Temesvári Hirlap, 1925. október (23. évfolyam, 221-247. szám)
1925-10-08 / 227. szám
I ♦4M MIT. évfolyam, §27. sze ifi. Hétköznapok Rendőr bácsi terem igen, maga maga, aki ott áll a Koronaherceg utca sarkán és egy láthatólag Bepnüniyélből rövidített, sajátkezűsig amerikai gummibot-ion rúna, faragott — ■sőt mi több, szíjra erősített — pálcikával igazgatja a közrendet, maga,hoz beszélek. Tudja, András bácsi, ha én egy olyan vásott kis utcagyerek volnék, akkor elbújnék a cypettisztristó néni háta mögött s oannan a két ihezem mutatóujját, tudja, úgy összedörzsölném és úgy csúfondároskodnék, de én nem vagyok egy olyan maszatos utcagyerek, hiszti nadrágom van, majdnem mindennap borotválkozom, nekem saját adósságom van és nálam presztízskérdés az, hogy ne bújjak ki a cipőtisztító néni háta mögött. Bizony. És ezért én nem is csúfondároskodom. És jól látom, hogy néha két-három szekér meg autó is összetorlódik a sarkon és a villamos is jön, de maga nem veszti el a fejét. Nyugodtan feláll a hivatása magaslatára és megvárja, míg az őrült forgalom elül. Akkor mindegyiknek külön-külön utánaint a bottal. Hogy tudniillik mindegyik arra menjen, amerre elindult. És a villamos, ha a Koronaherceg utca felől jött, tovább kell mennie a Lloyd-sor felé. Nem térhet be a Hunyadi-térre. Akárhogy akar, nem térhet le. Emlékszik talán rendőr bácsi, én vagyok az a fiatalember, aki egyszer megkérdeztem, hogy merre van a Lenaintér és akkor némi gondolkozás után azt tetszett mondani, hogy magyarul nem tetszik ismerni az utcaneveket. Jó, mondom, hát hol a Piata Topes Voda? És akkor úgy sajnáltam magát, rendőr báresi. Olyan szégyenkezve tetszett forgatni a kis botocskát, az ujjai között, mint egy szemérmes szűz a táncjelvényt az első bálon. — Nem tudom, kérem, nemrég , vagyok itt. És drága jó rendőr bárcsi, egyszer láttam, hogy felirt egy autót, mert nem volt számja. Próbaautó volt és próbatábla se volt rajta. Jaj, hogy izzadt maga, rendőr bácsi. Kranenak hurták a soffőrt és a nagy fá körül ha milyen bajok voltak. Nem akart sikerülni sehogy se. És gondoltam, hogy olyan jó becsületes keze van és hajnali napsütésben milyen áldottan, milyen izmosan állana a kezében a kasza és most itt kell álljon, ebbe a nagy buta városba és birkóznia kell a nagy Ká betűvel. De hát tehet maga erről, rendőr bárost kérem? Hiszen azért mondtam, én nem csúfondároskodom magával, dehogy. Hát mondja, mit kívánjak magától azért a havi ezerötszáz lejért, amit a magas minisztériumi éhenhalási pótlék gyanánt elegendőnek tart. Elvégre a jobbtollú emberek, akiknél nem okoz különösebb fejtörést a nagy ká, többnyire kenyérbe vannak. Nick Carter és Sederlock Holmes-kaliberű emberek nem vállalják az ügyet ezerötszáz lejért, hiába. És én nem csodálkoznék azon se, ha maga egyszer úgy hónap végén leütne engem. De mindenesetre fájna nekem. Csodálkozni azonban maga csodálkozna, mert a középeurópai idő szerint mikor magánál hónap vége van, nálam is az van. Egyéb aztán nincs is egyikünknél sem .Mondja, rendőr bácsi, tudja, hogy mi történt a napokban Kassán? Egy régóta keresett betörő sétált az utcán és egy régóta kereső detektív is sétált az utcán. És kölcsönösen felfedezték egymást. A betörő menekült, a detektív összesipolta a rendőröket és utána. A betörő berohant egy könyvkereskedésbe, ott talán sebtibe elolvasott egy detektívregényt, mert, hogy, hogy nemi, a következő pillanatban a háztetőn bukkant fel. A rendőrök utána rohantak a könyvesboltba — és talán ők is elolvasták ugyanazt a detektívregényt — és