Heti Új Szó, 2002. január-március (8. évfolyam, 1-13. szám)

2002-02-22 / 8. szám

Szekernyés János T­EMESVÁR KÖVEI Múltból a jövőbe Terjedelmes monográfia leltározhatná fel, vehetné rész­letesen számba mindazokat a megvalósításokat, létesítmé­nyeket, amelyekkel dr. Telbisz Károly polgármesteri mű­ködése közel három évtizede alatt gazdagította, korszerűsí­tette és csinosította. A várfa­lak lebontásának valamint az orsovai vasúti vágány áthe­lyezésének kijárása után, Ybl Lajossal és Kovács Sebestény Aladárral kidolgoztatta Temes­­vár átfogó és egységes város­­rendészeti tervét, amelyen a XX. század elején Szesztay László több vonatkozásban is javításokat eszközölt. Kijelöl­ték a Belvárost a külvárosok­kal összekötő­­sugár- és közu­tak rendszerét. Csatornázták, “víztelenítették” a Temesvár Velencéjeként emlegetett Gyárvárost. A Bégán vízierő­művet építettek. Kiépítették a­ település fontosabb negyedeit, tereit és utcáit behálózó vízvezeték- illetve szenyvíz­­levezető csatornarendszert. Aszfaltozták, kövezték az utcákat. A Bégán mutatós és korszerű hidakat építettek. 1899-ben a lóvasutat villa­mossal váltották fel. Megren­dezték 1891-ben az országos ipari és mezőgazdasági kiál­lítást. Sikeresen szerepelt Te­mesvár az 1896-os budapesti Millenniumi Kiállításon. Tel­bisz Károly közvetlen irá­nyítása alatt került tető alá nagyon sok középület. Jelen volt a gyárvárosi Millenniumi templom alapkőletételi és fel­­szentelési ünnepségén. Hivatali ténykedése idején láttak hozzá az erzsébetvárosi római kato­likus templom­­felépítéséhez is. . A Gyárvárosban díszes zsinagógát emeltek. 1902-ben avatták fel a Hunyadi út és a Batthányi Utca sarkán a refor­mátus egyház bér- és imahá­zát. Megkülönböztetett gondot fordított és figyelmet szentelt az iskolák, a tanintézetek építésére. "A XIX. század utol­só és a XX. század első év­tizedeiben emelték, többek között, az állami tanítóképző, a állami főgimnázium, az állami felsőbb leányiskola, a siketnéma intézet, az állami fa- és fémipari szakiskola, az erdészeti szakiskola, a belvá­rosi, a gyárvárosi, józsefvárosi és erzsébetvárosi községi elemi iskolákat stb. Az egy­kori Eötvös utcában korszerű óvodát emeltek. Tető alá ke­rültek a Gizella árvaház va­lamint a kegyesrendi főgimná­zium mutatós épülettömbjei is. Hozzákezdtek a felsőbb keres­kedelmi iskola építéséhez is. Nagyon sokat fáradozott dr. Telbisz Károly annak érdeké­ben is, hogy Temesvár felső­fokú tanintézetet kapjon. Több memorandumot terjesztett elő, minisztereket és országgyűlési képviselőket környékezett meg annak érdekében, hogy Ma­'­­gyarország harmadik tudo­mányegyeteme vagy második műegyeteme Temesvárra ke­rüljön. Nagyon közel állt ah­hoz, hogy­­ a nagyszabású esz­me testet öltsön, megvaló­suljon. Adókedvezmények nyúj­tásával, a szükséges terület ingyenes vagy nagyon előnyös áron való átengedésével járult hozzá a városi közgyűlés és törvényhatósági bizottság hat­hatós támogatását élvezve az ipartelepítés ösztönzéséhez, következetes támogatásához. A gyárak, az üzemek sora épült fel és kezdte meg a termelést Temesváron. Dr. Telbisz Károly polgármestersége ide­jén létesült a Turul cipőgyár, a kalapgyár, a gyapjúipar, a harisnyagyár, a kesztyűgyár stb. Temesvár igazi büszkesé­gévé vált az 1905-ben felava­tott városi közvágóhíd, ame­lyet a külföldről és Magyar­­ország más városaiból érkezett vendégek, mérnökök, és­ húsi­pari szakemberek is­­gyakorta felkerestek. A 11 csarnokból álló korszerű épületegyüttés­ számos vidéki város számára szolgált mintaként, elérendő mérceként. Díszes­ paloták e­­melésével járultak hozzá a város szépítéséhez a külön­böző pénzintézetek és bankok valamint az emeletes bérháza­kat emelő vállalkozók. Meg­számlálhatatlanul sok villa és családi ház is épült az■ egy­séges nagyvárossá szervesülő Temesváron. A Polgári Men­házalap alaptőkéjének gyara­pítására a hajdani Coronini és Kossuth tér között felépítették a Székely László tervezte többszintes, impozáns bér­palotát, amelyik a Gyárvárosi