A Természet, 1922 (18. évfolyam, 1-24. szám)
1922-03-15 / 5-6. szám
Emléke azonban örökké él a magyar kultúra elvitathatatlanul magas színvonalú évkönyvében beillesztett elévülhetetlen alkotásaival. A magyar kultúra megalkotásának munkájában fáradhatatlan, kitartó és önzetlen munkával kivette a részét és a hálás utód Chernél nevét a magyar halhatatlanok közé sorolja és a mestert mint példányképet a magyar kultúra fejlesztésében követni fogja. A gyászos csapás, mely a magyar természettudományt érte, vigasztalást csupán Herman és Chernél nagy nevének varázsában találja, mely elegendő arra, hogy a mostani tarthatatlan és nyomorúságos napokon a magyar tudósok ifjabb serege a legnagyobb nélkülözések ellenére a legönzetlenebbül folytassa a nagy mesterek elhalálozása folytán abbamaradt kultúrmunkát. A magyar kultúra fejlesztése nagy áldozatot kíván és e téren jól tudom a magyar tudósok ifjú nemzedéke ki fogja venni a részét önzetlen munkásságával és hogy a dicsőséges Herman és Chernél korszak folytonossága a haladás szellemében fennakadást ne szenvedjen, egyedül a nemzet fiainak áldozatkészségén múlik. Mindenki, aki a magyar kultúra munkásait pártolja, egyúttal a nemzet nagy tudósainak emlékeit örökíti meg. A magyar nemzettől a körülöttünk agyarkodók nem ragadhatják el a magasabb kultúrhivatottságot, mert azok a termékeny magvak, amelyeket nagy tudósaink, így a számos közül Chernél is, a magyar kultúra berkeiben elvetettek, ki fognak kelni. E magvakból kikelt palántákat pedig nagyra, hatalmassá művelik a nagy magyar tudós leghivatottabb tanítványai. A mai nap gyászában a magyarok Istene megadja a vigasztaló reményt, melynek teljesedése a magyar tudósnál közismert önzetlen munkásságán és a nemzet összességének hasonló értelmű áldozatkészségén múlik. A nemzet az egyöntetű áldozatos munkásságtól nyeri biztos létfentartását, amelyben örökkön él a nemzet legönzetlenebb munkásainak, a korszakokat alkotó tudósok emléke. R. E. chernelházi CHERNEL ISTVÁN Turáni átok! Hajrá! Csak rajta hát, marjuk most jól egymást! Lehullott már rólunk a régi lánc! Ide a poharat! No meg a vén pipát! S azután jöjjön a jól ismert tánc! Kevesen lennénk 7 Hej, csapunk mi olyan lármát, Hogy egész Európa összeszalad! Szapuljuk csak egymást, — elő a szennyessel! Szabadok vagyunk, hát mindent szabad! Hallod-e, jó öcsém 7 Szent-e a korona 7 Van-e már királyod 7 Igen vagy nem 7... Tán királyt választasz 7... Ej, beléd kötök én! Akármit felelsz is, — mindegy nekem! Hogy túl a sorompón ... vágyódó magyarok Reszkető lélekkel figyelnek ránk 7... Barátom! Bolond vagy ! Most nem ez a fontos! Majd lehull magától a rossz palánk! Kívül is, bévül is, mulat az ellenség 7 Lesi a percet... és nyakunkra hág 7 Ejnye, hát nem tudod 7 Hisz' mindig ilyen volt Ezer év óta a magyar világ ... Dolgozni kéne most 7 Ebbe' Van valami. .. Minek a fáradság 7 — Más se teszi! Repül a sült galamb ...! Lesem a többit! Vájjon a jólétet honnan veszi 7! Parányi titkokat felfúvok jó nagyra! Landítok jobbra — de — balra is! Kockára teszem az egész kis országot... De ha kell — játszom én — balra is! Ej ! Te sírsz 7 Barátom! Félted a szép hazát 7 Siratod elvesző, széthulló néped 7 Könyerő szemekkel nézed a zászlónkat, Amit a mi sorsunk rongyokká tépett 7 Igaz! Van valami.. . most már én is érzem, Valami, ami itt belül úgy mar.. . Valami, ami a fülembe súgja, hogy Állj meg, állj! Fordulj meg szegény magyar! Eh! Bolond költőim, minek is beszéltek 7 Délibáb-kergetés a ti világtok !... Hisz' úgyis hiába . .. egy ezredéve már, Hogy köztünk lappang a turáni átok !... DÖBRE JENŐ