Temesvári Hirlap, 1924. március (22. évfolyam, 48-72. szám)

1924-03-01 / 48. szám

TEMESVÁR! Szerkesztőség és kiadóhivatal: T­emesvár-Bel­város, Pa Libertăţii (Jenőherceg-tér) 3 Telefonszám 14—12 Sürgönyeim: Hírlap Timişoara XXIL évfolyam. Az előfizetés ára Romániában egész évre 900 lei, félévre 450 lei, havonta 75 lei, helyben házhoz, vidékre postán. A­ feszes külföldi államokba havi 90 lei, negyedévre 270 lei, mely külföldi valutá­ban fizethető külföldi folyószámláinkra. Alapította­ POGÁNY MEZÁJLY Asb egyes sssánt ára 3 é­tel Jugoszláviában 1050 dinár, Csehszlová­kiában 1 e. K, Magyarországon 600 K, Ausztriában 1500 a. K, Amerikában­­ cent, Olaszországban valamint Fin­mében és líra. Bukarestben tel 3*30 Nyomda: Hunyadi grafikai műfotó­­zat, a Temesvári Hírlap nyomdája Temesvár-Belváros, Piaţa Ţepeş Vodă (Lenan-tér) SC Telefonszám 14 —14­48. szám. 1924 március 1. szombat/­. A kereskedelem zsákutcában. A közönség a kereskedelemnek mai­­ helyzetével alig van tisztában. Az egyik oldalról bántó hangok emelked­nek ellene, amely azt veti a szemére,­­hogy a háborús konjunktúrákat na­gyon is kihasználta, a kereskedők ré­szén pedig csupa platmnaszt hallunk, a megbénult üzletmenet és a releaigá­zottam sok adó miatt A felületesek azt mondják, középem az igazság. T­a­­gadhatatlank­, a háborútól mostaniig a kereskedelem nagyon kitermelte a maga hiénáit ezek az élősdiek és lel­­ki­ism­eretied­ek azonban mindig meg­voltak, legfeljebb a kinjunktúra-le­hetőségektől kaptak közben annyira vénszenvest A kereskedők vennék bi­zonyára a legtéveseb­­en, ha mód adatna hozzá, miszerint minél előbb kigyoanlálh­ttsák maguk közül. A h­elyzetnek azonban sokkal több az árnyoldala, mint a külsőségek mu­tatják. A kereskedelem Erdélyben közel egy éve megakadt és nem­ talál kiutat Hogy milyann kétségbeejtő pél­dány eziklőláb­idat a helyzetet, arra iz élénk ilusztráció egy na­gykereskedő­vel folytatott beszélgetésem. A keres­kedő számlákkal bizonyította, hogy az utóbbi­ időben, kisebb időközökben, három ízben drágult az áruja, eladni azonban most sem men­,ii nagyobb ösz­­szegért, mint hónapokkal ezelőtt. Nem mert pedig azért, mivel a kon­­kurrencia scan emeli az árakat, mind­annyian félnek, hogy iár meglevő üz­letmenet még­­kevesebb lesz az árak­nak az emelésével. Úgy hiszem, ez élénken bizonyít­ja a mostani helyze­tét a Sveresl­ndelenmel. Egy másik ke­reskedővel az adóról folytatott eszme­cserém kapcsán az a nézet szűrődött le bennem, hogy a kereskedők már megbékülnének a nagyi­­adóval is, csak lenne forgalom, sá­miből ezt az adót ki lehessen hozni. Tehát az erdélyi és bánáti kereskedelemnek a megbénu­lása kétezresen sújtó. Az­­egyik oldalon az adónak előte­remtéséért vívott kétségbeejtő harc, a másikon a napról-na­pra jobban pangó üzletétesség. Szinte úgy ér­zik, hogy nincs i­s kint ebből a zagy­­vaságiból és a némelyek által olyany­­nyira irigyelt kereskedelem a meg­­változt­atthatatlalaa való megnyug­­vással kell, hogy­ szemlélje összerop­­panását. A drága pénz