mentő ötletük támadt. A betörő ugyanis eltűnt, de közibe öszszeverődött vagy ezer ember és mind látni akarta a betörőt. Megállóit a forgalom és a tömeget nem lehetett szétoszlatni. A leleményes detektívek erre egy rendőrt felöltöztettek betörőnek és kerülő után a tetthelyre vitték. A rendőr a tömeg előtt meg is játszta a dolgot. Eltöttt, harapott, karmolt és meg akart égni. A tömeg megvolt elégedve és szétoszlott. Látja, rendőr bácsi, ez egy tipp. Fel felent egy csoportot öltöztetni megölelő aggyuszti rungba és azt mondani: ez ölte meg Wesztfriedet . . . ezekkövették el a Hajó-utcai rablást . . . emezek itten a józsefvárosi templomot fosztották ki . . . ennek a lelkét a Bonnázutcai betörés terheli, és igy tovább. Mindezt persze csak akkor mondanám magának, ha egy olyan maszatos kis utcagyerek volnék. Azonban nagy fiú vagyok már és tudom, hogy csúfolódvi nem illik, s azt is tudom, hogy maga az asszonnyal, meg a hat gyerekkel él abból az ezerötszáz lejből, amit azért kap, hogy a pálcikával integessen és véres verejtékkel nagy Ká betűket izzadjon a noteszéba. Ez elég azért a pénzért. Hát azért ne haragudjon, rendőr bácsi. Béküljünk ki. Török Sándor. A két Tóth Julianna ~0— — Álljon elő Fábián Julis vádlott! Topogólopjű, görnyedt anyóka tart szapora igyekezettel a bírói emelvény felé. Mögötte fegyveres csendőr. — Hogyan hívják? — Fábián Mihályné született Tóth Jula. — Hány évest? — Hatvan, kérem szépen. FehérKristóf dr. elnök hosszasan tanulmányozza az aktáikat. Valami nem stimmel. A vádlott, akit felelősségre kellene vonni Fábián Julia ugyan, de mindössze csak húszéves. Alig hihető, hogy egyszeriben negyvenévet öregedett volna. Most lesz, itt a baj. — Van magának férje? — Hogyne volna kérem szépen.. Negyven év óta férjnél vagyok, nyolc gyerekem van, köztük négy leány. — Egyik leányát sem hívják Júliának? — Nembizony kérem. — Hol lakik? — Két év óta Kicsodán, kérem, negyvenéves asszony . . . A bíró felemeli kezét és az anyóka elhallgat a büsztélkedéssel. Nem is csekély dolog, ha valaki negyven évig kibírja a házasság rózsaláncos igáját. De jelenleg nem erről van szó. Azt kell kideríeni, hogyan kerülít ide Tóth Júlia hatvanéves asszony és hol van az igazi vádlott, a húszéves Tóth Julianna. A vád egyébként az, hogy Tóth Julia — a húszéves — taint cseléd szolgált a Bonnán-utca 6. számú házban és onnan egy K o ir o d i Emma nevű hölgytől ruhát lopott. Ennyi az egész. Mint tanú Mannheim liudrolfi elektroteknikus szerepel. — Ismeri ezt az asszonyt ? — Soha életemben nem láttam! — Na látja, hogy nem ismer. Negyvenéves asszony va .. . — Elég néniké. Fábián Julia duzzogva elhallgat. Még nem ishagyják kibeszélni az embert, amikor pedig nem mindenki mondhatja magáról, hogy negyven év óta asszony. A csendőr közben elment. Miért is maradna ott? Parancsot kapott, hogy állítsa elő Fábián Júliát Kissodáról. (Megtette. Mással minek törődjön. Hatvanéves vagy húszéves? Nem mondta senki, hogy kérje a keresztlevelet. Fura egy eset. A bíróság mit tehet egyebet, hazaküldi a nénit. — Menjen haza lelkem, nem maga a vádlott. — Hát persze, hogy nem én. Váltig hangoztattam a községházán, hogy negyvenéves asszony vagyok, de mégis elhoztak. Elég szégyen az kérem. Kérek valamit írást, hogy máskor ne kísérjen végig csendőr az utcán, világ csúfjára. — Nincs magának szüksége ilyen írásra. Menjen Szépen haza. És Fábián Júlia hazament negyvenéves asszonyi mivoltának sértett önérzetélvel, úgyéreztem, hogy az igazságszolgáltatásnakbocsátnatot kellett volna kérnie