Temesvári Hirlap, 1927. augusztus (25. évfolyam, 171-195. szám)

1927-08-13 / 181. szám

XXV. ÉVFOLYAM, 181. SZÁM 1927 Augusztus 13. szombat gctttggvAm imöf ~ ügyvédi nyomor a temesvári ügyvédi kamara kb­a , Temesvár, aug. 12.­­ Az ügyvédi kamarának tegnap dél­után választmányi gyűlése volt, melyet több tárgy között szóba került az utóbb időben már minden ügyvédi összejöve­telnek beszédtárgyát képező ügyvéd nyomor kérdése is. Első pillanatra fur­csán hangzik ez a szó, hogy ügyvéd és nyomor, mert a köztudat fogalmai­­sze­rint ez a két dolog homlokegyenest el­lentétben áll egymással. A laikus em­ber véleménye szerint az ügyvédség­em egyike a legjobban jövedelmező foglal­kozásoknak és kevesen tudják, hogy a folyton előtérben lévő és csakugyan so­kat kereső ügyvédeken kívül hány kis irodája, a viszonyokkal küzködő ügy véd­éi­­Temesvárott.­­ A helyzet nagyon szomorú az ügyvé­dekre nézve. Temesvárott ma közel két­száz irodával rendelkező ügyvéd műkö­dik, akik közül azonban a jelentős ügyek, főképpen bűnügyek­­és nagy csőd­­ügyek csak egy kis­­százalékhoz kerül­nek. A többi ügyvéd, akik nem tartoz­nak ehhez a kis százalékhoz, az egyéb peres ügyek elintézésével kénytelen fog­lalkozni. Igaz ugyan, hogy főképpen ki­sebbségi téren nincsen utánpótlása az ügyvédeknek. Az egyetemeken alig van kisebbségi hallgató és a diplomák közül az ügyvédi diploma az, amelyet nem le­het nosztrifikálni. Így tehát az is bizo­nyos, hogy külföldről sem érkezik ki­sebbségi utánpótlás. Annál nagyobb azonban a falu beözönlése a városba. A falusi ügyvédek, amint­­csak tehetik, vá­rosi irodát nyitnak és ezzel jelentősen növelik az ügyvédi proletariátus számát. A harmadik igen súlyos oka az ü­gyvédi nyomornak az igazságszolgáltatás lassúsága. A perek a kevés bíró és a kétféle jog­szolgáltatás következtében igen lassan folynak és ennek következtében az­­ügy­védi honorárium is lassan folyik be. Az ügyvédség, illetőleg az ügyvédi prakszis igazi megélője azonban az új bélyegtörvény, mely­­egy kevés, vagy közepes vagyonnal rendelkező ügyvédi i­rodát teljes­en lehe­tetlenné tesz, de másrészt a közönség kedvét is elveszi a pereskedéstől. Egy közepesen menő ügyvédi irodánál az új bélyegtörvény folytán­­huszonötezer lej a készkiadás, a nagy irodáknál pedig száz­­­ezer lejre is rúg egy hónapban az a ki­adás, melyet az ügyvédnek készpénzben be kell fektetni csupán bélyegilletékben felei számára. Kevés az az ügyvédi iro­da, mely az idők folyamán bírni fogja ezt az iramot, mert hiszen a százezer, vagy akár csak huszonötezer lejek is a következő hónapban nem térülnek mind­járt vissza, míg újabb kiadások feltétle­nül szükségessé válnak. Számos ügyvéd bevezette már azt, hogy előleg nélkül nem folytat le peres ügyeket, illetőleg azok lefolytatását nem vállalja el. Ez viszont ahhoz vezet, hogy­ a publikum meglehetősen tartózkodik a pereskedé­sektől, mert még a legbiztosabb esetben is történhet formahiba, a­mi által a pert elveszti és így elvész a tetemes bélyeg­költség is. De ettől eltekintve a per­nyerés is igen relatív fogalom a mai bé­lyegilletékek mellett. Egészen addig, amíg­ egy polgári kereset az ítéletek fo­lyamán a jogerős végrehajtásig jut, na­gyobb összegeknél a pertárgy több mint ötven százalékát, kisebb tételeknél pe­dig a még száz százalékát is kiteszi az il­leték. Ehhez nem kell kommentár, ez magában véve