Temesvári Hirlap, 1928. május (26. évfolyam, 98-118. szám)

1928-05-03 / 99. szám

í­t XXVI. ÉVFOLYAM, »3. 8%AM írn MÁJUS­­, CSÜTÖRTÖK !*­—- TRmk­sValll HIHUAU­A Magyar és német lobogó alatt­­ repül Risztics Bécsből ! Amerikába Könitz bécsi bankár financírozza Du­lenz Lilly színésznő terveit Beszélgetés Hoffmann dr-ral, az osztrák légi­forgalmi társaság vezérigazgatójával a repülés kilátásairól . Berlin, ápriliss& a Junkersimitivek vezetősége még nem döntött arról, hogy mi illy­en típusú gépet­­bocsát a magyar R­­­s­zi­d­e­s J­ános és Dillenz Lilly ,bédsai szem­észnő rend­el­­kezésére, akiknek amerikai repülését­ egy bécsi bankcsoport finnamoirozza. V­alósszis »z azonban, hogy Risztics és társnője a kijavított „Európai-gépen fogják az utat megtenni. Ezen a gépen próbálkozott meg Kriisziiios tavaly is, akkor azonban az­­itt partokon a gép a nagy vilharban­­súlyo­san­ megrongálódott. A „Bremen“ tapasztalatairól a Junkers-művek az ,,Európa“ f­els­zerellési munkálatai so­rán tekintetbe veszik és többek között a repülőgépet olyan drótnélküli leadó és felvevő állomással látják el, amelynek segítségével egéis­z útja alatt összekötte­tést tarthat fenn úgy Európával, mint Amerikával. A gép harmadik utasa elő­reláthatólag É­el­w­a­r­d német­­ pilóta lesz. Az ,,Európáéal Risztics kiivánságá­­ra a német zászló mellett magyar lobogó fog lengeni. Májius közepe előtt azonban gondolni sem lehet az indulásra. Bécs, áprilie. A Bécs mellett levő asiperni repülőtér parancsnokságától ma a k­öv­etk­ező infor­mációkat kaptuk: Hivatalosan nincsen tudomásunk arról, hogy Dillentz Lilly és Risztics János Bécsiből alkarnak startol­ni. Az asperai repülőtéren 900 méternyi kifutóhelyet bocs­áthatunk a gép rendel­kezésére. Ha a start való­ban Bécsből történik, úgy a „Bremen“ példájára azt „Hurrópa“-na­k is le kell szá­lítania Baldilon­­nelben, hogy új benzinkészletet vigyen­­magához. Dileniz Lilly tavaly más pilóták tár­saságában már megpróbálkozott a kí­sér­­tetitioll él, amint­­i­sme­retes, az azeri szige­tekig jutott. A fiatal bátor színésznő H a 11­­­t­íz­e­r Károlyi bléesi festőművész é­s B­a­r­r­i­s­o­n Gertrud, a Mines táncosnő­ leánya. Holltzert váratlanul érte az a hír, hogy leánya újbóli megpróbálkozik az óceán átrepülés­ével­.­­Szeretné viss­zatar­­tani, azonban előre tudja, hogy lebeszé­lési k­­ísérletei eredménytelenek marad­­nak. — A blebs—amerikai repülést egy plénitr ,­oso­port fimlancirozta, amelynek élén Ko­­r­náta Raoul bécsi bankára áll. Konnitz ban­kár mia a következő érdekes nyilatkoza­tot tette a küszöbön álló nagyszabású­­vállalkozásról: — Éppen azon a napon tértem vi­ssza­­Bud­apestről, amikor az újságok először adtak hírt a tervről. Duillenz Lilly­vel már mruiwr-t) nrrrwi «~~­ tavalyi klisédet© óta állandóan összeköt­­tetést)­ állíllk. Igen örvendek, hogy a gép pilótája Arisztak­is lesz, akit szemlélyesen ism­enek és igen háton és ügyes ironikusnak tartok. A k­isérdet ■temtósaet'ezeri inlenesz, azonb­an­ Riszities bizonyára fiel­­fogja­­ fiaiszmállni Kőérül tapaszta­l­atait és^ íror­szágiban, Railldonnelban, megszakítja ’út­ját, hogy benzinikésztetei­t Megéfözetse. — Ami Dillenz Lillyt illeti,^ugy, ilyen ' látós’ és erélyes asszonnyal még nem­ ta­­álkoztam. Tavalyi kísérlete alkalmával egy csomó táviratot küldött az azéri szi­­getekről, amelyekben panaszkodott a pilótákra és ezeknek kicserélését kérte. Egy ízben a következő sürgönyt küldte: ,,küldjenek azonnal