A Természet, 1928 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1928-01-15 / 1-2. szám

az Állat- és növénykert igazgatóságának közreműködésével SZERKESZTI: RAITSITS EMIL Dr KIADJA: BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS ÁLLAT- ÉS NÖVÉNYKERTJE ELŐFIZETÉSI Ara EGY ÉVRE 6 PENGŐ - EGYES SZÁM­ÁRA 60 FILLÉR AZ ELŐFIZETÉSI DÍJ: ÁLLAT­ ÉS NÖVÉNYKERT BUDAPEST, KÜLDENDŐ TELEFON: LIPÓT 918-73 XXIV. ÉVFOLYAM 1.-2. SZÁM 1928. JANUÁR 1.-15. A TERMÉSZET 1928. ÉVI BEKÖSZÖNTŐ. Minden magyarnak a nagy Isten „rég várt boldog új esztendőt“ adjon. Az idő, a természet végtelenségé­nek egyik mértéke, gyorsan pereg felettünk és ami­kor az évváltás pillanatá­ban magunkba széltünk, lelkivilágunk előtt felvillan, amit egy év leforgása alatt cselekedtünk. Olvasóink ez évi műkö­­désünket elismerő figyelem­mel kísérték. Mindvégig a természetszeretetet hirdető lapunkhoz hűek maradtak. Ha csak havonta egy ízben jelenünk meg a magyar családok otthonában, la­punkat mindig örömmel és szívesen fogadják. A múlt­ban tapasztalt ragaszko­dásért olvasóink fogadják ezúton leghálásabb köszö­­netünket. A Budapest Szé­kesfőváros Tanácsának a magyar kultúra érdekében minden irányban tapasztalt áldozatkészsége folytán Állat- és Növénykertünk Igazgatóságának kiadásá­ban megjelenő lapunk min­den módot és alkalmat meg­ragadott, hogy oly tartalom­mal és kiállításban jusson az olvasóközönségünk kezei közé, hogy azt a legnagyobb megelégedéssel olvassák. A külföldi folyóiratokkal úgy tartalom, mint nyomdatechnika nézőpontjából jogosan vehetjük fel a versenyt, mely utóbbi a Székesfővárosi Házinyomda magas színvonalú fejlettségének köszönhető. A szel­lemi alkotásnál lapunk érdemes és önzetlen munka­társai minden időben lapunk tudományos színvona­lát biztosították, miért a tudományok önzetlen mun­kásainak elsősorban és mindazoknak, kik lapunk meg­jelenésénél közreműköd­tek, az új év beköszöntése­kor hálás köszönetet mon­dunk. A múltban tapasztalt munkásságunkat és irá­nyunkat a jövőben is foly­tatjuk. A természetszere­tet hirdetése és a termé­szettudományok megked­­veltetése marad továbbra is jelszavunk. Szívesen nyúj­tanánk többet és még szí­vesebben jelennénk meg gyakrabban, de ehhez a magyar olvasóközönség sértetlen régi száma volna szükséges. A nagy Bábel után szétszaggatták, szét­zavarták a magyart, úgy hogy a magyar szellemi termékek olvasására az egész magyarságnak nem lehet módja és alkalma. A nagy Isten adja, hogy a külföld nagy fiai előtt is már elismert jogos és ter­mészetes állapotunk mi­előbb helyreálljon. A zord hideg idő fehér hóleple borítja be az egész magyar földet. Ez a védő hótakaró messze-messze nyúlik a határokon túl is, mely alatt velünk együtt forrón érzők szíve a szebb jövő, a jobb tavasz pirka­­dására vár. Tátrai táj állatkertünk nagyhegyén. (Raitsits dr. felvétele.)

Next