Heti Új Szó, 2003. október-december (9. évfolyam, 40-52. szám)
2003-10-24 / 43. szám
HETI ÚJ SZÓ A textilművészet bánsági meghonosítója, úttörője Búcsúzunk Zimánné Vitályos Magdától A Bánság magyarságát, a temesvári képző- és iparművészek közösségét súlyos veszteség érte Zimánné Vitályos Magda (1942- 2003) elhunytával. Töretlen optimizmusa, hervadhatatlan derűje és dúsan patakzó életkedve képtelen volt diadalmaskodni a modern kor kérlelhetetlen, álnok betegsége fölött. Megszeppent, amikor tudomást szerzett a testét megtámadó pusztító kórról, de aztán elszántan alávetette magát a keserves, példás türelmet és fegyelmet követelő kezeléseknek, s erősen bízott a felépülésben, a gyógyulásban. Fokozatosan viszszanyerte lelki egyensúlyát, egészséges humorát, élet- és munkakedvét. Újra a régi volt, életvidám, közvetlen és barátságos. Bizakodóan készült az új egyetemi év megkezdésére. Terveket melengetett. Betegsége hirtelen kiújulása azonban ágyhoz kötötte, a becsengetésre nem mehetett diákjai körébe... A kíméletlen halál 2003. október 21-én végérvényesen kiütötte Zimánné Vitályos Magda kezéből a vetélőt s a szállóverővillát. Alkotóművészként és pedagógusként egyaránt hatalmas, nehezen pótolható űrt hagyott maga mögött. Elhunyta döbbenetet keltett. A Háromszék megyei Gidófalváról került Sepsiszentgyörgyre, majd Marosvásárhelyre, ahol a képzőművészeti középiskolában érettségizett. Bene József és Ileana Balotă növendékekén végezte el a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola textilművészet szakát. Házassága révén került 1967- ben Temesvárra, ahol mintatervezőként dolgozott a selyemgyárban. Nyakkendőket s szalagon szőhető kelméket tervezve hozzájárul bizonyos fokig a közízlés s a divat alakításához, pallérozásához a kommunista diktatúra mindent elszürkítő, nehéz évtizedeiben. Jelentősen felértékelődött befolyása a ruházkodásra, a divattendenciákra, amikor alkotóműhelyében elkezdett egyedi mintájú és anyagú kelméket szőni, különleges szabású ruhákat varrni. Majdnem kizárólagos monopóliumot szerzett és élvezett a ruha- és nyakkendőkészítés terén a Bánság szívében. Voltak időszakok, amikor szinte alig tudott eleget tenni a szaporodó megrendeléseknek. Gyári munkakörét épp ezért feladta, szabadfoglalkozású textilművésszé vált. Az iparművészet tisztes kereseti forrást biztosító gyakorlati ágának felkarolása, művelése mellett megkülönböztetett figyelmet szentelt a művészi alkotómunkának, a korszerű kárpitművészet céltudatos, konok szolgálatának is. Serkentőleg hatott rá az 1960-70-es évek Temesvárjának feldúsult, ígéretesen fölpezsdült szellemi és művészi légköre, amelybe cselekvően bekapcsolódott. Alkotásaival szerepelt a jórészt az újdonságok iránt fölötte fogékony fiatal, pályakezdő képző- és iparművészekből szerveződött művésztársaság tárlatain. Sikeres, élénk visszhangot keltett egyéni kiállításokat is rendezett. A textilművészet nemzetközi irányvételéhez igazodva fokozatosan eltávolodott a merev akadémikus kánonoktól és előírásoktól, műfaji és technikai kötöttségektől jellegzetes, egyéni formanyelvet, öntörvényű textiles eszköztárat és stílust alakítva ki. Pályáján új szakaszt nyitott a harmadik dimenzió felfedezése és birtokba vétele. Kompozíciói főbb elemeit, gondolathordozó struktúráit a körültekintően megválasztott pregnánsabb színek mellett a szálak hosszabbra hagyásával, a hangsúlyosabbnak szánt foltok "kiugratásával" is kiemelte. Csomózott kárpitjaira gyakorta zsinórokat, eltérő vastagságú köteleket, furcsa alakzatú gubancokat és változatos faktúrájú szövetdarabkákat