Temesvári Hirlap, 1928. május (26. évfolyam, 98-118. szám)
1928-05-03 / 99. szám
ít XXVI. ÉVFOLYAM, »3. 8%AM írn MÁJUS, CSÜTÖRTÖK !*—- TRmksValll HIHUAUA Magyar és német lobogó alatt repül Risztics Bécsből ! Amerikába Könitz bécsi bankár financírozza Dulenz Lilly színésznő terveit Beszélgetés Hoffmann dr-ral, az osztrák légiforgalmi társaság vezérigazgatójával a repülés kilátásairól . Berlin, ápriliss& a Junkersimitivek vezetősége még nem döntött arról, hogy mi illyen típusú gépetbocsát a magyar Rszides János és Dillenz Lilly ,bédsai szemésznő rendelkezésére, akiknek amerikai repülését egy bécsi bankcsoport finnamoirozza. Valósszis »z azonban, hogy Risztics és társnője a kijavított „Európai-gépen fogják az utat megtenni. Ezen a gépen próbálkozott meg Kriisziiios tavaly is, akkor azonban azitt partokon a gép a nagy vilharbansúlyosan megrongálódott. A „Bremen“ tapasztalatairól a Junkers-művek az ,,Európa“ felszerellési munkálatai során tekintetbe veszik és többek között a repülőgépet olyan drótnélküli leadó és felvevő állomással látják el, amelynek segítségével egéisz útja alatt összeköttetést tarthat fenn úgy Európával, mint Amerikával. A gép harmadik utasa előreláthatólag Éelward német pilóta lesz. Az ,,Európáéal Risztics kiivánságára a német zászló mellett magyar lobogó fog lengeni. Májius közepe előtt azonban gondolni sem lehet az indulásra. Bécs, áprilie. A Bécs mellett levő asiperni repülőtér parancsnokságától ma a következő információkat kaptuk: Hivatalosan nincsen tudomásunk arról, hogy Dillentz Lilly és Risztics János Bécsiből alkarnak startolni. Az asperai repülőtéren 900 méternyi kifutóhelyet bocsáthatunk a gép rendelkezésére. Ha a start valóban Bécsből történik, úgy a „Bremen“ példájára azt „Hurrópa“-nak is le kell szálítania Baldilonnelben, hogy új benzinkészletet vigyenmagához. Dileniz Lilly tavaly más pilóták társaságában már megpróbálkozott a kísértetitioll él, amintismeretes, az azeri szigetekig jutott. A fiatal bátor színésznő H a 11tízer Károlyi bléesi festőművész és Barrison Gertrud, a Mines táncosnő leánya. Holltzert váratlanul érte az a hír, hogy leánya újbóli megpróbálkozik az óceán átrepülésével.Szeretné visszatartani, azonban előre tudja, hogy lebeszélési kísérletei eredménytelenek maradnak. — A blebs—amerikai repülést egy plénitr ,osoport fimlancirozta, amelynek élén Kornáta Raoul bécsi bankára áll. Konnitz bankár mia a következő érdekes nyilatkozatot tette a küszöbön álló nagyszabásúvállalkozásról: — Éppen azon a napon tértem visszaBudapestről, amikor az újságok először adtak hírt a tervről. Duillenz Lillyvel már mruiwr-t) nrrrwi «~~ tavalyi klisédet© óta állandóan összeköttetést) állíllk. Igen örvendek, hogy a gép pilótája Arisztakis lesz, akit szemlélyesen ismenek és igen háton és ügyes ironikusnak tartok. A kisérdet ■temtósaet'ezeri inlenesz, azonban Riszities bizonyára fielfogja fiaiszmállni Kőérül tapasztalatait és^ írországiban, Railldonnelban, megszakítja ’útját, hogy benzinikészteteit Megéfözetse. — Ami Dillenz Lillyt illeti,^ugy, ilyen ' látós’ és erélyes asszonnyal még nem taálkoztam. Tavalyi kísérlete alkalmával egy csomó táviratot küldött az azéri szigetekről, amelyekben panaszkodott a pilótákra és ezeknek kicserélését kérte. Egy ízben a következő sürgönyt küldte: ,,küldjenek azonnal új pilótákat és adják át nekem a