Temesvári Hirlap, 1929. december (27. évfolyam, 275-298. szám)

1929-12-04 / 277. szám

T­­HL 1929 DECEMBER 4. SZERDA 3 ­Tizennégy sikkasztással vádolt bánsági vasúti tisztviselő a felebbezési bíróság előtt A bíróság elrendelte a vizsgálat kiegészítését Már évek óta foglalkoztatja a bíró­­­­ságokat és a lapok hasábos cikkei ré­vén a közvéleményt tizennégy bánsá­gi vasúti tisztviselő ügye, akiket köz­okirat hamisításával és nagy összegű­­pénzek elsükkasz­tásával vádolnak. A vád szerint Nyári Ferenc aradi vas­úti tisztviselő, aki az aradi üzletveze­­■tőség számosztályán teljesített szol­gálatot, az üzletvezetőség egész területére szétágazó bűnszövetkezetet szer­vezett és Aradon, Temesvárt, Lugoson, Ora­­vicán, Boksánbányán és más nagyobb állomásokon a vasúti pénztárosokat rávette, hogy a fizetési és bérlistát m­eg-­­­hamisítsák. Ezekkel a hamisított bérlistákkal az illető pénztárosok különböző nagyságú összegeket vettek fel és a hamis listá­kat beterjesztették a kerületi vasút­­igazgatóság központi számosztályába, ahol cinkostársaik eltüntették azokat, nehogy esetleg bűnjelként fel lehes­sen használni a listákat ellenük. A vádirat szerint Nyári Ferenc, akinek mindössze alig négyezer lej­es fizetése volt, feltűnően költekező élet­módot folytatott, mindig a legutolsó divat szerint öltözködött, barátnőket tartott, pezsgős vacsorákat rendezett és fejedelmi borravalókat osztogatott. Költekező életmódja feltűnt az aradi rendőrségnek és szigurancának, amely megfigyelés alá vette Nyárit. Egy iz­­ben 1925 március 9-én éjjel az aradi Vadászkü­rt-szálló egyik szobájában, ahol Nyári éppen barátnőjével tar­tózkodott, váratlanul megjelent a szi­­goranca néhány embere és házkuta­tást tartottak. Nyári szállodai laká­sán, ahol több hamis bérlistát és kü­lönböző nyomtatványokat találtak. Nyárit őrizetbe vették és vallatóra fogták. Eleinte tiltakozott a vád ellen,­­de később­­ bevallotta tettét és cinkosait is megnevezte. Ennek a vallomásnak alapján néhány nap múlva Temesvárt és a többi emlí­tett helyen is letartóztatták a szövet­kezetben résztvevő vasúti pénztároso­kat, akik rövid tagadás után szintén beismerték, hogy különböző összege­ket vettek fel a hamisított okiratok alapján. Mind a tizennégy vádlott ki­lenc hónapot töltött előzetes vizsgála­ti fogságban, míg az ügy az aradi tör­vényszéken tárgyalásra került. A törvényszéki tárgyaláson vala­mennyi vádlott tagadta a terhére rótt cselekedetet és kijelentette, hogy a beismerő vallomást a rendőrség veréssel csikarta ki tőlük. A tárgyalás során a vádlottak egy­behangzóam azt vallották, hogy ők semmivel sem károsították meg az államvasutat, amelynek képviselője­­ eleinte nyolc millióban állapította meg a vasút kárát, azonban később ezt az összeget 2 millióra szállította le, vé­gül követelését 935.000 lejben jelölte meg, amennyit a különböző pénztáro­sok a rendőrségen tett kihallgatásuk alkalmával beismertek. A vádlottak azzal védekeztek, hogy valaki más követte el a szabály­talanságokat és a sikkasztást és bűnének leplezésére őket használ­ja fel bűnbakként. Hivatkoztak arra, hogy a temesvári és az aradi kerületi vasútigazgatóság egyesítése alkalmával, amikor a vas­útigazgatóság köz­pontjává