Termés, 1944 (3. évfolyam, Tavasz-Tél)

1944 / Tavasz

Hobb­ CSERES TIBOR VERSEI HALÁSZAT Hallottátok-e hírét a vízmenti halászoknak s igért hálócsobbantó életüknek? Úgy ismerjétek kezük járását: karjukra rároskad a part s koponyába fordul szemük tükre. Míg a háló támadott engem s oltalmazott a víz, elátkoztam a fonalgyártó és kötélverő ipart s mind a lánckészítő kovácsokat, mert merész tüdőknek és időnek csinálnak temetőt. Ahányszor kimerítettek, tereltek s fogtak be a gazdagok távolabbi erős tartályaiba, már az első rántásnál száraz medencének tudtam én a világot s nem is kapaszkodtam párkányaiba. S amint kopaszodott rólam a harmat, úgy szólt őrült zengéssel mellemben a víz emléke — Csürhéstől, nyájastól, gulyástól megromlottak mezői s tőből száradt a gazda fattya — tőlem, a szemveréstől. Sok pimasz elfog marta, fosztotta rólam a húst. Nem rúgtam, ütöttem, de élt bennem az ököl. S lám a fogoly mosolyában a tenger dallama zúg, s szelíden fordulok ki a habfodrok mögül. Kenyérrel se dobom vissza azt, aki bánt, hálóba merít, edényébe tipor, asztalára hivat. Nem szólok hozzá. De mondjátok neki, ha a kora halált nem kívánja, vesse a vízbe csontjaimat.

Next