Temesvári Hirlap, 1931. június (29. évfolyam, 120-142. szám)

1931-06-27 / 140. szám

10 993. JÚNIUS 27, SZOMBAT Híres kalandok,szerelmek, bűnesetek A­z orvosok őrültnek titk­olták Scharf Móricot Apa és hit újabb vitája a törvényszék előtt A Scharf Móric rejtélyes lelke akkori­ban az egész világot foglalkoztatta. Nem­csak Magyarországon volta­k szenvedélyes vitáik körülötte, hanem mindenütt, ahol civilizált emberiek laktak. De nemcsak társadalmi viták keletkeztek Scharf Mó­ric körül, hanem tudományosak is, főleg pedig orvosiak. Azt vitatták, hogy épel­­méjű­-e az a fia. ..ki ilyeténképpen apjára, anyjára és hitsorsosaira vall? Aki ilyen képzetekben él, aki legalább is a moral insanity tüneteit mutatja. Az akkori bé­csi „Wiener Medizinische Wochenschrift” Európa egyik legtekintélyesebb orvosi folyóirata például a következőket írta Scharf Móricról a nyíregyházai tárgya­lás idején: „A­ ma rémdráma összes rejtvényei­ben, melyet mostanában Nyíregyházán eljátszanak, s amely mindenkoron az emberi butaságnak és ros­szak­aratn­ak szomorú emléke lészen, bizonyára a kis Móric a legnagyobb és legmeg­­fejthetetlenebb rejtvény,s így kezdi az említett orvosi cikk. Sze­rinte nem az a tulajdonképpeni kérdés, igaz-e vagy nem a vallomás, hanem, hogy mi indíthatta a kis Móricot arra, hogy valljon, valljon pedig törvényszék előtt a gyermeki érzés ellenére, menten a korá­ban olyan természetes félénkségtől, sőt annyira durva, és gúnyolódó kegyetlenség­gel tele fenmnhéjázással és nagyhatnámság­­gal. Hogy a vádló tanú olyan rendület­lenül megmarad amellett, hogy amit igaz­nak tart, azt nem fejthetik meg a rende-­zők ijesztgetései, buzdításai, ígéretei. „Nem hat rá apja kétségbeesése, egy csoport vádlottnak csüggedése, arculköpés, apai átok, védők fagga­tása. Megtagadja a zsidóságot. Szá­mító ravaszsággal csiklandozza a, botránkozást hajhászó közönség nem­zeti érzelmeit azzal, hogy soviniszta módra dicsekszik magyarságával s csak e nyelven akar vallani, habár nem ez volt a családi nyelve. Továb­bá, amilyen megvetést és fennhéjázást tanúsít a lesújtott vádlottak iránt, olyan meghunyászkodó és szolgai, amikor minden pandúrt teljes címén és rangján nevez és minden vád ellen véd.­( De habár általában mindenki előtt va­lószínű is, — folytatja a bécsi orvosi lap, — hogy koholt és betanult históriával tartja bolonddá a törvényszéket, ekkora romlottság is csak akkor válik érthetővé, ha alapul olyan lelki állapotot veszünk fel, mely a természetestől eltér. És telje­sen meg is magyaráz mindent, ha a Mó­ric lelki állapotában azt keressük, amit az elmeorvosok „moral insani­ty“-nek, őrültségi erkölcstelen»''y"«k neveznek. „A romlottság és erkölcsi elveteme­­dettség szemtelen vádaskodás, meg­foghatatlan durva kegyetlenség, agyafúrt hazudozás, hiú dicsekedés, szószátyárkodás, pöffeszkedés, min­denáron való hírhedtségre törekvés, minden gyermeki és emberi indulat iránt eltompulás, mezítelen és nyers baromiság — mindez és más hasonlók összessége alkotja az őrültségi er­kölcstelenség tünetei csoportját, már­pedig mindebből alig hiányzik egy makula a kis Móricban .Hogy pedig a „kis Móricnak“ sike­rült nemcsak egy időre, hanem tartó­san magára vonni a civilizált világ figyelmét és így a nap hősévé lenni, ez már nem az ő