Heti Új Szó, 2013. október-december (19. évfolyam, 40-52. szám)

2013-11-08 / 45. szám

(20.] 2013. november 8., péntek HELYTÖRTÉNET HETI ÚJ SZÓ Szekernyés János TEMESVÁR KÖVEI Tollak és virágok A 20. század első másfél év­tizedében részben megőrződött, részben módosult a gyárvárosi Úri (jelenleg: Buşteni) utca lakóinak társadalmi összetétele, foglalkozá­si ágak szerinti megoszlása. „Úri” jellegét és tartását azonban az I. világháború kitöréséig alapvetően megtartotta, töretlenül megőrizte: a hivatalnokok, a tisztviselők, a postatisztek, az irodisták, a felü­gyelők és a művezetők sorából ke­rült ki a bérlők és a háztulajdono­sok­­döntő hányada. Elenyészőnek mondható a munkások, a kisipa­rosok, a vállalkozók aránya, jelen­léte. Az Úri utca 1. szám alatt 1914-ben Hajnal Sándor állami végrehajtó, Beiszer Miklós sütő valamint Sterba Ágoston szoba­festő és mázoló lakott. A tulajdo­nossal, Sebestyén Zoltán posta- és távirda felügyelővel egy fedél alatt élt az Úri utca 2. szám alatt. Schor József városi közkórházi ellenőr és Leszinyi Jakab, Turul gyári hiva­talnok. A 3. szám alatti ingatlan­ban élt és működtette vegyeskeres­kedését Gutenkunst János. A ház­­tulajdonosoktól, Joanovics István­tól és Szittner Idától bérelt lakást az Úri utca 4. szám alatt Kun Antal magánzó, Romanov János posta­főtiszt, Joanovics Antal posta- és távirdafelügyelő, Nikolics Dusán kereskedelmi utazó, Petries Ödön posta- és távirdatiszt, Vasile Gro­­sescu városi díjnok vallotta ottho­nának az Úri utca 5. szám alatt emelkedő házat. A korábban az ut­ca 6-os házszámot viselő házában magánzóként bejegyzett Kuzma János bankigazgatóvá és háztulaj­donossá lépett elő. Állami vízmes­ter volt a besorolása a 7. szám alatt nyilvántartott Koronits Ala­dárnak. Kőszegi Ferenc posta- és távirda főtiszt, majd Veterányi János lakott az Úri utca 8. szám alatti házban. Radocsa István taka­rékpénztári hivatalnok volt a ház­­tulajdonosa a 9-es számú telken fölhúzott ingatlannak. Temesvár szabad királyi város 1908-ban el­hunyt főmérnökének, Reiber Hen­riknek (1834-1908) az özvegye élt háztulajdonosként az Úri utca 10- es számú épületében, amely dr. Dárda Géza törvényszéki bírónak és Bolgár Sándor könyvelőnek is hajlékot nyújtott. Néhány évvel később Hauert Róbert lett a telek s a rajta álló épület tulajdonosa. Mayer Márton nyugalmazott kirá­lyi adótárnok és Nagypénteki János esztergályos lakta a 11-es földszintes ingatlant. A háztulaj­donos Rösch Klára özvegynél bé­relt lakást az Úri utca 12. szám alatt Gubes György megyei tiszt­viselő, Tenner Dóra kereskedelmi és iparkamarai hivatalnok, Mayer Géza építészeti rajzoló valamint Waringer Alfréd szövőgyári hiva­talnok hajlékául szolgált az Úri utca 13-as házszámú épülete. Beontek János magánhivatalnok a 15- ös sz. házban hajthatta nyuga­lomra a fejét. A gyári művezető Hovarka Manó tulajdonosa volt a 16- os számot viselő háznak, a­­melyben Kunz Lujza zenetanítónő is lakott. Nyugalmazott aljárásbí­­róként vallhatta saját tulajdonának Hónig Miksa az Úri utca 17. szám alatti ingatlant, amelyben koráb­ban, a 20. század legelejéig az Agátsy-család lakott. A jeles, köz­­megbecsülésnek örvendő família férfi tagjai a mesterséget és a vál­lalkozást apáról fiúra hagyomá­nyozva több mint egy évszázadon át kereskedelmi kertészettel fog­lalkoztak a Bánság szívében. Agátsy János Mühlééket és Niemetz Ferencet évtizedekkel megelőzve honosította meg, emel­te magas szintre a Béga-parti vá­rosban a műkertészetet. 