mindenesetre erősen befolyásolja a helyzetet. A fürge kereskedelem nem rendelkezik azzal a szükséges és gyors cselekvésre késztető eszközzel, amelyek a béke­időkben rendelkezésére állottak, a legtöbbjüknek uzsonakamattal kell dolgozni­uk, ehhez járul a vasút ne­hézkessége és bi­zonyta­lansága. Mind olyan tényezők, melyek mélyen bele­vágnak a kereskedelmi élet lendüle­tébe. Az álkiláncos bizonytalanság sem utolsó ok, de talán a­ legfőbb a gyen­­ge kereseti viszonyaik. A kötött fize­tésből élő társadalmi osztálynak csak minimális ki jut és ezzel a pénzével csupán a legfontosabb közszükségleti cikkeket vásárolja meg. A kereskede­lem fe­llendülésének tehát a jó nem­­zetgandlagsági­­politikából kell kiindul­nia. Vége már a máról-holnapra való kapkodásnak, a tartós békére az át­menet minden téren szilárdságot és megbízhatóságot bír el. A k­ereskedő­­nek man bekötött szemmel, hanem ponuzával bánti, kiszámítottam, sza­laid az üzleteit, megcsinálni, ez az el­harangokat a Szent András -templomá­ban.,­e­gmidolta Ágota és hármas ék­­kokba fonta a haját. Furcsa agyagból gyúrhatták bizony a Danikát Ölnyi magasra nőtt és ha fel­jött a bolondhava, a Réziccében elitta az utolsó garasát is. Áfás ember, ha elgya­­láztja a bor, haza is sikül, kialudni a­ má­morát. Danika K­reg fölment a Szent An­drás­ templomába harangozni, hogy kijó­zanodjék. Agotáék­­kertjét maga a sövényberona keritettte körüi, nehogy a bireslegények dlopkodják a gyümölcsöt. Ember legyen, aki a­­tö­vényt átugorja. Lám mégis át­­lódította magját valaki a tüskés bozóto­kon. Fiatal, nyúlánk férfi volt. Egyene­sen az ablak alá törtetett. Széjjel rántot­ta a c­si­pkefirhangot, aztán­­szólt vo­lna, de nyelvére száradt a szó. — Kukk! — mondta nagyfokára, mi­után belegyönyörködte magát a lát­­ványba. — Jézusmáriám ... Tüstént ehülyie­­dek . . . És magának nem égett ki az a két fekete; szeme a szeméremtü­l, Danika? — sikolyzott Ágota, aztán egy rojtos tö­rökkendőt teritett, a meztelen vállára. — Ha sokáig néztem volna a két ka­rod alabástram­át’, bizony kifut­tasztotta volna szememet a vakító fehérség. — fe­lelte Hrat­os Dániel és sürn­göl­dör sza­kállát simogatta. — Mit akar itt­, Danika? — Tudom is én?­­ se biztató jelenség a fellendülésre, a forgalom gyökeres megj­avulására­. A bizalomnak kell visszatérnie a kereskedelemhez, ezt pedig felülről, a korm­ányhatóságok okos és életké­péig intézkedéseivel kell kezdeni A bizalom megindulása veti le a feké­lyeket, lendíti a vásárlási kedvet és viszi viissz­a a kereskedelmet oda, ar­ra a piedesztálra, amely megilleti s amely meghozza a régen jónak bevált kevés haszon, nagy forgalom üdvét. A kereskedelemnek, közönségnek egyaránt megbékélést, kielégülést nyujtva. (Arad.) Papp Andor. Spanyolországban végét járja a diktatúra, túl aztán a hatalom m­ai birtokosai majd őket a marokkói vereségekért való felelősség alól fel fogják oldani, vagy legalább is az ezért érthető büntetés­sel szemben m­eg fogják védelmezni. A diktátorok kezd­etben, számolva a közvéleménynek