A Természet, 1921 (17. évfolyam, 1-24. szám)
1921-02-01 / 3-4. szám
- 19 sült meg, mert üreges csontjaik könnyen az enyészetnek estek áldozatul. Ezen körülmények folytán maradványaik még nagyon hézagosak. Európából Német-, Francia- és Angolországból ismeretesek Pterosaurus kövületek, az amerikai Kansasból pedig a leghatalmasabb Pteranodon-példányok kerültek ki. A fent vázolt jellegek alapján tehát a Pterosaurusok méltán tekinthetők a madarak előhírnökeinek, különösen, ha szembeállítjuk őket a tulajdonképeni ősmadárral, az Archeopterix-szel. Az Archeopterixnek ezideig mindössze két példányát találták, melyek közül az egyik a berlini, a másik a londoni múzeumban van. Az utóbb említett ősmadárnak a repülőszerve a Pterosaurusokéhoz annyiban hasonlít, hogy szintén a mellső végtagnak csak egy ujja alakult át meghosszabbodva a repülés céljaira, a többi ujj pedig szabadon maradt és a kapaszkodás célját szolgálva, karmokkal volt ellátva; másrészt a madarakéhoz hasonlít, azáltal, hogy tollakkal van fedve. A csőr fogakkal ellátott és így világosan mutatja a Pterosaurusokkal való rokonságot. A fark szintén átmeneti állapotot képvisel, amennyiben egyrészt a mai madaraktól eltérően aránylag igen hosszú, mint a Pterosaurusoké, másrészt azonban már tollakkal borított. Ezen átmeneti alakot is megismerve, világosabbá lesz előttünk, hogy a madarak legkezdetlegesebb ősei a Pterosaurusok voltak. A kihalt állatfajoknak kövesült állapotban legtöbb esetben csak a vázrészeik maradtak meg. E leleteknek az alapján tehát az illető állatoknak csak morfológiai és anatómiai jellegét ismerhetjük meg, életműködéseikre és életmódjukra csak olyan módon vethetünk világosságot, ha őket a ma élő rokon fajokkal összehasonlítjuk. A Pterosaurusok tárgyalásánál tehát nem lesz kevéssé érdekes, ha néhány szóval megemlékezem azokról a ma élő Reptilia-fajokról, melyek a repülés módjában és némileg a repülőszerv alkotásában is e kihalt Reptiliákhoz a legnagyobb hasonlóságot mutatják. A ma élő Reptiliák között van a gyíkoknak egy 30 nemre és 200 fajra tagozódó csoportja, melyek a többi gyíkfajoktól igen , ha megnyílnak egykor majd a katakombák. Melyek testvérüek segítségét hozzák. Gúzsba vert erőtök akkor kipattanjon. Suttogástok akkor mennydörgésbe csapjon, A kráter kitörjön, izzó láva folyjon, Vérfolyam áradjon, tüzes eső hulljon , Addig suttogjatok, szép dajkamesékbe, Élesszetek hitet, bizalmat a vérbe, Elmegyünk hozzátok, elmegyünk, elmegyünk, Nem nyugszunk, míg újra egyekké nem leszünk . . . Délnek azt izenem, mely kincseit tárja És most a rablóknak gazdag éléstára, Duna-Tisza köze, Bácska, híres Bánság, Pihegő kebletek ölelésünk várják . . . — Szabadka, Temesvár, nem vártok sokáig. A szent Turul-madár kiterjeszti szárnyit S rebbenve, sikongva szólít a tettekre. Vérpatakok folynak a kalásztengerbe . . . Megjelenik újra Hunyad és Kapisztrán S magyar zászló leng majd tornyaitok ormán . . . Édes szép leányzó, örömtől csapongva Oltalmad találod a magyar karokba’ . . . elütő jellegűek. Az ide tartozó fajoknak legnagyobb része fákon lakik, más jellemző tulajdonságuk az, hogy farkuk nem törékeny, nyelvük megvastagodott és a szájból ki nem ölthető. E csopotba tartoznak a Sárkánygyíkok is. A Sárkánygyíkok 35 fajra tagozódó csoportja nagyon élesen különbözik a fajbeli rokonoktól. A sárkánygyíkoknak azon jellemző tulaj Draco volans (term. nagys. 2/a-a) Gadow után a donságuk van, hogy 5—6 pár álbordájuk jelentékenyen meghosszabodott és ezen bordákra a test mindkét oldalán egy félkör alakú bőrhártya van kifeszítve. A régebbi megfigyelők szerint ezen hártyát, mintegy ejtőernyőt kifeszítve, ferde irányban lefelé tudnak repülni, azonban ezt az utat visszafelé már repülve nem tudják megtenni, épúgy, mint a Pterosaurusoknál láttuk, hanem karmaik segítségével másznak fel a magasabb helyekre. Ezek egyik legérdekesebb faja a Draco volans (lásd 2. kép), melynek teste mindössze 21 cm hosszú, melyből 125 cm. a fark hosszúságára esik. Ez a jelentékeny hosszúságú fark, amint Miénk leszesz újra, úgy, mint voltál eddig, A mezők, a hegyek a mi nevünk zengik. — Ébren aludjatok, míg it a szent óra Édes ölelésre — a találkozóra . . . Szenem, kiáltom szét a Nagyvilágba, Hogy hiába suhog gálád hóhérbárdja, Hiába firkálják a sok papírrongyot, Hiába diktálnak röhögve rabkosztot, Hiába fonják a rabság kenderkócát, Hiába lopják el testünk koldusrongyát, Hiába alkusznak settenkedve, félve Az orvul leütött végső vércseppére. Bármit karatyolnak, voltunk, vagyunk, leszünk, A mi szűz portánkon csak nekünk van helyünk . . . Ki ide tolakszik, ebül jött, megjárja, Kiverjük a mérgét, ebül lesz halála. — Úri gavallérság ki van innét irtva, Szívnek bárgyú könnye ki van innét sírva, Hitetlenek lettünk mindenben, mindenben, Nem hiszünk mi már, csak a magyar Istenben, Csak egyedül benne az örök Igazság, Mert őbenne fogant a nagy Magyarország ! . . . KISS DEZSŐ