A Természet, 1918 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1918-01-15 / 1. szám
Kiadja: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE. Előfizetési ára egy évre 8 K., félévre 4 K. Megjelenik minden hó 1-én és 15-ér. Egyes szám a „Mi Újság az Állatkertben" című melléklettel együtt 40 fillér. XIV. ÉVFOLYAM. I. SZÁM. 1918. 1. 15 Dr. LENDL ADOLF közreműködésével szerkeszti RAJTSITS EMIL A szőrforgókról. Irta : Zimmermann Ágoston dr. A házi állatok azonosságának megállapítására, rendszeres leírására eddig a színüket, jegyeiket, bélyegeiket, életkorukat, magasságukat és ivarukat szokták meghatározni és leírni a „nationale“-ban; ezek a jelenségek azonban nem egyszer csaknem teljesen egyeznek egy másik ugyanolyan fajú állatnál, úgy, hogy ehhez képest ezek alapján nem mindig sikerül az egyes állatokat felismerni, azonosságukat pl. törvényszéki, peres esetekben megállapítani. Az állat színe különösen gyakran egyezik több más állat színével; meghatározása különben is egyéni nézeten alapul és ezért sohasem tekinthető teljesen biztosnak és megbízhatónak A jegyek és bélyegek ugyan már közelebbi pontosabb meghatározást tesznek lehetővé, de mégsem teljesen kielégítők, mert a jegyek (színfoltok) is gyakran több állaton ismétlődnek, másfelől pedig nagy a jegytelen állatok száma is; emellett egyes kisebb jegyek eltüntethetők vagy újabbak létesíthetők chémiai anyagok behatásával, esetleg sérülések útján is. Még inkább áll ez a bélyegekre nézve, melyek könnyen megváltoztathatók és felismerhetetlenekké tehetők. A házi emlős állatok életkorát a fogak alapján csak a fiatalabb korban a fogváltás befejezéséig lehet pontosabban megállapítani, később már csak hozzávetőlegesen. Végül az állatok magasságát a már legkimagaslóbb pontján történő szokásos mérés alkalmával szintén nem sikerül mindig pontosan megállapítani, mert a jelzett hely nem teljesen állandó, fix pont és még ugyanazon a napon többször mások által felvett méretek sem szoktak mindig teljesen egyezni; még inkább bekövetkezik ez a hónapok múlva, más tartási, takarmányozási viszonyok után végzett méréseknél. Az előadottak alapján tehát indokoltnak és célszerűnek látszik más megbízhatóbb, állandó jelek után kutatni, melyekből az állatok azonossága határozottabban megállapítható lenne. Dr. Schouppé bécsi állatorvosi főiskolai adjunktus a lovak szőreinek forgóira és tarajaira hívta fel a figyelmet, melyeket ezen nézőpontból felhasználhatónak és jól értékesíthetőnek tart. Dr. Óta japán állatorvos-őrnagy szerint Japánban a lovak szőrforgóit már régóta nagyobb figyelemmel kísérik, amennyiben egy babonás hitük szerint bizonyos ilyen forgók szerencsét hoznak, mások ellenkezőleg szerencsétlenséget, ezen utóbbiakkal bíró lovakat ezért potom áron eladják és ezeket rendszerint a hadsereg részére veszik meg, mely túlteszi magát ezen a babonán. Újabban a japánok a lovak szőrforgóit az állat nationaléjának megállapítására is felhasználják és a járlatlevelekbe is bejegyzik, berajzolják vagy népies nevükön beírják. A szőrforgók ugyanazon az állaton állandóan megmaradnak. Erre irányuló kísérletekkel megállapítható, hogy sem fésüléssel vagy keféléssel, sem nyírással vagy borotválással nem tüntethetők el. A borotválás után már 5—6 nap múlva a szőrfogók ismét jól észrevehetően előtűnnek. A szőr irányulásának, a szőrtarajok és szőrforgók