nagyon is hangos és félre nem értik kettő követelésével, kijelen­tették, hogy a noarokkói­ háború bűnö­sei haditörvényszék elé fognak állíttatni, a meg fogják kapni megérdemelt bünte­tésüket, de ebben a dologban eddig sem­mi sem történt. Igaz, hogy nem is hitt senki sem a nagy ígérgetésnek. Az idő haladt s a sajtó, ha egy kis lélek­­zethez jut, s ha csak átmeneti­leg is kissé szabadlabban írhat, azonnal felveti a kér­dést, hogy mikor ül össze a haditörvény­szék? De a magasabb rangú tiszt­ek közt is sokan vannak, akik fel vannak hábo­rodva emiatt bűnös mulasztás miatt. A laelyiziet az, hogy azok a magasra­­gú tisz­tek, akik részt vettek az­ állam­­­csínyben, azok ellene vannak an­nak,­­hog­y­ a marokkói háború bűnö­sei felelősségre vonassanak; azok azonban, akik nem vettek részt az állam­­csí­nye­n, követelik a felelő­ss­égre vonást. Hozzájá­rult mindehhez az, hogy azok a gazdasági reformok is, amelyeket a diktatúra beígért, elmaradtak s hogy rö­­vidtesen ilye­n, lényeges adóemelés fo­g jönni. Ez aztán megfosztja majd a kormányt a va­gyonosabb osztályok támogatásától. Az intellektuez­ok, akik természetüknél fogva szkeptiku­sak és cinikusak, amúgy is elfordultak íráai a kormánytól s mind élesebb és élesebb ellenzékbe mentek, s a legéberebb és leg­szigorubb cenzúra sem tudja megakadályozni, hogy a sajtóban nagyon is átlátszó és nagyon is érthető ellenzéki cikkek ne jelenjenek meg. A Sistóo. leánya. Irta: SOMLAY KAROLY. 1. (Utánnyomás tilos.) Ágota kinyi­totta a szoba ablakát és nézte a sránéig­ terjedő kertét. Nyár dereka, volt. A sirö­lőlugason, zo­. mánicos Ügyek záhnyögtek. A Vág-Diiáról az ablakhoz hozta a. ■szellő ai tutaj­osok énekét. Az okonesnói Havranyec dudált, a többi pedig a tuta­jon kuksolt a tűzfészek körül. Kölest főztek és balladát énekeltek a juhászról, aki szerelmes volt a várúr feleségébe. Le is dobta magát a Lijecska csúcsáról a sza­kadékba. . — A bolond Slathois Dani is szerelmes — gondolta Ágota asszony. — Ő én be­lém szerelmes. Ha itt volna Komárom mellett a Brecska, ő is ledobná magát ti­szafadéiba, — mondta felhangon Ágota, aztán a tűjkor elé ült fiésü­lködni. — Bár­ a Hatihos Danika fürdetné or­cáját a hajamban! De ő nem az urális. Az én uram a gazdag Dávid Benedek, aki­ három szekeresgazdát fogad fuvarosnak,­­mikor vásárokra jár a sallangon szűrök­kel ... A Danika! Koldus. Csak az a né­hány kapa föld az övé, amit majd a sír­ásó fog húzni a koporsójára, — motyog­ta Ágota és belemosolygott a tükörbe.^ •4. A harangok pecsig zúgtak a jezsuiták templomában. Hangjukat vissza­verttel a vár alatt a füzberek.