Heti Új Szó, 1997. január-március (3. évfolyam, 1-13. szám)

1997-02-21 / 8. szám

10 NYEREMÉNYES TALÁLÓS KÉRDÉS A helyes megfejtők között igen jelentős érték­ben tanszereket - színes ceruzát, filctollat, tolltartót, kifestő könyvet, füzetet, meséskönyvet, golyóstollat stb. - sorsolunk ki. Játékunk támogatója a NIC IICNIT Kft. December 1 utca 16. sz alatti papírkereskedés. c^­ä© a T3 73 73 H Északi-sark, Déli-sark strázsálja a konyhasarkunk, mindegyre odamegyünk kivenni, mit benne tartunk. Mikor nem hull a hó, nélkülük nem lenne jó. Nagy nálunk a becsületük, mert kell fagyos leheletük. H n y Gherasim Emi '! De érdekes volna Ha kutyabál volna, s farsang napján minden kutya bálba kutyagolna, nagy kutya is, kis kutya is, kit csíp meg a bolha. Ha a fiók alján találsz me­g néhány parafadugót az alábbi rajzok alapján készíts állatokat. Szürke téli reggelen­ történt, hogy az er­­dők-mezők királya összehívatta tanácsadóit a palota tanácstermébe. - Ne csak az em­berek vigadjanak farsangkor - szólt a ki­rály -, legyen az állatoknak is egy vidám napjuk, hadd mulatozzanak reggeltől estig, estétől reggelig. Kiválasztották a leggyorsabb hírvivőket. A gyors szárnyú sasmadarak el is indultak abban a minutumban. Nagy volt az öröm a nép között. Már előre táncra perdültek jókedvükben. Lett nagy sürgés-forgás valamennyi fészekben, odúban. Legszebb ruhájukat, cipőjüket vet­ték elő az állatok, illatos kakukkfűvel dör­­zsölgették, hogy jószagú legyen. A mackó a bundáját kefélgette, a teknős­békák a páncéljukat fényesítették, a va­kond folyosót vájt a patakhoz, hogy meg­kérje az éles ollójú rákot: manikűrözze ki a körmeit. A szajkók pedig már most el­kezdték a pletykálkodást, hogy ki kivel megy a bálba, ki milyen ruhát vesz fel. Közben szorgalmasan tollászkodtak ők is. Gyorsan teltek-múltak a napok a nagy készülődés közepette. Még az álmos, sá­padt téli nap is felfigyelt a nagy sürgés­forgásra. Elmosolyodott. Jókedvében csak úgy szórta meleg sugarait a szorgoskodó állatokra. El is olvadt hamarosan az összes hó­erdőn-mezőn. Még a föld mélyén alvó bogarak is megérezték a melegséget. Ki­dörzsölték szemükből a téli álmot. A nagy látás-futásra kíváncsian kidugták fejüket a földből. Egy-kettőre kiugrottak ők is, a­­mikor megtudták, hogy erdőn-mezőn far­sangi mulatság lesz! Tornásztak egyet, hogy elgémberedett tagjaikba visszatérjen az élet. Leporolták a ruhájukat, nyújtóz­kodtak - fehér fátyolszárnyukon csak úgy tündökölt a napfény . . » Eljött a farsang estéje. Mire a Hold ki­kukucskált a hegyek mögül, mindenki be­fejezte a készülődést és vidáman indult a H. Koltai Éva «&o-man muumfl­il bálterem felé. De nicsak! Az egyik házi­kóban még mindig ég a lámpás! Százlábú Péter illegeti-billegeti magát a tükör előtt. Már rajta van az ünnep­lő ruhája, de nem tudja eldönteni, hogy a pettyes, vagy a virágos csokornyakkendőjét kösse-e fel. És nini! Ötven lábán fekete, öt­ven lábán meg barna cipő van. Hol a száz lábára, hol a­­ csokornyakkendőjére pillant. Végre eldönti: a pettyes cso­kornyakkendőjét köti fel. Igen­­ám, de ahhoz csak barna cipő illik! Kifűzi ötven fekete cipőjét, kivesz a szekrényből ötven bar­nát, és szép komótosan felhúzza mind az ötven lábára. Közben vidáman dudorászik. A faliórát bosszantotta a kényelmes ké­szülődés, mert jó hangosan elkakukkolta Százlábú Péter fülébe a nyolc órát. Nosza, lett is erre sietség! Ahány keze­­lába csak volt Százlábú Péternek, mind úgy mozgott, akár a motolja. Végül fejébe nyomta a kalapját és neki­iramodott­­ a bálterem felé. Nem nézett ő se jobbra, se balra, úgy szaladt. S már éppen odaért, amikor zsupsz! beletalpalt egy­­lágy tócsába! Sáros is lett kilencven­kilenc cipője. Csak egy maradt fényesen, tisztán. Mérgesen, elakadt lélegzettel érkezett a bálterem lampionokkal kivilágított bejára­tához, amikor megpillantotta a lábtörlőt. No, szegény Péter, lesz dolgod bőven! Törölgette, számlálgatta a lábait Péter, de kilencvenkilenc sáros cipő sehogysem akart megtisztulni. Már mindenki együtt volt a bálteremben, csak Százlábú Péter hiányzott. Nem lehe­tett addig elkezdeni a mulatságot, amíg az utolsó vendég meg nem érkezik. Mi­es is lett az állatok királya. Futárt k­ott Százlábú Péter házikójába. De a futárnak nem kellett messzire mennie. Az ajtó előtt a lábtörlőnél ott találta Pétert. Futott mindjárt vissza, hogy jelentse, mit tapasz­talt. Mikor fennhangon bejelentette, hogy mi történt Százlábú Pé­terrel, a nép harsány ha­hotára fa­kadt. Meg­hallotta ezt Péter, de sáros cipővel mégsem akart bemenni a bálterembe. Az állatok királya engedélyt adott a mu­latságra. Lett nagy zene, nóta, tánc. Péter meg addig-addig törülgette a lábait, míg a farsangi bál véget ért és beköszön­tött a reggel. Az oldalt szerkeszti: KISS ANIKÓ és MOLNÁR ÁGNES MÓNIKA 1997. február 21., péntek Csoóri SándorFarsangnapi kutyabál Komondor kényelmes, lassú táncot ropna, Pali Pali csárdást, ahogy meg van írva, sötét szőre, bozontja a szemébe lógna. Csau csacsacsázna, a foxi bokázna, a többi vén kutya meg leülne a hóba. PARAFA A FIATKAN

Next