1850 után egy ideig városi kertészként is te­vékenykedett megvetve a Bánság közigazgatási, gazdasági és szelle­mi központjában a „virágok váro­sa” hírnév alapjait. Temesvárt nagy előszeretettel hosszú időn át a „magyar Erfurtnak” is becézték Agátsy János termékei és készít­ményei megismertetésére, népsze­rűsítésére és reklámozására is nagy gondot fordított. Foerk és Társa temesvári nyomdájában vi­rágkertészeti árjegyzéket sokszo­rosított 1865 tavaszán Preis-Ver­­zeichniss über Rosen, Georginen, ... von Johann Agátsy Kunst- und Handelsgärtner in Temesvár, ... Frühjahr 1865 címen. Ágátsy Benedek fejlesztette és korszerűsítette igazán jelentőssé a család vállalkozását, a mű- és ke­reskedelmi kertészetet. Magyar és német nyelven négyret alakú 25- 30 oldalas füzetet szerkesztett és adott ki évente kétszer Műkerté­szet címen. Szerkesztésében és kiadásában látott nyomdafestéket ugyancsak német és magyar nyel­ven Útmutató a Gyümölcsészet és Kertészet terén című gyakorlati tanácsokat és tudnivalókat felölelő és közlő kiadványa. Hirdetéseit nemcsak a temesvári lapokban publikálta több-kevesebb rendsze­rességgel, hanem Magyarország más településein szerkesztett és kiadott újságokban is. Még a tá­voli Nagykanizsán megjelent ve­gyes tartalmú hetilapban a Zalai Közlönyben is pontos postai kül­dést ígérve kínálta eladásra 1903- ban friss virágokból készített „ele­gáns és legfinomabb” csokrait és koszorúit. Elhunytét követően ö­­rökösei a virág- és magkeres­kedést beköltöztették a Belváros­ba, a Hunyadi utca 2. szám alá, míg a kertészeti telepet a város határán kívülre, a Buziási útra helyezték át. A két világháború közötti években az ugyancsak a János nevet viselő Agátsy vezette a vállalkozást, aki a magyar érdekeltségű Hangya Szövet­kezetet is elnökként vezette, s tevékeny részt vállalt a bánsági magyarság közéletében, politikai és kulturális mozgalmaiban is­.A Hangya szövetkezet temesvári fi­ókjának vezetőjeként a nehéz há­borús helyzet és hangulat dacára 1944. április 4-én részt vett Nagy­­enyeden a Hangya Szövetkezetek Szövetségének 21 -ik közgyűlésén. A jelenlevők soraiban Márton Áron gyulafehérvári római katoli­kus püspök, Nagy Ferenc reformá­tus püspök-helyettes, Gál Miklós unitárius egyházi főgondnok vala­mint a romániai magyarság másik nagy egyesületének, az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesületnek az elnöke, dr. Szász Pál is végig­ülte a tanácskozást. Az erdélyi és bánsági magyar nemzetiségű veze­tő, élvonalbeli értelmiségiek döntő hányadához hasonlóan 1944 őszén Agátsy Jánost is Zsilvásárhelyre (Târgu Jiura) internálták, ahol több hónapon át tartották fogva. A te­mesváriakat külön barakkba he­lyezték el a fogolytáborba, amely az író, Kacsó Sándor (1901-1984) Nehéz szagú iszap felett című visz­­szaemlékezés kötetében leírtak szerint különleges melegséget á­­rasztott. A Brassói Lapok, majd a Nagyenyeden kiadott Erdélyi Gaz­da szerkesztőjének valahányszor csak a láger útjain megjelent min­dig akadt kísérő- és beszélgetőtár­sa a temesváriak sorából. „Leg­gyakoribb társam mégis