Temesvári Hirlap, 1931. június (29. évfolyam, 120-142. szám)
1931-06-27 / 140. szám
10 993. JÚNIUS 27, SZOMBAT Híres kalandok,szerelmek, bűnesetek Az orvosok őrültnek titkolták Scharf Móricot Apa és hit újabb vitája a törvényszék előtt A Scharf Móric rejtélyes lelke akkoriban az egész világot foglalkoztatta. Nemcsak Magyarországon voltak szenvedélyes vitáik körülötte, hanem mindenütt, ahol civilizált emberiek laktak. De nemcsak társadalmi viták keletkeztek Scharf Móric körül, hanem tudományosak is, főleg pedig orvosiak. Azt vitatták, hogy épelméjű-e az a fia. ..ki ilyeténképpen apjára, anyjára és hitsorsosaira vall? Aki ilyen képzetekben él, aki legalább is a moral insanity tüneteit mutatja. Az akkori bécsi „Wiener Medizinische Wochenschrift” Európa egyik legtekintélyesebb orvosi folyóirata például a következőket írta Scharf Móricról a nyíregyházai tárgyalás idején: „A ma rémdráma összes rejtvényeiben, melyet mostanában Nyíregyházán eljátszanak, s amely mindenkoron az emberi butaságnak és rosszakaratnak szomorú emléke lészen, bizonyára a kis Móric a legnagyobb és legmegfejthetetlenebb rejtvény,s így kezdi az említett orvosi cikk. Szerinte nem az a tulajdonképpeni kérdés, igaz-e vagy nem a vallomás, hanem, hogy mi indíthatta a kis Móricot arra, hogy valljon, valljon pedig törvényszék előtt a gyermeki érzés ellenére, menten a korában olyan természetes félénkségtől, sőt annyira durva, és gúnyolódó kegyetlenséggel tele fenmnhéjázással és nagyhatnámsággal. Hogy a vádló tanú olyan rendületlenül megmarad amellett, hogy amit igaznak tart, azt nem fejthetik meg a rende-zők ijesztgetései, buzdításai, ígéretei. „Nem hat rá apja kétségbeesése, egy csoport vádlottnak csüggedése, arculköpés, apai átok, védők faggatása. Megtagadja a zsidóságot. Számító ravaszsággal csiklandozza a, botránkozást hajhászó közönség nemzeti érzelmeit azzal, hogy soviniszta módra dicsekszik magyarságával s csak e nyelven akar vallani, habár nem ez volt a családi nyelve. Továbbá, amilyen megvetést és fennhéjázást tanúsít a lesújtott vádlottak iránt, olyan meghunyászkodó és szolgai, amikor minden pandúrt teljes címén és rangján nevez és minden vád ellen véd.( De habár általában mindenki előtt valószínű is, — folytatja a bécsi orvosi lap, — hogy koholt és betanult históriával tartja bolonddá a törvényszéket, ekkora romlottság is csak akkor válik érthetővé, ha alapul olyan lelki állapotot veszünk fel, mely a természetestől eltér. És teljesen meg is magyaráz mindent, ha a Móric lelki állapotában azt keressük, amit az elmeorvosok „moral insanity“-nek, őrültségi erkölcstelen»''y"«k neveznek. „A romlottság és erkölcsi elvetemedettség szemtelen vádaskodás, megfoghatatlan durva kegyetlenség, agyafúrt hazudozás, hiú dicsekedés, szószátyárkodás, pöffeszkedés, mindenáron való hírhedtségre törekvés, minden gyermeki és emberi indulat iránt eltompulás, mezítelen és nyers baromiság — mindez és más hasonlók összessége alkotja az őrültségi erkölcstelenség tünetei csoportját, márpedig mindebből alig hiányzik egy makula a kis Móricban .Hogy pedig a „kis Móricnak“ sikerült nemcsak egy időre, hanem tartósan magára vonni a civilizált világ figyelmét és így a nap hősévé lenni, ez már nem az ő érdeme. Mert