A Térképvilág ünnepi mellékletei a Térképbarátok Köre tagjainak (1981-1991)

1981

A tatai uradalom és a királyi kamara szolgálatában végzett mun­kája során éppen 235 éve bukkant rá Mikoviny Sámuel /1700-1750/ föld­mérőmérnök Almás /Almásneszmély/ falucska római fürdőjének romjaira és a szomszédságában fakadó kénes melegvizekre. Bár feladatán kívül esett, mégis vette a fáradságot, megvizsgálta és pontosan felmérte a helyszínt, kikérdezte az idős lakosokat, majd tapasztalatait és ja­vaslatait írásba foglalva a térképpel együtt megküldte a Magyar Kama­rának . Az ország első részletes térképezésén munkálkodó "Magyar Ingenr­etor", az elismert út- és vízépítő mérnök a selmeci bányatisztképző intézet jeles tanára, a Porosz Királyi Tudományos Társaság tagja, az Udvari Kamara magas tisztségű főmérnöke ezzel a kevésbé látványos, de az utókor szemében nagyrabecsült cselekedetével is tanújelét adta an­nak, hogy szívén viselte veszendő természeti kincseink hasznosításának és pusztuló műemlékeink megóvásának nemes ügyét. Először 1727-ben Eszterházy József gróf hívására jött a vidékre. Felmérte a tatai várat 26 aranyért, majd 1736 körül az Öregtó kereszt­gátját tervezte meg. A királynő 1744-ben az országhatár műszaki védel­mére rendelte ki , ezt követően Eszterházy főparancsnoksága alatt a ma­gyar nemesi felkelő sereg hadmérnök őrnagyaként vett részt a sziléziai hadjáratban. 1746-ban a Tata, Almás és Szőny közötti elvadult mocsaras terület felmérésére és lecsapolására kapott megbízást. A Duna felé ki­terjedő kincstári földek rendezése kapcsán ismét dolgozott a tatai Esz­te­rházy-urada­lomban. Nagy tisztelője lett Fellner Jakab építész, aki később terveinek megvalósítását folytatta. Mikoviny lecsapolási tervét hamar elkészítette,azt az Udvari Kamara elfogadta és Őfelsége jóváha­gyásával 1747 február 7 -én az építési összeget is kiutalta. A munka elvégzésére a Magyar Kamara kikérte Mikovinyt az udvari Kamarától. Áp­rilisban már megkezdődhetett az 5653 öl hosszú almási csatorna ásása. E csatornát nevezik Mikoviny-ároknak. Mikoviny a felmérés során lovon járta be a határt, az Udvari Ka­mara elnöke Königsegg gróf maga utalt ki számára két lovat, a szükséges szénával és zabbal. Rátalált Brigetio akkor még jól látható romjaira és a Tatáról hozzá vezető aquaductus maradványaira. Megóvásuk érdeké­ben ezekről szakszerű leírást és helyszínrajzot küldött mindkét kama­rának. A munka végefelé talált rá Almáson a református templomnál, a római fürdő maradványaira, amelynek rozoga faalkotmányában testi fogya­tékosok, betegek fürdőztek gyógyulásuk reményében. Vizsgálgatta a há­rom öt oldalhosszúságú fürdőt, a háromszoros ,négyzetalakú padokat, a két lábnyi,habarcsos téglafalakat. A másfélezer évesnek vélt fürdő közelében kisebb romok közepette egy pompás épület alapfalaira bukkant, árkában pedig néhány római érmét talált. Talán ennek falai között kö­tötték meg 1600-ban a zsitvatoroki békét. Hideg télidőben fogadta a malomgát /római töltés?/ feletti mocsárból feltörő gőzfelhők megkapó látványa. Ezeket a melegvizeket közegészségügyi szempontból tartotta hasznosnak,és a régi fürdő rekonstrukciója mellett főképpen e kénes melegforrások hasznosítását vélte fontosnak. /1764-ben Torkos János Justus írt az almási gyógyvízről./ Térképén látjuk a falu házait, műveit kertjeit, szőlőit, a szán­tókat, réteket, mészkő-márvány sziklákat, utakat, a postautat és hida­kat, a nagy vendégfogadót, a kőfaragóházat, két malmot, ezek egyikét a török adta a falunak. A Duna túlsó partján Litvatő látszik. A térkép 46x27 cm nagyságú /kb. 1:5886 méretarányú/ részletes és hiteles ábrá­zolás. Az Országos Levéltárban található az öt oldalnyi felterjesztés mellékleteként. Tanulságos a szöveg olvasássá is. Kitűnik, hogy Miko­viny meglehetősen hibásan írt németül, olykor latin kifejezéseket hasz­nált. A jelentést 1746-ban írta. Térképe sem lehet későbbi, de 1745 előtti sem, mert hadmérnök őrnagyként /ing. Obrst. Wacht, M./ szignál­ta. Mi ezúton, 1981.decemberében fellebbentettük a feledés fátyolát. Örömmel tisztelegnénk almási emléktáblájánál is. HP.

Next