Temesvári Hirlap, 1929. december (27. évfolyam, 275-298. szám)
1929-12-04 / 277. szám
THL 1929 DECEMBER 4. SZERDA 3 Tizennégy sikkasztással vádolt bánsági vasúti tisztviselő a felebbezési bíróság előtt A bíróság elrendelte a vizsgálat kiegészítését Már évek óta foglalkoztatja a bíróságokat és a lapok hasábos cikkei révén a közvéleményt tizennégy bánsági vasúti tisztviselő ügye, akiket közokirat hamisításával és nagy összegűpénzek elsükkasztásával vádolnak. A vád szerint Nyári Ferenc aradi vasúti tisztviselő, aki az aradi üzletveze■tőség számosztályán teljesített szolgálatot, az üzletvezetőség egész területére szétágazó bűnszövetkezetet szervezett és Aradon, Temesvárt, Lugoson, Oravicán, Boksánbányán és más nagyobb állomásokon a vasúti pénztárosokat rávette, hogy a fizetési és bérlistát meg-hamisítsák. Ezekkel a hamisított bérlistákkal az illető pénztárosok különböző nagyságú összegeket vettek fel és a hamis listákat beterjesztették a kerületi vasútigazgatóság központi számosztályába, ahol cinkostársaik eltüntették azokat, nehogy esetleg bűnjelként fel lehessen használni a listákat ellenük. A vádirat szerint Nyári Ferenc, akinek mindössze alig négyezer lejes fizetése volt, feltűnően költekező életmódot folytatott, mindig a legutolsó divat szerint öltözködött, barátnőket tartott, pezsgős vacsorákat rendezett és fejedelmi borravalókat osztogatott. Költekező életmódja feltűnt az aradi rendőrségnek és szigurancának, amely megfigyelés alá vette Nyárit. Egy izben 1925 március 9-én éjjel az aradi Vadászkürt-szálló egyik szobájában, ahol Nyári éppen barátnőjével tartózkodott, váratlanul megjelent a szigoranca néhány embere és házkutatást tartottak. Nyári szállodai lakásán, ahol több hamis bérlistát és különböző nyomtatványokat találtak. Nyárit őrizetbe vették és vallatóra fogták. Eleinte tiltakozott a vád ellen,de később bevallotta tettét és cinkosait is megnevezte. Ennek a vallomásnak alapján néhány nap múlva Temesvárt és a többi említett helyen is letartóztatták a szövetkezetben résztvevő vasúti pénztárosokat, akik rövid tagadás után szintén beismerték, hogy különböző összegeket vettek fel a hamisított okiratok alapján. Mind a tizennégy vádlott kilenc hónapot töltött előzetes vizsgálati fogságban, míg az ügy az aradi törvényszéken tárgyalásra került. A törvényszéki tárgyaláson valamennyi vádlott tagadta a terhére rótt cselekedetet és kijelentette, hogy a beismerő vallomást a rendőrség veréssel csikarta ki tőlük. A tárgyalás során a vádlottak egybehangzóam azt vallották, hogy ők semmivel sem károsították meg az államvasutat, amelynek képviselője eleinte nyolc millióban állapította meg a vasút kárát, azonban később ezt az összeget 2 millióra szállította le, végül követelését 935.000 lejben jelölte meg, amennyit a különböző pénztárosok a rendőrségen tett kihallgatásuk alkalmával beismertek. A vádlottak azzal védekeztek, hogy valaki más követte el a szabálytalanságokat és a sikkasztást és bűnének leplezésére őket használja fel bűnbakként. Hivatkoztak arra, hogy a temesvári és az aradi kerületi vasútigazgatóság egyesítése alkalmával, amikor a vasútigazgatóság központjává Aradot tették meg, több ügyosztály, így a számosztály is átkerült - Aradra és a temesvári irattárat ládákba csomagolják és egy részét a volt temesvári üzletvezetőség épületének egyik szobájában halmozták fel, másik részét pedig Aradra szállították át. A hurcolkodásnál az iratcsomagokat vasvillával dobálták fel a kocsikra és így nem egy iratcsomó ment tönkre, azonkívül Temesvárt is kiürítették azt a szobát, amelybe az irattárat begyömöszölték és a ládák hónapokon át a nyitott folyosókon hevertek, ahonnan kiki azt vihette el, ami neki jól esett. Az egyik szolga kilószámra adogatta el ezeket a bérlistákat és egyéb iratokat, amelyeket több temesvári hentes, pék és egyéb iparos csomagolópapirosként használt fel. Az aradi törvényszék a tanuk egész légióját vonultatta fel és hallgatta ki, így többek között azt a szolgát, aki a hivatalos iratokat eladogatta és aki nem is tagadta ezt a cselekedetét. Kihallgatták a Vadászkant-szállodának portását arra vonatkozólag, vájjon megfelel-e a valóságnak, hogy Nyári nagyúri gavallérsággal