Temesvári Hirlap, 1925. október (23. évfolyam, 221-247. szám)

1925-10-08 / 227. szám

I ♦4M MIT. évfolyam, §27. sze ifi. Hétköznapok Rendőr bácsi t­erem igen, maga­ maga, aki ott áll a Korona­herceg­ utca sarkán és egy láthatólag Bepnüniyélből rövidített, sajátkezűsig amerikai gu­mm­i­bot-ion rúna, faragott — ■sőt mi tö­bb, szíjra erősített — pálciká­val igazgatja a közrendet, maga,hoz beszélek. Tudja, András bácsi, ha én egy olyan vásott kis utca­gyerek volnék, akkor el­bújnék a cypettisztristó néni háta mögött s oannan a két ihezem mutatóujját, tudja, úgy összedörzsölném és úgy csúfondá­­roskodnék, de én nem vagyok egy olyan maszatos utcagyerek, h­i­­szti nadrágom van, majdnem mindennap borotválko­zom, nekem saját adósságom van és ná­lam presztízskérdés az, hogy ne bújjak ki a cipőtisztító néni háta mögött. Bi­zony. És ezért én nem is csúfondároskodom. És jól látom, hogy néha két-három szekér meg autó is összetorlódik a sar­kon és a villamos is jön, de maga nem veszti el a fejét. Nyugodtan feláll a hi­vatása­ magaslatára és megvárja, míg az őrült forgalom elül. Akkor mindegyik­nek külön-külön utánaint a bottal. Hogy tudniillik mindegyik arra menjen, amer­re elindult. És a villamos, ha a Korona­herceg­ utca felől jött, tovább kell men­nie a Lloyd-sor felé. Nem térhet be a Hunyadi-térre. Akárhogy akar, nem tér­het le. Emlékszik talán rendőr bácsi, én va­gyok az a fiatalember, aki egyszer meg­kérdeztem, hogy merre van a Lenain­­tér és akkor némi gondolkozás után azt tetszett mondani, hogy magyarul nem tetszik ismerni az utcaneveket. Jó, mon­dom, hát hol a Piata Topes Vod­a? És akkor úgy sajnáltam magát, rend­őr báresi. Olyan szégyenkezve tetszett forgatni a kis botocskát, az ujjai között, mint egy szemérmes szűz a táncjelvényt az első bálon. — Nem tudom, kérem, nemrég , va­gyok itt. És drága jó rendőr bárcsi, egyszer lát­tam, hogy felirt egy autót, mert nem volt számja. Próbaautó volt és próba­­tábla se volt rajta. Jaj, hogy izzadt ma­ga, rendőr bácsi. Kranenak hu­rták a so­f­­főrt és a nagy fá körül ha milyen ba­jok voltak. Nem akart sikerülni sehogy se. És gondoltam, hogy olyan jó becsü­letes keze van és hajnali napsütésben milyen áldottan, milyen izmosan állana a kezében a kasza és most itt kell áll­jon, ebbe a nagy buta városba és birkóz­nia kell a nagy Ká betűvel. De hát tehet maga erről, rendőr bárost kérem? Hiszen azért mondtam, én nem csúfondároskodom magával, dehogy. Hát mondja, mit kívánjak magától azért a havi ezerötszáz lejért, amit a­­ magas minisztériumi éhenhalási pótlék gyanánt elegendőnek tart. Elvégre a jobbtollú emberek, akiknél nem okoz különösebb fejtörést a nagy ká, többnyire kenyérbe vannak. Nick Carter és Sederlock Hol­­mes-kaliberű emberek nem vállalják az ügyet ezerötszáz lejért, hiába. És én nem csodálkoznék azon se, ha maga egyszer úgy hónap végén l­eütne engem. De min­denesetre fájna nekem­. Csodálkozni azonban maga csodálkozna, mert a kö­zépeurópai idő szerint mikor magánál hónap vége van, nálam­ is az van. Egyéb aztán nincs is egyikünknél sem .Mondja, rendőr bácsi, tudja, hogy mi történt a napokban Kassán? Egy rég­óta keresett betörő sétált az utcán és egy régóta kereső detektív is sétált az utcán. És kölcsönösen felfedezték egy­mást. A betörő menekült, a­­ detektív összesipolta a rendőröket és utána. A betörő berohant egy könyvkereskedésbe, ott talán sebtibe elolvasott egy detektív­­regényt, mert, hogy, hogy nemi, a követ­kező pillanatban a háztetőn bukkant fel. A rendőrök utána rohantak a könyves­boltba — és talán ők is elolvasták ugyanazt a detektívregényt — és mentő ötletük támadt. A