hasonló ajkakról, mégpedig sokkal több külső valószínűséggel elmondott vádaskodás korántsem ritka. De ritka az, hogy egy európai állam és hatóságai egy őrült iránt ennyi hiedelmet és bizodalmas előzékenységet tanusítanak. De végre is a „kis Móricé megtalálja az állítólag megígért állami gondviselést — az őrültek házában - „JÓ FIÚ, TUDJUK MÁR, HOGY TE HAZUDOL! .. Ez persze nj meg új vitákat produikált pro és kontra. Közben pedig folyt a nagy pör, amelynek egyik drámai jelenete volt az, amikor Scharf József azt firtatta a fiánál, hogy ki tanította, ki a rettenetes vallomásra. Ennek a drámai jelenetnek ez volt a lefolyása: Scharf József — azután, hogy Móric anyjának szemébe mondotta vádjait: — Jó fiú, tudjuk már, hogy te hazudol, hát mondd meg az igazat, hogy ki tanított erre a hazugságra? Scharf Móric: Én nem hasadok, engem nem tanítottak, magamtól mondom. Scharf József: Kérlek, édes fiam, édesapád vagyok, 14 esztendeig etted az én kenyeremet, szánj meg engem és ezen öreg zsidókat, ezekkel az ősz szakállakkal, mit vétettünk mi neked? S c h a rf Móric: Semmit sem vétettek nekem, csak azt az egyet tették. Scharf Móric: Senki sem volt. Scharf Móric: Senki sem volt. Scharf József: Hát hogy lehet, hogy úgy tudsz beszélni, mikor, otthon nem is lehetett tőled semmit se hallani? Scharf Móric: Otthon eltiltották, hogy ne beszéljek semmit. Scharf József: Ki tiltotta el? Scharf Móric: Az anyám. Scharf József: Az nem igaz. Scharf Móric: Ha nem volna igaz, nem beszélnék egy szót sem. Scharf József: Csak az én kérdésemre mondd meg az igazat. Scharf Móric: Megmondtam már. Elnök: Perett már reá. Scharf József: Ő csak azt mondja, amire Péczely tanította. Scharf Mérje: Engem nem tanított. Scharf József: Hát honnan tudod? Scharf Móric: Csak magamtól, mert láttam. Scharf József: Te az én házamban börtönnek vagy rabnak a nevét sem tudtad. Scharf Móric: Tudtam már akkor. Scharf József: Azt te nem tudtad én nálam. Scharf Móric: Azit nekem megmagyarázták, hogy mi az az örökös rabság. Scharf József: Ki magyarázta meg? Scharf Móric: Péczely úr. Scharf József: Hát azt akarod te, hogy én is az legyek? Scharf Móric: Hát az fog lenni. Scharf József: Hátha te leszel az fiam? Scharf Móric: Én nem leszek Scharf József: Hiszen százan megesküdtek, hogy az leszel. Scharf Móric: Én rám nem esküdhetik meg senki. Weiszstein vádlott: Csak egy kérdést, nagyságos elnök úr. Elnök: Most hallgasson. Scharf József: Mi annak az oka fiam, hogy te azt a mi vallásunkat úgy elutáltad? Scharf Móric: Micsoda vallást? Scharf József: A zsidó vallást. Scharf Móric: Azért, hogy megutáltam. Scharf József: De okának kell lenni, ha valaki felakasztja magát vagy beugrik a Tiszába, okának kell lenni? „NEM AKAROK ZSiDÓ LENNI!” Scharf Móric: Azért, hogy nem akarok zsidó lenni. Scharf József: Az nem ok, annak valami eredetének kell lenni, hogy nem akarsz zsidó lenni. Scharf Móric: Azért, mert nem akarok, mert megutáltam a vallást. Scharf József: Mióta utáltad meg? Scharf Móric: Mióta ott vagyok a megyénél. Scharf József: Hát azelőtt miért nem utáltad meg? Scharf Móric: Azért, mert akkor azt hittem, hogy ki fog szabadulni, hát még meg kell tartanom. Scharf József: Tudod te, hogy nem fogok kiszabadulni? Scharf