvirág, gyermekláncfű és a cickafarok. S még sorolhatnám tovább. Ezek árban bárki számára elfogadhatók, de vannak olyan termékeink is, amelyek külföldről származnak (kálmos gyökér, macskagyökér, korpafű) amiből két gramm is több mint 200 forintba kerül. Ez utóbbiakat teakeverékként használják, így minimális mennyiség is elegendő belőlük, ötfajta fogyasztókészítményt is tudunk ajánlani, a Kilo-Nittől kezdve a Bálint-teáig. A hozzánk betérők találhatnak itt karcsúcsító zselét, tusfürdőt, kalóriaszegény ételeket, diétás zsírt, növényi olajokat, kínai egytálételeket, ezek közül sok árufélénk a modern táplálkozáshoz szinte nélkülözhetetlen. Pultjainkon találhatók még nyugati fűszerek, például Thili, szójaszószok, Korreie, Worcester-mártások is. Ezeket a makóiak sem túl régóta ismerik. A szakácskönyvekben azonban már évekkel ezelőtt találkozhattunk velük. — Milyen kuriózumot ajánl még vevőinek? — A Demis Roussos könyvében is sokat emlegetett Tofu szójakészítményt, különféle ízesítésben. Cukorbetegek számára tudom mondani, hogy vásároljanak cukormentes cukorkákat és különböző édesítőszereket. Ugyancsak kínálom a finom kenyérpótlókat, például a Knockebrot és nagyon sokféle nyugati készítményű müzlit is, amelyek ára nem túl magas. A butik fölötti emeleti részben találhatják meg a vásárlók a bio-vegetáriánus és reformételeket. Toldiné üzletében van még különféle illatszer, illóolaj, aromalámpa, továbbá különféle természetgyógyászattal foglalkozó szakkönyv. S ha valaki olyan terméket keres, amely hiányzik az üzletből, ő vállalja, hogy rövid időn belül egyéni kérésre beszerzi azokat. Június 10-től kezdődően, három napon át 15 százalékos engedményt ad minden áruféléből. Az emeleti részben levő reformételeket pedig meg is lehet kóstolni, hogy minél többen megismerjék nem csak e termékeket, hanem a drogériaboltot is. (x) MOLNÁR LÁSZLÓ Az Egyesült Államok a lehetőségekhez képest megnyitja piacát Közép-Európa előtt, s ezt várja el az Európai Közösségektől is — jelentetteki pénteken Dan Quayne amerikai alelnök a kelet-szlovákiai Bártfán zajló nemzetközi konferencia résztvevői előtt. Bártfa sokszáz éves templomában a hallgatóság soraiban ott ült Václav Havel csehszlovák köztársasági elnök, Göncz Árpád magyar államfő és Krzysztof Bielecki lengyel miniszterelnök. Az amerikai alelnök a közép-európai térségben végbement változásokat úgy minősítette, hogy „a kommunizmus — hála Istennek Kommunizmus, szemétdombon — a szemétdombra került”. A régi rendszer maradványait azonban még nem takarították el teljesen —tette hozzá, és felszólította az érintett országokat, hogy „tárják ki szívüket a Nyugat, a szabadság világa előtt”. Megígérte, hogy az Egyesült Államok segíteni is fog. A legfontosabbnak a piaci feltételek megteremtését nevezte, s emlékeztetett arra, hogy a szovjet piac beszűkült a közép-európai országok számára. i Az atlanti szövetség alapvető feladatairól szóló új elvi nyilatkozat közzétételével és a tizenhat tagállam — november 7—8-ra Rómába öszszehívott — csúcsértekezletének 3d tűzésével pénteken délben véget ért a NATO koppenhágai értekezlete. A NATO jelezte: kész észszerű támogatásban részesíteni a szovjet peresztrojkát, Gorbacsovot, ha az utóbbi Gorbacsovért hetekben tapasztalt pozitív szovjet fejlődés tartós lesz, kompromisszumos megoldást dolgozott ki arra vonatkozólag, hogy európai tagállamainak kialakuló saját „biztonsági dimenziója” miként illeszkedhet a továbbra is a fő katonai döntések keretéül szolgáló NATO-ba. A Délvilág május 23-án megjelent számában Tanya a holtágnál címmel elgondolkodtató írás jelent meg Bőle István tollából. Megdöbbenve olvastam a sorokat, annak ellenére, hogy az én birtokomban is van egy levél, amelyben egy csongrádi kisgazda