parancsnokságot.” —Dillenz Lillyvel utoljára Parisban találkoztam decemberben, ahol letette a pilótavizsgát, hogy második kísérlete alkalmával maga is kivehess© részét a gép vezetéséből. Biztosra veszem, hogy Dillenz Lilly vállalkozása sikerülni fog. Risztics János A légi forgalom jövője A tervbe vett léées—amerikai ” alkalmából érdekesnek tartottuk felkeresni Hoffmann dirt, az osztrák légiforgalmi társaság vezérigazgatóját, aki részletesen nyilatkozott a Temesvári Hírlap számára a légi forgalom fejlődéséről és kilátásairól. A középurópai aeroforgalm vállalatok ebben az évben lényegesen kibővítik a forgalmat. Azokon a vonalakon, ahol eddig naponta csak egy gép közlekedett, a közeljövőben már két járat lesz naponta. Könnyebbé tesszük a csatlakozásokat is, úgyhogy Berlinből Rómába az utat a gép egy nap alatt fogja megtenni. Grácból és Klagenfurtból egyenes járatokat állítunk be Budapest felé, csatlakozással tovább. A salzburgi és zürichi gépeknek csatlakozásuk lesz Velencébe. Csehszlovákia és Lengyelország felé is kiépítjük a forgalmat. Ami Romániát és Jugoszláviát illeti, úgy ezekben az országokban csupán a francia-román társaságnak van koncessziója, reméljük azonban, hogy valamilyen formában nekünk is sikerülni fog a járatokat kelet felé kiépíteni. — A repülőgép a széles néprétegek számára igen drága. Van-e kilátás a tarifák csökkentésére? — hangzott második kérdésünk.— Minden igyekezetünk a tarifák csökkentésére irányul, ma azonban, sajnos, erre nem lehet gondolni. Ha azonban az utasok száma annyira növekedik hogy nagyobb befogadó képességű gépeket állíthatunk be, akkor a tarifáka csökkenteni fogjuk, mivel költségeink is redukálódni fognak. Ma a tarifa körülbelül megfelel az első osztályú gyorsvonati díj szabásokinak haláladgskijpotídííjjal együtt. — Nem képez-e a gyorsvonat súlyos akadályt a repülő személyfogalomi fejődése szempontjából? Budapest és Belgrád felé rövidesen a Dunán lejtő csó-Anakok fognak közlekedni 50—160 utassal. Ezek gyorsvonat sebességével fognak közlekedniés olcsóbbak lesznek, mint a repülőgép — vetettük közbe. — A repülőgépnek megvan a maga közönsége — felelte Hoffmann vezérigazgató.— Sajnos,azonban éjjel nem tudunk repülni. Amerikában a kormány harminc kilométeres távolságokban nagy fényvetőket helyezett, el az éjjel közlekedő repülőgépek számára. Németországban Berlin és Königsberg között szintén lámpák mutatják az utat éjjel az aeroplánok számára. Mi azonban még nem tartank itt. Ettől eltekintve az amerikai repülőjáratok merni olyan fejlettek, mint az európaiak. Az amerikai gépek nem versenyezhetneka német gépekkel és nem nyújtanak olyan nagy kényelmet és biztonságot. Lindbergh, Chaimsbermh és Byrd gépeiről nem szabad általánosítani. Ezek kivételek. Ami egyébként ezeket a rekord-teljesítményeket illetn, úgy a, légiforgalmit szempontjából károsnaktartom. Az óceán átrepülésének kísérletei már annyi katasztrófával jártak, hogy sokkal nagyobb mértékben megrendítették a közönség bizalmát a légii forgalomban, mint amilyen mértékben Stralsberg, Koehl és a többiek szerenlcsiés éssikeres teljesítményei ezt fokozhatnák. Gyakorlatiszempontból a sportrepüléseknek semmi értékük nincsen Sch. E. dr. EMMAUS FELÉ Irta: ERDŐS RENÉE. —■ íme — mondta az Egyik, megállva az út mentén fehérbe borult bokor mellett — a galagonya virága már teljes! "Nézd, milyen fehér és hogy