Heti Új Szó, 2019. október-december (25. évfolyam, 40-52. szám)

2019-11-22 / 47. szám

h­ogy 2019. november 22., péntek „Számom­ra nagyon fontos a találkozás” Lezárultak az idei püspöki vizitációk Mindazok, akik az el­múlt hónapokban figye­lemmel követték a temes­vári egyházmegye és a Püspökség híreit, gyakran olvashatták a következő mondatokat: „Pál József Csaba megyéspüspök jú­nius elején megkezdte idei püspöki vizitációját, a­­melynek keretében az év folyamán 12 Temes megyei és 7 Arad megyei plébá­niát keres fel. A látogatás alkalmával a Főpásztor találkozik az egyháztanács tagjaival, a fiatalokkal, a gyermekekkel, a plébánia munkatársaival, a testvér­egyházak lelkipásztorai­val, valamint a különféle egyesületek képviselőivel és felkeres egyet a plébá­nia fil­iái közül. A vizitáció következő állomása ...” - és következett annak a plé­bániának a neve, ahova a Főpásztor az éppen ese­­dékes látogatását tervezte. Konkrétan: Újszentes, Te­­mesvár-Szabadfalu, Bil­­léd, Óbesenyő,­­ Zsombo­lya, Temesvár-Újkissoda, Perjámos, Nagyszentmik­­lós, Berestye, Csák, Detta, Gátalja, Arad-Belváros, Aradgáj, Nagyiratos, Pécs­­ka, Szentanna, Arad-Mo­­sóczytelep, végül pedig, november 13-án és 14-én Máriaradna. Ez utóbbi plébánián a látogatást megnyitó szent­mise november 13-án, szerdán délután kezdődött a kegytemplomban, ahol a közösség nevében Rein­­holz András plébános üd­vözölte a Főpásztort. Mint mondotta, az egyházme­gye püspöke az év folya­mán több zarándoklat al­kalmával is felkereste a radnai kegytemplomot, olyankor azonban min­denki számára van jelen. Most azonban kizárólag az itt szolgáló lelkipászto­roknak és a helybeli hí­veknek szenteli az idejét. Valóban, Pál József Csaba megyéspüspök a szentmisét követően el­sőként a jelen lévő gyer­mekekkel találkozott, és helyet foglalva az oltár előtt körben elhelyezett székeken bárki kérdezhe­tett is tőle. A radnai szentmisén elhangzott szentbeszédé­ben a Főpásztor úgy fogal­mazott: a Szűzanya oltal­mába ajánlja ezt a látoga­tást, mint ahogy az eddigi vizitációkat és az egész egyházmegyét. - Fontos, hogy találkozzunk, hogy jobban megismerjük egy­mást, mert akkor jobban meg is tudjuk érteni a má­sikat, így sikerülni fog job­ban szeretnünk is egymást mondotta a megyéspüs­pök. Az idei utolsó püspöki vizitáció ugyanakkor az élmények, a tapasztalatok összegzését is jelentette. Pál József Csaba megyés­püspök mindezt a követke­zőképpen foglalta össze. - A püspöknek egyik feladata a plébániák láto­gatása. Idén tizenkilenc plébániát kerestem fel. Ezt megelőzően az esperesek keresték fel ezeket a kö­zösségeket, ahol az illető lelkipásztoroknak kérdő­íveket nyújtottak át, ezeket ők kitöltötték, én pedig mindet átolvastam. Ezek alapján történtek a látoga­tások és a megbeszélések. A vizitáció keretében az egyes plébániák konkrét anyagi helyzete, a számvi­tel ellenőrzése a könyve­lőknek és a Püspökség gazdasági igazgatójának volt a feladata. Számomra nagyon fontos volt a talál­kozás. Találkozni a hely­beli plébánossal, a hívek különböző csoportjaival, az egyháztanács tagjaival - velük mindig volt meg­beszélés -, a különféle mozgalmakkal, társulatok­kal, mint például a Ró­zsafüzér társulat, a Kol­­ping-család, a Máltai Sze­retetszolgálat önkéntesei­nek csoportja, a Fokoláré csoport, a neokatekume­­nális közösség, karizmati­kusok. Ezenkívül fontos volt elbeszélgetni a mun­katársakkal és a fiatalok­kal. Velük és a gyerme­kekkel mindig volt leg­alább egy egyórás talál­kozó. Miért? Az egyház­megye egy nagy közösség, a plébániák pedig egy-egy élő sejtje az egyházme­gyének. Jó látni a sejtben megszerzett tapasztalato­kat, és ahol lehetett, egy kicsit segíteni. Nagyon sok esetben gazdagodtam az ott tapasztaltakkal, egy­­egy jó kezdeményezésről pedig más közösségeket is tájékoztattam. Van például olyan plébánia, ahol szé­pen, eredményesen fog­lalkoznak a gyermekekkel, akik a kórusban énekelnek vagy zenekarban játsza­nak, másutt több az if­júsági tevékenység, de működnek nyugdíjasklu­bok is, ahol az idősekre, a betegekre különösképpen odafigyelnek. Van olyan hely, ahol nagyon tevé­keny, talpraesett egyházta­náccsal találkoztam, a­­melynek tagjai elosztották maguk között a felada­tokat. Például aránylag fi­atal férfiak az egyházt­­nácsból a fiatalokkal fog­lalkoznak, két másik tag inkább a betegekkel, az idősekkel törődik. Ezek a különböző csoportok meg­győztek arról, hogy na­gyon összehangolt tevé­kenység, pezsgő élet fo­lyik a plébániákon, egy­mást is kiegészítve. Nem minden közösség erős minden szempontból, de minden közösség tanulhat a másiktól, az én fela­datom pedig részben az is, hogy segítséget nyújtsak nekik ebben. Nagyon szé­pek voltak a szentmisék a plébániatemplomban és a filiákban, amikor az egész közösséggel találkozhat­tam. És annak ellenére, hogy talán nem sikerült mindenkivel kezet fognom vagy személyesen elbe­szélgetnem, mert olyan jó- ______HETI ÚJ SZÓ

Next