megmutatja, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok között mi­lyen költséges vállalkozás a perelés. A helyzetből csak egy kiút van, a társassirodák megalakítása. Olyan társasiroda, melyben két ügyvéd dolgozik együtt, nagyon sok van már Temesvárott, ez azonban nem a kielégítő forma, hanem a jelenlegi helyzet minden Valószínűség szerint létre fogja hozni az ügyvéd-nagyüzemeket, ahol nyolc-tíz je­lentős jogász dolgozik együtt, egyesítve a megfelelő munkaerőt és pénzt. Buka­restben nemrégiben már meg is alakult az első ilyen iroda, mely prospektusait szétkü­ldötte az ország összes ügyvédei­nek. A bukaresti irodának tizenkét tagja va­n, csupa kitűnő jogász, volt egyetemi tanárok, országgyűlési képviselők és közéleti férfiak. Mindegyik egy-egy más jogi szakban­­specialista és a külön­böző osztályokat az iroda egyes tagjai vezetik. Van külön csődosztály, bizto­sítási osztály, bűnügyi osztály stb., az egész olyan, mint egy nagy é­s jogi szanatórium, ahol minden betegségnek külön orvosa van. Ez a bukaresti nagyüzem már a jövő zenéje és minden valószínűség sze­rint rövidesen Erdély és Bánság na­gyobb városaiban is megalakulnak­­ha­sonló vállalkozások, amelyekre a szük­ség és a helyzet alakulása kényszeríti az ügyvédeket­ volna ki,­­ha lemond programmjának­­ alapvető elveiről. Csakhogy a párt n­e­m­­ mondott le elveiről, kitartott mell­ettük és szaka­diaitlan­ul tiltakozott a törvényt­e­­lensé­gek ellen, sohasem szűnvén meg a törvény és a jog uralmát követelni. (És mégis — mondják a­ kritikusok — Bratian­ J­ones minden­ tiltakozás ellen­ére azt teszi, amit akar. Ez a meg­állapítás alapjában véve téves — mondja Braunsteamn. A tiltakozás csak annak tűnik felesl­égesnek, aki a pillanatnyi helyz­et után sz­él és csak az látja haszta­­ annak, aki nem törődik a jövővel. Akik a világon a legnagyobb forradalmat elő­idézték — a reformációt — sokáig egy­­szerű protestál­ók voltak. A francia en­­ciklopedis­ták, akik előkészítették és ki­robbantották a francia forradalmat, szintén nem voltak mások. A legmélyebb politikai változások olyan pártoktól indultak ki minden­koron, amelyeket hosszú ideig tar­tottak távol a kormányzástól. Branisteanu mondja: ha a román nem­­zeti-paras­ztpárt nem létezne, ki kellene találni. Mert a tiltakozásnak nincs csu­pán platód jelentősége. Stendhal szerint elviész minden jog, amit négy éven keresztül nem követelnek. Ha a ro­mán nemzeti­ parasztpárt­­eltűnne és nem­ alakulna más a helyébe­, kimondhatatlan szomorú­ és tragikus dolog volna ez, mert az állam életképességét, népének a haladás, a civilizáció iránti vágyakozá­sát tenné vitássá. Akikre a túl­takozás hálátlan, de nemes hivatása hárul, nem is­ cselekedhetnek másképpen függetlenül attól, hogy he­veik szaporodnak vagy­­elhagyják őket. Sőt, ha némi kis engedményre is volná­nak hajlandók, a körülmények vissza­­kényszerítik őket elveik harcvonalába. Vaskötelességet vállaltak és tudatosan vagy öntudatlanul, a hollandi scarbadiság szólfukar hőse irányítja cs­eleskedőiket: nem egyed­ül a sikerben szabad remény­kedni. előtt A nemzeti párt a román 'belpolitikában ! '­­ - - Bukarest, aug. 12. ' Sokan vannak, akiket kétségbeejt a román nemzeti-parasztpártinak hét év óta tartó ellenzékieskedése, amelyet re­ménytelennek mondanak. Abban, hogy a párt eddig kormányon nem volt és min­den elrre irányuló alkalmat elvetnek hajt­­h­a­tatlansága miatt