Kaszinónak is hajlékot nyúj­tott. A­ Józsefvárosban felépült a Délvidéki Kaszinó elegáns palotája. A városi műépítész­ként dolgozó Székely László mellett - aki különben magán tervezőirodát is fenntartott­­, a XIX. és a XX. század for­dulójának olyan kiváló épí­tőművészei dolgoztak temes­vári megrendelésre, mint Baumhorn Lipót, Tőry Emil, Baumgartner Sándor, Komor Marcell és Jakab Dezső, Hetyey Gyula, Fodor József, Jánosházy László, ifj. Nagy Gyula stb. Előnyös fényt vet dr. Telbisz Károly szociális fogékonyságára és érzékeny­ségére, hogy mindenkor meg­különböztetett figyelmet fordí­tott a bérből és fizetésből élők gondjainak enyhítésére, megoldására. Messzemenően támogatta a tisztviselő- és a munkástelepek létesítését. Szorgalmazására láttak hozzá a Gyárváriban az ipari mun­­kásházak felépítéséhez. Cselekvő szerepet vállalt a társadalmi és emberbaráti szervezetek munkájában is. Elnöke volt a Fehér Kereszt Egylet temesvári szervezeté­nek, amelyik a lelencházat, a gyermekpoliklinikát és a bábaképző-iskolát emelte és működtette. Ugyancsak elnök­ként segítette és karolta fel a Vakokat Gyámolító Országos Egyesület temesvári fiókjának tevékenységét. Nem volt olyan humanitárius, karitatív vagy közművelődési társaság a Béga-parti városban, ame­lyet dr. Telbisz Károly ne támogatott volna, amelynek ne lett volna aktív tagja. Az­ emberbaráti m­unkában min­denkor mellette állt hű társa Vargics Etelka, Vargics Imre országyűlési képviselő lánya. A Temesvári Kereskedelmi és Iparkamara titkára, a több közgazdasági és szépirodalmi művet publikáló Lendvai Jenő karikatúrát rajzolt Telbisz Károlyról, egy lebegő léghajó kosarában örökítette meg a kiváló polgármestert, amint két karjából szerteszét lógnak nagyszabású­ terveinek fel­göngyölített rajzlapjai. Jellem­ző és kifejező torzrajz. El­képzeléseinek, terveinek je­lentős hányadát meg is valósí­­totta. Akadt azért néhány olyan nagy horderejű terv is, amelyet nem sikerült konkre­­tizálnia, tető alá hoznia. Székely László - akit dr. Telbisz Károly alkalmazott 1903-ban a Béga-parti város sorrendben legelső műépítésze­ként -, kidolgozta az új pavi­lon-rendszerű városi közkórház terveit. A Vadászerdő köze­lében az építekezésekre szánt területet is kijelölték. De a munkálatok elkezdését,­ főként anyagi okok miatt, egyik esz­tendőről a másikra halasztot­ták. A kórház nem épült fel. Nem készült el a városi közfürdő épülete sem, amelyet a Hunyadi-híd közelében szándékoztak felépíteni. A Nagykörút és a Ferenc József út sarkára tervezett MáV palota sem került tető Temesvár városa fedi volna az építkezés költségeit, ha a vasút hajlandó lett volna kiköltöztetni a báziási vá­gányokat a város belterü­letéről. Hosszú éveken át tár­gyaltak, tanácskoztak a vasút­vonalak áthelyezéséről, de megegyezés nem született. A telket a város éveken át fenn­tartotta. Felépült ellenben a józsefvárosi vasútállomás új, Klinker-tégla borítású épülete. Telbisz Károly polgármester­sége idején jelölték ki a szín­ház előtti új főtér impozáns négyszögét. A Lloyd-palotát követően sorra felépültek a mutatós, többemeletes bérhá­zak, amelyeknek Neuhausz Ernő, Merkl Arnold, Dauer­bach György, Hilt Lajos és a Széchenyi Részvénytársaság volt a tulajdonosa. Szemközt a Löffler-család emelt hab más bérpalotát. Lerakták ,­ Kereskedelmi és Iparkamara székházának alapjait is. Az eredeti tervek szerint a teret a Városi Kultúrpalota épületének kellett volna lezárnia. A szín­házzal szemben, a tér déli oldalán egy díszes homlokza­tú, méreteiben is lenyűgöző épületet szándékoztak emelni, amely hajlékául szolgált volna a múzeumnak, a városi könyvtárnak és egy tágas koncertteremnek. A terv azon­ban nem öltött testet. Temes­vár mindmáig érzi a kultúr­palota hiányát: a városnak nincs hangversenyterme, a könyvtár több épületben mű­ködik, a múzeumnak sincs hol bemutatnia gyűjteményeit. Telbisz Károlyhoz mérhető városgazdák nem kerültek a település élére az eltelt közel egy évszázad alatt. 2002. február 22., péntek 22

Next