Temesvári Hirlap, 1929. július (27. évfolyam, 146-169. szám)

1929-07-02 / 146. szám

ALAPÍTOTT A1 1 POGÁNY MIHÁLY XXVII. ÉVFOLYAM, 148. SZÁM független magyar napilap i tankawMMI kiadóhivatal­a­I, Plata. E­U sark­t­U (Jenőharcao-lér) 3 saját nyomdai Hunyadi­aiUintázat, Plata Tapo, Vodă (Lonau-lér) 3 talafan 1 norkomHhéft 13-51, kiadóhivatal 14-12, nyomda 14-14 nám Bukarasti norkotalStég do kiadóhivatal: Str. Félix 12 dl Tatajon 30-33 f­im JULIUS 2. KEDD FELELŐS SZERKESZTŐI 1 POGÁNY LÁSZLÓ ! 12 OLDAL, ÁRA 8 LEJ Vállvetetten az emberi jogok A bánsági Magyar Párt intézőbizottságának ülésén elmondotta JAKABFFY ELEMÉR dr. Mélyen, tisztelt Intéző Bizottság! Nagyrabecsült, közszeretetben álló pártel­nökünk, Bethlen György gróf megbízott, hogy a bánsági tagozat ezen jelentősége­ ülésén a pártvezetőséget képviseljem. Az utóbbi évek alatt több ily­szerű, kitün­tető megbízásban részesültem, s ha ezek mindegyikét szívesen vállaltam, talán mégis legszívesebben ezt, mely régi ismerőseim és barátaim közé szólít, akik között ország­szerte elismerten odaadó, lelkes magyar rmw.iku, folyik, hála a tagozat kitűnő elnö­kének, Ambrózy Andor bárónak és nagy­szerű vezérkarának. Megbízatásom feladatát leegyszerűsíti az a tény, hogy pártelnökünk ma egy hete Nagyváradon kimerítő tájékoztatást adott az általános politikai helyzetről és így ne­kem csak utalnom kell az ő fejtegetéseire. Ámde ez a körülmény lehetővé teszi szá­momra, hogy egy más aktuális jelenséggel foglalkozzam, önök, tisztelt Uraim, úgy határoztak, hogy tegnap és ma magyarságuk minden meg­nyilatkozását nyilvánosságra hozzák, Péter­ Pál napját és az ezt követőt tehát nemzet­­kisebbségi ünneppé jelölték, itt a szép város falai között. A régi egyházatyák észre vették, hogy a június 29-én rendelt napi officium­­és mise, főleg Szent Péterrel foglalkozik és ezért szükségesnek tartották, hogy a következő napot különösen Pál emlékezetének szentel­jék Commemoratio Pauli címen. Ez a valla­lástörténeti tény jutott eszembe, amikor Önök is ezt a két napot tűzték kisebbségi megnyilatkozásukra és ezzel nekem is lehe­tővé, tették, hogy én is ezt a második napot már ne kizárólag Péternek, hanem nagy­részt Pálnak szenteljem. Valahogy úgy érzem ugyanis, hogy itt a Bánságban, a Péter és Pálhoz hasonlóan, különösen két tényező harcol egy nagy vi­­lágeszméért, melyeket a római császárok diktatórikus hajlamait öröklők vértanú­halálra ítéltek. Ez a két tényező a magyar és sváb nemzetkisebbség. A halálra ítél­ők a kettő között itt is kü­lönbséget tesznek, miképp Nero Claudius császár közegei Péter és Pál között tettek, hiszen az egyiket megszégyenítő keresztre­­feszítésre, a másikat pallos általi halálra ítélték. Mi is úgy érezzük, a nemzeti sovinizmus­tól fűtött diktatórikus hajlamúak, nekünk magyaroknak, még a megszégyenítést is osz­tályrészül juttatni igyekszenek, de végered­ményben csak ez az a­ különbség, amit köz­tünk és sváb testvéreink között tesznek.