Heti Új Szó, 2008. január-március (12. évfolyam, 1-13. szám)
2008-03-28 / 13. szám
HETI ÚJ SZÓHELYTÖRTÉNET 2008. március 28., péntek ^^Szekernyés János TEMESVÁR KÖVEI ||| A Béga-parti város legmagyarabb fertálya Mind területi kiterjedését, mind gazdasági életének súlyát és fejlettségét, mind pedig házai és lakossága számarányát tekintve a Gyárvárost Temesvár legjelentékenyebb, legfontosabb városrészeként tartották számon a 19. és 20. században. Több mint egy évszázad leforgása alatt a németek, oláhok, morvák, szerbek és roma alapította iparnegyed a Bánság fővárosa egyik szellemiségében és kiállásában legmagyarabb fertályává vált. Midőn 1848- ban a délvidéki szerbek és a horvátok fellázadtak s fegyvert ragadtak a magyar forradalmi kormány ellen, Temes vármegye és Temesvár város toborzást rendelt el. Kalmár Lajos fiatal ügyvéd néhány jogásszal kiment a Gyárvárosba, s 48 óra leforgása alatt 261 önkéntest gyűjtött össze a nemzeti lobogó alá, akiket átadott Gorove Istvánnak, aki Szegedre irányította őket. A gyárvárosi honvédek csapata képezte a magját a később fényes hírnevet szerzett veressipkások 3-ik zászlóaljának. A Georg von Rukavina tárnok által a császárhűségén tartott várat ostromgyűrűbe záró magyar honvédek 1849. május 14-én foglalták el és szállták meg a Gyárvárost, ahol több megfigyelőállást, lest és ágyútelepet állítottak fel. A negyed civil lakossága - még az asszonyok is! - folyamatosan és buzgó igyekezettel támogatta a honvédeket. A városnegyed vár felőli bejáratához barikádot, torlaszt emeltek. A magyar forradalom és szabadságharc bukását követő zord időszak, az osztrák abszolutizmus sötét évei, amelyek Temesvárt az erőszakkal megteremtett koronatartomány, a Szerb Vajdaság és a Temesi Bánság fővárosává tették, erősen visszavetették a Gyárváros fejlődését, gazdasági és urbanisztikai kibontakozását is. A Gyárváros és a Belváros közötti területen, a kincstári fatelep szomszédságában hozták létre gróf Coronini altábornagy, várparancsnok kezdeményezésére és rendeletére Temesvár első közparkját, a 46.875,6 négyzetméteres összterületű Városligetet, amelyet nem sok idő múltán a kincstártól átvett a város. Hátrányosan befolyásolta, komolyan fékezte és visszavetette a városnegyed gyarapodását, korszerűsödését és csinosodását az 1870-es évek általános gazdasági és pénzügyi válsága is. A 19. század utolsó és a 20. század első évtizedeinek erőteljes gazdasági prosperitása ellenben fokozatosan éreztette jótékony hatását a Béga-parti város hagyományos iparnegyedének általános fejlődésében, gyökeres megújulásában. A területileg is megnövekedett Gyárváros köz- és gazdasági élete jelentős mértékben felélénkült. 1876-ban épült ki a Temesvárt Karánsebessel, majd Orsovával összekötő vasútvonal, amely kezdetben dél-keleti oldalán kerülte meg a Belvárost, hogy a Bégacsatorna balpartját megközelítve érje el a Gyárvárost, amelynek indóházát ugyancsak 1876-ban emelték. A vasútvonal átszelte a Gyárvárost a Belvárossal összekötő Liget utat, akadályozva a két városrész közötti forgalom folyamatosságát, zavartalanságát. Az orsovai vágányszakasz áthelyezésére a jelenleg is használatos töltésre hosszas tárgyalások után 1902-ben került sor. A gyárvárosi pályaudvar mögött terült el a Temes Vármegyei Gazdasági Egyesület 20 holdas mintagazdasága és szőlőtelepe. Szomszédságában alakult ki a Rezsőföld illetve Gyárvárosi Szőlők néven ismertté vált falusias jellegű lakótelep A Gyárváros csak az 1890-es években közeledhetett valamelyest a Belváros felé az úgynevezett Coronini előpark beépítésével. Ugyanakkor kezdett sűrűbben benépesülni lakóházakkal és ipari létesítményekkel az Indóház (Mihai Kogalniceanu) és a Magyar (Simion Barnuţiu) utcák környéke is. A 20. század elején telkesítették és beépítették a felszámolt, az elköltöztetett kincstári fatelep felszabadult területét is. A malomárkok, a mellékágak megszüntetése a Béga-csatorna új, egységes mederbe terelése 1909-ben alapvetően megváltoztatta a negyed adottságait erőteljes lendületet