Temesvári Hirlap, 1927. április (25. évfolyam, 73-95. szám)

1927-04-01 / 73. szám

t Saki&csskácég és kaddhivatá: Timişoara (Temesvár) L, Piaţa Libertăţii (Jenőhercegdér) Smakesztőség kkfonja: 12—51 Kiadóhivatal telefonja: 14—12 As kW Rwat„! ka belyitta há&buc, \*áSon . sfn itn 1560 M, fUftm n» há, t ?*ntt 130 M; *jt tom 3»0 L. A JttHStói t­ :'i±at»&ha p«dg hsk 300 ki, Mcgjwkéw 500 U. ndy tiäföU «tb*. bea­­kdM* külflSW fotrikrimttbiha. Az egyes szán ár« 6 Lel Csch*ri*vfkj&sm !*5 c barom«, Magja* •roságon 33 fölér, Ausxtr­ibu» 40 ganck JagoailáviílME 3 dinit, Amerikában 2 ces4 04rfmuix*(j^an, «alacaiat Fnanana 1 fin, Vasárnap«« b 6 ki I Nyomda: Hunyadi spSkátamm I inkád, (Tem­esvád iiaia^s^w»^ I Pim Teps? Voáa (Lenatdad . Xckfcsmám 2­4—14 SprgSfiydBi: Negyvennyolc képviselő elégedetth­em­iségtő­l riadozó levele oly sú­lyos jelenség-e, hogy abból az Avere söri­parti belső gyengeségére lehetne követ­keztetni! Aligha, mert a pártok belső életében mindig merülnek fel olyan államlatok, amelyek szembehelyezkednek a fegyelemmel és a­­magaik, sokszor egyéni felfogását országos eseménnyé kívánják szélesíteni. Románia leg­fegyel­­mezettebb pártja, a liberáliespárt is is­mert hasonló palotai forradal­miakat, túl esett rajtuk a román nemzeti párt és a ro­mániai M­agyar Párt is tudja, mit jelent ez.­­Mindazonáltal valami jelentőségük m­égis van ezeknek a kis, vértelen és na­gyobb vihart nem keltő forradalmaknak. A liberálisok, akik igen okos politikusok és nagyszerűen értenek a változó idők­höz való alkalmazik­odáshoz, a fiatal li­berális, generációnak olyan működési tért biztosítottuk, amely elejét vette an­nak, hogy a modern elveken felnőtt fia­talok kívánságai és spanaszai túllépjék a pártfegyelem kereteit. A romániai Ma­gyar Párt d­isszidens csoportja is állapo­tot jelzett, ugyanezt jelzi a negyven­nyolc többségi képviselő levele is. Nem megsemmisítő veszedelem ez, is­mételjük, hanem csak egy szerényen csi­lingelő vészharang, mely inkább azt jel­­zi, hogy szoba­tűz ütött ki, nem ped­ig , lángokban álló ház oltására hív segítsé­get. A pártok programatikus fejlődését ezek a kis , romlóak nagyban elősegítik, mert mindig egy állapotra hívják fel a figyelmet, amelyet javítani kell­ Olya­nok, mint a kőmi­vesd­, akik figyelmez­tetnek ara, hogy az épületről itt lehull a vakolat, ott­­beesik az eső, másutt pedig meglazult egy gerenda. A jó háztulajdo­nos— hogy képletesen fejezzük ki a ma­gunkat — rögtön kijavíttatja a hibákat, aki azonban hanyag kézlegyintéssel in­tézi el a panaszokat, megértheti, hogy egy szép napon az egész épület a fejére szakad. Ezért Averesen tábornoknak is tudo­­másul kell venni, hogy pártján­­belül negyvennyolc képviselő másképpen lát­ja a helyzetet, mint a többi, másképpen ítéli meg a kormányzási rendszert és a kormányzat embereit. És amilyen jó po­litikus és diplomata­­verésen tábornok, bizonyára segít ezen a helyzeten. Egye­dül az, ő érdeke, hogy pártja fegyelme­zett és egységes legyen, mert hiszen a többségi falankszon túl már kibontakoz­nak a liberális fa­j­vonalaik, , készen arra, hogy bármikor megkezdjék a támadást. Negyvennyolc többségi és levélben kéri a miniszterelnököt a néppárt és a kormány erélyesebb Lepadatu külföldi útja — Cuzat­a Iliescu kizárása ügyében — A kamara (Bukarest, márc. 31. A kamara tegnap délutáni ülésein Ghi­­tescu elnökölt. Napirend előtt­­Slumu­­leanu, a keresztény liga tagja hosszas deklarációt olvas fel, mely a ház tagjai között nagy izgalmat váltott ki. Sumu­­lea­nu deklarációja ugyanisis ■ ellsősorban a keresztény li­ga alaipsziafoályaivall fog­lalkozik, mely határozottan kimondja, hogy a liga parlamenti csoportjának egy tagját­ csakis a pártármen­ti csoport hét tagú vezetőségén­ek többsége zárhat­ja ki a pártból. Paul Iliescu kizárásá­hoz ez a­ héttagú vezetőség egyál­talában nem­ adta meg a hozzájárulását és így a parlamenti cso­port tagjai ezt a kizárást érvénytelennek tekintik és azt Cuza egyéni akciójának minő­sítik, melyhez semmi közösségük nincsen. A deklaráció felolvasása nagy izgalmat váltott ki, mert a deklaráció­­felöli vasasá­val Luimini­eanu nyíltan is bejelentette azt a sokáig ti­tidani vasaot, mey a ke­resztény liga kebelében dúl. Politikai körökben különben úgy vélik, hogy en­nek­­a harcnak még igen érdekes fejlemé­nyei várhatók.