­­ Sváb testvéreinkről szóltam. Amikor ezt a szót, „testvér", kiejtettem, nem­ sablonos szónoki formaként használtam, hanem a­zon meggyőződésből, hogy valóban testvérek vagyunk. Testvérekké tett egy kétszázéves múlt, amelynek kultúr eredményeit együtt hoztuk létre és amelynek zivatarjai között mindig vállvetetten álltunk. Nem ez az a hely, melyről részletes törté­nelmi visszapillantást tehetnék­ erre a kul­­turmunkára és vállvetett küzdelemre. Én itt csak egyre emlékeztethetek. Amidőn az 1848—49-ik évek súlyos eseményei zúdultak a Bánság népeire is és az osztrák önkényes kormányzat itt megalkotta az úgynevezett S­oevodina-t, hogy ennek rendszerével a Bánság minden népét oda dobja a szerbség balkáni mentalitásának, akkor a kevésszámú magyar mellett a sváb tömegek egy ember­ként állottak, hogy a német nemzetit, de zsarnok császárnak puskatussal magya­rázzák meg, hogy ők csak a szabadságot biz­­tosító magyar királynak, vagy, ha n­incs, a magyar kormányzónak engedel­meskednek. Még ma is vannak sváb származású csa­ládok, melyek ereklyeként őrzik azokat a selyemfoszlányokat, melyeket, a Világosnál átadott Szabadságzászlókból tartottak ma­guknál és még ma sincs a társadalom fel­sőbb rétegébe jutott olyan sváb család, me­lyet szoros rokoni kötelék ne fűzne egy-egy előkelő, a Bánság történetében is szerepet játszó magyar családihoz. Ha tehát testvériségünk nem­ frázis, hanem történelem szentesítette valóság, felmerül a kérdés, váljon azok a változások, amelye­ket az utolsó évtized meghozott, indokul szolgálhatnak-e ahhoz, hogy ezen testvéri viszonyból csak jó vagy rossz szomszédi vi­szony váljék? Felvetem ezt a kérdést, mert az utóbbi évek eseményei arra mutatnak, hogy van­nak, akik ezen metamorfózis létrehozására törekszenek. Vannak ilyenek, mint ahogy az említett forradalmi időkben is voltak, akiket elkápráztatott a császári hatalom és ennek melegében sütkérezhetésért a népek szabadságát is feláldozni készek voltak. Ma ezeket az egyeseket két csoportba oszt­hatjuk. Az egyik csoportba azok tartoznak, akik a bukaresti tényezők előtt megaláz­kodva, vagy meghunyászkodva adják föl a népek szabadságának nagy gondolatát. En­nek a csoportnak sajnáló tramei tó pipogya alakjaival foglalkoznunk fölösleges. A má­sik csoportba azok tartoznak, a­kik a nem­zeti im­perializmus ideológiájától szabadul­ni nem tudnak. És tisztelt Uraim, úgy a magyar, mi­nt a sváb kisebbségben feltalálhatók ilyen egye­sek. Az ilyen magyarok még mindig meg nem érthetik, hogy az a nemzet, mely egy évezreden át a politikai hatalmat gyakorol­ta itt a földön, ma csak paritást igényelhet minden többi néppel A svábok közül p pedig az ilyeneket elkápráztatja a nagy kultúr­­fölény, amellyel az egész világon a német­ség rendelkezik, az a nagy szervezettség, amelynek immár a szétszórt német kisebb­ségek ügyeinek intézéséhez palotái vannak és ezek ebben az elkáprázottságukban már azt, hiszik, hogy a Deutschland, Deutschland über Alles rövidesen valósággá válhat. Az ilyen egyesekkel szemben a komoly, felelősségteljes politikai vezetőségnek sú­lyos feladatai vannak. Tőle kell, hogy a jó­zanság sugarai áradjanak szét, melyek nem lehetnek olyanok, mint a színes reflektoro­kéi, melyeknek nem a világítás a céljuk, ha­nem az, hogy a valóságtól eltérő színiben fessenek meg mindent, amire fénykévéjük szóródik. v­agy a magyar, mint a sváb politikai ve­zetőcégre — ha a­­jelek nem csalnak — mind súlyosabb feladatok hárulnak ebből , a szem­pontból is. Nem kell, hogy diplomaták legyünk, az egyszerű, újságolvasó is megállapíthatja, hogy a világpolitika, valami különös fordu­lása következtében Magyarország most igen jelentős tényezővé vált. Ez a­ körü­lm­ény