A Természet, 1993 (44. évfolyam, 1-6. szám)

1993-02-15 / 1. szám

Alacsony termetű, heverő szárú, 20-30 cm magas törpecserje. Fénylő sötétzöld, 4-8 mm-es, tű alakú levelei négyes örvökben állnak. Húspiros színű virágai végálló fürtökben a tél végén vagy kora tavasszal nyílnak, de gyakran már késő ősszel vagy a melegebb téli napokon is virágozni kezdenek. Az egyes virá­gok pártája tojás alakú, 5-6 mm-es, belőle érdekesen kissé ki­áll a 8 porzó. Hazája az Alpok középső és keleti vidéke, a Nyugat-Balkán. Magyarországon csak ritkán ültetik, ugyanis a túlságosan me­szes talajt nem kedveli, bár a családjától eltérő módon a ki­sebb mértékű meszet elég jól elviseli. Inkább a nyugat-dunán­túli párásabb levegőjű, savanyúbb talajú kertek szép dísze le­het. A meszesebb helyeken félárnyékos, árnyékos fekvésbe ül­tessük. Sziklakertbe, köves domboldalba célszerű elhelyezni, ahol nagyobb foltot alkotva rendkívül mutatós. Hómentes tele­ken takarjuk fenyőgallyakkal vagy lombbal, hogy a virágrügyek elfagyását elkerülhessük. Esetleg cserepes növényként is fel­használhatjuk a faiskolákban ma már sokféle kertészeti válto­zatban kínált törpecserjét. Gyöngyvessző (Spiraea x arguta) Ez a hibrid származású gyöngyvessző a rózsafélék családjá­nak szép képviselője. 1-2 méter magasságú, felálló, sűrűn el­ágazó ágrendszerű, nagyon vékony ágakkal. Apró élénkzöld le­velei 2-4 cm hosszúságúak, keskeny-visszás tojásdadok, vagy keskeny lándzsásak. A levelek széle fűrészes. Hófehér, hosszú kocsányon nyíló virágait az előző évi hajtások oldalán dús virá­gú ernyőkben, a vesszők teljes hosszában hozza április végén­­május elején, a lombfakadás előtt vagy azzal egyidőben. Rend­kívül szép látványt nyújt fehéren pompázó ágaival. Az egyik legszebb tavasszal nyíló gyöngyvessző. A szárazságot és a félárnyékot is elég jól tűri, bár a jobb kerti viszonyok között szebben díszült. A túlságosan meszes talajra azonban érzékeny. Hamvas gyöngyvessző (Spiraea x cinerea) Az előző fajhoz nagyon hasonló virágdíszű faj, ’Greisheim’ ne­vű fajtája pedig még dúsabb virágzást ad. Virágzási ideje ha­sonlóan április végi-május eleji, pompás fehér virágai a vékony vesszők teljes hosszában nyílnak. A levelek az előző faj levele­ihez hasonlóak, de épszélűek, színükön és fonákukon finoman selyemszőrösek, így kissé hamvasnak tűnnek. A Spiraea x argutával szemben sokkal edzettebb, jobban tűri a szárazságot és a meszes talajt is. Lőne (Lonicera standishii) A bodzafélék családjába tartozó Lonicera standishii Kínából ke­rült hozzánk. Magassága 2 méter körüli, ágrendszere felfelé ál­ló, serteszőrös hajtásokkal. Levelei 5-10 cm hosszúkás-tojás­dad vagy lándzsás alakúak, kihegyezettek. A levelek színükön kissé, fonákukon sűrűn érdesen-szőrösek. A lombozata áttele­lő, vagyis enyhébb teleken a levelek az örökzöld növényekhez hasonlóan fentmaradnak, s csak tavasszal hullanak le. 1,5 cm-es virágai nagyon finom illatúak, fehérek, néha rózsa­színes árnyalattal befutottak. Párosával nyílnak tél végén vagy kora tavasszal a lombrügyek tövében. Májusban érő termése is szépen díszlő, s érdekes formájú, mert a 2 piros bogyótermés alapjaiknál összenőtt. Napos, vagy félárnyékos fekvésű helyet válasszunk növénye­ink számára, a jó minőségű, tápdús talajt meghálálják. Illatos Zene (Lonicera fragrantissima). Az előző fajhoz hasonlóan az egyik legkorábban nyíló cserjénk, hazája ugyancsak Kína, annak keleti vidéke. 2 méteres magas­ságot is elérő, terebélyes, áttelelő lombú növény. Hajtásai, vesszői kopaszok. Levelei szélesebbek, 3-8 cm hosszúak, el­liptikusak, széles- vagy visszás tojásdadok, végük kihegyezett. Párosával álló levéllemezei merevek, csak a fonáki oldalon, a főér mentén serteszőrösek. Igen erős, kellemes illatú fehér virágai szintén már lombfaka­­dás előtt, február-márciusban nyílnak, viszont ha enyhébb a tél, már télen is virágozni kezdhetnek. Termései az előző fajhoz hasonlók. Szintén napos vagy félárnyékos helyen, jó minőségű talajon keressünk neki helyet. Nagyon jó tulajdonsága, hogy a városi klímát, a szennyezett, füstgázokkal telített levegőt is jól elviseli. Lonicera­x purpusii Az előző két faj hibridjeként tulajdonságai is a két faj között állnak. Széles bokor, amely 2-3 méter magasra is felnöveked­het. A hajtásai kopaszok, illetve egyes részeken, főként a hosszúhajtásokon gyéren serteszőrösek. Levelei vaskosan bőr­­neműek, lombja nagyon jól áttelelő, 5-10 cm hosszúságú ko­pasz leveleinek alakja inkább a L. standishii-hez hasonló. Tej­fehér, illatos virágait 2-4-esével szintén tél végén vagy tavasz­­szal igen korán hozza. Igényeiben az előző két fajhoz hasonló, de edzettebb náluk. Szilvarózsa, babarózsa (Amygdalus triloba) Sűrű ágrendszerű, hosszú sötétbarna vesszőjű, 2-3 m magas cserje, néha kis fává is nevelik. A Kínából származó alapfajt csak ritkán ültetik, sokkal gyakrabban fordul elő ’Multiplex’ nevű fajtája, amely nagyon szép, igen kedvelt tavaszi cserjénk. Pompás rózsaszín virágai 3-3,5 cm szélesek, igen sok szirmú­­ak, tömveteltek. 3-8 cm hosszú levelei széles elliptikusak, vagy visszás-tojásdadok, rendszerint háromkaréjosak, fűrészes szé­­lűek. Chaenomeles japonica - Japánbirs Amygdalus triloba 'Multiplex’ - Szilvarózsa

Next