Aradot tették meg, több ügyosztály, így a számosztály is átkerült - Aradra és a temesvári irattárat ládákba csomagol­ják és egy részét a volt temesvári üz­­­­letvezetőség épületének egyik szobá­jában halmozták fel, másik részét pe­dig Aradra szállították át. A hurcol­­kodásnál az iratcsomagokat vasvillá­val dobálták fel a kocsikra és így nem egy iratcsomó ment tönkre, azonkívül Temesvárt is kiürítették azt a szobát, amelybe az irattárat begyömöszölték és a ládák hónapokon át a nyitott fo­lyosókon hevertek, ahonnan kiki azt vihette el, ami neki jól esett. Az egyik szolga kilószámra adogatta el ezeket a bérlistákat és egyéb iratokat, ame­lyeket több temesvári hentes, pék és egyéb iparos csomagolópapirosként használt fel. Az aradi törvényszék a tanuk egész légióját vonultatta fel és hallgatta ki, így többek között azt a szolgát, aki a hivatalos iratokat eladogatta és aki nem is tagadta ezt a cselekedetét. Ki­hallgatták a Vadászkant-szállodának portását arra vonatkozólag, vájjon megfelel-e a valóságnak, hogy Nyári nagyúri gavall­érsággal akárhányszor ötszáz lej­es borravaló­t is adott, a por­tás azonban előadta, hogy ez nem igaz, mert négy-öt naponként legfeljebb negyven lej borravalóit kapott Nyári­tól. Nyári azzal védekezett, hogy ál­landó lakása volt Temesvárott, de az áthelyezés következtében számos tisztviselőtársával együtt mindennap reggel korán Aradra kellett utazni és este vissza Temesvárra, azonban gyak­ran a hivatalos órák oly sokáig tar­tottak, hogy nem volt érdemes vissza­utazni Temesvárra, mert alig jutott volna néhány óra az éjszakai pihenés­re, ezért kény­telen­ségből többször na­pokon át Aradon maradt és szállodá­ban bérelt, szobát. Ami költekezését il­leti, az egyáltalában nem ütötte meg azt a mértéket, amit fényűzésnek le­het nevezni és fizetésén felül még nő­vérétől is kapott pénzt Amerikából, amit a tárgyaláson bemutatott leve­lekkel is igazolt. A bíróság könyv­­szakértőként Müller Ede vasúti fő­felügyelőt, az aradi kerületi igazgató­ság számosztályának akkori főnökét hallgatta ki, akinek véleménye rend­kívül súlyosan esett a latba és eldön­tötte a vádlottak sorsát. A bíróság a szakértő megállapítása alapján egy­­től-egyig bűnösnek találta a vádlotta­kat és három hónaptól másfél évig ter­jedő börtönbüntetéssel sújtotta, azonfelül egyetemlegesen kötelez­te őket 935,0(H) lej megtérítésére. A vádlottak felebbezése már több iz­ben foglalkoztatta a temesvári feleb­bezési bíróságot is, amely Axente Kornél címzetes semmitőszéki bíró el­nöklete alatt tegnap ismét tárgyalást tűzött ki ebben az ügyben. A CFR képviseletében Marcus Vasile dr. jogügyi osztályfőnök jelent meg, aki az alsófokú bíróság ítéletének jóváha­gy­ását indítványozta. A védelmet F­e­­h­é­r Antal, G­r­o­p­s­i­a­n Mihály dr., B­o­g­d­a­n Antal dr. temesvári és I­s­­pravnic Szevér dr. aradi ügyvédek látták el. Gropsian Mihály dr. kérte az aradi törvényszéki ítélet megsem­misítését és új törvényszéki tárgyalás elrendelését, mert az aradi tárgyalást vezető elnök az ügyben mint vizsgálóbíró sze­repelt és mint ilyen jog szerint nem vehetett volna részt a büntető tanácsban. Bogdan dr. rámutatott arra, hogy a három évvel ezelőtt hozott ítélet