Fábián Júliától, akii nyolc polgárral ajándékozta meg az államot. De azután eszembe jutott, hogy milyen szívesen vállalta volna a vádat ez az anyóka, ha valamelyik titkos csodatevő hatalom leemelt volna görnyedt válljaáról negyven évet. A bíróságnak is megbocsátott volna, a csendőrnek is, aki szuronyosan idekísérte. Mert nagy dolog, ha valaki negyvenéves asszony tud lenni, de mégis szebb a hnjadonság húszéves gyönyörűsége, még akkor is, ha lopással vádoltamkerül, a tekintetes törvényszék elé. Februárban és márciusban már ritkulnak a koncertek. Ebben a két hónapban mindössze három olyan kiváló estély lesz, amiről érdemes megemlékezni és ezek közül az első a híres, már tavalyról jól ismert Sirota Leó zongoraestje lesz. Utána egy érdekes trió, a bécsi hangversenyközönség csemegéje, kerül Temesvárra. Sirota zongorázik, Buchsbaum csellózik, Fóliák pedig hegedül. Még egy érdekessége lesz a szezon végnek, Helge Lindberg finn tenorista személyében. A korona, a koncertek legnagyszerűbbike, azonban egész utoljára marad, április elejére, mikor a világ egyik legjobb és legfiatalabb hegedűművésze, Prihoda Vasa jön le egyetlen estélyre, ~©~ A semmitőszék döntése egy temesvári lakásperben Érdekes laikássperben szervezett az elmult napokban a bukaresti semiitészék lakástanácsa. Dr. Schröder Ferencné, akinek a Pulusor 3. szám alatt bérháza van, együk Mkojának, Leimdörfer Lipótnak a kilakoltatását kérte azon az alapon, hogy Leiimldörfer Lipótnak részben a sajátját képező háza van a Fő utcában, melyben 1920 óta már felszabadultak lakások és Leiandörfer ahelyett, hogy beköltözött volna, kiadta azokat, így a bérleti törvény nem vonatkozhatik rá és a felmondhatatilansági kedvezményt elveszti. Leumdorfer jogi képviselője, Weisz Artúr dr. azzal védekezett, hogy Leimsdorffer csak negyedrészben tulajdonjogsa a Fő utcai háznak és ügy nem diszponálhat a lakások felett, de ettől eltekintve is, 1927 májusáig szerződése van a házigazdájával, tehát neon latoltat ihtató ki. A járási biíróság a felhozott indokok alapján el is utasította dr. Sehxödemét. Az ítélet ellen Schröchaané felebbezett és a törvényszék neki adott igazat, kötelezvén Leimdörfert, hogy a lakást tizenöt napon belül kiürítve, azt adja át a háztulajdonosnak. Leimdörfer ügyvédje útján felülvizsgálattal élt a törvényszéki ítélet ellen, de a lakást időközben mégis át kellett adni és a háztulajdonos azt ki i® adta Outtmann Andornak. A selimitőszék most tárgyalta ezt az ügyet és az ügyvéd által felhozott indokok alapján megsemmisítette a törvényszék ítéletét és a felperest elutasította. Az ítélet kötelezte Schrödernét az összes költségek megtérítésére is. Az indokolás kimondja, hogy a bérleti törvény megszorításai részleges háztulajdonosra nem vonatkoznak. Lelinderfent most visszvégrehajtás utján kéri vissza ahelyen és m’nti a lakásba és az elhamarkodott kilakoltatásért kártérítésre pereli a háztulajdonost. Kik fognak szerepelni Temesvárott az új koncertszezonban Temesvár, aki. 7. (A Temesvári Hírlap munkatársától.) Az őszi utcán elkezdik seperni afaleveleket és a falevelek seprésével együtt rákerül a sor a koncerttermek tisztogatására is. Ez a tisztogatás rendszerint a koncertszezon elejét jelenti és Temesvár, az ország egyik legjelentősebb koncertvárosa, melynek egy kikulturált és fővárosi nívón nevelkedett nagyszámú hangversenyközönsége van, várakozással telve néz az idei szezon művészeti eseményei elé, melyeknek egyes kiemelkedő dátumait már egy előbbi, cikkünkben ismertettük. A koncerttermek