érdeme. Mert hasonló ajkakról, még­pedig sokkal több külső valószínűséggel elmondott vádaskodás korántsem ritka. De ritka az, hogy egy európai állam és hatóságai egy őrült iránt ennyi hiedelmet és bizo­­dalmas előzékenységet ta­nusítanak. De végre is a „kis Móricé megtalálja az állítólag megígért állami gondvi­selést — az őrültek házában - „JÓ FIÚ, TUDJUK MÁR, HOGY TE HAZUDOL! .. Ez persze nj meg új vitákat produikált pro és kontra. Közben pedig folyt a nagy pör, amelynek egyik drámai jelenete volt az, amikor Scharf József azt firtatta a fiánál, hogy ki tanította, ki a rettenetes vallomásra. Ennek a drámai jelenetnek ez volt a lefolyása: Scharf József — azután, hogy Móric anyjának szemébe mondotta vádjait: — Jó fiú, tudjuk már, hogy te hazudol, hát mondd meg az igazat, hogy ki tanított erre a hazugságra? Scharf Móric: Én nem hasadok, en­gem nem tanítottak, magamtól mondom. Scharf József: Kérlek, édes fiam, édes­apád vagyok, 14 esztendeig etted az én kenyeremet, szánj meg engem és ezen öreg zsidókat, ezekkel az ősz szakállakkal, mit vétettünk mi neked? S c h a r­­f Móric: Semmit sem vétet­tek nekem, csak azt az egyet tették. Scharf Móric: Senki sem volt. Scharf Móric: Senki sem volt. Scharf József: Hát hogy lehet, hogy úgy tudsz beszélni, mikor, otthon nem is lehetett tőled semmit se hallani? Scharf Móric: Otthon eltiltották, hogy ne beszéljek semmit. Scharf József: Ki tiltotta el? S­c­h­a­rf Móric: Az anyám. Scharf József: Az nem igaz. Scharf Móric: Ha nem volna igaz, nem beszélnék egy szót sem. Scharf József: Csak az én kérdésem­re mondd meg az igazat. Scharf Móric: Megmondtam már. Elnök: Perett már reá. Scharf József: Ő csak azt mondja, amire Péczely tanította. Scharf Mérje: Engem nem tanított. Scharf József: Hát honnan tudod? Scharf Móric: Csak m­agamtól, mert­ láttam. Scharf József: Te az én házamban börtönnek vagy rabnak a nevét sem tudtad. Scharf Móric: Tudtam már akkor. Scharf József: Azt te nem tudtad én nálam. Scharf Móric: Azit nekem megma­gyarázták, hogy mi az az örökös rabság. Scharf József: Ki magyarázta meg? Schar­f Móric: Péczely úr. S­c­h­a­r­f József: Hát azt akarod te, hogy én is az legyek? Scharf Móric: Hát az fog lenni. Scharf József: Hátha te leszel az­ fiam? Scharf Móric: Én nem leszek Scharf József: Hiszen százan meg­esküdtek, hogy az leszel. Schar­f Móric: Én rám nem esküdhe­tik meg senki. Weiszstein vádlott: Csak egy kér­dést, n­agyságos elnök úr. Elnök: Most hallgasson. Scharf József: Mi annak az oka fiam, hogy te azt a mi vallásunkat úgy elutáltad? Scharf Móric: Micsoda vallást? Scharf József: A zsidó vallást. Scharf Móric: Azért, hogy megutál­tam. Scharf József: De okának kell lenni, ha valaki felakasztja magá­t vagy be­ugrik a Tiszába, okának kell lenni? „NEM AKAROK ZSiDÓ LENNI!” Scharf Móric: Azért, hogy nem aka­rok zsidó lenni. Scharf József: Az nem ok, annak va­lami eredetének kell lenni, hogy nem akarsz zsidó lenni. Scharf Móric: Azért, mert nem aka­rok, mert megutáltam a vallást. Scharf József: Mióta utáltad meg? Scharf Móric: Mióta ott vagyok a megyénél. Scharf József: Hát azelőtt miért nem utáltad meg? Scharf Móric: Azért, mert akkor azt hittem, hogy ki fog szabadulni, hát még meg kell tartanom. Scharf József: Tudod te, hogy nem fogok kiszabadulni? Scharf