applikált. Textildomborműveket is készített. Megkülönböztetett helyet foglalnak el immár végérvényesen lezárult többrétű életművében a textilobjektek, a tértextilek. Textilplasztikáit részben fémszálakkal alaktartóvá formált szövetekből gyűrte, modellálta, másrészt textilanyaggal bevont csévékből, iparilag gyártott tárgyakból, kelmecsíkokból stb. szerelte össze. Az eljárás technikai-formai lehetőségeinek leleményes kiaknázásával, ihletett kamatoztatásával állította össze tagolt szerkezetű, körüljárható, háromdimenziós textiltárgyait. A textilszerűség megőrzésével, maradéktalan érvényesítésével alkotta meg szuggesztív tértextiljeit, elmozdítható kötegekből szerkesztett és megépített, többékevésbé tetszés szerint alakítható és változtatható textilplasztikáit. Sok fantáziát és lehetőséget látott a minitextilben is. A műfaj egyik legbuzgóbb romániai felkarolójának és propagálójának bizonyult. A redukált méretű textilalkotások, fonalkompozíciók több országos és nemzetközi seregszemléjén szerepelt kiérlelt, figyelmet ébresztő, eredeti formarendű műveivel. Pályája utolsó szakaszában leginkább áttört, csipke hatású textilkompozíciókat állított ki. Nagy előszeretettel használta a vékony cérnát, a halászzsineget, a műszálakat, az áttetsző műanyagfóliákat, a fémlapocskákat stb. Újszerű effektusokat ért el kiegyensúlyozott, választékos felületeivel, "textilgrafikáival". Lankadatlan kitartással kísérletezett, újabb és újabb megoldásokkal, eljárásokkal, anyagokkal és műfajokkal próbálkozott. Mindig tudta, örökösen számontartotta, hogy merre tart, milyen irányba halad a világ textilművészete. Temesvárott hosszú évtizedeken át legkiemelkedőbb alkotóegyénisége volt a textilművészetnek. Művészberkekben közmegbecsülésnek örvendett. Tehetségét, rátermettségét és szorgalmát mindenki elismerte és méltányolta. A szó átvitt és tényleges értelmében is iskolát teremtett a Béga-parti városban. Elvállalta ugyanis a textiltanszék vezetését az 1991-ben a Temesvári Nyugati Egyetem keretében beindított képzőművészeti karon. Örömét lelte a fiatal művészjelöltek felkészítésében, oktatásában. Igyekezett minél többet átadni növendékeinek abból, amit az évek során elméei tudásban, gyakorlati tapasztban, technikai ismeretanyagban és jártasságban magában felhalmozott. Diákjai szerették, ragaszkodtak hozzá. Professzori beosztásában abszolút szakmai tekintélynek számított a karon. Pár esztendeig a Tibiscus Egyetem ipari formatervezői karán is tanított divattervezést. Mindkét fakultás tanári karában jószerével az egyedüli volt, aki vérbeli szakemberként a textilművészet és a ruhatervezés komplex, mozgalmas világában egyaránt otthonosan, biztonságosan mozgott. A Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári szervezetének 1974 óta volt tevékeny tagja. Az 1989-es változásokat követően belépett a romániai magyar képző- és iparművészeket tömörítő Barabás Miges Céhbe is, amelynek több táján is részt vett. Temesvárott gyakorta megjelent a magyar vonatkozású rendezvényeken, összejöveteleken. Rendszeresen olvasta a magyar nyelvű lapokat, folyóiratokat. Művészként is vállalta magyarságát. Szerette a társaságot, a kiadós baráti beszélgetéseket, a tréfát, a mulatozást és a vidámságot valamint a nyílt, egyenes beszédet. Véleményét, frappáns megjegyzéseit sohasem rejtette véka alá. Egészségeseket tudott nevetni. Remek alkotóművész, kiváló pedagógus, s az életet mélységesen szerető asszony távozott a Styxen túlra. Szívből fájlaljuk, hogy immár csak múlt időben írhatunk és szólhatunk Zimánné Vitályos Magdáról. Volt... Szekernyés János