új pilótákat és ad­ják át nekem a parancsnokságot.” —­­Dillenz Lillyvel utoljára Parisban találkoztam decemberben, ahol letette a pilótavizsgát, hogy második kísérlete al­kalmával maga is kivehess© részét a gép vezetéséből. Biztosra veszem, hogy Dil­lenz Lilly vállalkozása sikerülni fog. Risztics János A légi forgalom jövője A tervbe vett léées—amerikai ” alkalmából érdekesnek tartottuk­­ felke­resni Hoffmann dirt, az osztrák légi­for­­galmi társaság vezérigazgatóját, aki részletesen nyilatkozott a Temesvári Hírlap számára a légi forgalom fejlődé­séről és kilátásairól.­­ A középurópai aeroforgalm­ válla­latok ebben az évben lényegesen kibőví­tik a forgalmat. Azokon a­ vonalakon, ahol eddig naponta csak egy gép közle­kedett, a közeljövőben már két járat lesz naponta. Könnyebbé tesszük a csatlako­zásokat is, úgyhogy Berlinből Rómába az utat a gép egy nap alatt fogja megtenni. Grácból és Klagenfurtból egyenes jára­tokat állítunk be Budapest felé, csatlako­zással tovább. A salzburgi és zürichi gé­peknek csatlakozásuk lesz Velencébe. Csehszlovákia és Lengyelország felé is kiépítjük a forgalmat. Ami Romániát és Jugoszláviát illeti, úgy ezekben az or­szágokban csupán a francia-román tár­saságnak van koncessziója, reméljük azonban, hogy valamilyen formában ne­künk is sikerülni fog a járatokat kelet felé kiépíteni. — A repülőgép a széles néprétegek számára igen drága. Van-e kilátás a ta­rifák csökkentésére? — hangzott máso­dik kérdésünk.­­—­ Minden igyekezetünk a tarifák csökkentésére irányul, ma azonban, saj­nos, erre nem lehet gondolni. Ha azon­ban az utasok száma annyira növekedik hogy nagyobb befogadó képességű gépe­ket állíthatunk be, akkor a tarifáka csökkenteni fogjuk, mi­vel költségeink is redukálódni fognak. Ma a tarifa körül­belül megfelel az első osztályú gyorsvo­nati díj szabásokinak halálad­gskijpotídííjjal együtt. —­ Nem képez-e a gyorsvonat súlyos akadályt a repülő személyfogalomi fej­ődése szempontjából? Budapest és Bel­­grád felé rövidesen a Dunán lejtő csó-A­nakok fognak közlekedni 50—160 utassal. Ezek gyorsvonat sebességével fognak közlekedni­­és olcsóbbak lesznek, mint a repülőgép — vetettük közbe. — A repülőgépnek megvan a maga kö­zönsége — felelte Hoffmann vezérigaz­­g­ató.— Sajnos,azonban éjjel nem tudunk repülni. Amerikában a kormány harminc kilométeres távolságokban nagy fényve­tőket helyezett, el az éjjel közlekedő re­pülőgépek számára. Németországban Berlin és Königsberg között szintén lám­pák mutatják az utat éjjel az aeroplánok számára. Mi azonban­ még nem tartan­k itt. Ettől eltekintve az amerikai repülő­járatok merni olyan fejlettek, mint az európaiak. Az amerikai gépek nem ver­senyezhetnek­­a német gépekkel és nem nyújtanak olyan nagy kényelmet és biz­tonságot. Lindbergh, Chaimsber­mh és­ Byrd gépeiről nem szabad általánosítani. Ezek kivételek. Ami egyébként ezeket a reko­rd-teljesítmény­ek­et ill­etn­, úgy a, légiforgalmit szempontjából károsnak­­tartom. Az­­ óceán átrepül­éséne­k kísér­letei már annyi katasztrófával járta­k, hogy sokkal nagyobb mértékben­ megren­dítették a közönség bizalmát a­ légii for­galomban, min­t ami­lyen m­é­rtékben Stral­­sberg, Koehl és a többiek szerenlcsiés és­­sikeres teljesítményei ezt fokozhatnák. Gyakorlati­­szempontból a sport­repülé­seknek semmi értékük nincsen Sch. E. dr. EMMAUS FELÉ Irta: ERDŐS RENÉE. —■ íme — mondta az Egyik, megállva az út mentén fehérbe borult bokor mel­lett — a galagonya