Heti Új Szó, 1997. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)
1997-02-21 / 8. szám
10 NYEREMÉNYES TALÁLÓS KÉRDÉS A helyes megfejtők között igen jelentős értékben tanszereket - színes ceruzát, filctollat, tolltartót, kifestő könyvet, füzetet, meséskönyvet, golyóstollat stb. - sorsolunk ki. Játékunk támogatója a NIC IICNIT Kft. December 1 utca 16. sz alatti papírkereskedés. c^ä© a T3 73 73 H Északi-sark, Déli-sark strázsálja a konyhasarkunk, mindegyre odamegyünk kivenni, mit benne tartunk. Mikor nem hull a hó, nélkülük nem lenne jó. Nagy nálunk a becsületük, mert kell fagyos leheletük. H n y Gherasim Emi '! De érdekes volna Ha kutyabál volna, s farsang napján minden kutya bálba kutyagolna, nagy kutya is, kis kutya is, kit csíp meg a bolha. Ha a fiók alján találsz meg néhány parafadugót az alábbi rajzok alapján készíts állatokat. Szürke téli reggelen történt, hogy az erdők-mezők királya összehívatta tanácsadóit a palota tanácstermébe. - Ne csak az emberek vigadjanak farsangkor - szólt a király -, legyen az állatoknak is egy vidám napjuk, hadd mulatozzanak reggeltől estig, estétől reggelig. Kiválasztották a leggyorsabb hírvivőket. A gyors szárnyú sasmadarak el is indultak abban a minutumban. Nagy volt az öröm a nép között. Már előre táncra perdültek jókedvükben. Lett nagy sürgés-forgás valamennyi fészekben, odúban. Legszebb ruhájukat, cipőjüket vették elő az állatok, illatos kakukkfűvel dörzsölgették, hogy jószagú legyen. A mackó a bundáját kefélgette, a teknősbékák a páncéljukat fényesítették, a vakond folyosót vájt a patakhoz, hogy megkérje az éles ollójú rákot: manikűrözze ki a körmeit. A szajkók pedig már most elkezdték a pletykálkodást, hogy ki kivel megy a bálba, ki milyen ruhát vesz fel. Közben szorgalmasan tollászkodtak ők is. Gyorsan teltek-múltak a napok a nagy készülődés közepette. Még az álmos, sápadt téli nap is felfigyelt a nagy sürgésforgásra. Elmosolyodott. Jókedvében csak úgy szórta meleg sugarait a szorgoskodó állatokra. El is olvadt hamarosan az összes hóerdőn-mezőn. Még a föld mélyén alvó bogarak is megérezték a melegséget. Kidörzsölték szemükből a téli álmot. A nagy látás-futásra kíváncsian kidugták fejüket a földből. Egy-kettőre kiugrottak ők is, amikor megtudták, hogy erdőn-mezőn farsangi mulatság lesz! Tornásztak egyet, hogy elgémberedett tagjaikba visszatérjen az élet. Leporolták a ruhájukat, nyújtózkodtak - fehér fátyolszárnyukon csak úgy tündökölt a napfény . . » Eljött a farsang estéje. Mire a Hold kikukucskált a hegyek mögül, mindenki befejezte a készülődést és vidáman indult a H. Koltai Éva «&o-man muumflil bálterem felé. De nicsak! Az egyik házikóban még mindig ég a lámpás! Százlábú Péter illegeti-billegeti magát a tükör előtt. Már rajta van az ünneplő ruhája, de nem tudja eldönteni, hogy a pettyes, vagy a virágos csokornyakkendőjét kösse-e fel. És nini! Ötven lábán fekete, ötven lábán meg barna cipő van. Hol a száz lábára, hol a csokornyakkendőjére pillant. Végre eldönti: a pettyes csokornyakkendőjét köti fel. Igenám, de ahhoz csak barna cipő illik! Kifűzi ötven fekete cipőjét, kivesz a szekrényből ötven barnát, és szép komótosan felhúzza mind az ötven lábára. Közben vidáman dudorászik. A faliórát bosszantotta a kényelmes készülődés, mert jó hangosan elkakukkolta Százlábú Péter fülébe a nyolc órát. Nosza, lett is erre sietség! Ahány kezelába csak volt Százlábú Péternek, mind úgy mozgott, akár a motolja. Végül fejébe nyomta a kalapját és nekiiramodott a bálterem felé. Nem nézett ő se jobbra, se balra, úgy szaladt. S már éppen odaért, amikor zsupsz! beletalpalt egylágy tócsába! Sáros is lett kilencvenkilenc cipője. Csak egy maradt fényesen, tisztán. Mérgesen, elakadt lélegzettel érkezett a bálterem lampionokkal kivilágított bejáratához, amikor megpillantotta a lábtörlőt. No, szegény Péter, lesz dolgod bőven! Törölgette, számlálgatta a lábait Péter, de kilencvenkilenc sáros cipő sehogysem akart megtisztulni. Már mindenki együtt volt a bálteremben, csak Százlábú Péter hiányzott. Nem lehetett addig elkezdeni a mulatságot, amíg az utolsó vendég meg nem érkezik. Mies is lett az állatok királya. Futárt kott Százlábú Péter házikójába. De a futárnak nem kellett messzire mennie. Az ajtó előtt a lábtörlőnél ott találta Pétert. Futott mindjárt vissza, hogy jelentse, mit tapasztalt. Mikor fennhangon bejelentette, hogy mi történt Százlábú Péterrel, a nép harsány hahotára fakadt. Meghallotta ezt Péter, de sáros cipővel mégsem akart bemenni a bálterembe. Az állatok királya engedélyt adott a mulatságra. Lett nagy zene, nóta, tánc. Péter meg addig-addig törülgette a lábait, míg a farsangi bál véget ért és beköszöntött a reggel. Az oldalt szerkeszti: KISS ANIKÓ és MOLNÁR ÁGNES MÓNIKA 1997. február 21., péntek Csoóri SándorFarsangnapi kutyabál Komondor kényelmes, lassú táncot ropna, Pali Pali csárdást, ahogy meg van írva, sötét szőre, bozontja a szemébe lógna. Csau csacsacsázna, a foxi bokázna, a többi vén kutya meg leülne a hóba. PARAFA A FIATKAN