akárhányszor ötszáz lejes borravalót is adott, a portás azonban előadta, hogy ez nem igaz, mert négy-öt naponként legfeljebb negyven lej borravalóit kapott Nyáritól. Nyári azzal védekezett, hogy állandó lakása volt Temesvárott, de az áthelyezés következtében számos tisztviselőtársával együtt mindennap reggel korán Aradra kellett utazni és este vissza Temesvárra, azonban gyakran a hivatalos órák oly sokáig tartottak, hogy nem volt érdemes visszautazni Temesvárra, mert alig jutott volna néhány óra az éjszakai pihenésre, ezért kénytelenségből többször napokon át Aradon maradt és szállodában bérelt, szobát. Ami költekezését illeti, az egyáltalában nem ütötte meg azt a mértéket, amit fényűzésnek lehet nevezni és fizetésén felül még nővérétől is kapott pénzt Amerikából, amit a tárgyaláson bemutatott levelekkel is igazolt. A bíróság könyvszakértőként Müller Ede vasúti főfelügyelőt, az aradi kerületi igazgatóság számosztályának akkori főnökét hallgatta ki, akinek véleménye rendkívül súlyosan esett a latba és eldöntötte a vádlottak sorsát. A bíróság a szakértő megállapítása alapján egytől-egyig bűnösnek találta a vádlottakat és három hónaptól másfél évig terjedő börtönbüntetéssel sújtotta, azonfelül egyetemlegesen kötelezte őket 935,0(H) lej megtérítésére. A vádlottak felebbezése már több izben foglalkoztatta a temesvári felebbezési bíróságot is, amely Axente Kornél címzetes semmitőszéki bíró elnöklete alatt tegnap ismét tárgyalást tűzött ki ebben az ügyben. A CFR képviseletében Marcus Vasile dr. jogügyi osztályfőnök jelent meg, aki az alsófokú bíróság ítéletének jóváhagyását indítványozta. A védelmet Fehér Antal, Gropsian Mihály dr., Bogdan Antal dr. temesvári és Ispravnic Szevér dr. aradi ügyvédek látták el. Gropsian Mihály dr. kérte az aradi törvényszéki ítélet megsemmisítését és új törvényszéki tárgyalás elrendelését, mert az aradi tárgyalást vezető elnök az ügyben mint vizsgálóbíró szerepelt és mint ilyen jog szerint nem vehetett volna részt a büntető tanácsban. Bogdan dr. rámutatott arra, hogy a három évvel ezelőtt hozott ítélet óta lényegesen megváltozott a helyzet és a köziben lejátszódott események igazolták a vádlottaknak ama védekezését, hogy a sikkasztást tulajdonképpen más követte el, aki őket akarja berántani, hogy maga megmeneküljön tettének következményei alól. Müller Ede számosztályi főnök, akinek véleménye alapján ítélte el a törvényszék a vádlottakat, jelenleg börtönben ül, mert több sikkasztás bizonyult rá. A törvényszéki tárgyaláson részegen jelent meg és Bogdán dr. védő már akkor tiltakozott az ellen, hogy a bíróság ilyen állapotban hallgassa ki a tanút, mindamellett tiltakozását nem vették figyelembe, holott a perrendtartás értelmében részeg vádlottat vagy tanút nem lenne szabad kihallgatni. Kérte a felebbezési bíróságot, hogy ezen semmiségi oknál fogva is semmisítse meg a törvényszéki ítéletet. Fehér Antal védő előadta, hogy a vádlottak az idén, amikor Vidrighin Stan elnökigazgató került a vasút élére, ismerve az ő igazságosságát, újabb vizsgálat megindítását kérték, márpedig ezt nem tették volna, ha bűnösök lennének .Vidrighin vezérigazgató meg is bízta Velici vezérfelügyelőt újabb vizsgálat megejtésével, a hetekig tartó vizsgálat azonban semmiféle terhelő adatot sem volt képes megállapítani a vádlottakra nézve. Újabb tanúkat nevezett meg, köztük az egyik vasúti főtisztviselőnek Sugár Béla bőrkereskedő és Kohn József 1924 őszén társult egymással olyképpen, hogy Sugár szakértelmét és munkáját, Kohn pedig körülbelül 150.000 lejt kitevő tőkéjét adta a társas üzletbe, amelyet a Gyárvárosban a Fő utcában nyitottak meg. A tőke azonban jóformán csak arra volt elég, hogy az üzlethelyiséget kibéreljék és a szükséges berendezési tárgyakat megvegyék, az áru legnagyobb részét már hitelre vásárolták. A társasüzlet 1925 szeptember elsején megszűnt, Sugár kilépett a cégből, amelyet azontúl Kohn vezetett néhány hónapon át, míg 1927 januárjában a törvényszék elrendelte ellene a csődöt. A csődeljárás lefolytatása közben Guggenberger Gyula csődtömeggondnok feljelentést tett a cég ellen, mert különböző szabálytalanságokat állapított meg a könyvelésben, azonkívül Hercza Sándor