­­Simnulleanu felszólalása­ után ugyan­csak napirend előtt Mladgearu nem­­z­e­i p­irasztipárti kért szót. Mladgearu úhhttkora kifogásolja, hogy a sportkunlent ad­­ki székében Ghitescu ül, akkor, mi­kor egy héttel ezelőtt éppen ezen a he­lyen igen súllyos vádjak hangzottak el el­lene, imént az ellenzék részéről azt­ állí­tották, hogy a kormány választási visz­­szaéléseinek ő volt az értelmi szerzője. Madgeam azt a tényt, hogy Ghitesseu eai­­ndik ellenére az elnöki székben­ ül, az el­lenzék pro­vokálásán­ak minősíti, annál is inkább, mert hiszen tudvailtevő,­­shogy­ a kormány egy bizottság kiküldés­ét ígér­te, mely a választási visszaéléseket meg fogja vizsgálni és addig az ellenzék nem teszi ezeket szóvá. Ezzel szemben azon­ban, a kormány mégis megengedi, hogy Ghitescu­ elnököljön.­­Miadgeavnu felszólalására Goya­­belügy­miniszter válaszol és kijelenti, hogy a m­uilt héten ő maga indítványozta a vizs­gálóbizottság delegálását, ami meg is történt- Ez a bizottság még nem fejezte be a munkáját és mindaddig, míg ez meg nem történik, nem lehet Ghiteseut alap­tallan vádjakkal illetni. Mindaddig, míg a bizottság kompromittáló tényeket nem produkál, Ghitescu jogosan elnököl. Goga szavai­ után Ghitescu fe­lemelke­­dik az elnöki székből és maga is vála­szolni akar, ami pedig tudvalevőleg a házszabályok értelmében tiltva van. G­hitesu mozdulatára óriási vihar tör ki a házban és főképpen az ellenzék tilta­kozik. __ „ 1 IMadgearu flestáll és kiabálva köve­teli, hogy Ghitescu hagyja el az elnöki széket. Ismét Goga simítja el a helyze­tet, aki erőszakkal leülteti Ghitescut, majd ismételten kéri az ellenz­éket, hogy várja meg a parlamenti bizottság jiel­enté­­s­ét,és n­e vegye kihívásnak azt, hogy Ghitescu elnököl. J­adobes­c­u nemzeti­ parasztpá­rti bejelenti, hogy a belügymini­szterhez kí­ván interpellációt áttézni a választási visszaélések ügyében, ő volt az, aki eb­ben az ügyben már a múlt héten felirat­kozott, de mindaddig nem mondta el in­terpellációját, míig Ghitescu az elnöki székben ül. Interpelációj­át majd csak­­ekkor mondja el, fia Ghitescu helyett más elnöke lesz már a kamarának. Ennek el­len­ére megkívánja állapítani, hogy a fe­­leonnani választásoknál súlyos vissza­élések történtek és kéri a kormányt, hogy mindazokat a tisztviselőket, akik ezeket a visszaéléseket elkövették, poli­tikai pártállásra való , tekintet nélkül büntesse meg. M­a­ye­r-Eb­n­e­­r zsidó képviselő a napirenden levő atiszemita kilengések ügyében interpellál a belügyminiszter­hez. Kijelenti, hogy a kolozsvári egye­tem orvosi fakultásának első és második­­évfolyamán nem hogy numerus­­:cla­usus?! volna, hanem egyáltalában nincs zriió­ hallgató, azokon az évfolyamokon pe­d­­ig, ahol vannak zsidók, ott bántalmaz­zák őket. Ezután áttérnek a napirendre, mely­nek során a halászati törvényjavasla­tot tárgyalják, majd pedii­g Trancu-Iasi beterjeszti az építkezésekről­ szóló tör­vényjavaslatot. Ezzel az­­ülés véget is ért. A szenátus ülésén Coa in dl a elnökölt. Il­a­­r­i J­e­a­n ,a­ néppárti szenátor kér­di a­ kormányt, hielgys milyen álláspontot foglal el a föld­gázpolitikai kérdésében. C1­­ n­e i­u ellenzéki a teleormani vá­lasztási visszaéléseket teszi szóvá. IBraescui néppárti pedig a kijen évi városi tanács visszaélésül ügyében inter­pellálja meg a belügyminisztert. Braes­­cu kéri, hogy a kormány oszlassa fel a városi tanácsot. A felszólalásra B u c s a a belügyi ál­lamtitkár válaszol, aki