Természetbarát, 1938 (26. évfolyam, 1-4. szám)
1938-01-01 / 1. szám
természetbarát ШШШЯШШШШШШШШЯШЗ A magyar tavasz bevonulása Tél és tavasz, hét örök ellenség. Minden évben újra kezdik a birkózást. Kezdődik a küzdés február végén és csak május második felében ér véget. Egyik is, másik is egész sereg jó és rossz embert mozgósít. A jók a tavasz, a rosszak a tél javára avatkoznak bele a harcba. Mátyás kétkulacsos. Ha talál, ront, ha nem talál, csinál. Gergely azonban határozottan a tél mellett nyilatkozik. Mérgesen rázza szakállát, esik a havas eső. Pedig a gergelynapi hó (márc. 12-én) a kutyának sem kell. A Nap, „a szegény ember szűre“, immár elég magasan jár. Télapó hermelinprémes ködmöne itt is, amott is kilyukad. Először a halmokon, ezek verőoldalán, a bokrok tövén. Ez azért van így, mert a Nap sugarai nagyobb szög alatt érik a halmok cserjéit és fáit, mint az egészeen sík területet. A kikelet első hírnöke, a hóvirág, csakugyan a domboldalakban, a bokrok alján jelenik meg. A mogyoró is barkázik. Aranyosbarna rojtjait vígan lóbálja a könnyű tavaszi szél. A szántóföldeken felhangzik a pacsirta egyszerű gyermekdalocskája : Dicső, dicső Kikelet, kikelet! Kivirít, kivirít A virág, a virág Mind. A tavasztündér március közepén nagy offenzívát kezd. Egyszerre három jó embert mozgósít a tél ellen. Ezek: Sándor, József, Benedek. Benedek apó vállán jókora zsák. Abban hozza a meleget. A napsütötte ligetek tele saláta boglárkával. Üde zöld levelei úgy csillognak a déli verőn, mintha zsírral volnának bekenve. Az agyagos partoldalakon sárgállik a lókörömfű; a meszes lejtők tele prémgalléros kökörcsinekkel ; a libalegelők első díszei a pimpó és tyúktaréj. Az első citromlepkék és rókalepkék szerte a határban vidám násztáncot lejtenek. Hipp-hopp, hegyen-völgyön lakodalom!... Március első felében a déli hőfok legfeljebb 8—12° C, József táján azonban 18—19° C. És, lám, ez a párfoknyi különbség már elegendő ahhoz, hogy a növény- és az állatélet magához térjen halálmély álmából ! Az erdőn kifeslik a som sárga virága. A feketerigó a párás tavaszi estéken, a még csupasz fák felső ágaira telepedve, előrenyújtott nyakkal és félig leeresztett szárnyakkal buzgón fújják a takaródót. Tulio, tilio, lio, lio, fütty!... Hamarosan a szőke rigó is segít fekete kollégájának. Amikor pedig meghalljuk a szőke éneikét az erdőn, akkor már a szalonka húzása minden következő napon esedékes. Az első virággarnitúra után a második aránylag hamar következik. Ezek: az ibolya, a tüdőfű, a keltike, a tavaszi