betörő ugyanis eltűnt, de közibe ösz­­szeverődött vagy ezer ember és mind látni akarta a betörőt. Megállóit a for­galom és a tömeget nem lehetett szétosz­latni. A leleményes detektívek erre egy rendőrt felöltöztettek betörőnek és ke­rülő után a tetthelyre vitték. A rendőr a tömeg előtt meg is játszta a dolgot. Eltöttt, harapott, karmolt és meg akart égni. A tömeg megvolt elégedve és szét­oszlott. Látja, rendőr bácsi, ez egy tipp. Fel fel­en­t egy csoportot öltöztetni meg­ölelő aggyuszti rungba és azt mondani: ez ölte meg Wesztfriedet . . . ezek­­kö­vették el a Hajó-utcai rablást . . . eme­zek itten a józsefvárosi templomot fosz­tották ki . . . ennek a lelkét a Bonnáz­­utcai betörés terheli, és igy tovább. Mindezt persze csak akkor mondanám­ magának, ha egy olyan maszatos­­ kis utcagyerek volnék. Azonban nagy fiú vagyok már és tudom, hogy csúfolódvi nem illik, s azt is tudom, hogy maga az asszonnyal, meg a­ hat gyerekkel él abból az ezerötszáz lejből, amit azért kap, hogy a pálcikával integessen és véres verejtékkel nagy Ká betűket izzadjon a noteszéba. Ez elég azért a pénzért. Hát azért ne­ haragudjon, rendőr bácsi. Békü­ljü­nk ki. Török Sándor. A két Tóth Julianna ~0— — Álljon elő Fábián Julis vádlott! Topogólopjű, görnyedt anyóka tart szapora igy­ekezet­tel a bírói emelvény felé. Mögötte fegyveres csendőr. — Hogyan hívják? — Fábián Mihályné született Tóth Jula. — Hány évest? — Hatvan, kérem sz­épen. Fehér­­Kristóf dr. elnök hosszasan tanulmányozza az aktáikat. Valami nem stimmel. A vádlott, akit felelősségre kellene vonni Fábián Julia ugyan, de mindössze csak húszéves. Alig hihető, hogy egyszeriben negyven­­évet örege­dett volna. Most lesz, itt a baj. — Van magának férje? — Hogyne volna kérem szépen.. Negy­ven év óta férjnél vagyok, nyolc gyere­kem van, köztük négy leány. — Egyik leányát sem hívják Jú­liának? — Nem­­bizony kérem. — Hol lakik? — Két év óta Kicsodán, kérem, negy­venéves asszony . . . A bíró felemeli kezét és az anyóka elhallgat a büszt­élkedéssel. Nem is csekély dolog, ha valaki negyven évig kibírja a házasság rózsaláncos igáját. De jelenleg nem erről van szó. Azt kell kiderí­­eni, hogyan kerülít id­e Tóth Júlia hatvanéves asszony és­ hol van az igazi vádlott, a húszéves Tóth Julianna. A vád egyébként az, hogy Tóth Julia — a húszéves — taint cseléd szolgált a Bonnán-utca 6. számú házban és onnan egy K o ir o d i Emma nevű hölgytől ru­hát lopott. Ennyi az egész. Mint tanú Mannheim liudrolfi elektroteknikus szerepel. — Ismeri ezt az asszonyt ? — Soha életemben nem láttam! — Na látja, hogy nem ismer. Negy­venéves asszony va .. . — Elég néniké. Fábián Julia duzzogva elhallgat. Még nem is­­hagyják kibeszélni az embert, amikor pedig nem mindenki mondhatja magáról, hogy negyven év óta asszony. A csendőr közben elment. Miért is maradna ott? Parancsot kapott, hogy állítsa elő Fábián Júliát Kissodáról. (Megtette. Mással minek törődjön. Hat­vanéves va­gy húszéves? Nem mondta senki, hogy kérje a keresztlevelet. Fura egy eset. A bíróság mit tehet egyebet, hazak­üldi a nénit. — Menjen haza lelkem, nem maga a vádlott. — Hát persze, hogy nem én. Váltig hangoztattam a községházán, hogy negyvenéves asszony vagyok, de mégis elhoztak. Elég szégyen az kérem. Kérek valamit írást, hogy máskor ne kísérjen végig csendőr az utcán, világ csúfjára. — Nincs magának szüksége ilyen írásra. Menjen Szépen haza. És Fábián Júlia hazament negyven­éves asszonyi mivoltának sértett önérze­télvel, úgy­­éreztem, hogy az igazságszol­gáltatásnak­­bocsátna­tot kellett volna kérnie Fábián Júliától, akii nyolc pol­gárral­ ajándékozta meg