Ma­gyarország társadalmát természetszerűen oda viszi, hogy a trianoni békeszerződés béklyóiból szabadulnunki igyekszik és mind hangosabban ennek revízióját kívánja. Csak természetes, hogy az ilysze­rű propaganda itt is hatást gyakorol azokra a egyesekre, akik az ábrándot és a valóságot könnyen tévesztik össze . . . Nekünk az ilyen ábránd­ozóket a józanság útján megtartani elsőrendű feladatunk, mert az ilyen ábrándozók nemcsak hogy könnyen megfeledkeznek állampolgári köte- s ességeikről, de az ilyenek könnyen nag­ogyan régen is csak idő­­szita­elképzelik, hölgy lesz még, ahol volt, a sváb outiul atraébredés leges jelenség, melyet csak egyesek nak. Ámde a mienkhez hasonlóan nehéz, sőt talán még nehezebb feladat hárul a svábság vezetőire is az ő ábrándozóikkal szemben. Távol áll tőlem, hogy ennek a vezetőség­nek bármilyen tanácsot adni kívánjak. Ámde nem mulaszthatom el, hogy egy ko­moly szempontra az általános figyelmet fel ne hívjam. Németország súlyos gazdasági helyzetben él. Hatalmas gyáriparának termelése ma tőkekamat hozadék nélkül csak azért folyik, hogy a munkástömegek millióit fenntartsa és a gyári berendezések ócskavassá ne vál­janak. Egy komoly német nagygyáros mon­dotta nekem, hogy a német ipari kapitalis­ták nagy része boldog volna, ha azt tudná, hogy még csak öt évig kell úgy dolgoztat­nia, hogy tőkéjének kamathozadéka ne le­gyen. Az ilyen gazdasági helyzet természetes kö­­vetkezmé­nye, hogy Németország egész poli­tikájának elsőrendű célja, hogy ipari ter­melésének piacot szerezzen. Hát a jelek nem csalnak, Románia lesz az első, amely ilyen piacként rendelkezésre áll A vámtételeik leszállítása már ennek útját egyengeti. Ter­mészetes azonban, hogy Románia kormánya nemcsak gazdasági, de bizonyos politikai előnyöket is igényel a piac átengedése fejé­ben. És itt kézenfekvő a gondolat, hogy ezeknek a politikai előnyöknek komplekszu­­mában ott találhatjuk majd Németország­nak azt az­atá­rozását, hogy a Romániá­ban élő ki­seb­bségek ügyei iránti kevesebb érdeklődést mutat. Tisztelt Uraim! Hogy erre gondolni me­rek, a történelem ismerete jogosít. Az osz­trák császárság, mely egyrészt a germani­­záció zászlóvivője volt, — amint már emlí­tettem —, magasabb politikai szempontok­ból — máról-holnapra, feláldozta a bánsági svábokat, hogy a Voevodina keretei között a szerb barbárság áldozata legyen. Az a Ber­lin pedig, amely mint császári hatalom vi­lágvezető néppé tette a németeket,, a mon­archiával kötött bensőséges szövetség érde­kében mit sem, tett az ellen, hogy a bánsági svábok, szívük hajlamosságát követve, a magyarságba olvadjanak bele. Ha két ilyen hatalmas germán­ tényező a­ maga nagyobb érdekei szempontjából így bánhatott ezzel a néppel, várjon azt a har­madik, amely az előbbi kettőnél sokkal gyengébb, nem térhet-e ugyanerre az útra.? Én nagyon kérném a svábság igen tisztelt vezetőit, gondoljanak erre a lehetőségre is. És gondolják meg, hogy ha ez a lehetőség bekövetkezik, akkor az eddig követett „at­moszféra-teória”­­ még kevesebbet haszná­l­hat, mint amennyit eddig használt Vannak igazságok, amelyek be nem bizo­nyíthatók, de amelyek bebizonyulnak. Szerintem egy ilyen igazság, hogy nekünk, bánsági magyaroknak és sváboknak csak egy helyes politikánk lehet. Mi nem állha­tunk sem a magyar, sem a német imperia­lista politika