visszautasít, a pesszi­misták a pár­t végleges les­zer­ep­lését lát­ják, amelynek az elkerülhetetlen szét­hullás lesz a vége. B r­­a n i­s t e­a­nu B., a román publicisztika egyik kiváló tagja, a­z­ Adle -vérül­­hasábjain -ra­gyogó cikkben cáfolja meg ezeket a té­­ves hiedelmeket, sőt a román nem­zeti­­parasztpá­rt jövőjét éppen az­zal látja biztosítottnak, hogy elveiből tapodtat neon enged. Branisteanu szerint a pártokat nem a kormányon eltöltött idő után kell érté­kelni. Akik ezt teszik, abból az alapvető­­tévedésből indulnak ki, hogy a pártra nézve nem programimj­ának megvalósíl­­tam, hanem a kormányira jutás a fontos, h­a mindjárt ellenkezőjét is cselekszi an­nak­, amit mint ellenzék hirdetett. Ugyancsak azt vallja ez­ a felfogás, h­o­gy az elvek megtagadása, a meggyőződések megcáfolása csak akkor érdemel korho­­lást, ha az­ illető pártot nem juttatja a kormányhatalomhoz. Másképpen nem­csak hogy nem politikai erkölcstelen­s­ég, hanem nagy politikai tett. Csakhogy az istt atv a­ rrollr oil O tzn Tr 1 oflr n TOlriínt- -1 rv-n rr, 1-1 -1 T,­ hanem nagy politikai tett. Cmldh­ogy az ilyen elvek el­takar­já­k a párt igaza hiva­tását, mely nem létének biztosításában, hanem az állam és összes­ erkölcsi és anyagi értékeinek fenntartásában me­rül­ ki.­­ Branisteanu itt érdekes párhuzamot von a , más országok ellenzéki mozgalmai és a román nemzeti­ parasztpárt között és kimutatja, hogy mind­en ország politikai történelme ismert olyan párto­kat, amelyek évtizedeken keresztül el­lenzékben voltak. Klasszikus példája ennek a nemzet szociáldemokrácia, ame­lyet félszázadon át nemcsak távoltartot­tak a kormányhatalomtól, de üldözték is, néha oly kíméletlenül, hogy különle­ges törvénykezésnek is alávetették. Mindazonáltal a német szocialista párt egyre fejlődött és legbőszebb ellenségei­nek is kellett ismerniök erősségét. Vé­g­ül is ez a párt volt az, amely Német­országot legretteneteseb­b óráiban kimen­tette a bajtból. . Valahányszor — írja Branisteanu — a román, nemzeti­ parasztpárt bírálatát hal­lom,. hasonló meggondolások jutnak az eszembe. Azt mondják, hogy a párt már régen kormányra kerülhetett volna és ezzel­ politikai érettségét mutathatta A« Ezer méter magasságban(1) felrobbant francia rapOIG-­9 hadnagy géné Risztics magyar pilóta nyilatkozata az óceáni repülés előkészületeiről gór smgj­ ­ Dessau, augus­z­tus 12. Risztics János m­agyar pilóta ma­g­a Sacco és Vanzett­i megkegyelmezé­­séért rendezett hatalmas tüntetések kö­zepette is — a világ érdeklődésének kö­zéppontjában áll. Risztics ezt az érdek­lődést valóban meg is érdemli,­­mert tart­ja a repülési világrekordot s a bra­vúros teljesítmény után olyan nagy vál­lalkozásra szánta el­ magát, amelynek fáradalmai és kockázatai messze felül­­­mralják azokat a veszedelmeket, ame­lyekkel az óceán első átrep­ülőinek, Lindberghnek­­és Chaimberlinnnek meg kellett küzdeniük s amelyek N­un­gesser­­nek és Colinak, a­ két vakmerő francia pilótának a vesztét okozták. A „Magyarország”­­című budapesti napilap munkatársa­­a­z óceán átrepülé­s­ére­ készülődő Risztics Jánost megin­terjúvolta, és a magyar repülő elmond­ván­ karrierjét a legelső repülősikertől a világrekord felállításáig, az óceáni útról a következő nyilatkozatot tette: — Remélem, holnap startolhatok. Mi­nél előbb­­ indulok, annál jobb. — Mennnyi időt vesznek igénybe az előkészületek? — kérdezte az