A Természet, 1934 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1934-04-15 / 7-8. szám
- 83 Hirdetmény. Az Országos Magyar Foxterrier- és Tacskótenyésztők Egyesülete folyó évi május hó 6-án, Budapesten, az általános ebkiállítás keretében külön nemzetközi ebkiállítást és műkotorékversenyt rendez, amely a »Federation Cynologique Internationale« által elismert ebkiállítás lesz. A kiállításon tehát a nemzetközi »Championatus« címet is kiadják. Bírónak A. D. Zuckschwerdt, németországi közismert bírót kérték fel. Felvilágosítással és nevezési ívekkel készséggel szolgál : Görgey Géza vármegyei főjegyző, Sátoraljaújhely. RAITSITS EMIL DR (1882—1934.) A székesfővárosi állat- és növénykert vezetőségét egymásután érik a súlyos csapások. Még nem vigasztalódtunk meg aligazgatónk elvesztésén, máris ki kellett megint tűznünk a fekete gyászlobogót az állatkert igazgatósági épületére. Megdöbbentünk, elszorult a szívünk, amikor múlt hó 24-én Raitsits Emil halálának híre hozzánk ért, hiszen közénk való szeretett barátunk és megbecsült munkatársunk volt, aki mindig részt vett gondjainkban és osztozott örömeinkben, s aki az állatkertben köztiszteletben állt. Amikor folyóiratunk hasábjain búcsúzunk tőle, hadd tekintsük elsősorban a mi halottunknak. Raitsits Emil 1911 október hó 1-től halála napjáig, tehát huszonkét és fél évig az állatkert házi állatorvosa és szaktanácsadója volt. Ez pedig nem könnyű hivatás! A sok állatfaj sokféle betegségét ismerni, megállapítani és gyógyítani olyan feladat, amelynek megoldása néha csaknem lehetetlenségnek látszik. Az állatok nem panaszkodnak, nem lehet tőlük megkérdezni, melyik testrészük fáj, sőt sok esetben megérinteni, megtapogatni sem lehet őket. Nehéz dolog orvosnak lenni, a bajon segíteni, gyógyítani és életet menteni, ahol valamelyik kígyót a szájpenész bántja, máskor a víziszárnyasokat valami baromfivész tizedeli, ahol a tigris bélhurutos vagy a bölénytehén nem tud megelleni, avagy az elefántbikának fáj az agyartöve. Nagy szaktudásra, igen sok tapasztalatra, nagy szorgalomra és sok türelemre, de legfőképen szeretetre az állatok iránt van szüksége annak, aki ezt a hivatást jó sikerrel akarja betölteni. Raitsits Emilben mindezek a feltételek és tulajdonságok megvoltak. Két évtizednél hosszabb idő leforgása alatt az állatkertben, mindig telve buzgalommal, ügyszeretettel és segítőkészséggel, az állatorvosi kényesbajos feladatoknak nagy tömegét oldotta meg, amihez a felsorolt tulajdonságokon felül még önfeláldozás is kell. Elhúnyt derék munkatársunk ennek sem volt híján és sebészi beavatkozásával gyakran kockáztatta a maga testi épségét. Az állat védekezik és a hozzányúló orvosban többnyire csak bántalmazóját látja, sőt van rá eset, hogy haragot tart és utólag áll bosszút. Hadd mondjak el erre példaképen Raitsits életéből egy kis esetet : »Bobby«, a tavaly ősszel elhúnyt, közismert csimpánz bosszút forralt Raitsits ellen, amiért egyik beteg fogát kihúzta. Műtét közben nem tudott védekezni, mert néhány markos ápoló lefogta. De amikor két hét múltán Raitsits bement hozzá a ketrecbe, a vele azelőtt mindig barátságosan viselkedő, rendkívül erős majom, nekiesett és megverte. Az állatorvosnak tehát még azért is nehezebb a dolga az emberorvosnál, mert betegeitől hála helyett bántalmazásban is részesülhet. Ha Raitsits Emil az efféle élményeiről naplót írt volna, az felette érdekes és tanulságos olvasmány lenne. De erre ő alig ért rá, hiszen egész életét kitöltötte a szakadatlan munka. Minden egyéb dolgán felül tizenhat évig az állatkert hivatalos lapját, »A Természet«-et is szerkesztette. Ezt a nagy érdemet folyóiratunk 1930 januári számában — azzal az alkalommal, hogy a szerkesztés munkáját magamra vállaltam — már méltattam. Elköltözött kedves jó barátunknak csak egy hibája volt, jószívű és ennek folytán túlérzékeny volt. De ennek is csak maga látta a kárát, mert ez a gyengesége sok csalódásnak, bánatnak, lelki szenvedésének volt a forrása és végül teljes meghasonlását az élettel és ötvenkétéves korában túl korai halálát okozta. Raitsits Emil mélyen belevéste nevét intézményünk és folyóiratunk történetébe, ahonnan az idő múlásának mindent elpusztító, mindent elfeledtető hatása sem fogja kitörülni. Emlékét szeretettel és kegyelettel őrizzük baráti szívünkben. Nadler Herbert RAJTSITS EMIL dr.