Termelőszövetkezet, 1952 (3. évfolyam, 1-24. szám)
1952-01-25 / 2. szám
Az új munkaegységkönyv nélkülözhetetlen fegyverünk a termelőszövetkezetek megerősítéséért vívott harcban Termelőszövetkezeteink és csoportjaink nagyarányú politikai, gazdasági és szervezeti megerősödése és fejlődése egyre gyakrabban és sürgetőbben vetette fel annak szükségességét, hogy munkaegységrendszerünket felülvizsgáljuk és a fejlődés követelményeinek megfelelően átdolgozzuk. * A régi munkaegységkönyv megszerkesztésének alapját részben a kisparaszti gazdálkodás munkaszervezési formája, elmaradt agrotechnikája és teljesítményei képezték. Ezek a szervezési formák és teljesítmények már nem felelnek meg a termelőszövetkezeti gazdaságokban egyre inkább kialakuló és megizmosodó nagyüzemi termelésnek, a fejlett agrotechnika alkalmazásának és a mezőgazdasági munkák gyorsütemű gépesítésének. Ennek kövekezményeként az elmúlt esztendőben csaknem valamennyi termelőszövetkezetben egyre gyakrabban vetődtek fel problémák a munkaegység kiszámításával kapcsolatban. Ezeknek a kérdéseknek a megoldásában már nem tudott megfelelő segítséget és iránymutatást adni a régi munkaegységkönyv, mert merev rendszerével akadályozta a jó helyi normák kialakítását, aminek következtében az egyes munkák normái között aránytalanságok mutakoztak. Ezenkívül a régi munkaegység könyv túlságosan terjedelmes és aprólékos volt, ami nagymértékben megnehezítette használatát. A munkaegységszámolás terén mutatkozó hibák és hiányosságok kiküszöbölése és a munkaegységrendszer továbbfejlesztése érdekében a földművelésügyi minisztérium a termelőszövetkezetek ésgépállomások élenjáró dolgozóinak országos tanácskozása alkalmával új munkaegységkönyvet adott ki. Az új munkaegységkönyv szerkezetében és rendszerében lényegesen eltér a régitől. Eltér mindenekelőtt abban, hogy az egyes munkákat az elvégzésükhöz szükséges erőkifejtés, szaktudás és jelentőségük alapján osztályokba sorolja. Lényegesen eltér rendszerében a régi munkaegységkönyvtől abban is, hogy az egyes munkákra csak mintanormákat ír elő, amelyeket az egyes termelőszövetkezetek a helyi viszonyoknak megfelelően módosíthatnak. Az osztálybasorolás rendszere előnyös azért, mert támpontot ad a szövetkezet vezetőségének azokban az esetekben, amikor olyan munkák munkaegységben való értékelésének kérdése vetődök fel, amely munkák esetleg nem szerepelnek a munkaegységkönyvben. Ilyen esetben a vezetőség márd hasonló munkák osztályba sorolását veszi alapul és ennek megfelelően állapítja meg a norma teljesítéséért járó munkaegységet is. A helyi normák gondos kidolgozása kiküszöböli az egyes munkák normái között esetleg felmerülő aránytalanságokat. Az új munkaegységkönyv — mint az igazságos jövedelemelosztás alapja és biztosítéka — csak akkor éri el célját, ha minden termelőszövetkezeti vezető és tag gondosan tanulmányozza és az így szerzett ismeretek alapján a legnagyobb lelkiismeretességgel közreműködik a helyi normák kidolgozásában. A termelőszövetkezetek vezetőségének a legdöntőbb feladata tehát az, hogy haladéktalanul jól megszervezze az új muntkaegységkönyv ismertetését és ezzel kapcsolatban a munkaegységszámolás oktatását. Ennek a rendkívül fontos feladatnak a sikeres megoldása érdekében a termelőszövetkezet vezetősége kérje fel a községben dolgozó tanítókat is, hogy működjenek közre a munkaegységszámolás oktatásának munkájában. A földművelésügyi minisztérium a tanácsok mezőgazdasági osztályain keresztül valamennyi tsz-nek és csoportnak küldött egy új munkaegységkönyvet, azonban az oktatás sikere érdekében szükséges, hogy a vezetőség időben gondoskodjon a szükségletnek megfelelő számú munkaegységkönyv beszerzéséről. A munkaegységkönyv 480 forintos áron valamennyi megyei és járási könyvterjesztő boltban megvásárolható. Az új munkaegységkönyv alapos áttanulmányozása után a vezetőség, a brigádvezetők, munkacsapatvezetők és néhány jól dolgozó tag bevonásával vegyék sorra a termelőszövetkezet gazdaságában előforduló munkák napi teljesítmény normáit és egyenként alaposan beszéljék meg, hogy a helyi viszonyok között hogyan teljesíthetők. Amennyiben szükségessé válik, a munka körülményeinek megfelelő módosításukra tegyenek javaslatot. A munkaegységkönyvben szereplő normák ugyanis országos iránynormák, amelyek közepes gazdálkodási viszonyokra vonatkoznak. A vezetőség által készített javaslatot közgyűlésen, csoportértekezleten részletesen ismertesse a tsz elnöke. Biztosítani kell, hogy valamennyi tag részt vegyen a vezetőség javaslatainak megtárgyalásában és a végleges helyi normák kialakításában. Gondosan elő kell készíteni ezeket a közgyűléseket, csoportértekezleteket. Különösen arra kell ügyelni, hogy a normák lazítására ne törekedjenek a tagok, mert a lazítás káros a szövetkezetre és hátrányos az egyes tagokra nézve is.. A helyi normáik kidolgozásakor egy pillanatra sem szabad szem elől téveszteni, hogy a teljesítménynormák helyes megállapítása egyik legfontosabb eszköze a munkafegyelem megjavításának is. Azokat a normákat, amelyek a mintanormától több mint 20 százalékkal eltérnek, jegyzőkönyvbe kell foglalni és a járási mezőgazdasági osztályhoz kell felterjeszteni jóváhagyás végett. A közgyűlés, csoportértekezlet és a járási tanács által jóváhagyott módosításokat tintával kell bevezetni a munkaegységkönyv megfelelő rovatába és jóváhagyási záradékkal kell ellátni. A záradékot az elnök és az igazgatóság, intézőbizottság tagjai írják alá. Az új munkaegységkönyv alkalmazása valamennyi tsz-ben és csoportban 1952 január hó 1-től visszamenőleg érvényes, éppen ezért a vezetőség időben gondoskodjon arról, hogy a közgyűlés által elfogadott és a járási tanács mezőgazdasági osztálya által jóváhagyott helyi normákat a csoportnál használatban lévő valamennyi munkaegységkönyvbe átvezessék és záradékkal ellássák. Ezenkívül a tsz-ek és csoportok elnökei gondoskodjanak arról is, hogy MINDEN SZÖVETKEZETI TAGNAK NÉLKÜLÖZHETETLEN AZ ÚJ MUNKAEGYSÉGKÖNYV! a módosított normákról kimutatást készítsen a tsz könyvelője és a kimutatást a hirdetőtáblán kifüggessze. Aközgyűlés által elfogadott és a járási mezőgazdasági osztály által jóváhagyott helyi normák alkalmazásáért és betartásáért a tsz elnöke és könyvelője felelős. Minden tsz tag egyéni érdeke, hogy a helyi normákat helyesen állapítsák meg és az év folyamán minden esetben betartsák. Ezért minden tag egyik legfontosabb kötelessége, hogy a normák megállapításában és a munkaegységkönyv tanulmányozásában tevékenyen részt vegyen. J. 13