szolgálatába. Mi nem nézhet­jük tétlenül a román soviniszták céltudatos munkáját. Mi holmi „atmoszféra-teóriáid­kal ezektől kegyelmet nem remélhetünk. Nekünk csak egy feladatunk lehet, miképp mindenkor nehéz időkben, vállvezet­ten ál­­lani az emberi szabadságjogok harcában, mert így történeti hivatásunk teljesítésével fennmaradásunk bizosítva lesz. Ha más útra térünk, pusztulnun­k kell. Tisztelt Uraim! Említettem, hogy az egy­ház a mai napot Pál apostol dicsőítésére szánja. Engedjék ezért, hogy felszólaláso­mat ezen nagy apostol szavaival zárjam: ,Atyámfiai, kérlek titeket, hogy a hiva­táshoz, melyre elh­ivattattatok, méltók legye­tek. Minden­ alázatossággal, szelídséggel és béketűréssel elszenvedvén egymást szeretet­tel, igyekezvén fenntartani a lélek egységét a béke leötetékével." Úgy legyen! v . ” harcában A liberálisok az ellenzéki pártok szövetségét tervezik a közigaz­gatási törvényjavaslat ellen 1 |'' Bukarest, jiuius 1. Úgy a kormány, mint az összes ellenzé­ki pártok az új közigazgatási törvényja­vaslattal foglalkoznak, mely­et Maniu Gyula személyesen fog kedden délután beterjeszteni­ . A­­közigazgatási törvénytervezetet az­ért fogja Málnás Gyula személyesen is­mertetni, hogy ezzel is dokumentálja azt a fontosságot, amelyet a kormány ennek a fontos kérdésnek tulajdonít. Tegna­p táviratilag Bukarestbe hívták az összes képviselőket, hogy a javaslatnak parla­menti rátáján minél nagyobb számban vegyenek részt. Ugyanakkor, amikor a kormány a ja­vaslat fontossága mellett demonstrált, a liberális párt minden tőle telhetőt elkövet hogy létrehozza a különböző pártok koa­lícióját­, amely ellenpárt, lehetetlenné te­gye a közigazgatási­­j törvénytervezet megszavazását. Bratianu Vinitila Duca közvetít­éséval t­árgyal Averesm, Lupu dr. és Jorgával. Hír szerint Averesének rész­éről G­o­g­a minden fenntartás nélkül bejelentették belépésüket a koalícióba- L­u­p­u dr. még tovább ment és válalko­­zott arra, hogy elsőnek jelentkezik kihallgatásra a régensta­­nácsnál, hogy a közigazgatási tör­vénytervezet megszavazását megaka­­dályozza , smatt. A régenstanács a kihallgatás időpontját ma délelőtt 11 órára tűzte ki. J­or­g a Duca felszólítására a követ­­­kezőket válaszolta: — Igen érdekesnek találom, hogy azok az emberek, akik után útfélen azt hi tesz­telik, hogy nem vagyok semmire sem jó, ilyen körülmények között mégis az én kollaborálásomat kérik alattomos céljaik­ k­eresztü­lvi­telénél. A kmarány­t úgy látszik nem aggaszt­­­já­k az elllenzékti pártok szövetkezései és minden ellenzéki machináció dacára ke­­resztül elviszi a közigazgatási törvén­yj­a­­­vaslat eredeti tém­áját. Érdekes, hogy a koalícióban való rész­vételre irányuló felhívása alkalmával Daca a­zt a propozi­ciót tette az egyes pártvezéreknek, hogy a parlamentben ol­vassanak fel egy közös nyilatkozatot, amelyben leszögezik, hogy amennyiben a koalícióban résztvevő pártok bármelyike is kormányra kerülne, abban az­ esetben ellbocsájtják mindazokat a főtiszt­viselő­ket az állam szolgálatából, akik segéd­kezet nyújtottak a jelenlegi kormánynak működésében. Briatianm Vintirla ezt a ja­vaslatot azonban kategorikusan vissza-* utasította. A k s­özigaz­gatási törvény­javaslat meg-* szavazásának kérdésében, nagy harcok in-* dúlnak és a parlamenti vita igen zajosa­knak ígérkezik. _t ^__

Next