virága már teljes! "Nézd, milyen fehér és hogy tele kelyhük a méz illatával? Kérdezem tőled, ki tette, hogy e hitvány bokrocska túlélte a téli sok esőzést és gyökerei meg nem rothad­tak a földben? A Másik nézte a bokrot és szólt: — Azt gondolom, ez a m­indenható Is­ten akaratából történt. Ő vigyázott az útszéli bokorra. — Azt hiszed? —­ kérdezte az Egyik — és valóban úgy is kell lennie! De kérde­zem tőled, ha erre a hitvány kis bokorra gondja volt az Istennek, hogy megérje a tavaszt és kibontsa virágát; miért nem volt gondja arra, akit a világ világossá­gának jött ide a földre, a Mi Mesterünk­re? Ha ez a gyönge bokrocska életben maradhatott, miért kellett meghalnia an­nak, aki maga volt az igazi Élet? Tudsz nekem felelni­ erre a kérdésre? —• Nem­ tudok — felelt a Másik és le­hajtotta fejét, megfordult és tovább ment az Emmausba vezető úton. — Ki tudna felelni erre? Ha az ember gondolkodik rajta, mi szüksége lehetett Istennek erre a bokorra, hogy megóvta őt a pusztulás­tól? Miért? Mily célból? Az ő élete pedig virágjában letört! Az ő élete, aki magát Isten fiának mondta. Hát igy szeretik az apák a fiaikat? — Nehéz •— mondta az Egyik — eliga­zodni az életnek törvényein. Isten törvé­nyei pedig beláthatatlanok. P~' _ — A törvény értelme — mondta a Ma­sík — lehet sokféle, aszerint, milyen lé­lekkel közeledik hozzá az ember. De a törvény mégis csak egy és ugyanaz ma­rad, mint ahogy Isten is egy és ugyanaz marad mindég. És mégis, látod: minden­­ró azt hiszi, hogy jobban tudja a tör­vényt, mint a másik. Hogy igazodjék el­­rajtuk az ember? A Mester azt mondta: nem azért jöttem, hogy felbontsam a tör­vényt, hanem hogy betöltsem azt. Ama­zok pedig, ugy­e, mégis a törvényt fél­ették tőle? És ezért elveszejtették. A farizeusok is azt hiszik, hogy ők ismerik jobban a törvényt. Hát kérdezlek téged, h­ogyan igazodjék el az ember lelke mind a dolgok között? — Hiszen éppen ez az! — mondta az Egyik — ha valami biztos pont volna! Már-már azt hittük, hogy van. Amíg a Mester élt és köztünk volt, olyan világos­nak és egyszerűnek tűnt minden, amit nekünk mondott. Most, hogy meghalt, ezek a dolgok, az ő tanításai olyanok, mint az erdő fái, amint az éjszaka sötét­ségébe vesznek. — Amíg ő itt volt, láttunk — mondta a Másik. — Mióta elvesztettük őt, kétel­kedünk, mert a halál lecsapott közénk és meg­vakította értelmünket. — A halál —­ mondta az Egyik és hir­telen elhallgatott, mert az alkonyati fény­ben, az aranyszin, ég alatt, úgy látta,­­a­harmadik­ ember és gyümölcsös kertek laki jön mögöttük, egy a magános utón, szőlők között. A Másik látta, hogy társa visszatekint, hát ő is megállt és várt. A Harmadik odaért hozzájuk és nyája­san köszöntötte őket. — Béke veletek! — mondta nekik és a hangja kellemesen csendült meg az al­konyásban. — Béke veled is — mondták neki azok ketten és ránézve látták, hogy egy virá­gos galagonya-ág van a kezében, mellyel játszadozik. — Hova mentek, galileiak? —— kérdez­te tőlük szívélyesen. — Mi Emmausba megyünk — felelte az Egyik, meglepődve azon, hogy az ide­gen felismerte őket. — Nos hát én is Emmausba megyek mondta a Harmadik és a kettő között megindult és most együtt folytatta velük az utat, kezében tartván a virágzó gala­gonya-ágat. — Te szakítottál­ a bokorról? — kér­dezte tőle az Egyik. — Mi ott álltunk és gyönyörködtünk benne, de nem bántot­tuk. " — Rosszul tettétek! — mondta a Har­madik. — A galagonya-bokor, azért áll az útszélen, hogy az arra menő gyönyörköd­jön benne és tépjen is belőle. A másik kettő egymásra nézett és hall­gatott.