kijelenti, hogy a tanács ügyét meg fogják vizsgálni és am­enyiben csakugyan visszaélésekről volna szó, úgy fel fogják a tanácsot füg­geszteni. Ezzel az ülés véget is ért, Bukarest, márc. 31. A Cuvântul közli, hogy a királyi olasz­­országi útját bizonytalan időre elha­lasztották. Az el­halasztás oka a jugo­­szláv-olasz konfliktus, amelyet a kor­mány ugyan múló természetűnek te­kint,­­de politikai körök mégis aggodal­masnak ítélik. Másrészt attól tartana­k hogy a király jelenlegi olaszországi út­­j­a befolyásolhatná a román-jugoszláv viszonyt. A király osztotta bizonyos po­litikai kenők nézetét és ezért elhatározta, hogy az ország érdekében egyelőre lemond az olaszországi út­ról. Ú­gy látszik, hogy­ N e g u­­­e s­c­n­. ka­marai elnöknek a mpiparancs szerű ren­delkezése sokkal jobban is elzavarta­­ a többségi képviselők kedélyeit, semmint a néppárt vezetői hitték. Negyvennyolc többségi szenátor és képviselő levelet intézett a minisz­terelnökhöz, amelyben többek között ezeket írja: — Tudja m­eg, miniszterelnök úr, hogy közigazgatásunk ellenőrzése telje­sen megszűnt". Ú­n­tósági szemlél­e­ink nagy rész­e tehetetlen, egyes minisztér­­iumokban pedig káosz uralkodik. A sze­gény embereknek az ország minden ré­széből kell­ Bukarestbe utazniok ügyük elintézésére és napokat töltenek el a fő-ő­városban, anélkül hogy valamit is elér­nének. Attól félünk, h­ogy mini­sz­terel­­nök úr s kétségbevon­hata­tla­n érdemei­­el­­lenére is ott kell hagynunk a kormány­zást, anélkülis hogy az országért bármi­t is cselekedhettünk volna.. Pártunk teljesen szervezetlen és a­­ demagógoké a szó. Vidéki­ fiskálisok lettek az , alelnökök. Nem látja-e a helyzetet, miniszterelnök úr, amelyikbe jutottunk! Nem kívánunk mást, minthogy távolítsa el köréből a hízelgőket és legyen erélyesebb minisz- s­tereivel szemben, mert nagy részben­ nem fogják fel elég tudatosan hivatásu­kat. Bukarest, márc. 31. A belügyminisztérium és a pénzügy­­minisztérium között már hosszabb idő óta viszály áll fenn. A közigazgatási­­reform ugyanis a községekre és megy­ékre sok lelhet rótt ki, amelyet saját pénztáruk­ból keilen© kifizetniük. Legnagyobb ré­szük azonban nem­ volt abban a helyzet­ben, hogy kötelezettségeinek eleget te­gyen és ezért azt kérték a pénzügymi­nisztériumból, hogy fedezze az igyi előál­lott deficitet. Mag Lepadatu volt a pénz­­ügym­­nisztert, a kérelmet mindig vissza­­utasították úg­y, hogy a­z ország külön­böző közigazgatási­ ágaiban nagy zava­rok állottá­k be. Lepadatu­ távozása után a belügymi­niszter újból tárgyalásokat kezdett a pénzügyminisztériummal, melynek je­lenlegi vezetője, M­a­noile­scu, már több megértést tanúsított. Olyan, értelmű megegyezés történt, hogy a pénzügymi­nisztérium egyelőre kétszázötven millió ,­ledt­ifolyójsit a be­lügym­inisztériumnak, a­ deficit hátralevő részét — háromszáz milliót — pedig később fizeti. Bukarest, márc. 31. Az igazságü­gymiiniszter törvényter­vezetet dolgozot­t ki egy állam ügyvéd­i kar megalakítására. Az álamnak­ ugyanis a magánosokkal való peres el­járásaiban szüksége van arra, hogy ér­dekeit hathatósan képviseljék és ezért az igazsá­gügyminiszter egy egészem spe­ciális ügyvédi kart kíván létesíteni. A tervezet szerint az álla­mügyvédi kar az igazságügyi minisztérium mellett fog működni és esetről-esetre , tagjai meg­bízást kapnak az államnak a bíróság előtti képviseletére. A minisztériumban remélik,, hogy a tervezet révén­ csökken­teni fogják a napidíjas ügyvédiek szá­mát, másrészt az­ állami érdekek jobb­ képviseletét is elérik.­­ Bukarest, márc. 31. izeladata volt pénzügyminiszter a­lkom­ányelnök megbízásábóll Bécsbe uta­zott, hogy ott a Romániai és a volt osz­trák-magyar monarkia között fennálló ,függő ügyeket végleg rendezize. Lepada­­tu annak idején tagja volt a likvid­ációs­ biizottságnak és alaposan ismeri a még elintézésre váró kérd­éseket.

Next