A Térképvilág ünnepi mellékletei a Térképbarátok Köre tagjainak (1981-1991)
1983
A HALÁLRA ÍTÉLT TÓ 1791-BEN Pestis idő tájban — 1740 körül a Tó 5-6 esztendő alatt teljesen kiszáradt és 28 évig szárazon maradt — tanúsította nemes Szalay Márton 81 éves református helybéli lakos 1792. október 21-én a hatóság előtt. Vörös hátú nagy fű termett helyén, igen bőséges széna takarítást tettek beírna a Tó Biztosok, a Hosszú-tisztáson túl pedig sár kerék füvet kaszáltak nyilas számára. Egy tavaszon a Tó Fenékben igen sok sáska mutogatta magát — emlékezett Törzsök Mihály 81 éves református parti lakos —, úgyhogy amikor szekérrel jártak benne, szinte ropogott a kerék alatt a sáska és tojása. A Nemes Vármegye égetette és ekékkel is felforgatatta. Gergényi Pál 80 éves református parti lakos kétökrű szekerével hozta a szalmát az égetéshez. Két kávás kútra akadtak a Tó Fenékben, amelyről az öreg sukorói emberek úgy tudták, hogy az előtti harminc esztendőkkel már ki lett volna egyszer száradva az egész Tó Fenék, s hogy akkor ásták a velenceiek, mert sehol itt jó ivóvizük nem volt. Ezekből éltek akik a Tó Fenékben kaszáltak. A gazdag kaszálók, — a korabeli üzemanyag — a széna termelése megmozgatta a birtokosok és főképpen a vizek, mocsarak szabályozásán munkálkodó mérnökök fantáziáját. Előbb Krieger Sámuel geometra képzeli a hullámzó Balatonba ringó búzamezőt. Két évtized múltán pedig Fejér megye rendszeresített esküdt földmérője Chiapo Benjamin álmodott a Velencei-tó medencéjébe zöldelő rétet, termékeny kaszálót. Chiapo 1790-91-ben felmérte a tavat, és lefolyásának útját egészen Sárkeresztúrig. Kéziratos színes térképének a tavat ábrázoló részét látjuk magunk előtt. Eredetije 1:14400 méretarányú, északnyugati tájolású. A vizeket szép kékkel, a növényzetet zölddel, a domborzatot szürkével,a helységeket, épületeket és a parti fövenyt pirossal rajzolta. Az ábrázolás tárgya a vízrajz, erre fordított nagyobb gondot. Velencze, Gárdon, Pákozd, Sukoró és Nadap jelölésében csak a templom rajza kiemelt. Gárdonyban és Dinnyésen nagy épületeket, Agárdon vendégfogadót, Pákozd felett halászkunyhót ábrázolt. A parton kívül jelölte a vízjárta sávot, a tóban elhatárolta a nyílt vizet a nádastól. Három vonalon vízmélység-adatokat írt; ezek szerint Velencénél 5 láb és 6 vonal (1,58 m), Gárdony irányában 4 láb (1,26 m), Pákozd vonalában pedig 4 láb és 6 hüvelyk (1,42 m) a legnagyobb vízmélység. Valószínűleg ez a legrégebbi vízmélységmérés a tavon. A tavat tápláló vizeket nagy gonddal ábrázolta. Kisvelencénél torkolt a Pázmándi-forrás (Bágyom-ér), halastó van mellette; közelében pedig talán a Kőkúti-forrás látható. Sukorótól folyik a Füzesi(Fűzfa-?) forrás, Pákozd alatt fakad a Szőlők allyai és a Gőből-forrás. A pákozdi malomtól pedig a gróf Lamberg-féle új ásott árokban (Alveus novus Aquae Pátkaiensis) a Csalaivagy Pátkai-víz (a mai Császár-víz) csapatott be a Tóba. A tó maival megegyező kifolyását két hatalmas nyíl hangsúlyozza. A térkép tulajdonképpen a több változatban megrajzolt vízszabályozási tervezet I. lapja, alaptérképe. Címrajzán az egyik oldalon a tó istenét látjuk a nádasban kezében szigonnyal, középen a kis puttó körzővel a tervezést személyesíti meg, a másik oldalon pedig a termékeny tómedert illusztrálta a mérnök, szénaboglyákkal, villával, gereblyével és ökrökkel. A kisebb tervlapokon, az északi parton 5080 öl, a délin 5910 öl hosszú csatornát tervezett Chiapo, ezekben kívánta elvezetni a külső vizeket, mielőtt azok elérték volna a tavat; középen 1930 öl hosszú, a tómederbe ásandó zúgót (szárítócsatornát) jelölt, amelyben a tó el nem párolgó vizét csapolta volna le. A tervhez kora egyik legnevesebb szakemberének, Balla Antal hidraulának, Pest megye földmérőjének írásbeli ajánlását mellékelte Chiapo. Terve nem kis felbuzdulást keltett. A sok-sok hozzászólás között talán Turnier Henrik veszprémi hidraula magyar nyelvű szakvéleménye a leginkább figyelemre méltó. Turnier az — ezen nagyságához képes haszontalan — Velenczei Tónak Tirts Nemes Fehér Vármegyei Intsenner Ur által projectáltt ki szároztatása iránt írott szakvéleményében kellő óvatossággal fogalmaz. Kétségbe vonja a napsugarak 304 napra ütemezett kigőzölögtető hatását és a partmenti vízelvezető árkokkal kapcsolatban felveti a fenékforrások lehetőségét. Minthogy pedig „más az Nemes Magyar Haza efféle módját a’ tóbéli kiszáraztásának mindeddig nem látta, annál pedig nints bizonyosabb, hogy a Mathematicus könyvekben beiktatott külömbféle munkák módjának első próbáját, gyakortata haszontalan költsségekkel és tetemes károkkal kelletett tapasztalnia a Magyar Hazának ... azért ha ugyan tsak ki kölletik szároztani a’ Velenczei Tónak, vitessen az végre oly methodussal, a’ mely a Nemes Magyar Hazánál mind ismeretes, mind pedig haszonnal tapasztaltatok is; mert nem egy könnyen lehet egy oly Inselérre találni, a’ kinek annyi értékű vagyona légyen, hogy ezen teendő új próbának elegendő cautiót tehessen...” De ami a legfontosabb — „arra való nézve, hogy a’ Földes Uraságok a’ kiszárosztás után történhető gyűlölséges pörlekedéstől mentek lehessenek” — szükségesnek tartotta, hogy a levezetett vizeket az alsó részek birtokosai előre elosszák, a költségeket ennek arányában megosszák. És valóban, a terv ezen bukott meg. Ugyanis a földesuraságok a hasznos és okos tervet magukévá tették, és építő hozzászólásaikkal mind mélyebben kezdtek vele foglalkozni... A döntést persze nem hamarkodták el. A tavat pedig szép lassan birtokukba vették a víz szerelmesei, a fürdőzők, a horgászok, a hétvégi pihenők társadalma. A tervezet, a tó halálos ítéletének dokumentuma ezalatt az Országos Levéltár legmélyére került , és szinte teljesen feledésbe merült. A térkép is már csak emlékkép számunkra, a kedves üdülőtáj 191 évvel korábbi kinézetének hiteles földrajza. HP