boszorkánykonyhájában azonban tovább folyik a munka és ma már sikerült egy olyam részletes programmot összeállítani a télre, ami a legkényesebb gourmand ízlését is kielégíti. Nehéz a választás, hogy kivel kezdjük a reprezentáló névsort és ezért a legjobb, ha időrendi sorrendben soroljuk fel, azokat, akik idén elénk jönnek valamelyik hangversenyterem pódiumán. Grozavescu hangversenye még alig zajlott le és már ebben a hónapban követi egy másik, rég nem élvezett csillag, Medgyaszay Vilma, a világhírű magyar dizőz, aki magyar, német és francia sanzonokkal tölti ki egyetlen temesvári üstőjét. Aztán egy hosszabb szünet következik, egész november közepéig, amikor gyors egymásutánban három koncert zajlik le. Az első novemberi koncert Bokor Judit csellóművésznőé. Utána Karina Berta, a szenzációsan kulturáltbangó bécsi szopránénekesnő lép fel, aki már tavaly is felejthetetlen estéket szerzett hallgatóinak. A novemberi programmot a Rosée-kvartett estélye fejezi be és ehhez az eseményhez sem kell külön kommentárt fűzni. Decemberben Kéri- Szántó Imre zongorázik, majd Athanasiu, az európai hirű baritonista ad egyetlen estélyt. Athanasiut ugyanis már most harangozzák be a bécsi lapok, mert a kitűnő énekes a bécsiVolksoperhez szerződött. Első fellépésén még két román származású énekes teszi érdekessé a programmot, a Volksoper vezetősége ugyanis úgy osztotta ki a szerepeket, hogy Athanasiuval együtt másik két román tag, Tyron Sylvia és Grozavescu is énekeljenek. Külföldi útjára Temesváron keresztül indul Athanasiu és akkor fog itt énekelni Ugyancsak decemberben tartja meg a Wadbauer-K er p ey-kvartett is azt a hangversenyt, mely most elmarad. Bartók Béla, a magyar és román melódiák nagynevű feldolgozója, a januári hangversenyesték első számi Utána még itt kevésbbé ismert nevi két ember jön, akik azonban világviszonylatban kiváló hinéznek örvendenek. Az egyik Henry Marteau francia hegedűművész, a másik egy bécsi énekes, akit ma a világ legjobb tenoristájának tartanak, Karl Aagarc D e s t w i g. Emma Destin fejezi be ezt a hónapot, de az ő énekművészete ma már igazán nem szorul ismertetésre. fiM ÉS VASI IstónÁ. A veprováci kémfsgás Kuláról jelentik: Érdekes rágaknázássi ügyben hozott ítéletet a kulai tákálatbíróság büntetőbírással csütörtökön. Az ügy előzményei még ez év tavaszára nyúlnak vissza, mikor az állítólagos veprováci magyar kémszervezetet leleplezték. A rágakknaizási per szereplői ösávosi veprováciközségi jegyző és Kremer Flórián veprováci tanító. Az annak idején lefolytatott nyomozás soránKremer Flórián tanító a nyomozást végző hatósági személyek előtt Csávosi jegyzőt azzal vádolta meg, hogy Csávost is tagja a kémszervezetnek. Gyálvási Krémert ezért felsőbbhatóságának engedélyével rágalmazásért beperölte. Az ügy hétfőnkerült tárgyalásra a kulai járásbíróságnál, melynek során Krémer senmiféle bizonyítékot nem tudott szolgáltatni állításábaik igazolására. A bizonyítási eljárás befejezése után a járásbiró meghozta az ítéletek mely szerint Kremer Flórián veprováci tanítót bűnösnek mondotta ki rágalmazási vétségben és ezért kéthavi fogházra és háromezer dinári pénzbüntetésre ítélte. Kremer az ítéletet megfelebbezte. Az ítéletiben Csávosi jegyző megnyugodott. Mindenesetre jellemző ez a rágalmaizási per a reprováci állapotokra, még jellemzőbb azonban az,hogy a per szereplői mindketten a kisebbséghez tartoznak. Holnap lesz Maniu és Ugrón találkozása. Kolozsvárról jelentik: Maniu Gyula holnap Kolozsvárra érkezik, hogy találkozzék Ugrón Istvánnal. f