a szelíd, nőiesen tisztakék tekintetű temes­vári kertész, Agátsy János volt. Igen meleg baráti kapcsolat alakult ki közöttünk - jegyezte meg me­moárjában a Vakvágányon című regény szerzője. - Volt miről be­szélgetnie a műkedvelő enyedi kertésznek a hivatásos temesvári kertésszel, aki mestere volt foglal­kozásának. Virágkertészete volt e­­redetileg, de a háborús körülmé­nyek rávették, hogy térjen át a konyhakertészetre. - S most tele vagyok pénzzel - mondta derű­sen. -A saláta, murok, karfiol job­ban fizet, mint a kardvirág, horten­zia, muskátli... S aztán, mintha er­ről jutott volna eszébe: - Hallom, aggódsz családod miatt. Add meg a feleséged címét, s én küldetek neki pénzt. Aztán majd vissza­fizeted, ha hazakerültünk. Bizto­san jól fog nekem is akkor, ha be kell majd fektetnem a mostani tá­vollétem lemaradása miatt. Gya­nakodva néztem rá. A maga érde­kére való hivatkozás igen erőtlen volt. Nyilván segíteni akar. De mi­ért? Én nem panaszkodtam neki, honnan tud hát a gondjaimról? Va­laki bizonyosan rábeszélte, hogy próbáljon segíteni. Hálás voltam neki is, annak is, aki rábeszélte, de éppen most, az otthonról nemré­gen kapott levél után későbbre tet­tem el magamnak a lehetőséget. Majd, ha nagyobb bajban leszek. Megköszöntem hát a kedvességét, de megnyugtattam, hogy nem va­gyunk éppen olyan nagy szükség­ben, s Enyeden is vannak pártfogói a családomnak”. Szabadulásuk u­­tán Kacsó Sándor Agátsy Jánost Temesvárott is fölkereste, s Buzi­ási úti kertészetébe is kilátogatott. Nelovánkovits Miklós pénzü­gyi irodatiszt - a későbbi költő és prózaíró, Méliusz József édesapja - Kelemen János pénzügyi tiszt­viselő meg Mayer Béla műmalomi hivatalnok gondosan berendezett lakásai fölé tartott fedelet az Úri utca 18. szám alatti épület. Haar Alfréd, Turul gyári üzletvezető, majd a Temesgyarmaton 1877-ben született Junginger Ferenc épület- és műlakatos vállalkozó birtokol­ta az Úri utca 20. számú házát. Is­kolai tanulmányai elvégzése után Junginger Ferenc Lett Ede temes­vári cégénél sajátította el, tanulta ki a lakatos szakmát. Felszaba­dulva a kor bevett szokása szerint „vakolni” indult, s Budapesten, Bécsben valamint Németország különböző műlakatos-üzemeiben szerzett gyakorlatot, szakmai ta­pasztalatot. Temesvárra vissza­térve a Leyritz-féle műlakatos cég csoportvezetőjeként dolgozott. 1903-ban önállósította magát. Az építkezési láz hanyatlását, megtor­panását észlelve speciális gyárt­mányok készítésére rendezkedett be. Francia rendszerű zománcozott asztaltűzhelyeket, zománcozott jégszekrényeket, zománcozott füstelvezető csöveket készített és forgalmazott. Tagja volt az Ipartes­tületnek, az Iparosok Szindikátusa választmányának valamint több közművelődési egyesületnek. Máthé Nándor magánzó háztu­lajdonosként lakott az Úri utca 22. szám alatt, ahol Jaklonovics Simon nyugdíjas katonai számtanácsos is otthonra lelt. Weitner Ármin váro­si telekbíró szerepelt a hivatalos iratokban az Úri utca 23. szám alatti ház tulajdonosaként. Fertig Zsigmond megyei hivatalnok és Domstaudter Kristóf voltak az Úri utca 24-es házának tulajdonosai. A 26. szám alatt Seethaller Lőrinc vendéglős hajtotta nyugalomra a fejét. Háztulajdonosként Irinyi Sándor, városi számvevő fizette az Úri utca 28. szám alatti ingatlan adóját.

Next