­­ Minden, ami teremtetett, arra való, hogy gyümölcsöt hozzon másnak — mon­dotta a Harmadik csendesen. A másik kettő megint egymásra né­zett. Valami különös érzés lepte meg őket. Valami biztonság és nyugalom és akkor megszólalt az Egyik.­­ Mi is arról beszéltünk az imént, el­haladva a galagonya-bokor előtt: mi cél­ja lehetett ezzel a bokorral, hogy megvé­­delmezte őt és megtartotta az életnek? Holott csak egy kis bokor és semmi egyéb? Nem ugyanezt tehette volna az ember életével is, akit fiatalon meghalt? — Nem tudhatjátok — mondta a. H.i.m­­­mdiík nyájasan nézve rájuk néma tudi­­hatjátok, hogy az ember, aki fiatalon meghalt, nem úgy halt-e meg, hogy mint ez a bokor itt: előbb átadta mézét a mé­­heknek és szépségét a világinak? Az egyik­nél kevés idő alatt betelik az a­ törvény, amely a másiknál hosszú idő­ alatt telik be. Mindig attól függ, ki hogyan terem­tetett és mekkora erejével az odaadásnak és a szeretetnek. — És arról is beszéltünk — mondta a Másik —, miképpen lehet az, hogy min­denki másképpen magyarázza a törvényt és mégis mindenki azt hiszi, hogy ő ma­gyarázza jól? És miért, hogy féltékenyek egymásra a törvény magyarázói és még ölni és képesek a maguk igazáért? — Ne higy­­ azoknak — mondta allanmia­­dik —­, akik ölni képesek! A törvény csak egy és ez az egy törvény ott van a szived­ben. Ha ölni képes vagy érte, akkor a törvény hamis és nem igazi törvénye Is­tennek. — Hogyan tudható:)^.hát ipe­gy hogy igazi törvény-e? — kérdezte aggodalom­mal az Egyik. — Az anya odaadja-e életét az idegen gyermekért? — kérdezte az Idegen. —• Az igazi gyermekéért pedig odaadja. Ha meg tudsz­­halni érte, abból megtudod, hogy igazi törvénye Istennek. Az igazság próbaköve a te szívedben van. Azért ne félj semmit. Majd ha az idő eljön, hogy bizonyosságot tegy az Igazság felől: bi­zonyságot fogsz tenni. Később a városba érkezve, szállást ke­restek maguknak és a Harmadikat is meghívták magukkal. Kibontották az ele­­séges batyut és elébe tették a kenyeret. A Harmadik megtörte a kenyeret és meg­áldotta, és igy szólt hozzájuk:­­• Gondolkodtatok-e már afölött vala­ha, hogy a kenyérben valami hamisság van? Tigy­e nemi Tudjátok,­­hogy a ke­nyér jó, a kenyér táplál benneteket, fel­­n­dit és megerősít az életre, úgy szerest,­sétek Istent is, ahogy a kenyeret szereti­­tek. Isten a ti lelhetek tápláléka és nél­küle elpusztulnátok. — Igaz — gondolta az Egyik és gon­dolatokba merült afölött, amit a Harma­dik mondott. A Második lenézett maga elé az asz­talrn és lelkében kérdések támadtak fel, mint azelőtt, amikor még a Mester élt és ■felelt az ő kérdéseikre. —• Egyre felelj nekem — mondta kis szünet után és az idegen felé fordult. De ekkor meglepetve hőkölt hátra és arca megváltoztat­ta színét. " A Harmadik nem volt többé köztük." Eltávozott, úgyhogy észre sem vették és meg sem hallották az ajtó nyitódását és csukódását. Eikniemt — mon­d­ta a társának —«, m Idegen elmenni. "Most m­ás fiöliinéztett, és Háttá, hogy civk­ket’tete vannak az­ asztalnál, albi vendégük volt, eltávozott. — Ki volt ez a­z emihar! — kérdezték egymástól' m­émia tekintettel. De szólni nem mertek, csak szi­vdobogtva nézitlelk ar csukott ajtóra. És annak, aki kiérdeziid akart, vallauu­t.­ Hirtelen megk­edvesü­lt a szeme a könyv­­től, mert­ j az volt az érzése, hogy soha erre a kérdésre nem fog választ ka­pni.

Next