szászvárosi bőrkereskedő feljelentésére Adler Hermann temesvári bőrgyáros ellen is megindult az eljárás, aki ellen az ügyészség azt a vádat emelte, hogy elősegítette Kohnnak csalárd bukását és megkárosította a többi hitelezőt, mivel a maga követelése fejében megvette Kohn románszentpéteri házát és temesvár-erzsébetvárosi háztelkét olyan időben, amidőn mint Kohn rokonának tudnia kellett volna arról, hogy a cég fizetésképtelen. A törvényszéki tárgyaláson Kohn azzal védekezett, hogy a könyveket Sugár vezette, a könyvelésben található hibákért tehát nem ő vonható felelősségre. Sugár viszont arra hivatkozott, hogy a kiválása előtt leltárt készítettek és ekkor a cég aktív volt, sőt 200.000 lejes nyereség mutatkozott, amit a társak megfeleztek egymás között.Hogy a kiválás után Kohn miként juttatta tönkre az üzletet néhány hónapon belül, azért ő nem felelhet. A törvényszék Kohn Józsefet bűnösnek mondotta ki és csalárd bukásért hat havi fogházra ítélte, Sugár Bélát és Adler Hermannot pedig fölmentette. Sugár felmentése jogerőre emelkedett, Kohn és védője a bűnösség kimondása, az ügyész, a csődtömeggondnok és Hiercza jogi képviselője pedig Adler felmentése miatt felebbezett. A felebbezési bíróság a miitt héten másodízben foglalkozott ezzel az üggyel és több tanút hallgatott ki, akiket a magánfelek jelentettek be annak igazolására, hogy Adlernek tudnia kellett Kolhn vagyoni helyzetéről és elősegítette a többi hitelező megkárosítását. Az egyik tanú, idb. Kálmán Béla kihallgatását indítványozta, aki már az aradi törvényszéki tárgyaláson azt vallotta, hogy Müller Ede, a számiosztály főnöke a törvényszéki tárgyalás előtt megbízta a CFR kárának megállapításával és előre megadta neki az utasítást, hogy az egyes vádlottak terhére mennyi hiányt kell megállapítania.. Constantinescu Scarlat főügyészhelyettes hevesen kikelt a védők állásfoglalása ellen és hangoztatta, hogy tiltakozik az ilyen rendszer ellen az egész bírói kar nevében, hogy a védők az igazságügyi hatóságokat állítsák a vádlottak padjára. Kérte, hogy a felebbezési bíróság utasítsa el a védők kifogásait és érdemleges tárgyalás megtartása után hagyja helyben az aradi törvényszék ítéletét. A felebbezési bíróság rövid tanácskozás után elutasította Gropsian dr. pergátló kifogását, mert az elnök személyét már az aradi tárgyaláson kellett volna kifogásolni, ellenben helytadott Fehér Anita védő indítványának, elrendelte a bizonyító eljárás kiegészítését és a bejelentett tanuk kihallgatásával az aradi törvényszéket bízta meg. dr. előadta, hogy egyik ügyfele körülbelül negyedmilliós követelésének biztosítására végrehajtást akart vezetni 1926 októberében a Kohn és Sugár ellen, amikor megtudta, hogy aznap már árverést tűztek ki az üzletre. Feltűnt, hogy milyen csekély összeg, az egyik hitelező 20.000 lejes követelése miatt tűzték ki az árverést, amelyen roppant leszállított áron keltek el az áruk. Az ár legnagyobb részét egy bizonyos Schneider nevű szállító vásárolta meg, aki tudtával rokona Adlernek és Kohnnak. Az ügyvéd állításait Weisz József bőrkereskedő is igazolta és megjegyezte, hogy szívesen vásárolt volna ő is, ha lett volna pénze. Azonban egyik tanú sem tudta, váljon Schneider kinek a megbízásából és váljon a maga számára vagy más valakinek vette meg az elárverezett holmit. A tárgyalás lefolytatása után a felebbezési bíróság tegnapra halasztotta el az ítélet kihirdetését. Axente Kornél címzetes semmitőszéki bíró tegnap hirdette ki az ítéletet, amely szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. 13 ESZTENDEI BÖRTÖN UTÁN KIDERÜL, HOGY P ÁRTATLAN Jóváhagyták a csalárd bukásért elítélt bőrkereskedő büntetését 1916-ban San Franciscóban bomba merényletet követtek el, melynek 16 halálos áldozata volt. A bíróság Mooney Tom munkásvezért perbe fogta a különböző gyamokok alapján életfogytiglani börtönre Ítélt©. Néhány nappal ezelőtt a rendőrségen jelentkezett egy ember, aki elmesélte, hogy most halt meg a barátja, aki halálos ágyán bevallotta neki, hogy a német kémszervezet szolgálatában ő követte el a bombamerényletet. A vallomás alapján új nyomozást rendelnek el s ha csakugyan kiderül a munkásvezér ártatlansága, úgy rövidesen szabadlábra