Móric: Én nem tudhatom. Scharf József: Hát azután minek utáltad meg? Scharf Móric: Mert mostan olyan idő van, hogy a zsidók csak úgy vannak Magyarországon, hogy csak ki nem ker­getik, hát így félek a zsidóságtól. (Mozgás a közönség közt.) Friedmann: Ki mondta ezt? Scharf József: Nem igaz az, várj csak, te maradsz benne! Te leszel az! Soharf Mérnic: Nem maradok benne. Soharf József: Úgy jársz, hogy aki másnak vermet ás, maga esik belé. Scharf Móric: Hát benne leszek. Scharf József: Hát Bánnám történe­tét tudod, aki meg akarta öletn­i mint a zsidókat, azután felakasztották. Soharf Móric: Hát felakasztanak. Scharf József: De ha igazat monda­nál, nem bántana senki. Scharf Móric: Megmondtam. Elnök: Azokat is elnyelte a föld, akik hamis tanúságot tettek, ezt is tudod? Scharf József: Nem tudja azt (Mó­richoz.) Még egyszer kérlek szépen, nem utáltalak meg, mert fiam vagy. Scharf Móric: Nem bánom! Scharf József: Hát a másokat többre nézed? (Utánnyomás kivonatosan fa tilos.) Scharf Móric: Nem nézem többre, de ami igaz, azt megmondom. Scharfné: Hát arra emlékezel-e, hogy akkor pénteken reggel, miikor el­fogtak bennünket ... hallgasd meg az én szarvamat. Elnök: Csak beszéljen, de ne figyel­meztesse mindig. SCHARF MÓRIC KÉSSEL­ TÁMAD ANYJÁRA Scharfné: Ugy­e, azt tudod, hogy gyenge, gyógyulásán betegágyas vol­tam? Scharf Móric: Tudom. Scharfné: És akkor is orvosságot azon percben vettem be, miikor a® urak értünk bejöttek és édesapád nem volt odahaza, tudod ugy­e? Scharf Móric: Tudom. Scharfné: Én kértelek, hogy hozz vi­zet és te rám se hallgattál, hanem men­tél, mint máskor, játszani és olyan bandzsi voltál, ezt megmondom a sze­medbe is. Scharf Móric: Miikor? Scharfné: Aznap reggel is leültél a gyermekekkel játszani, félrevontad a­­vál­ladat és odébb mentél, nem a­kartál vizet hozni és én hátha ütöttelek. Schar­f Móric: Akkor volt az? Scharfné: Akkor reggel. Scharf Móric: Az nem igaz és nem is lesz igaz, míg a világ formál, amit maga most beszél, az igaz, hogy egyszer ősz­szel azt kiabálta nekem, hogy hunnofut; „h­át hunofut vagyok?” mondtam és ak­kor kés volt nálam, hát hozzáütöttem és megvágtam a kezét. Scharfné Nem úgy volt, hanem úgy volt, ahogy én mondom. Scharf Móric: Nem mondja ki az igazságot, nem akarja kimondani, de én az igazságot mondom! . .. Az orvosi és társadalmi vitákkal szem­ben Recsky csendbiztos, aki előtt előszűrt vallott Scharf Móric, azt mondotta fiú­ról, hogy: „egy igen eszes, igen vallásos orthodox gyerek, aki nyugodtan és hide­gen, mint aki előtt egy fiatal leány le­mészárlása éppen nem borzasztó”, — tette meg vallomását. Nehéz volt ebből a zűrzavarból kitotoe­­kodni! É­s mégis kiokosodta fel belőle! . .. Faragó Jenő. Most már ne késlekedjen ! Július hó 1-ig adja be útlevelét a hihetetlen olcsó 4L,­­*N & párisi Kirándulásra Részletes prospektus a Temesvári Hírlap kiadóhivatalában TH Fenyves Farkas László grafológiai felvilágosító irodája BUDAPEST, IV., Múzeum-körút 19 Jellemvizsgálat íráselemzés alapján Hivatalnokok, alkalmazottak, üzlet­felek, bizalmi emberek, házasulan- a­dók írásvizsgálata, különös tekin­tettel megbízhatóságra, munkaké­pességre, intelligenciára, tehetségre stb. Egy íráselemzés díja 50 lej, mely összeg postai bélyegben is beküldhető. 914

Next