A Természet, 1919 (15. évfolyam, 1-10. szám)

1919-01-15 / 1. szám

Koronásdarvak az állatkertben. Irta : Cerva Frigyes. Az Afrika különböző vidékein előforduló Páva­vagy Koronásdarvakat (Balearicinae), amelyekből eddig 4 faj, úgymint Balearica pavonina (L), B. regularis (Bennet), B. ceciliae Mitch, és B. gibbericeps Reich, ismeretes, csavarosan hajtott, sugarasan ter­jeszkedő koronaszerű képződmények jellemzik. A képünkön látható faj (Balearica gibbericeps Reich.) amelyről most szólok, 1 méter hosszú, míg szárnyának szélessége 55—60 centiméter. Tarkóján koronája van, mely csavarosan hajtott, feketehegyű, szalmasárga sörtetollakból alakult; homlokán és feje­­tetején fekete bársonyszerű tollazata van; csupasz torkán vörös lebeny; nyaka szürke; háta, válla, farka és kézevezői palafeketék; karevezői vörös­barnák; szárnyfedői fehérek, utolsó nagy karevezői foszlottak és szalmasárgák. E koronásdaru elterjedési területe Ugália, Igonda, Ugaga, Tabara, Kilima-Ndjaro, Sigivari, Massaisteppe és Victoria-Nyansa. 1912-ben Kittenberger Kálmán, egyéb érdekes állaton kívül, Németkeletafrikából 3 koronásdarut is hozott a fővárosi állatkertbe, melyek egyike négy év múltán bélgyulladásban elpusztult. Az életben maradt pár a múlt év nyarán költéshez látott. Már augusztus volt, mire e madarak a kis tó egyik mesterséges gólyafészkén foglalatoskodni kezdettek és különféle magasságú párzási hangjukat, mely majd hollókáro­­gásra, majd a tüzeshasú varangy szavára emlékeztetett, gyakrabban hallatták, miközben elnyújtott, messze­­hangzó panaszkiáltásokba is törtek ki. Élénkebbek lettek a táncaik is, melyeket mindkét fél megemelt szárnnyal ugrálva és sokféle mozdulattal lejtett, szóval egész viselkedésük komoly szándékra vallott. Augusz­tus 10-én végre lerakta a tojó a már kész fészekbe az első tojást, melyet egynapos körökben a második és harmadik követett. Augusztus 13-án már kotlás­­hoz is láttak, miben mindkét fél részt vett. A hím többnyire a déli órákban váltotta fel párját. Érdekes volt nézni, mily óvatossággal ereszkedtek a tojásokra. A lábak összecsukása után előbb a mellükkel eresz­kedtek a tojásokra s mikor azokat már csaknem érintették, akkor tolták felső testüket oly módon előre, hogy a tojások hasuk oldala alá kerültek. Valahány­szor a kotlásban felváltották egymást, mindig ren­deztek valamit a fészken, majd néhány ágat helyre­téve, majd megint kihúzva és máshová helyezve, miközben a tojások rövid időre fedetlenül maradtak. 22­ napi kotlás után kibújtak a pihés fiókák, melyek már a második napon elhagyták a fészket és a kis tó részben pázsitos partja körül járkáltak, de még gyakran menekültek a melengető szülői szár­nyak alá. XV. ÉVFOLYAM, I. SZÁM. KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE. Előfizetési ára egy évre 12 K, félévre 6 K. MEGJELENIK MINDEN HÓ 15-ÉN Dr. LENDL ADOLF közreműködésével szerkeszti RAJTSITS EMIL.

Next