A Természet, 1916 (12. évfolyam, 1-14. szám)

1916-01-01 / 1. szám

Kiadja: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE. Előfizetési ára egy évre 8 K, félévre 4 K. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. Egyes szám a „Mi Újság az Állatkertben'' című melléklettel együtt 40 fillér. xii. ÉVFOLYAM I. SZÁM. Dr. LENDL ADOLF és Dr. MÁRKUS JENŐ közreműködésével szerkeszti RAITSITS EMIL Számoló állatokról. Irta: Pongrácz Sándor dr. Az állati öntudat és értelem létezése fölött a psychológusok ma már nem kételkednek. Hosszas kísérletezés és megfigyelés után jutottak arra a meg­győződésre, hogy csupán reflexműködésekkel nem lehet megoldani azt a sokféle lelki jelenséget, mellyel a magasabbrendű állatok körében találkozunk, a tapasztalati összehasonlító lélektan pedig megtanított arra is, hogy az értelem fejlődése az állatvilágban egy igen lassú, de átmenetekben gazdag folyamat, mely a szervezet tökéletesedésével majdnem pár­huzamban halad. Vannak ugyan szembetűnő, kivé­teles jelenségek, mint pl. a hangyák, méhek és a legalsóbb szervezetű rovarokhoz tartozó termeszek magas szellemi élete, melyek mindenesetre magya­rázatra szorulnak, de nagyjában mégis azt mondhatjuk, hogy egy gerinces állat értelem tekintetében magasabb fokon áll, mint egy gerinctelen, a madár magasab­ban mint a hal, az emlős állat pedig magasabban, mint a madár. Újabb időben az állatok szellemi életének oly jelenségeivel ismerkedtünk meg, melyek a gondol­kodásnak bizonyos fokát tételezik fel s melynek behatóbb vizsgálata ahhoz a föltevéshez vezet, hogy némely állatok a külvilágból szerzett benyomásaikat lelkükben valóságos képzetkörökké alakítják, tehát, hogy érzetekből elvont fogalmakat is tudnak alkotni. Ennek a lelki folyamatnak legérdekesebb momentuma a mennyiségek felismerése. Azt már régóta tudjuk, hogy az állatok a színeket jól meg tudják különböz­tetni, hogy pl. a méhek a természetes virágokat igen hamar felismerik és a mesterséges növényekkel nem tévesztik össze. De ezek mind minőleges fogalmak, mert a tárgynak tulajdonságára vonatkoznak. Vannak azonban oly állatok is, melyek hasonló vagy azonos tárgyak mennyiségét is többé-kevésbbé felismerik, vagyis azokról nemcsak qualitativ, hanem quantitativ fogalmakat is alkotnak, amit rövidesen úgy fejezhet­nénk ki, hogy némely állatnak van számoló érzéke. Nagyot tévedne az, aki ezt a kifejezést szó szerint értené, mert korántsem akarjuk azt állítani, mintha az állatok rendszeres számtani műveleteket hajtaná­nak végre, de annyi bizonyos, hogy némely állat különbséget alkot a kevés és a sok között, az egy és a több között, vannak pedig olyanok is, melyek az 1, 2, 3, 4 stb. számokat is meg tudják különböz­tetni. Ez csakis úgy lehetséges, ha felismerik azokat a közbülső számfogalmakat is, amelyek a kisebb számoktól folyton nagyobb számokhoz vezetnek. Az állatoknak tehát ismerniök kell a mennyiségek­nek fokozatos növekedését. Később fogjuk látni, hogy vannak oly állatok is, melyek a számokat csak jelekből ismerik. Ily állatok nem önmaguktól, hanem csak tanítás útján jutottak el a számolás művészetéhez. Az állatok számoló tehetségével már Oken, Leroy és Darwin is foglalkoztak, akiknek feljegyzéseiből igen érdekes megfigyelések maradtak ránk. Leroy pl. egy varjút említ, mely a számolás tehetségének következő különös jelét adta. Mikor fészkéhez 2 vadász jött, egy azonban elment, akkor a varjú még

Next