A Természet, 1918 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1918-01-15 / 1. szám

Kiadja: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE. Előfizetési ára egy évre 8 K., félévre 4 K. Megjelenik minden hó 1-én és 15-ér. Egyes szám a „Mi Újság az Állatkertben" című melléklettel együtt 40 fillér. XIV. ÉVFOLYAM. I. SZÁM. 1918. 1. 15 Dr. LENDL ADOLF közreműködésével szerkeszti RAJTSITS EMIL A szőrforgókról. Irta : Zimmermann Ágoston dr. A házi állatok azonosságának megállapítására, rendszeres leírására eddig a színüket, jegyeiket, bélye­geiket, életkorukat, magasságukat és ivarukat szokták meghatározni és leírni a „nationale“-ban; ezek a jelenségek azonban nem egyszer csaknem teljesen egyeznek egy másik ugyanolyan fajú állatnál, úgy, hogy ehhez képest ezek alapján nem mindig sikerül az egyes állatokat felismerni, azonosságukat pl. tör­vényszéki, peres esetekben megállapítani. Az állat színe különösen gyakran egyezik több más állat színével; meghatározása különben is egyéni nézeten alapul és ezért sohasem tekinthető teljesen biztosnak és megbízhatónak A jegyek és bélyegek ugyan már közelebbi pon­tosabb meghatározást tesznek lehetővé, de mégsem teljesen kielégítők, mert a jegyek (színfoltok) is gyak­ran több állaton ismétlődnek, másfelől pedig nagy a jegytelen állatok száma is; emellett egyes kisebb jegyek eltüntethetők vagy újabbak létesíthetők chémiai anyagok behatásával, esetleg sérülések útján is. Még inkább áll ez a bélyegekre nézve, melyek könnyen megváltoztathatók és felismerhetetlenekké tehetők. A házi emlős állatok életkorát a fogak alapján csak a fiatalabb korban a fogváltás befejezéséig lehet pontosabban megállapítani, később már csak hozzá­vetőlegesen. Végül az állatok magasságát a már legkimagaslóbb pontján történő szokásos mérés alkalmával szintén nem sikerül mindig pontosan megállapítani, mert a jelzett hely nem teljesen állandó, fix pont és még ugyanazon a napon többször mások által felvett méretek sem szoktak mindig teljesen egyezni; még inkább bekövetkezik ez a hónapok múlva, más tar­tási, takarmányozási viszonyok után végzett méré­seknél. Az előadottak alapján tehát indokoltnak és cél­szerűnek látszik más megbízhatóbb, állandó jelek után kutatni, melyekből az állatok azonossága hatá­rozottabban megállapítható lenne. Dr. Schouppé bécsi állatorvosi főiskolai adjunktus a lovak szőreinek for­góira és tarajaira hívta fel a figyelmet, melyeket ezen nézőpontból felhasználhatónak és jól értékesíthetőnek tart. Dr. Óta japán állatorvos-őrnagy szerint Japán­ban a lovak szőrforgóit már régóta nagyobb figye­lemmel kísérik, amennyiben egy babonás hitük szerint bizonyos ilyen forgók szerencsét hoznak, mások ellen­kezőleg szerencsétlenséget, ezen utóbbiakkal bíró lovakat ezért potom áron eladják és ezeket rend­szerint a hadsereg részére veszik meg, mely túlteszi magát ezen a babonán. Újabban a japánok a lovak szőrforgóit az állat nationaléjának megállapítására is felhasználják és a járlatlevelekbe is bejegyzik, beraj­zolják vagy népies nevükön beírják. A szőrforgók ugyanazon az állaton állandóan megmaradnak. Erre irányuló kísérletekkel megállapít­ható, hogy sem fésüléssel vagy keféléssel, sem nyírással vagy borotválással nem tüntethetők el. A borotválás után már 5—6 nap múlva a szőrfogók ismét jól észrevehetően előtűnnek. A szőr irányulásának, a szőrtarajok és szőrforgók

Next