Móric: Én nem tudhatom. Scharf József: Hát azután minek utáltad meg? Scharf Móric: Mert mostan olyan idő van, hogy a zsidók csak úgy vannak Magyarországon, hogy csak ki nem kergetik, hát így félek a zsidóságtól. (Mozgás a közönség közt.) Friedmann: Ki mondta ezt? Scharf József: Nem igaz az, várj csak, te maradsz benne! Te leszel az! Soharf Mérnic: Nem maradok benne. Soharf József: Úgy jársz, hogy aki másnak vermet ás, maga esik belé. Scharf Móric: Hát benne leszek. Scharf József: Hát Bánnám történetét tudod, aki meg akarta öletni mint a zsidókat, azután felakasztották. Soharf Móric: Hát felakasztanak. Scharf József: De ha igazat mondanál, nem bántana senki. Scharf Móric: Megmondtam. Elnök: Azokat is elnyelte a föld, akik hamis tanúságot tettek, ezt is tudod? Scharf József: Nem tudja azt (Mórichoz.) Még egyszer kérlek szépen, nem utáltalak meg, mert fiam vagy. Scharf Móric: Nem bánom! Scharf József: Hát a másokat többre nézed? (Utánnyomás kivonatosan fa tilos.) Scharf Móric: Nem nézem többre, de ami igaz, azt megmondom. Scharfné: Hát arra emlékezel-e, hogy akkor pénteken reggel, miikor elfogtak bennünket ... hallgasd meg az én szarvamat. Elnök: Csak beszéljen, de ne figyelmeztesse mindig. SCHARF MÓRIC KÉSSEL TÁMAD ANYJÁRA Scharfné: Ugye, azt tudod, hogy gyenge, gyógyulásán betegágyas voltam? Scharf Móric: Tudom. Scharfné: És akkor is orvosságot azon percben vettem be, miikor a® urak értünk bejöttek és édesapád nem volt odahaza, tudod ugye? Scharf Móric: Tudom. Scharfné: Én kértelek, hogy hozz vizet és te rám se hallgattál, hanem mentél, mint máskor, játszani és olyan bandzsi voltál, ezt megmondom a szemedbe is. Scharf Móric: Miikor? Scharfné: Aznap reggel is leültél a gyermekekkel játszani, félrevontad aválladat és odébb mentél, nem akartál vizet hozni és én hátha ütöttelek. Scharf Móric: Akkor volt az? Scharfné: Akkor reggel. Scharf Móric: Az nem igaz és nem is lesz igaz, míg a világ formál, amit maga most beszél, az igaz, hogy egyszer őszszel azt kiabálta nekem, hogy hunnofut; „hát hunofut vagyok?” mondtam és akkor kés volt nálam, hát hozzáütöttem és megvágtam a kezét. Scharfné Nem úgy volt, hanem úgy volt, ahogy én mondom. Scharf Móric: Nem mondja ki az igazságot, nem akarja kimondani, de én az igazságot mondom! . .. Az orvosi és társadalmi vitákkal szemben Recsky csendbiztos, aki előtt előszűrt vallott Scharf Móric, azt mondotta fiúról, hogy: „egy igen eszes, igen vallásos orthodox gyerek, aki nyugodtan és hidegen, mint aki előtt egy fiatal leány lemészárlása éppen nem borzasztó”, — tette meg vallomását. Nehéz volt ebből a zűrzavarból kitotoekodni! És mégis kiokosodta fel belőle! . .. Faragó Jenő. Most már ne késlekedjen ! Július hó 1-ig adja be útlevelét a hihetetlen olcsó 4L,*N & párisi Kirándulásra Részletes prospektus a Temesvári Hírlap kiadóhivatalában TH Fenyves Farkas László grafológiai felvilágosító irodája BUDAPEST, IV., Múzeum-körút 19 Jellemvizsgálat íráselemzés alapján Hivatalnokok, alkalmazottak, üzletfelek, bizalmi emberek, házasulan- adók írásvizsgálata, különös tekintettel megbízhatóságra, munkaképességre, intelligenciára, tehetségre stb. Egy íráselemzés díja 50 lej, mely összeg postai bélyegben is beküldhető. 914