óta lényegesen megváltozott a helyzet és a köziben lejátszódott események iga­zolták a vádlottaknak ama védekezé­sét, hogy a sikkasztást tulajdonkép­pen más követte el, aki őket akarja berántani, hogy maga megmeneküljön tettének következményei alól. Müller Ede számosztályi főnök, akinek véleménye alapján ítélte el a törvényszék a vádlottakat, jelenleg börtönben ül, mert több sikkasztás bizonyult rá. A törvényszéki tárgyaláson részegen je­lent meg és Bogdán dr. védő már ak­kor tiltakozott az ellen, hogy a bíróság ilyen állapotban hallgassa ki a tanút, mindamellett tiltakozását nem vették figyelembe, holott a perrendtartás ér­telmében részeg vádlottat vagy ta­nút nem lenne szabad kihallgatni. Kér­te a felebbezési bíróságot, hogy ezen semmiségi oknál fogva is semmisítse meg a törvényszéki ítéletet. Fehér Antal védő előadta, hogy a vádlottak az idén, amikor Vidrighin Stan elnökigazgató került a vasút élé­re, ismerve az ő igazságosságát, újabb vizsgálat megindítását kérték, már­pedig ezt nem tették volna, ha bűnö­sök lennének .Vidrighin vezérigazgató meg is bízta Velici vezérfelügyelőt újabb vizsgálat megejtésével, a hetekig tartó vizsgálat azonban semmiféle terhelő adatot sem volt képes megállapítani a vádlottakra nézve. Újabb tanúkat nevezett meg, köz­tük az egyik vasúti főtisztviselőnek Sugár Béla bőrkereskedő és Kohn József 1924 őszén társult egymással olyképpen, hogy Sugár szakértelmét és munkáját, Kohn pedig körülbelül 150.000 lejt kitevő tőkéjét adta a tár­sas üzletbe, amelyet a Gyárvárosban a Fő­ utcában nyitottak meg. A tőke azonban jóformán csak arra volt elég, hogy az üzlethelyiséget kibéreljék és a szükséges berendezési tárgyakat megvegyék, az áru legnagyobb részét már hitelre vásárolták. A társasüzlet 1925 szeptember elsején megszűnt, Sugár kilépett a cégből, amelyet azon­túl Kohn vezetett néhány hónapon át, míg 1927 januárjában a törvényszék elrendelte ellene a csődöt. A csődeljá­rás lefolytatása közben G­u­g­gen­be­r­g­e­r Gyula csődtömeggondnok feljelentést tett a cég ellen, mert kü­lönböző szabálytalanságokat állapított meg a könyvelésben, azonkívül H­e­r­c­z­a Sándor szászvá­rosi bőrkereskedő feljelentésére Adler Hermann temesvári bőrgyáros ellen is megindult az eljárás, aki ellen az ügyészség azt a vádat emelte, hogy elősegítette Kohnnak csalárd bu­kását és megkárosította a többi hitelezőt, mivel a maga követelése fejében meg­vette Kohn rom­ánszentpéteri házát és temesvár-erzsébetvárosi háztelkét olyan időben, amidőn mint Kohn ro­konának tudnia kellett volna arról, hogy a cég fizetésképtelen. A törvény­széki tárgyaláson Kohn azzal védeke­zet­t, hogy a könyveket Sugár vezette, a könyvelésben található hibákért te­hát nem ő vonható felelősségre. Sugár viszont arra hivatkozott, hogy a kivá­lása előtt leltárt készítettek és ekkor a cég aktív vo­lt, sőt 200.000 lej­es nye­reség mutatkozott, amit a társak meg­feleztek egymás között.Hogy a kiválás után Kohn miként juttatta tönkre az üzletet néhány hónapon belül, azért ő nem felelhet. A törvényszék Kohn Jó­zsefet bűnösnek mondotta ki és csa­lárd bukásért hat havi fogházra ítélte, Sugár Bélát és Adler Hermannot pedig fölmentette. Sugár felmentése jogerőre