az államot. De azután eszembe jutott, hogy milyen szívesen vállalta volna a vád­at ez az anyóka, ha valamelyik titkos csodatevő hatalom leemelt volna görnyedt válljaá­­ról negyven évet. A bíróságnak is meg­bocsátott volna, a csendőrnek is, aki szuronyosan idekísérte. Mert nagy do­log, ha valaki negyvenéves asszony tud len­ni, de mégis szebb a h­njadonság húszéves gyönyörűsége, még akkor is, ha lopással vádoltam­­kerül, a tekintetes törvényszék elé. Februárban és márciusban már ritkul­nak a koncertek. Ebben a két hónapban mindössze három olyan kiváló estély lesz, amiről érdemes megemlékezni és ezek közül az első a híres, már tavaly­ról jól ismert Sirota Leó zongora­estje lesz. Utána egy érdekes trió, a bécsi hangversenyközönség csemegéje, kerül Temesvárra. Sirota zongorázik, B­­u­c­h­s­b­a­u­m csellózik, Fóliák pe­dig­ hegedül. Még egy érdekessége lesz a szezon végnek, Helge L­in­d­b­e­r­g finn tenorista személyében. A korona, a koncertek legnagyszerűbbike, azonban egész utoljára marad, április elejére, mikor a világ egyik legjobb és legfia­talabb hegedűművésze, Prihoda Vasa jön le egyetlen estélyre, ~©~ A semmitőszék döntése egy temesvári lakásperben Érdekes laikássperben szervezett az elm­ult napokban a bukarest­i sem­­i­itészék lakás­­tanácsa. D­r. Schröder Ferencné, akinek a P­ulu­­s­or 3. szám al­att bérháza van, együk Mkojána­k, Leimdörfer Lipótnak a ki­lakoltatását kérte azon az alapon, hogy Leiimldö­rfer Lipótnak részben a sajátját ké­pező háza van a Fő­ utcában, melyben 1920 óta már felszabadultak lakások és Leian­­dörfer ahelyett, hogy beköltözött volna, ki­adta azokat, így a bérleti törvény nem vonatkozhatik rá és a fel­m­o­nd­hatatil­a­nsági kedvezményt elveszti. Leumdorfer jogi kép­viselője, Weisz Artúr dr. azzal védekezett, hogy Leimsdorffer csak negyedrészben tulaj­­­donjogsa a Fő­ utcai háznak és ü­gy nem disz­ponálhat a lakások felett, de ettől eltekint­ve is, 1927 májusáig szerződése van a házi­gazdájával, tehát neon latoltat ihtató ki. A járási biíróság a felhozott indokok alapján el­ is utasította dr. Sehxödemét. Az ítélet ellen Schröchaa­né feleb­bezett és a törvényszék neki adott igazat, kötelezvén Leim­dörfert, hogy a lakást tizenöt na­pon bel­ül kiürítve, azt adja át a háztulajdonosnak. Leimdörfer ü­gyvédje útján felülvizsgálattal­ élt a tör­vényszéki ítélet ellen, de a lakást időközben mégis át kellett adni és a háztulajdonos azt ki i® adta Outtmann­ Andornak. A seli­­mitőszék­ most tárgyalta ezt az ügyet és az ügyvéd által felhozott indokok alapján m­egs­emmisítette a törvényszék ítéletét és a felperest elutasította. Az ítélet kötelezte Schrödernét az összes költségek megtéríté­sére i­s. Az indokolás kimondja, ho­gy a bér­­leti törvény megszorításai részleges ház­­tulajdonosra nem vonatkoznak. Lel­inderfent most visszvégrehajtás utján kéri vis­sza a­­h­elyen és m’nt­i a lakásba és az elhamarkodott kilakoltatásért kártérítésr­e pereli a háztu­lajdonost. Kik fognak szerepelni Temesvárott az új koncertszezonban Temesvár, aki. 7. (A Temesvári Hírlap munkatársától.) Az őszi utcán elkezdik seperni a­­fa­leveleket és a falevelek seprésével együtt rákerül a sor a­­ koncerttermek tisztogatására is. Ez a tisztogatás rend­szerint a koncertszezon elejét jelenti és Temesvár, az ország egyik legjelentő­sebb koncertvárosa, melynek egy kikul­turált és fővárosi nívón nevelkedett nagyszámú hangversenyközönsége van, várakozással telve néz az idei szezon művészeti eseményei elé, melyeknek egyes kiemelkedő dátumait már egy előbbi, cikkünkben ismertettük. A kon­certtermek boszorkánykonyhájában azonban tovább