tele kelyhük a méz illatával? Kérdezem tőled, ki tette, hogy e hitvány bokrocska túlélte a téli sok esőzést és gyökerei meg nem rothadtak a földben? A Másik nézte a bokrot és szólt: — Azt gondolom, ez a mindenható Isten akaratából történt. Ő vigyázott az útszéli bokorra. — Azt hiszed? — kérdezte az Egyik — és valóban úgy is kell lennie! De kérdezem tőled, ha erre a hitvány kis bokorra gondja volt az Istennek, hogy megérje a tavaszt és kibontsa virágát; miért nem volt gondja arra, akit a világ világosságának jött ide a földre, a Mi Mesterünkre? Ha ez a gyönge bokrocska életben maradhatott, miért kellett meghalnia annak, aki maga volt az igazi Élet? Tudsz nekem felelni erre a kérdésre? —• Nem tudok — felelt a Másik és lehajtotta fejét, megfordult és tovább ment az Emmausba vezető úton. — Ki tudna felelni erre? Ha az ember gondolkodik rajta, mi szüksége lehetett Istennek erre a bokorra, hogy megóvta őt a pusztulástól? Miért? Mily célból? Az ő élete pedig virágjában letört! Az ő élete, aki magát Isten fiának mondta. Hát igy szeretik az apák a fiaikat? — Nehéz •— mondta az Egyik — eligazodni az életnek törvényein. Isten törvényei pedig beláthatatlanok. P~' _ — A törvény értelme — mondta a Masík — lehet sokféle, aszerint, milyen lélekkel közeledik hozzá az ember. De a törvény mégis csak egy és ugyanaz marad, mint ahogy Isten is egy és ugyanaz marad mindég. És mégis, látod: mindenró azt hiszi, hogy jobban tudja a törvényt, mint a másik. Hogy igazodjék elrajtuk az ember? A Mester azt mondta: nem azért jöttem, hogy felbontsam a törvényt, hanem hogy betöltsem azt. Amazok pedig, ugye, mégis a törvényt félették tőle? És ezért elveszejtették. A farizeusok is azt hiszik, hogy ők ismerik jobban a törvényt. Hát kérdezlek téged, hogyan igazodjék el az ember lelke mind a dolgok között? — Hiszen éppen ez az! — mondta az Egyik — ha valami biztos pont volna! Már-már azt hittük, hogy van. Amíg a Mester élt és köztünk volt, olyan világosnak és egyszerűnek tűnt minden, amit nekünk mondott. Most, hogy meghalt, ezek a dolgok, az ő tanításai olyanok, mint az erdő fái, amint az éjszaka sötétségébe vesznek. — Amíg ő itt volt, láttunk — mondta a Másik. — Mióta elvesztettük őt, kételkedünk, mert a halál lecsapott közénk és megvakította értelmünket. — A halál — mondta az Egyik és hirtelen elhallgatott, mert az alkonyati fényben, az aranyszin, ég alatt, úgy látta,aharmadik ember és gyümölcsös kertek laki jön mögöttük, egy a magános utón, szőlők között. A Másik látta, hogy társa visszatekint, hát ő is megállt és várt. A Harmadik odaért hozzájuk és nyájasan köszöntötte őket. — Béke veletek! — mondta nekik és a hangja kellemesen csendült meg az alkonyásban. — Béke veled is — mondták neki azok ketten és ránézve látták, hogy egy virágos galagonya-ág van a kezében, mellyel játszadozik. — Hova mentek, galileiak? —— kérdezte tőlük szívélyesen. — Mi Emmausba megyünk — felelte az Egyik, meglepődve azon, hogy az idegen felismerte őket. — Nos hát én is Emmausba megyek mondta a Harmadik és a kettő között megindult és most együtt folytatta velük az utat, kezében tartván a virágzó galagonya-ágat. — Te szakítottál a bokorról? — kérdezte tőle az Egyik. — Mi ott álltunk és gyönyörködtünk benne, de nem bántottuk. " — Rosszul tettétek! — mondta a Harmadik. — A galagonya-bokor, azért áll az útszélen, hogy az arra menő