emelke­dett, Kohn és védője a bűnösség ki­mondása, az ügyész, a csődtömeggond­nok és Hiercza jogi képviselője pedig Adler felmentése miatt felebbezett. A felebbezési bíróság a miitt héten má­sodízben foglalkozott ezzel az üggyel és több tanút hallgatott ki, akiket a magánfelek jelentettek be annak iga­zolására, hogy Adlernek tudnia kel­lett Kolhn vagyoni helyzetéről és elő­segítette a többi hitelező megkárosítá­sát. Az egyik tanú, idb. Kálmán Béla kihallgatását indítványozta, aki már az aradi törvényszéki tárgyaláson azt vallotta, hogy Müller Ede, a számiosz­tály főnöke a törvényszéki tárgyalás előtt megbízta a CFR kárának megál­lapításával és előre megadta neki az utasítást, hogy az egyes vádlottak terhére mennyi hiányt kell megálla­pítania.. Constantines­cu Scarlat fő­­ügy­észhelyettes hevesen kikelt a vé­dők állásfoglalása ellen és hangoztat­ta, hogy tiltakozik az ilyen rendszer ellen az egész bírói kar nevében, hogy a védők az igazságügyi hatóságokat állítsák a vádlottak padjára. Kérte, hogy a felebbezési bíróság utasítsa el a védők kifogásait és érdemleges tár­gyalás megtartása után hagyja hely­ben az aradi törvényszék ítéletét. A felebbezési bí­róság rövid tanács­kozás után elutasította Gropsi­an dr. pergátló kifogását, mert az elnök sze­mélyét már az aradi tárgyaláson kel­lett volna kifogásolni, ellenben helyt­­adott Fehér Anita­ védő indítványá­nak, elrendelte a bizonyító eljárás ki­egészítését és a bejelentett tanuk kihallgatásával az aradi törvényszéket bízta meg. dr. előadta, hogy egyik ügyfele körül­belül negyedmilliós követelésének biz­tosítására végrehajtást akart vezetni 1926 októberében a Kohn és Sugár el­len, amikor megtudta, hogy aznap már árverést tűztek ki az üzletre. Feltűnt, hogy milyen csekély összeg, az egyik hitelező 20.000 lejes követelése miatt tűzték ki az árverést, amelyen rop­pant leszállított áron keltek el az áruk. Az ár legnagyobb részét egy bizo­nyos Schneider nevű szállító vásárol­ta meg, aki tudtával rokona Adlernek és Kohnnak. Az ügyvéd állításait Weisz József bőrkereskedő is igazol­ta és megjegyezte, hogy szívesen vá­sárolt volna ő is, ha lett volna pénze. Azonban egyik tanú sem tudta, vál­jon Schneider kinek a megbízásából és váljon a maga számára vagy más valakinek vette meg az elárverezett holmit. A tárgyalás lefolytatása után a felebbezési bíróság tegnapra halasz­totta el az ítélet kihirdetését. Axente Kornél címzetes semmitőszéki bíró tegnap hirdette ki az ítéletet, amely szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta. 13 ESZTENDEI BÖRTÖN UTÁN KIDERÜL, HOGY P ÁRTATLAN Jóváhagyták a csalárd bukásért elítélt bőrkereskedő büntetését 1916-ban San Franciscóban bomba merényletet követtek el, melynek 16 halálos áldozata volt. A bíróság Moo­ney Tom munkásvezért perbe fogta a különböző gyam­okok alapján élet­fogytiglani börtönre Ítélt©. Néhány nappal ezelőtt a rendőrségen jelentke­zett egy ember, aki elmesélte, hogy most halt meg a barátja, aki halálos ágyán bevallotta neki, hogy a német kémszervezet szolgálatában ő követte el a bombamerényletet. A vallomás alapján új nyomozást rendelnek el s ha csakugyan kiderül a munkásvezér ártatlansága, úgy rövidesen szabad­lábra

Next