fol­yik a munka és ma már sikerült egy olyam­ részletes programmot összeállítani a télre, ami a legkényesebb gourmand ízlését is kielé­gíti. Nehéz a választás, hogy kivel kezd­jük a reprezentáló névsort és ezért a legjobb, ha időrendi sorrendben sorol­juk fel, azokat, akik idén elénk jönnek valamelyik hangversenyterem pódiu­mán. Grozavescu hangversenye még alig zajlott le és már ebben a hó­napban k­öveti egy másik, rég nem élve­zett csillag, Medgyaszay Vilma, a világhírű magyar dizőz, aki magyar, német és francia sanzonokkal tölti ki egyetlen temesvári üs­tőjét. Aztán egy hosszabb szünet következik, egész no­vember közepéig, amikor gyors egy­másutánban három koncert zajlik le. Az első novemberi koncert B­o­k­o­r Ju­dit csellóművésznőé. Utána K­­arina Berta, a szenzációsan kulturáltban­gó bécsi szopránénekesnő lép fel, aki már tavaly is felejthetetlen estéket szerzett hallgatóinak. A novemberi programmot a Rosé­e-kvartett estélye fejezi be és ehhez az eseményhez sem kell külön kommentárt fűzni. Decemberben Kéri- S­z­á­n­t­­ó Imre zongorázik, majd A­t­h­a­nasiu, az­ európai hirű­ baritonista ad egyetlen estélyt. At­hanasiut ugyanis már most harangozzák be a bécsi lapok, mert a kitűnő énekes a bécsi­­Volks­­operhez szerződött. Első fellépésén még két román származású énekes teszi ér­dekessé a programmot, a Volksoper ve­zetősége ugyanis úgy osztotta ki a sze­repeket, hogy Athanasiuval együtt másik két román tag, Tyron Sylvia és Groza­ves­cu is énekeljenek. Kül­­földi útjára Temesváron keresztül indul Athanasiu és akkor fog itt énekelni Ugyancsak decemberben tartja meg a W­a­­­db­a­ue­r-K e­r p e­­­y-kvartett is azt a hangversenyt, mely most elma­rad. Bartók Béla, a magyar és román melódiák nagynevű feldolgozója, a ja­nuári hangversenyesték első szám­i Utána még itt k­evésbbé ismert nevi két ember jön, akik azonban világ­viszonylatban kiváló hinéznek örven­denek. Az egyik Henry­ Marteau francia hegedűművész, a másik egy bé­csi énekes, akit ma a világ legjobb te­­noristájának tartanak, Karl Aagarc D e s t w i g. Emma Destin fejezi be ezt a hónapot, de az ő énekművészete ma már igazán nem szorul ismertetésre. fiM ÉS VASI IstónÁ. A veprováci kémfsgás Kuláról jelentik: Érdekes rágaknázássi ügyben hozott ítéletet a­ kulai ták­ála­­tbíróság büntető­­bírással csütörtökön. Az ügy előzményei még ez év tavaszára nyúlnak vissza, mikor az állítólagos veprováci magyar kémszervez­etet lelep­lezték. A­ rágakknaizá­si per szereplői ö­s­ávosi veprováci­­községi jegyző és Krem­er Flórián veprováci tanító. Az annak idején lefolytatott nyomo­zás során­­Kremer Flórián tanító a nyo­mozást végző hatósági személyek előtt Csávosi jegyzőt azzal vádolta meg, hogy Csávost is tagja a kémszervezetnek. Gyálvási Krémert ezért felsőbb­­hat­ósá­gának engedélyével­ rágalmazásért be­­perölte. Az ügy hétfőn­­került tárgya­lásra a kulai járásbíróságnál, melynek során Krémer se­nmiféle bizonyítékot nem tudott szolgáltatni állításábaik iga­zolására. A bizonyítási eljárás befeje­zése után a járásbi­ró meghozta az íté­letek mely szerint Kremer Flórián­ veprováci tanítót bűnösnek­ mondotta ki rágalmaz­á­si vétségben és ezért két­havi fogházra és háromezer dinári pénz­­büntetésre ítélte. Kremer az ítéletet megfelebbezte. Az ítéletiben Csávosi jegyző megnyu­godott. Mindenesetre jellemző ez a rá­­galmaizási­ per a reprováci állapotokra, még jellemzőbb azonban az,­­hogy­ a per szereplői mindketten a kisebbség­hez tartoznak. Holnap lesz Maniu és Ugrón találko­zása. Kolozsvárról jelentik: Maniu Gyula holnap Kolozsvárra érkezik, hogy találkozzék Ugró­n Istvánnal. f

Next