­­ Bizonyosan Danika zugáig a most­a (M­a­d­r­i­d­i t e v­é L) Öt hónap óta tart már a diktatúra Spanyolországban, de most már a haldoklás jeleit mutatja. A hadsereg támogatásával, a középosztály tapsai ,s a nagy tömegnek és a szervezett munkásságnak közönye mellett született meg. A sajtónak szigorú mazsk­ázása némította meg azt a gyenge die­izé­léi hangot is, amit néhány intellektuell kezdetben használt. Ma azonban már­ kétségtelen jelei­ vannak annak, hogy a hads­­­reg egyes részeiben is felütötte fejét az elé­­ged­etlenség. [Ezt az elégedetlenséget az az elbánás okozta, amelyben a mai­g kiü­tniük azokat a gre­norálisokat részesítet­ték, akiket a közvélemény felelősökké tesz a marokkói háborúban szenvedett vereségekért. Már kezdettől fogva az a gyanú élt a közönség körében, hogy az államcsínyt titokban azok a tábornokok készítették elő, akik ami számítottak, hogy ellenszolgált­. Azt hittem, hogy megint a korcs­mában felejtette magát. Tudod­, hogy csak azóta let­tem bor­­bogár, amióta te a kopasz Bence felesé­ge vagy. Azelőtt szem­ivel-módjával gya­korlottam az italt. Most elinnám a Szűz Mária c­ipőcsattját i­s. — Jaj, te istentelen . . . Ilyen átkot ereszt ki a száján! . . . Nemi félsz, hogy elkárhozol? — Elkárhoztatni én már úgy, hogy az Öregisten se tudna engem megszánni. Eladtad a viganódat a kopasz Bencének, pedig úgy összek­apaszkodtak a sziveink, mint az eeceri csuka meg a róka . . . Tu­dod, én most elmegyek Komáromból . . . Engiemi nem látsz többé . . . Holnap haj­nalban indulok . . . Csak egy csókot ad­jál útr­aval­ónak. Gyere ki ma éjjel a vár alá a füzesbe . . . Az már csak holnap reggel érkezik haza, a győri vásárról, hát kijöhetsz bátran . . . Ágota sokáig gondolkodott. Sokáig nézte Danikát, miközben kicsi rázott Ifi­kében a bűnre való hajlandóság, hisz’ olyan ez a fiatal férfi, mint a pusztán növekedett fajcsikó. —­ Elmegyek Danika, — felelte és be­csukta az ablakot. 2. Bizonyos Csóka Ábrahám nevű­ obsitos élt akkor Komáromban. Sekrestyés volt a plébánia­templomban. Ábrahám ezen az éjszakán nem tudott aludni, pedig lefekvés előtt elmondta a rózsafüzért. A hold sugárj­átszmája éppen az abla­kára szolgált. Éjfél lehetett. — A Sátán tett ma párnát a fej­érmi alá, azért, nem tudok aludni, — mondta. Ábra­­hám, aztán felöltözött, elővette a sarok­ból a horognyelet és ki­lopakodott a plé­bánia udvaráról. Gyalogjában törtetett ki a­ városból és egyenesen Izsa falu irányába a harcsás­­u­silom.róva­k tartott. A falu alig egy órányi távolban­­van Komáromtól és a malomrévnél holdas éjjelen nagy harcsá­kat, lehet­ fogni horoggal. Útja a­ vár alatt a füzesberken veze­tett fel­esztül. Úgy rémlett neki, hogy az egyik szilfa, törzsénél valaki megtalpult. Igen, egy nő . .. Az ezüstfényű világítás­­ban szinte ködszerűnek látszott. Mintha nem is emberi lény volna, hanem árnyék. — Mondom, hogy a Sátán incselkedik velem máma éjszaka, — dörmögi Álom­­kár­it és háromszor keresztet vetve­ magáb­­a, a rejtelmes alakhoz közeledett. A nő hirtelen futásnak ered. Amint fut, fül­, egy bársonycipőcske esik le a lábáról. Ábrahám felkapja a cipőt és lel­ke­ szakadt­án rohan a nő után. — Megállj, Sátánnak szilaj leánya! — kiáltozta a nő után, de ennek kisebb gondja is nagyobb volt, semhogy szót fo­gadjon.­­Már a városba értek. A nő itt eltűnt Ábrahám elől. Éppen Dávid Benedek szar­szabó háza előtt vesztette­ el szeme elől a nőt. — Annyira elromlottam a futásban.

Next