bizonyítékokra hivatkozva ad felvilágosítást Pintér István, országgyűlési képviselő, megyei elnök korábbi tevékenységéről, múltjáról, őszintén megmondva, addig nem is tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, amíg a megyei kisgazdák körében nem hallottam hasonló információkat a képviselőről. Azonban a levél, melyet még a választások előtt kaptam, Pintér úr vbtagságáról nem számol be. Számomra ez teljesen új helyzetet teremt. Emlékszem, nem oly rég, a legutóbbi országos nagyválasztmányit megelőzően, Vásárhelyen „fejmosásra” került sor. Amelyre meghívót kaptak a küldöttek és a vezetők. Én illegálisan voltam jelen, mert engem Pintér úr (hallomásból tudom) a decemberi országos nagyválasztmány „szabotálásáért” felfüggesztett. Megjegyzem: semmi értesítés, határozat mindeddig hozzám nem érkezett. Nos, a vásárhelyi megbeszélésen mindenki szóhoz jutott, aki Torgyán József személyét rágalmazta, pocskondiázta. Én többször fel szerettem volna szólalni, de az elnök, képviselő úr nem adott szót. Ekkor — bármilyen illetlen is —, bekiabáltam, mire Pillér úr, azt válaszolta: „ha nem hagyod abba, kirúglak!” A vita egyre fokozódott. A képviselő úr Zádori Iván veterán politikust, a mindenki előtt nagyra becsült megyei alelnököt lekonkolyozta, mire a 80 éves ember csak annyit mondott: „Nemcsak csűrbe, hanem már konkoly is vagyok?!” Az ülés végén az egyik tömörkényi kisgazda erélyesen nekem rontott, mindennek lehordott, Torgyán Józseffel együtt, és a végén pedig sikerült neki belémrúgnia. Kérem, most bebizonyosodott, kik diktálnak még ebben a pártban! Nem Torgyán dr. játszik itt össze a kommunistákkal, hanem azok, akik még mindig hozzájuk húznak, úgyhát, utólag nem is csodálkozom azon, hogy a megyei listán a Parlamentbe bejutott képviselőnk a tagság akaratának meghallgatása nélkül csatlakozott a Torgyán elleni bizalmatlansági indítványhoz. Eszembe jut a korábban dorozsmaikisgazdákkal készített rövid írásom, amelyben a helyi szervezet titkára többek között azt nyilatkozta: „Nem támogathatjuk a szocialisztikus megyei vezetőket!” Amikor csodálkoztam az elmondottakon, mostbelátom: igazságmagva volt az elmondottaknak. Vörösből a rózsaszínbe vedlettünk. A rendszerváltás pedig elmaradt. MOLNÁR RÓBERT Vörösből rózsaszínbe pártvilág ézem a merengő hölgyet a könyvheti ismertető címlapján, és kutatom, hová fordult szép szeme világa? De minden költőiség nélkül, mire kellene figyelmeznie a könyveseknek? Az üzletre, vágom rá kapásból elvégre most ilyen idők járnak. Ha csupán a könyvek árát veszem tekintetbe, akkor arra tényleg nagyon figyelnek. Érzékeltetésül csupán egyetlen sorozaton belül néhány mű: 87-ben jelent meg I. Simon herceg emlékezése kortársaira, a Napkirály körüli idők udvaroncaira visszatekintő naplója 136 forintért. Egy év múlva kiadták ugyanezen a sorozaton belül A. Herzen emlékiratait 74 forintért. Jó, persze orosz is volt, forradalmár is, kimondott pechére Iljics is bevette a klasszikusok közé, címkét is ragasztottak rá, föltehetőleg ő volt a sorozat vöröskéje, ennyiért csak elkelt. S. Wiesenthal Az igazság malmai c. emlékezetes ügyeit, nyomozásait áttekintő kötetek 395-ért. Teszem hozzá mindegyik fölemlített munka hozzávetőleg azonos terjedelmű. Másik példa Cseres Tibor, akinek néhány éve megjelent kétkötetes vaskos tényregénye, a Vízaknai csaták 132 forintot kóstált, most a Vérbosszú Bácskában címmel írt, minden bizonnyal sikerkönyve 160. Ez a mostani kötet papírkötésű és lapszámra nem éri el előbbi említett műve egyetlen kötetét sem. Félreértés ne essék, nem lehet kilóra összevetni a könyveket, de mivel az árukban sem a művészi szintbeli különbségük fejeződik ki, nem is témaválasztásuk, egyetlen dologra lehet gondolni, s ez pedig az üzleti