A Természet, 1992 (43. évfolyam, 1-6. szám)

1992-02-15 / 1. szám

fev ni Tf%* lüür * Tfm ^тпЛЛМ' DR. SZÉKY PÁL EGY KÜLÖNÖS BELSŐ SZERV A halak úszóhólyagja Amikor a tiszta vizű hegyi patakban, piszt­­rángos tóban, vagy akár az akváriumban úszkáló halat figyeljük, nem is gondolunk arra, hogy a testüregében van egy külö­nös, más gerinces állatból hiányzó, csakis a halaknál található szerv, az úszóhólyag. A halász, horgász, háziasszony vagy sza­kács szeme sem akad meg rajta, amikor a halat étkezés céljára előkészíti, megpucol­ja, belső szerveit a testüregéből eltávolítja. Hajdan - amikor szerepe még ismeretlen volt - a hal „lelkesként emlegették, a gye­rekek pedig szétpukkasztását élvezve já­tékszerként használták. Mivel még ma sem tartozik a közismert szervek közé (még az avatottak, halászok, horgászok, haltenyésztők is keveset tudnak róla), ta­lán nem lesz felesleges, ha lapunk hasáb­jain ez alkalommal rámutatunk e különös szerv sokféleségére, felépítésére és fele­letet keresünk arra, hogy milyen szerepet tölt be az úszóhólyag a halak életében. Minden halnak van úszóhólyagja? A gerinces állatok legalacsonyabb rendű osztályát képviselő körszájúaknak (ahova nyálkahalak, ingolák és orsóhalak tartoznak) és a porcoshalaknak (ahova a ráját és cápák tartoznak) egyáltalán nincs úszóhólyagjuk. De a fél­csontoshalakhoz sorolta kecsege alakúaknál már megtalál­ható és a csontos halaknál pedig már szinte általánosnak tekinthető. Persze itt is akad kivétel. A tiszta vizű hegyi patakok­ban, pisztrángos tavakban nálunk is ismert botos kölönte (Cottus gobio) testében pl. hiába keressük az úszóhólyagot, tipikusan fenéklakó életmódú, helyét szökellésszerű mozgással változtatja, a vízben tartósan lebegni nem tud. Sok mélytengeri halfajnál sincs úszóhólyag. Az úszóhólyaggal rendelkező halaknál viszont már az ikrából éppen kikelt, szikzacskós hallárvának jól látható (az áttetsző testen átcsillogó) 1. ábra Egy ponty testüregében az úszóhólyag kétré­szes, a gerincoszlop és a vese alatt fekszik és a hátsó úszóhólyagrész aljából kiinduló vékony csatorna, a légjárat a nyelőcső kezdeti szaka­szába torkollik (tehát a ponty a légjáratos vagy nyílt úszóhólyagos halak csoportjába tartozik. 1. úszóhólyag elülső és 2. hátsó része, 3. vese, 4. légjárat, 5. nyelőcső, 6. epevezetőnek a közép­bélbe (7) való betorkollási helye, 8. máj (met­szésfelület), 9. lép, 10. végbél, 11. végbélnyílás, úszóhólyagja van. Míg a legtöbb esetben a lárvákon úszóhólyag gázzal telítődve az állatot egész életén át „elkíséri”, addig e téren is akad említésre méltó kivétel: a lepényhalak (Pleuronectidae) lebegő élet­módot folytató lárváinak van ugyan úszóhólyagja, amint azonban ezek áttér­nek a felnőttekre jellemző fenéklakó életmódra, úszóhólyagjuk visszafejlődik. A nálunk is honos kövicsíknak (Nemachilus barbatulus) csak csökevényes úszóhó­lyagja van. Mindezek alapján megállapít­hatjuk, hogy az úszóhólyag a csontos halakra általában jellemző szerv s főleg csak a mélytengeri, ill. fenéklakó életmódú fajoknál hiányzik ritka kivételként; a lebegve úszkáló, pelagikus életmódú, különböző vízmélységekben élő halaknak szinte kivétel nélkül jól fejlett úszóhólyag­juk van. Formasajátossága igen változatos, né­ha még a közel rokon fajoknál is eltérő alakú úszóhólyag található. Lapunk múlt évi november-decemberi számában már látható volt egy compóról készült röntgen­­felvétel, ahol jól látszik a pontyfélékre jellemző kétrészes úszóhólyag; ha ezt egy bodorka vagy egy kis pontyivadék képével hasonlítjuk össze, úgy meggyőződhetünk arról, hogy a rokon fajok úszóhólyagjának formasajátossága mennyire változatos, szinte azt mondhatnánk fajspecifikus. Még feltűnőbb a formaeltérés, ha pl. egy süllő zsákszerű, egyrészes úszóhólyagját vet­jük össze az előbbiekkel. Mindenesetre közös a csontoshalaknál az úszóhólyag testüregben való elhelyezkedése: mindig a gerincoszlop alatt (annak közvetlen köze­lében), középsíkban, a zsigeri szervek (bélcsatorna-tekervények, máj, lép) fölött helyezkedik el. Az úszóhólyag két oldalán található a hal páros ivarszerve. A testüregből a többi szervvel együtt történő kiemelése rendszerint (a „békés” halaknál) könnyen megy, nem így a ragadozó halaknál, ahol a csuka, süllő vagy a harcsa úszóhólyagja kötőszöveti szalagokkal szo­rosan a hasüreg háti részéhez rögzül, ezért az emésztőszerv és az ivarszervek „kipucolása” után is a testüregben marad, csak nehezen „téphető ki” onnan. Az úszóhólyag korán kialakul Tenyésztett, vagy vizeinkben szabadon élő halainknál az új egyedek úszóhólyagja már az egyedfejlődés kezdeti szakaszá­ban, az ikrahéjon belül kezd kialakulni. A kikelt hallárvának az úszóhólyagja azon­ban kezdetben még „üres”; nem sokkal a kelés után (fajtól függően egy-két napon belül) a lárvának a víz felszínére kell jutnia s az ott szájába vett levegőbuborékokkal úszóhólyagját „fel kell töltenie”. Ponty-lár­vánál ez a kelést követő 24-36 óra múlva megy végbe, de pl. a pisztrángok lárváinál ez hetekig is elhúzódhat. Az úszóhólyag­­feltöltődésnek előbb-utóbb mindenképpen meg kell történnie, különben a halivadék elpusztul. Ha közbeavatkozunk és meg­akadályozzuk a hal-lárva vízfelszínre jutását ás „levegő-nyelését”, azaz az úszóhólyag feltöltődését, akkor az ilyen lárva legyengülve az aljzatra süllyed.

Next