újságíró. — Egy percre­­sincs már szükség, mindennel készen vagyunk. A gépeket kihúzzuk a hangokból, beülünk és indu­lunk. A pénzjutalom nem­­csábít, mert nem pénzért repülünk,­­ hanem a dicsőségért. Gépemben­­feltétle­nül megbízo­k. Az újságíró ezután a vállalkozás si­kere elé tornyosuló nehézségek és aka­dályok­­felől kérdezte meg Risztics Já­nost. Közben szó került Nungiesser és Coli tragédiájáról is. Risztiitcs a kér­désekre így válaszolt: — Minden részvétem és gyászom a tragikus véget­­ért Nungessel és Coli-é, d­e ami nekik nem sikerült, nekem min­den bizonnyal sikerülni fog. Amikor ők elindultak, borzalmas volt az időjárás, ők pedig annyira­ szenvedélyesek voltak, hogy nem számítottak semmiféle ne­hézségre és nem is gondolkodtak. Már pedig az óceán átrepüléséhez jó­­gépen kívüli józan számí­tás és feltétlen hideg­vér szükséges. A légi út Európából Am­e­rikába sokkal nehezebb, mint fordítva, mert az időjárási viszonyok­­sokkal­ ki­­számíthatatlan­abbak, mint a másik út­irány esetén. Nekem teljesen mindegy, hogy éjjel, vagy nappal indulunk el. — Kibírj­a-e az út fáradalmait! — kérdezte­­az újságíró.­­ —• Természetesen — felelte mosolyog­va Risztics —, nemrég vendég voltam egy magyar lakodalmon, ahol három nap és három éjjel ettem, ittam és táncoltam. .Ez sokkal fárasztóbb, mint amilyennek m­­égi­tt ígérkezik. Egy csodaszert azon­ "a _ ...... ... ... __- ban viszek magammal, amely minden fáradtság és kimerültség ellen nagy se­gítségemre lesz. Ez a csodaszer nem más, mint egy kis üveg magyar szilvórium­.­­Risztics végül a következőket mon­dotta:­­ — Németországot nagyon szeretem, hiszen a németek nagyon jók és előzé­kenyek voltak irányomban és megnyi­tották előttem az érényesülés útját. Ha­zámnak mégis Magyarországot tartom és ha vállalkozásom sikerül, okvetlenül ellátogatok Budapestre. Berlin, aug. 12. Amíg a dessaui repülőtéren Risztig János teljesen felkészült az óceán át­­repülésére, Könnecke német pilóta is felkészült a Berlin—Newyork—san­­franciscói légiút megtételére. A távirati jelentések szerint Könnecke ma délután négy órakor akar elindulni a berlini re­pülőtérről. Minden pillanatban várják a Kolum­bia indulását is, amely Levin­evel nem N­ewyorkba, hanem Philadelphiába szán­dékozik repülni, miután a philadelphiai kereskedelmi kamara 25.000­­dollár jutal­mat tűzött ki az óceán átrepülésére. Versailles, aug. 12. Illés Guillement repülőhadnagy, aki a Peris, Peking és­­Moszkva közötti tá­volságot akarta átrepülni és ugyanazon az útvonalon Párisba szándékozott visz­­szatérni, tegnap este tragikus­ szeren­csétlenségnek lett áldozata. Gépe, am­ely­­lyel a transszibériai útra már felkészült, a trianoni repülőtér fölött gyakorlatozás közben ezer méter magasságban felrob­bant és lezuhant. Guillement az égő gép­pel együtt pozdorj­ává zúzódott. Sajtkészítők figyelmébe. A legkitűnőbb sajt a svájci tejoltóval készül Hatá­sos, nem romlandó készítmény: EGGER & Co., Rt., Cluj. -f Gyógyulást és üdülést keresők rén­­­d­szere ideálisabb és megfelelőbb be. I­­­lyet egész Erdélyben nem talál ,,Menyháza-fürdék-tél (Aradm.) . Fekvése, klímája és erősen rádium tartalmú kristálytiszta forrásvizei el­sőrendű klimatikus gyógyfürdővé avatták. Az előszezonban (május 1-től június­­ 20-ig) nyaralók részére 50 százalék­­ engedmény. *­­ Kérj«n rfesxl­ites prospektust! Cím: I Directiva Băilor Moleasa. | › ›

Next