adva korszerűsödésének, megújulásának, beépítése és továbbterjeszkedése dinamikus folyamatának. A Szilárd Emil főmérnök és Székely László városi műépítész tervezte vízierőmű megépítésével és üzembehelyezésével, a Béga szabályozásával, új medrének megteremtésével a Gyárváros végérvényesen megszűnt Temesvár "Velencéje" lenni. A csatornák, a duzzasztók eltüntetésével csökkent a talajvíz szintje, lényegesen javultak a külváros közegészségi állapotai, általános életkörülményei és feltételei, s megszűnt a korábban főleg a téli és tavaszi hónapokban sok kellemetlenséget okozó árvízveszély is. Pár esztendő leforgása alatt mutatós bérpalotákkal népesült be a Kossuth (Traian) tér és környéke, a Fő (Ștefan cel Mare) utca központi szakasza, az Andássy és a Liget (3 August) út két oldala, körvonalazódott a Coronini (Romanilor) tér négyszöge. Több tervet dolgoztatott ki a város a Millenniumi templom körüli tér urbanisztikai rendezésére, műépítészeti kiképzésére. A Fő utca és a Coronins tér között Székely László műépítész tervei alapján felépült a Polgári Menházalap impozáns, huszártornyos bérpalotája. A Gyárváros néhány középülettel is gazdagodott az első világháború kitörését megelőző időszakban: új iskolaépületeket emelt a város a Magyar és az Iskola utcákban, a negyed peremén, a Sörgyár fasoron (Pestalozzi utca) építették fel az Állami Tanítóképző valamint a Gizella Árvaház mutatós épülettömbjeit. 1899-ben avatták fel a Baumhorn Lipót tervezte gyárvárosi zsinagógát. Az egykori gyárvárosi legelőn, a külváros beépített részéhez kapcsolva létesítették 1909-ben a Munkástelepet, amelyen két esztendő leforgása alatt másfélszáz csinos családi ház épült. A Gyapjúiparral valamint a városi villamos vasút központi telepével szemközti háromszögletes telken hozzákezdtek három nagyobb egyenként 14-14 egyszobás lakást és három kisebb 4-4 kétszobás hajlékot magába foglaló "ipari munkásház" építéséhez, amelyeket ugyancsak Székely László műépítész tervezett. A hat emeletes épület befejezésére már csak az első világháború befejeztével, a forradalmak elmúltával, az 1920- as évek elején került sor. Az 1910-es népszámláláskor összesen 1743 házat regisztráltak a Gyárvárosban, amelyből 1609 földszintes, 104 egyemeletes, 30 kétemeletes volt. Fontos ipari létesítményekkel is gyarapodott a 19. és 20. századok fordulóján Temesvár legrégebbi és legnépesebb külvárosa. A korábbról üzemelő gyárak, ipartelepek mellé újak társultak. 1884. november 1-jén a Gyárvárosban helyezte üzemben a londoni székhelyű International Brush Electric Company Limited cég azt az áramfejlesztő telepet, amely a villamos energiát Európában elsőként utcai közvilágításra használó Béga-parti város folyamatos áramellátását biztosította. A villanytelepet 1893-ban megvásárolta és saját kezelésébe vette Temesvár városa, amely komoly kedvezmények, rendkívül előnyös feltételek biztosításával csábította a befektetőket, fokozta az ipartelepítési kedvet. A Gyárváros peremén rendezte be központi telepét az 1899-ben üzembe állított városi villamos vasút is. A várostól ingyen kiutalt telken 1900-ban épült fel és kezdte meg a termelés a Turul Cipőgyár, a későbbi Banatul Vállalat. 180-250 munkás foglalkoztatott az 1905-ben felavatott Magyar Gyapjúfonalgyár Rt., amely Magyarországon kívül Ausztriába, Boszniába, Romániába, Szerbiába, Törökországba, Kis-Ázsiába és Egyiptomba exportálta kiváló minőségű termékeit. 1908-ben kezdte meg a hariinyák és kesztyűk termelését a Székely László tervezte üzemcsarnokokban az Első Gyulai Kötött- és Szövött iparárugyár Rt. Ugyancsak a Gyárvárosban üzemelt, tevékenykedett az Anhauer-féle pénzszekrény gyár, a Tedeschi és Társa vasöntöde és gépgyár, a bőrgyár, a szappangyár, a spódiumgyár, több malom és műhely. Országos hírnévre tett szert Novotny Antal Hold utcai harangöntödéje. A Gyárváros és Erzsébetváros közötti szabad, beépítetlen mezőn emelték 1905- ben a Városi Közvágóhíd 11 épületből és csarnokból álló telepét, amelyhez 1911-ben a Városi Műjéggyár is társult.