gyönyörködjön benne és tépjen is belőle. A másik kettő egymásra nézett és hallgatott. Minden, ami teremtetett, arra való, hogy gyümölcsöt hozzon másnak — mondotta a Harmadik csendesen. A másik kettő megint egymásra nézett. Valami különös érzés lepte meg őket. Valami biztonság és nyugalom és akkor megszólalt az Egyik. Mi is arról beszéltünk az imént, elhaladva a galagonya-bokor előtt: mi célja lehetett ezzel a bokorral, hogy megvédelmezte őt és megtartotta az életnek? Holott csak egy kis bokor és semmi egyéb? Nem ugyanezt tehette volna az ember életével is, akit fiatalon meghalt? — Nem tudhatjátok — mondta a. H.i.mmdiík nyájasan nézve rájuk néma tudihatjátok, hogy az ember, aki fiatalon meghalt, nem úgy halt-e meg, hogy mint ez a bokor itt: előbb átadta mézét a méheknek és szépségét a világinak? Az egyiknél kevés idő alatt betelik az a törvény, amely a másiknál hosszú idő alatt telik be. Mindig attól függ, ki hogyan teremtetett és mekkora erejével az odaadásnak és a szeretetnek. — És arról is beszéltünk — mondta a Másik —, miképpen lehet az, hogy mindenki másképpen magyarázza a törvényt és mégis mindenki azt hiszi, hogy ő magyarázza jól? És miért, hogy féltékenyek egymásra a törvény magyarázói és még ölni és képesek a maguk igazáért? — Ne higy azoknak — mondta allanmiadik —, akik ölni képesek! A törvény csak egy és ez az egy törvény ott van a szivedben. Ha ölni képes vagy érte, akkor a törvény hamis és nem igazi törvénye Istennek. — Hogyan tudható:)^.hát ipegy hogy igazi törvény-e? — kérdezte aggodalommal az Egyik. — Az anya odaadja-e életét az idegen gyermekért? — kérdezte az Idegen. —• Az igazi gyermekéért pedig odaadja. Ha meg tudszhalni érte, abból megtudod, hogy igazi törvénye Istennek. Az igazság próbaköve a te szívedben van. Azért ne félj semmit. Majd ha az idő eljön, hogy bizonyosságot tegy az Igazság felől: bizonyságot fogsz tenni. Később a városba érkezve, szállást kerestek maguknak és a Harmadikat is meghívták magukkal. Kibontották az eleséges batyut és elébe tették a kenyeret. A Harmadik megtörte a kenyeret és megáldotta, és igy szólt hozzájuk:• Gondolkodtatok-e már afölött valaha, hogy a kenyérben valami hamisság van? Tigye nemi Tudjátok,hogy a kenyér jó, a kenyér táplál benneteket, felndit és megerősít az életre, úgy szerest,sétek Istent is, ahogy a kenyeret szeretitek. Isten a ti lelhetek tápláléka és nélküle elpusztulnátok. — Igaz — gondolta az Egyik és gondolatokba merült afölött, amit a Harmadik mondott. A Második lenézett maga elé az asztalrn és lelkében kérdések támadtak fel, mint azelőtt, amikor még a Mester élt és ■felelt az ő kérdéseikre. —• Egyre felelj nekem — mondta kis szünet után és az idegen felé fordult. De ekkor meglepetve hőkölt hátra és arca megváltoztatta színét. " A Harmadik nem volt többé köztük." Eltávozott, úgyhogy észre sem vették és meg sem hallották az ajtó nyitódását és csukódását. Eikniemt — mondta a társának —«, m Idegen elmenni. "Most más fiöliinéztett, és Háttá, hogy civkket’tete vannak az asztalnál, albi vendégük volt, eltávozott. — Ki volt ez az emihar! — kérdezték egymástól' mémia tekintettel. De szólni nem mertek, csak szivdobogtva nézitlelk ar csukott ajtóra. És annak, aki kiérdeziid akart, vallauut. Hirtelen megkedvesült a szeme a könyvtől, mert j az volt az érzése, hogy soha erre a kérdésre nem fog választ kapni.