Tér és Trend, 1999 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1999-01-01 / 1. szám

A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének Fóruma Civil kapcsolat Az eddigi támogatási forma helyett feladatfinanszírozásra tér át a Miniszter­­elnöki Hivatal (MeH) a jövőben - tájé­koztatta a civil szervezetek képviselőit Várszegi Dóra Szolnokon, a Tudomány és Technika Házában tett február végi látogatásán. A MeH főosztályvezetője kedvezően nyilatkozott a tavaly létreho­zott Európa Pont tevékenységéről, a ci­vil szervezeteknek nyújtott információs szolgáltatásairól. Elmondta: a Civil Kap­csolatok Főosztálya nagyra értékeli a Technika Házak munkáját, munkatársai arra törekszenek, hogy szorosabb kap­csolatot építsenek ki a MTESZ-vel. Jedlik-bicentenárium Felhívással fordul a Jedlik Ányos Tár­saság a természettudományok művelői­hez, mérnökökhöz, pedagógusokhoz és közéleti személyiségekhez, hogy méltóképpen emlékezzünk meg a jeles tudós születésének 200. évfordulójáról. Jedlik Ányos, akinek a nevéhez kilenc­ven találmány fűződik, méltó az utókor megbecsülésére. A bicentenárium alkal­mából a társaság ünnepségeket szervez Jedlik szülőhelyén, Szimőn (ma: Zem­­me, Szlovákia), valamint Győrben, Pé­csett, Pannonhalmán és Budapesten. A központi rendezvény 2000. január 11­­én lesz, a Magyar Tudományos Akadé­mián. A szervezők várják a programok iránt érdeklődők és bekapcsolódni szándékozók jelentkezését a (36-1) 322- 8859 telefonszámon. Köztér Interneten is olvasható a Tér és Trend Web változata a fejlécen található hivat­kozás alatt. A lap internetes változata folyamatosan közöl új híreket. Zöld számon is elérhető a MTESZ­­Központ a 06-80-925-3290 szám tárcsá­zásával. 1 százalék a MTESZ javára! Adószám: 19816140-241 Érdekképviselet és párbeszéd Interjú Dr. Michelberger Pál elnökkel - A MTESZ mozgásterét, törekvéseit, az el­érhető eredményeket befolyásolja, hogy mi­lyen a reálértelmiség helyzete, társadalmi megítélése. Mi a véleménye, manapság mennyit ér a mérnök, a tudós, ha magyar? - A reálértelmiség véleménye nagyon hal­ványan jelenik meg a sajtóban, a közvéle­mény előtt. Ebből egyesek azt a következte­tést vonják le, hogy mi apolitikusak vagyunk, távol állnak tőlünk a köz­ügyek. Ez a beállítás nyil­vánvalóan hamis. Világo­san kell látni ugyanis, hogy az ország sorsát hosszú távon az dönti el, hogy mi történik a reál­szférában. Már csak ezért is el kell oszlatni a félreér­tést, hogy a mérnököket, a feltalálókat, a kutatókat nem izgatja, merre halad a társadalom, milyen lesz az ország jövője. Esetenként azt tapaszta­lom, hogy bennünket nem is tartanak értelmisé­ginek, nem férünk bele a filozófusok, szoci­ológusok, irodalmárok és más humán szak­mák által fémjelzett körbe. Pedig mi is elol­vastuk Shakespearet és valószínű, hogy töb­bet tudunk zenéről, képzőművészetről, mint a magukat értelmiséginek tartók - mondjuk - a villamosságról. Az értelmiség-képünk ezen a téren idejétmúlt, a világ elhaladt mel­lettünk. - A kormány gazdasági stratégiája, amelyről néhány hete a szaktárca vezetője tartott tájékoztatót a MTESZ-ben, milyen lehe­tőségeket kínál a műszaki szakembereknek? - Az új gazdasági stratégia, amelynek a fő vonalait ismertette Chikán Attila miniszter úr, rávilágít arra, hogy szükség van az állam gaz­dasági szerepvállalására. A nagy beruházá­sok, fejlesztések minden időben állami rész­vétellel jönnek létre. Bill Clinton sikere is tu­datos gazdaságpolitikán, megfelelően átgon­dolt szabályzók alkalmazásán nyugszik. Tu­datában kell lennünk, hogy az úgynevezett szabad versenyes kapitalizmus nem egészen szabadon működik. A múlt században is vol­tak olyan „szabályzó körök” - gondolok a vasútépítésre vagy a malomiparra­­, ame­lyekre ráépültek a gazdasági folyamatok. Ma sokkal bonyolultabb ilyen „körök” tudatos beindítása, inkább a spontaneitás érvénye­sül. A gazdasági stratégia azt jelenti, hogy a politika képes kijelölni a prioritásokat, a fo­lyamatok kiteljesítése azonban a reálértelmi­ség feladata. - A politika és az értelmiség kapcsolata - ha csak a 90-es éveket nézzük - nem egé­szen felhőtlen. Milyennek látja a jelenlegi helyzetet? - Úgy tűnik, a kormány hajlandó párbeszédre az érdekképviseleti szervek­kel. Az MTESZ a szakma, a gazdaság megbecsülése érdekében kíván fellépni a jövőben is. Arról persze nincs szó, hogy minden szakmát és minden válla­latot meg kell tartani. Tisz­tában vagyunk azzal is, hogy a szakmai érdekeket nehéz artikulálni, mivel néha az érintettek sem is­merik fel időben az érde­keiket. Tévedhetünk is, a mérnökök és tudósok fenntartják maguknak a tévedés jogát. Meggyőződésünk azonban, hogy egyes kér­désekről mi tudunk a legtöbbet, tehát nélkü­lözhetetlenek vagyunk a politikával folytatott párbeszédben. - Alkalmasnak tartja a MTESZ-t erre a feladatra? Milyen elképzelésekkel látott mun­kához? - Nagyra becsülöm, amit az elődeim elvé­geztek: nehéz körülmények között megtar­tották a szövetséget, biztosították a folyto­nosságot és az átalakulást. Ars poeticám: kontinuitás és alkalmazkodás a változó pe­remfeltételekhez. A folyamatosságot fent kell tartani, ugyanakkor késznek kell lenni a vál­tozásokra. Most csatlakozunk a NATO-hoz, készülünk az Európai Unióba, ha mindezt fi­gyelmen kívül hagyjuk, nem reagálunk meg­felelően, akkor anulláljuk magunkat. Fogé­konynak kell lenni az újra, tudni kell, hogy mi történik a belpolitikában, a hozzánk kö­zel álló minisztériumokban, a tudományos szervezetekben és képessé kell tennünk ma­gunkat az alkalmazkodásra. Ha megfelelünk a kihívásoknak, és én ebben bízom, akkor a MTESZ a következő évszázadban is alkalmas lesz a hivatása ellátására. (Horváth)

Next