szempont. A kiadó meg akar élni, ezért fölemeli a könyv árát. A nyomda is élni kíván, de még a terjesztő is. Ők is emelnek. A vevő meg fizet. Illetve csak fizetget, csak veszeget, de jobbára nézeget Ha az imént fölemlített két könyv mellé még odateszem Faludy György szépséges tűnődését az esőerdőben —700 forint. Rendben van, megvettem, de már-már dicsekszem, pedig ez csupán 3 könyv 1991-ben! Az egyik könyvesbolt, ahová járok, rendszeresen hideglelősen fogad. Attól félnek árusai, hogy maholnap becsukják a boltot A másikban vállalkozói szellem honol, bár mára nem lobog, csak alant tanyáz. Nem félnek a megszűnéstől, ha — ha lesz könyv! De nem színes fazsmét, hanem értelmiségi vásárlóink kedvére való. Persze a könyv, ha szabad így fogalmazni: végtermék. Kell hozzá író, netán fordító, lektor, szerkesztő, egyszóval egy sajátos értelmiségi közeg, akik mind eltartottak az Olvasótól. Már most, ha növekszik a gazdasági nyomor, ha egyre zavarosabbá válik közöttünkbennünk a világ, marad a T. Olvasó? Uram segíts, annyian maradunk, hogy képesek leszünk eltartani azokat a jó kis könyves helyeket Vásárhelyen, Szentesen, Makón, Csongrádon? Mert Szeged még csak-csak, helyi viszonylatban nagyváros. De mi lesz a kisvárosokkal? Ki fogja ott megsimítani a könyvesek, könyvtárosok ilyentájt mázsákat cipekedő asszony kezét, s megköszönni, hogy még csinálják, tartják magukban, s így bennünk, betűvetőkben is a lelket? T Ha a könyv oda lenne, be-*■* csukódna a lelkünk egy szebbik darabja. De nem szakadhat meg a magyar könyv százados folyamata, hiszen mint hallom, holnap már olyan szegények leszünk, hogy igazán jobb ajándéknak fog számítani egy szép könyv. Tehát csak szegényedjünk, ha így fölmagasodik a betűtenger? Inkább éljen az olvasás gyönyörűsége — mindörökké. (tráser) A kiadó Maci, a vevő nézeget Petíció Antalihoz ven meg a javakat A Csongrád Megyei Közgyűlés csütörtöki ülésén a következő petícióval fordult a Magyar Köztársaság kormányfőjéhez: Tisztelt Miniszterelnök Úr! Csongrád megye az ország egyik legjelentősebb állattenyésztő megyéje. A kis- és nagygazdaságokban jelenleg szerény becslések szerint is mintegy 40 ezer darab súlyhatáron felüli élő sertés van, amelyekre felvásárló vállalatokkal nincs szerződés, és amiatt ezek értékesítése kilátástalan. Ebből a 200 kilogramm élősúly feletti sertések száma több mint 10 ezer darab. Ezeknek az állatoknak a felvásárlására még csak remény sincs, annak ellenére, hogy köztudottan az első hőhullám jelentős számban elpusztítja őket. Tartásuk mind a magánszemélyeket, mind a nagyüzemeket csődbe vitte már. Ekkora veszteségeket megítélésünk szerint ez az ország nem bír ki, ezért kérjük önt, hogy a most nyilvánosságra hozott „A kormány agrárpolitikája és agrárprogramjá”-ban első oldalon deklaráltaknak megfelelően: „Az ágazatban kialakult feszültségek és egyes területeken mutatkozó válságjelenségek a lehető legkisebb áldozatokkal történő megoldása” szellemének megfelelően szíveskedjen eljárni és intézkedni annak érdekében, hogy az országban megtermelt javakat mentsük meg. Szeged, 1991. június 6. A Szlovák Köztársaság erdő- és vízgazdálkodási minisztériumának szervezésében csütörtökön néhány ország Budapesten akkreditált nagykövete látogatta meg a bősi vízi erőmű építésének színhelyét. Bősnél a munkálatok csaknem befejeződtek, a felvízcsatorna feltöltése után a nyolc generátor egyikét azonnal be lehetne indítani. Erre a medence állítólagos szigetelésének megvédése miatt, már a jövő hónapban sor kerül Diplomaták Bősnél Az üzembe helyezés mellett felhozott érvek egyike: le lehetne állítani akkor a Pozsony közelében lévő Jaslovské Bohunice-i atomerőművet, amely ellen az osztrákok folyamatosan kifogásokat emelnek. SZOMBAT, 1ML JÚNIUS.